Tolna Megyei Népújság, 1972. február (22. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-15 / 38. szám
* 1 l Zárszámadás Ülést taitOtt a szekszárdi tanács Napirenden : az idei költségvetés Mözsön Tegnap délelőtt ülést tartott Szekszárd Város Tanácsa. A tanácsülésen megjelent Sza- bópál Antal, a megyei tanács elnöke és Rúzsa János, a városi pártbizottság első titkára. Az első napirendi pontban Császár József tanácselnök számolt be a végrehajtó bizottság két tanácsülés közötti tevékenységéről. Ezt követően összevont napirendi pontban tárgyalták az 1972. évi költségvetésről, és a fejlesztési alap felhasználásáról szóló tervezetet. A tanácsülésen a legtöbb szó a célcsoportos lakásberuházások helyzetéről és jövőjéről esett. Az tény hogy a negyedik ötéves terv lakásprogramjával az első év után Szekszárd lemaradt. Az egész megyében jelentkező kapacitáshiány közismert. Az elcsúszáshoz hozzájárult, hogy az új alagútzsalus technológiával épülő bérházak sem épültek fel, sőt pillanatnyilag úgy tűnik, hogy lassabban készülnek, mint a hagyományos módszerrel készülő házak. Erről azonban szó sincs, a késés oka, hogy az összeszereléshez szükséges berendezések, például a francia daru is később érkezett a tervezettnél. Ha az építőik már elsajátították az új technológia fogásait, az építkezés meggyorsul. Több tanácstag igen borúlátóan ítélte meg az ötéves terv időszakában Szekszárdön építendő ezernégyszáz lakás sorsát és a tanács egész múlt évi tevékenységét ennek tükrében vizsgálta. Szabópál Antal megyei tanácselnök hozzászólásában hangsúlyozta, hogy az elért eredmények, az átmeneti nehézségek ellenére szépek, nincs ok a pesszimizmusra. A népgazdasági szintű beruházási feszültségek és az ezek enyhítésére hozott intézkedések érintették a megyét és Szekszárd városát is. A kapacitáshiány megszűnőben van, sőt egyes helyeken már felesleg is mutatkozik. Mivel az építőipari és építőanyag-ipari árak emelkedtek és az alagútzsalus technológia is drágább a hagyományosnál, a lakás- számok naturális mutatóit szigorúan a rendelkezésre álló anyagi eszközökhöz kell igazítani. A célkitűzésekről azonban lemondani nem szabad. A város fejlődési ütemét sok más magyar település megirigyelhetné, — mondotta Szabópál Antal. A költségvetés egészét illetően több tanácstag is keve- seite az interpelláciákban elhangzó lakossági igények kielégítésére tervezett egymillióhétszázezer forintot, mondván, hogy ebből a pénzből kell megvalósítani az év közben jelentkező járda, park, csatornázási és egyéb javításokat. Az is tény, hogy a választópolgárok elsősorban saját közvetlen környezetükben végzett építési és javítási munkákról állapítják meg jó-e a tanács, illetve a saját tanácstaguk munkája. Egyetlen polgárt sem vigasztal a szép szálloda, vagy az új áruház, ha a saját utcájában bokáig érő sárban kell járnia. Dr. Nedők Pál tanácselnök- helyettes válaszában kiemelte, hogy a tervezett összegen kívül szerepel a költségvetésben külön a ' járdaépítésre, csatornázásra, sőt kisebb évközi kiadásokra is kétszázezer forint, összességében a közvetlen lakossági igények kielégítésére hétmillió-kétszázezer forintot irányoztak elő. Szabópál Antal is reagált erre hozzászólásában. Arról beszélt, a tanácstagoknak hozzá kell járulniok egy olyan lakossági szemlélet kialakításához, hogy a választók ne minden apró javítást a tanácstól várjanak. Maguk is hathatósan járuljanak hozzá igényeik megvalósításához. A társadalmi munka értéke nemcsak Szekszárdön, Dombóvár kivételével az egész megyében csökkent az elmúlt évben. Minden körzet, amely hozzájárult akár járda, akár szennyvízelvezető-csatorna, vagy út építéséhez, megérdemli a támogatásit, az anyagi lehetőségek végső határáig, ahol azonban mindezt a tanácstól várják el, ott megkell változtatni ezt a szemléletet, hiszen a negyedik ötéves terv célkitűzésed csak a lakosság legszélesebb