Tolna Megyei Népújság, 1972. február (22. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-20 / 43. szám

•Egpr-! r*fi>-; Ä --»' — ,wrr'* "‘ Tr" 4*—^ cél: megkapaszkodni az NB Ií-Ben Lelkesen készül a Szekszárdi Bőrdíszmű kézilabdacsapata a rajtra Még ötven nap és a Szekszárdi Bőrdíszmű női kézilabda-együttese hazai pályán első., NB Il-es mér­kőzését. vívja. A bemutatkozásig hátralévő időt szorgalmas és ke­mény munkával tölti ki a csapat, mint ahogy a november 29-től kezdődő felkészülés során eddig is tette, látogatásunk időpontja a csapat 44. edzésnapjára esett, ahol a másfél órás változatos ed­zésmunka végén Ambrus Péter edzővel röviden összegeztük az eddigi felkészülést. — Az alapozó időszak végéfelé tartunk. , Edzéstervemben ciklu­sokra osztottam fel a felkészülési időszakot. Ezek felölelik azokat a mozgásanyagokat, amelyek bizto­sítják az erő, az álló-képesség, gyorsaság és ügyesség, valamint a technikai-taktikai elemeket. A mai edzést is számítva több mint 200. mázsát emeltek súlyzóval egyenként a játékosok. Emellett minden alkalommal szerepelt a tömöttlabda., kosárlabda, gumi­kötél, bordásfal, pad és az ugró­szekrény. valamint a kézilabda. Edzéseinket zömmel a szakmun­kásképző iskola tornatermében tartjuk. Sajnos hetenként csak egy alkalommal tudunk a Zrínyi utcai sportcsarnokban dolgozni Akkor is csak a kora délutáni időben, s a pontos kezdésre a játékosok munkahelyi elfoglaltsá­guk miatt nem tudnak megjelen­ni. — Hány játékossal folyik a fel­készülési munka? Jövőre már fedettbajnokság Az eddigi 'legjelentősebb hazai fedettpályás atlétikai versenyre szombaton és vasárnap kerül sor az olimpiai csarnokban. A szö­vetség — látva az atléták nagy versenyzési kedvét — kiírta a fedettpályás atlétikai játékokat, amelyen a hír szerint a külföldön tartózkodó versenyzőkön kívül Asztalitenisz Érdekességek a megyei egyéni asztalitenisz-ba j n okságokról A Tolna megyei Asztalitenisz Szövetség januárban négy kor­osztály részére rendezte meg az egyéni bajnokságot. A felnőtt-, ifjúsági, serdülő és újonc kor­osztályokban összesen 178 fő ver­senyző állt asztalhoz. Ezt a lét­számot 13 szakosztály biztosította, és a számokat tekintve ez meg­nyugtató is lenne. Ha azonban az egyes szakosztályok teljesítését vizsgáljuk, már igen fonák a helyzet. A legtöbb versenyzőt a Szekszárdi KSE indította, szám- szerint 35 főt. Ezt követően azon­ban két olyan szakosztály követ­kezik, amelyek az elmúlt évben még csak járási szinten tevékenyked­tek. így a Tolnai VL 22, és a Decsi Tsz SK 22. Szorosan követi őket a Szekszárdi Vasas 21 induló versenyzővel.. Megdöbbentő azonban, hogy a I>ómbóvári VSE, amely megyei viszonylatban a legjobb terem- lehetőségekkel rendelkezik és fi­zetett edzője van, mindössze há­rom felnőttversenyzőt indított a bajnokságon. Nem sokkal jobb azonban az Sz. Építők 7, a Bála- szék 7, Gerjen 5, Dunaföldvár és Nagykónyi 9—9 indulói létszáma. Ezek a szakosztályok évek óta ál­lami támogatást kapnak, így tő­lük eredményesebb munkát vár a megye sportvezetése. A megyei szövetség elnöksége a bajnokság