tömegeinek összefogásával valósulhatnak meg. Hosszas vita után a szekszárdi tanács elfogadta a jövő évi költségvetési és a fejlesztési tervezetet. A harmadik napirendi pontban dr. Ordas József, a Beruházási Vállalat igazgatója számolt be a városban jelenleg folyó beruházások helyzetéről. Bizonyos mértékig ez a napirend kapcsolódott az előzőhöz, mivel hangsúlyozottan szerepelt a beszámolóban a lakásberuházások helyzete. A továbbiakban a tanács elfogadta a város vízellátásnak, csapadék- és szennyvízelvezetésének helyzetéről szóló beszámolót, majd a végrehajtó bizottság 1972. évi munkatervét. Végezetül a városi tanács jóváhagyta a végrehajtó bizottság együttműködési megállapodását a Hazafias Népfront Szekszárd városi elnökségével, valamint az OTP Tolna megyei Igazgatóságával. A tanácsülés végén interpellációk hangzottak el. Szombaton tartotta zárszámadó közgyűlését a mözsi Uj Élet Tsz. A tagságot és a vendégeket Pákolicz János párt- titkár üdvözölte, a vezetőség beszámolóját Arany István elnök, az ellenőrző bizottság beszámolóját pedig Virág József terjesztette elő. A mözsi Uj Élet Tsz tavalyi árbevétele mintegy 44 millió forint volt, a bruttó jövedelem pedig meghaladta a 18 millió forintot. Ebből az idei fejlesztésekre, beruházásokra 5,4 millió forintot ütemeztek be, közei 11 millió forintot pedig felosztottak munka szerinti részesedésként. A fennmaradó rész megoszlik a községfejlesztési hozzájárulás, a biztonsági, szociális, kulturális, valamint egyéb alapok közti. Égy- egy dolgozó tag évi átlagjövedelme 25 000 forint fölött van, 1015 forinttal magasabb az 1970 évinél. A napi átlagkereset meghaladta a 109 forintot* A jó jövedelem eredője természetesen a jó gazdálkodás: a kedvezőtlen időjárás ellenére is kiemelkedő terméseredményeket értek el és jók voltak az állattenyésztési hozamok is. A program szerint megvalósították a beruházási terveiket, és a gazdaságuk jelenleg is olyan erős, hogy a tagok továbbra is bizakodással végezhetik a mindennapi munkájukat. A szövetkezet gazdáit a megyei pártbizottság nevében köszöntötte Tolnai Ferenc elvtárs, a megyei pártbizottság titkára, B. 9lu Pécsi főiskolások Tolna megyében Hol lesznek a héten zárszámadások ? A Pécsi Tanárképző Főiskola' 16 hallgatója végez szakmai gyakorlatot Tolna megyében. A negyedéves pedagógusjelöltek a január 31. és február 19. közti háromhetes időszakban 35—40 órát tanítanak Dombóvár, Szekszárd és tíz . Tolna megyei község általános iskolájában. A megfelelő szakirányításról nagy gyakor’attal rendelkező pedagógusok gondoskodnak. Ellenőrzik a főiskolások tanítási tervezeteit. óravázlatait,... értékelik ■ a fiatalok munkáját., A tanítási gyakorlat befejezésekor írásbeli értékelést készítenek, melyet a főiskolának is megküldenek. A leendő tanárok — valamennyien Tolna megyeiek — nemcsak a tanításban, hanem a községek, városok társadalmi, kulturális életében is részt vesznek. Minit a megye; tanács művelődésügyi osztályán elmondották, a tanítási gyakorlat egyben jó alkalom arra is. hogy a pedagógusjelöltekkel az oktatási intézmények megfelelő kapcsolatot alakítsanak ki és a főiskolások tanulmányaik befejezése után esetleg majd azokban az iskolákban helyezkednek el, amelyekben most tanítási gyakorlatot végeznek. Ezen a héten tovább folynak megyénkben a zárszámadó közgyűlések. Tegnap, február 14-én a hőgyészi Uj Barázda, a kakasdi Egyetértés és a du- naíöldvári Aranykalász Tsz- ben tartották meg a zárszámadó közgyűlést. Február 15-én a dunakömlő- di Szabadság, a madocsai Igazság, a pálíai Egyetértés, a sár- szentlőrinci Petőfi a kölesdi Egyetértés, a sióagárdi Sióvölgye és a koppányszántói Március 15 Termelőszövetkezetben kerül sor az évzáró közgyűlésre. Február 16-án a döbröközi Zöldmező, az ozorai Egyetértés, a fürgedi Dózsa, a gerjeni Rákóczi Termelőszövetkezetben tartják az évzáró közgyűlést; Február 17-én a gyulaji