befejezése után külön foglalkozott ezzel a témával és úgy látja, hogy a jövőben nagyobb mértékben kell differenciálni a rendelkezésre álló támogatást a jói dolgozó, illetve a gyengén mű­ködő szakosztályok között. A bajnoki cím megoszlását te­kintve a legeredményesebb a Ifjúsági labdarúgás A Bonyhádi Járási Asztalitenisz Szövetség, valamint a KISZ járási bizottsága ifjúsági labdarúgókupát szervez, melyre tizenegy csapat jelentette be részvételét. A szer­vező bizottság három csoportba osztotta be a csapatokat. I. cso­port: Závod, Mucsfa, Aparhant, Kéty. II. csoport: Rakasd, Cikó, Bonyhádi Vasas, Bonyhád-Bör- zsöny. III. csoport: Izmény, Máza- Szászvár, Majos. Az első csoport Aparhanton, a második Bonyhá- don, a harmadik Mázán játssza mérkőzéseit. Az első fordulóra február SG-án fceriU eosv — Az NB n-es keretben 14 já­tékos kapott helyet. Az edzések látogatottsága jónak mondható, általában 10—12 fős a részvételi arány. — Hogyan illeszkedtek be a csapatba az újonnan igazolt já­tékosok? — Az átigazolási időszalcban csupán két új játékos került hoz­zánk, Mözsről Verhás Anna, a szekszárdi Egészségügyi Szakisko­la csapatából pedig Topolszky Erzsébet kapus. Verhás kedves, szimpatikus játékos, valamennyi játékosunk szereti őt, így köny- nyen beleilleszkedett a közössé­günkbe. Topolszky nagy lelkese­déssel dolgozik az edzéseken, mint mondotta, számára az tet­szik a legjobban, hogy a Bőrdísz­mű edzésein sokan vannak és so­ha sincs veszekedés. Csapatunk­ból Simon Teréz távozott, aki munkahelyi ' elfoglaltsága ‘ miatt nem tudta vállalni a heti négy edzést. — Játszottak már edzőmérkő­zést? — Edzőmérkőzésre eddig nem került sor. Reméljük, hogy a sportkör elnöksége az április 9. rajtig gondoskodik édzőparlnerek- ről. Ilyen tekintetben a téli terem- bajnokságban való részvételünk segítséget jelent majd. •— Hogyan összegezhetnénk az eddig végzett munkát? — Minden játékosom nagy lel­kesedéssel dolgozik. Ezt nyugod­tan elmondhatom a szabadtéri minden válogatott-kerettag rajt­hoz áll. — Jövőre annyiban módosul majd ez a viadal, hogy megválto­zik a - neve —, mondta NyirŐ György, a szövetség főtitkára, — s 1973-ban már bajnoki cím jár a győzelemért. Lehetséges, hogy a távokban is lesz változás. Szekszárdi KSE volt (10). A Bony­hádi Vasas Hahn László révén négy bajnokságot, a Nagymányok Weitner János szereplésével há­rom bajnokságot nyert. Ezen­kívül a Szekszárdi Vasas 2, a Dunaföldvár pedig egy bajnoksá­got nyert. A bajnoki címek, il­letve a további helyezések sorsát tekintve azt az érdekességet lát­hatjuk. hogy az Sz. KSE-n kívül a további jól szereplő szakosztá­lyok egyetlen versenyző jó telje­sítményének; köszönhetik sikerü­ket. Ez a tény a nevelőmunka gyengeségét tükrözi. A jövőt tekintve azt állapíthat­juk meg, hogy a nők továbbra is a közép-, illetve egy-lcét verseny­ző a hazai élmezőnybe tartozik, annak ellenére, hogy az eltávo­zott « női versenyzők képezték me­gyénk minőségi elitjét. A férfiaknál már sokkal kedve­zőtlenebb a helyzet. Jelenleg mindössze két olyan ifjúsági ver­senyzővel rendelkezünk — Hahn László és Heronyányi István sze­mélyében, akik a vidéki közép­mezőnyhöz tartoznak. Felnőtt- és serdülőkorú versenyzőink tudása nem üti meg a kívánt mértéket. A komlói vidékbaj nokságon lá­tottak azt bizonyították, hogy nincsen semmiféle boszorkányság a jó versenyzők nevelésében csak sok és lelkiismeretes munkát kí­ván versenyzőtől és edzőtől egy­aránt. — A bonyhádi versenyzők sze­rint az asztaliteniszezők edzésén a labda helyett ütők röpködtek a levegőben. — Talán nincs elég labdájuk? — Az tnég akad, de idegnyug­tató a jelekből ítélve hiánycikk. — És mi váltotta ki, hogy az ütőket dobálták egymás fejéhez? — Ez nem egészen így történi. Csak az egyik, vezető dobálta az ütőket, a játékosok meg kapkod­ták a fejüket, majd rohantak ki a helyiségből. Hogy mindezt mi váltotta ki? Az egyik fiú meg­kérdezte az edzőt, hogy elkészült-0 az NB III. sorsolása. — Nem értem miért kellett eny- nyíre felháborodni a kérdésen, mert ha mondjuk a Szekszárdi Vasas vezetői tépnék a hajukat a sorsolás miatt, azt még megérte­ném. — Sokat kell vidékre mennif — Naiv kérdés, mert ha az őszi idényben többet, akkor a tavasz- szál kevesebbet kell menni. Más­hol a baj. — A játékosokkal? — Dehogy. Képzelje el, a pé­csiek úgy készítették el az NB III. sorsolását, hogy a Szekszárdi Vasas « Szekszárdi Dássáv&áiMtlk futóedzésekre, de úgyszintén a tornatermi foglalkozásokra. Aka­raterő nem hiányzik senkiből. A keret tagjai hiányolják viszont, hogy az üzem vezetői közül eddig senki sem látogatta meg az ed­zéseiket, ahol egyúttal megismer­hették volna a felkészülés során végzett nehéz munkát, ezzel együtt a csapat játékosait is. Pollermann Klára csapatkapi­tány, a játékosok véleményét fogalmazta meg. — Az eddigi edzéseken szívós munka, nehéz megterhelés hárult a játékosokra. Valamennyien nagy akarással dolgoztunk, mert tudjuk, hogy a végzett munka a bajnoki mérkőzéseken kamatozik majd. Továbbra is lelkesen készülünk, célunk az, hogy sikerüljön meg­kapaszkodni az NB II-ben. Karl Schranz, osztrák síelő, amatőrnek számít, de úgy fizetik, mint egy klasszis autóverseny­zőt — írja a Wiener Magazin ja­nuári számában. Ugyanitt tesz említést arról is, hogy az amatőr Schranz évente körülbelül 45-0 000 frankot keres. Azóta — mint ismeretes — Schranzot eltiltották az olimpián való versenyzéstől. Karl Schranz 193C. november 18- án szüleitett egy tiroli hegyi fa­lucskában. ő volt a harmadik gyerek a családban. Szülei sze­gény bérlők. — Schranz szegény volt, nagyon szegény, már születésekor is — mondja Franz Hoppichler profesz- szor, az Osztrák Síszövetség egyik vezetője —, ezért nem beszél szí­vesen azokról az időkről. De pontosan ez a szegénység volt az. amely állandóan munkára ösztönözte. És ez a szegénységre való visszaemlékezés készteti még ma is arra, hogy aktív verseny­zőként szerepeljen. Nyolcéves korában szegényebb lett, mint születésekor. A szülői ház, amely 20 000 schilüngre volt biztosítva — porrá égett. Családjának súlyos anyagi hely­zete nemcsak tanulmányai folyta­tását veszélyeztette, hanem sí- versenyzői pályafutását is. — Ha nem lett volna belőlem sportoló, akkor matematikát tanultam vol­na., mert mindig jó matematikus voltam az iskolában — mondja Schranz. Tizenhét éves korában állást akart vállalni a téli sportfelszere­lést gyártó Kästier cégnél, de el­utasították. A Kneissl gyárnál azonban, már sikerrel járt. 1956. május 22-én kezdett itt dolgozni egy fűrészüzemben, ötvenfrankos fizetésért. — A boldogságra szükséged van, feltétlenül szükséged van — mondja Schranz. Amikor azonban a boldogságról beszélt, akkor nem arra a boldogságra gondol, ame­lyet a véletlen aiánd-ékoz nekünk. A boldogságot Schranz az isten­hitben véli föllelni. A vers-enyévad kezdetén Schranz ,,vallásfilozófiai” interjút adott a nyugatnémet „Sport Illustrierte’* munkatársának: — Mért jön olyan kevés jó síelő a városból? Azért, mert ott hit és isten nélkül él­nek... Hoppichler, az osztrák szövet­ség vezetője: Schranz hite egyben a sportba vetett hit is. Szüksége van istenre, mint segítőtársra. Sankt Anton-i házában az ágya fölött feszület függ, alatta pedig egy kis karabély. Az 1969-as Squaw Valiey-i olim­pián Schranz sérülten verseny­zett, és így lesiklásban és óriás- műlesiklásban is a 7. lett. Ekkor úgy érezte, számára mindennek vége. így fejezte be Karl Schranz 12 évvel ezelőtt első síversenyzői pályafutását. Eladta sífölszerelé­sét, elhagyta az olimpiai falut, és teljesen új életet kezdett. Egyik barátjával és annak amerikai ba­Hallotta ? vasárnap utazik, a másik vasár­nap itthon játszanak. — Nem értem. — Nehéz a felfogása: egyik va­sárnap két NB-s mérkőzés lenne Szekszárdon, a következő vasár­nap meg egy se. — És most mi lesz? — Szólnak a pécsieknek, hogy változtassanak a sorsoláson. — Szekszárdon, a spörtszékház- ban láttam egy rendkívül szelle­mes gépet. Képzelje, gép adogat­ja a ping-pong labdát a verseny­zőknek. — Olvastam már ilyenről, de nem tudtam, hogy már Szekszár- don is van. — Van bizony. Ha a versenyzők az edzőgéppel dolgoznak, fél év múl­va olyan fejlődésen mennek át, hogy * környéken nem lesz ellene Röplabda: Szekszárdon a Keres­kedelmi Szakközépiskola tornater­mében folytatódik a Szendrei Bé­la röplabdabajnokság. A közép­döntő sorsolása (férfi csapatok) : 9 óra: öcsény—Sz. Építők, 9.35: Dombóvári Szöv.—Gyönki MEZŐ­GÉP, 10.10: Dombóvári Szöv.— öcsény, 10.45: Sz. Építők—Gyönki MEZŐGÉP, 11.15: Gyönki MEZŐ­GÉP—öcsény, 11.50: Sz. Építők— Dombóvári Szöv. Sakk: Szekszárdon, a Babits Mihály művelődési házban 9 órá­tól a MEDOSZ-dolgozók részére sakkverseny. Tolnán az ifjúsági házban járási felnőtt női és férfi egyéni bajnokság. Kezdés 8.30. Torna: Szekszárdon az I. számú általános iskola tornatermében (Garay tér) 11 órától a lányok, 12.30-tól a fiúk részére kisdobos fiú és leány egyéni és csapatbaj­nokság. Kézilabda terembajnokság: Szek- szárdo».! a Zrínyi utcai általános rátnőjével belevetette m^gát az édes életbe, az éjszakai mulatók és játékkaszinók világába. Majdnem fél évig bolyongott így az USA-ban. Mexikói bandi­tát játszott a tévében, volt sí- oktató, de a megkeresett pénzt mindig elherdálta Las Vegas és Reno kaszinóiban. Egy este töb­bet vesztett a .kelleténél... Nem maradt még néhány dollárja sem, hogy új sícipőt vegyen, sőt 10 centje sem, hogy valakinek tele­fonáljon és segítséget kérjen. A nyár elejét egy befolyásos sportvezetőnél, valahol a nyugati partokon töltötte. Később Holly- voodban egy színészbarátjánál la­kott. akivel első USA-beli útja alkalmával ismerkedett meg. Ba­rátja segítségével állást is talált. A tévében torna tanfolyam okát tar­tott, azután fogkrémeket, haj- olajat és arcvizet reklámozott. A jeles sportoló szinte bariká­dokat emel maga köré, nem en­gedi meg senkinek, hogy közelé­be férkőzzék, barátja legyen. En­nek az állításnak a bizonyításá­ra íme a következő : Schranz örül, ha más versenyzők hiányoz­nak az edzésekről, vagy rendszer­telenül jelennek meg, mert „ak­kor biztos vagyok abban, hogy nem lesz nálam jobb” — mondja. Éppen ezért alig van barátja. Ritkán alszik egy szobában a válogatott csapat valamelyik tag­jával, hanem egyágyas szobát vá­laszt. Ezenkívül habár a lesikló- páriyákon állandóan csinos lányok tömege veszi körül, nincs igazi barátnője. Franz Kneissel soka-t áldozott Schranzra, annyit, hogy a többi sportgyáros egymás között ki­neveti ezért... Karl Schranz, aki ma Kneisslnél síoktatóként dol­gozik és havonta körülbelül 5-000 schillinget keres, együtt haladt a gyárossal a meggazdagodás útján. Az 5000 schillinget kereső Schranznak egy 35 szobás szállo­dája van Sankt Anionban, amely körülbelül néhány millió schillin­get ér... A múlt év őszéig továb­bá — saját bevallása szerint — kicserélt három Porschét és egy Jaguart. Amikor az újságírók a kerese­téről érdeklődtek, Schranz így válaszolt : — Azt lehet állítani, hogy én óriási összegeket keresek, de be­bizonyítani nem. Hoppichler. aki nagyon jól is­meri Schranz ügyes-bajos dolgait, így nyilatkozott: — Ha felfednénk Schranz be­vételének eredetét az árulás len­ne Ausztriára nézve ! Kneissl egyik vetélytársa, Anton Arnsteiner szerint Schranz éven­te körülbelül 350 OOO frankot keres Kneisslnél, ezenkívül a Tyrolia cégtől még 115 000 frankot kap. a He.nke cégtől pedig újabb 10Q 000- ret. A jeles sportoló mindig teljesí­ti az újságírók, rádió- és tévé- riporterek kívánságait. Az újság­írókért egyszerűen mindent meg­teszek — mondja. Meggyőződése, hogy az újságírókkal mindig ba­— Kívánom, hogy úgy legyen. — Mesélnek egy sztorit a stop­pos lányokról. — Mi történt? — Ez nem a szabvány ügy. Két kislány stoppozott, a szokásos fel­szerelésben: mini kabát. mini szoknya, ami még minibb lett, amikor beültek az autóba. Az ?9yik elől, a másik hátul. Erre az illető néhány kilométer után „ak­cióba” kezdett, de a lányok na­gyon erélyesen tiltakoztak. — Mégis a sablonos történet. — Nem. Mire az ötven kilomé­terre lévő célhoz értek és be­sötétedett, a lányok közelharc után kiszálltak a kocsiból. Autó- tulajdonos barátunk akkor még semmit sem látott, csak. másnap fedezte fel: míg ő a mellette ülő kislányt simogatta, a hátsó ülésen a másik zsilett peng év el össze­vagdalta a bőrhuzatot. — Ez igen! Ha belegondolunk mestermunka volt. Legalább húsz vágás volt az ülésen. — Csak azt szeretném tudni, hogy milyen márkájú zsilettel vé­gezte. — Azt nem tudom, de hogy a felesége mit mondott azt tudom: két hétig járt az SZTK-ba keze­lésre^ iskola tornatermében rendezik & bajnokságot. 8 óra: Szekszárdi Szöv. I.—Hogy ész I. (férfi), 9: Mözs—Sz. Vasas II. (női), 10: Sz. Szöv II.—Hogy ész II. (Férfi), 11: Sz. Eü. Szakiskola—Bőrdíszmű H (női), 12: Mözs—Alpári SE (fér­fi)^ 13: Sz. Vasas I.—Bogyiszló (női), 14: Fadd—Gyönki Gimná­zium (férfi), 15: Hőgyész I.— Mözs (férfi), 16: a Mözs—Sz. Va­sas II vesztese és az Sz. Eü. Szak- isk.—Bőrdíszmű II. vesztese mér­kőzik (női). 17: Alpári SE—Sz. Szöv. I. (férfi). Labdarúgás : két KISZ Kupa mérkőzést játszanak. Szekszárdon a Vasas—Szekszárdi Dózsa talál­kozóra kerül sor 14.30-kor. V: Szinger. Dombóvárott a két helyt csapat mérkőzik, a Szövetkezeti SK fogadja a vasutasokat 14.30- kor. V : Láng. Az NB ni-as nagy- mányolci csapat Sásdot fogadja előkészületi mérkőzésre 14 órakor. Hátságban kell lenni. „Ha közbe­jön egy-egy kisiklás, nem temet­nek el rögtön” — véli. A valóság az, hogy éppen ezért az osztrák sajtóban soha nem ír­tak róla elmarasztalóan. Amikor azonban 1970-ben Martin Mater, a Kurier riportere nem írt valami túl nagy elragadtatással róla — rögtön megszakadt a jó viszony közöttük. A neves sportoló azonban gyor­san megbékél, mert „sok mindent köszönhetek az újságíróknak”. Ha valaki jót cselekszik vele, azt so­ha nem felejti el. Évente 11 hónapon át edz. Ad­dig lemond mindenről: barátokról, társaságról, szórakozásról. De má­jusban. amikor nem edz, igyek­szik pótolni a mulasztást. .Szinte playboyi életet él. Igaz, akkor sem felejti el teljesen, hogy nem­sokára újra következnek a meg­erőltető edzések — formában akar maradni. Keveset iszik, kerüli az éjszakázást, vigyáz a testsúlyára és nem dohányzik. Ilyenkor leg­inkább Steinmater kerékpározó és Senekovics, egykori profi fut­ballista társaságában látható. A síelők köréből sohasem válaszd magának barátot. „Ahol vidám társaság van, ott Kari mindig jól érzi magát” — mondja Leopold Edelbauer, a bé­csi Aroma-Kaffee cég igazgatója. Bées ben Schranz mindig Edel­bauer napoleonwaldi házában száll meg. A gyárös elmondta, hogy na­gyon szívesen, látja Schranzot „reklámosa patában”, amellyel Ausztria városait járja, és gyára termékeit népszerűsíti. „Ha Schranz is velünk jön, akkor még a városatyák is kijönnek elénk, csakhogy kezet foghassanak «a világsztárral !” Fonodái munkára felveszünk ! Fonó szakmunkás­nőket, női be tanulókat. 14—16 éves korig két mű­szakba, 16 év betöltése után három műszakba. Be­tanulási idő: 1 hónap. Bé­rezés betanulási időre: 1200 Ft. Betanulási idő után 1900—2500 Ft fizetéssel. Kéthetenként szabad szom­bat. Vidéki nődoigozók ré­szére szállást biztosítunk. Férfi munkásokat is kere­sünk betanított és segéd­munkára. Bővebb felvilágo­sítást levélben is adunk. Cím: Pamuttextilművek Fonógyára, Budapest, XI. Bocskai u. 90. Munkaügyi osztály. (3) Világsztár az isten és a pénz ingajáratán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents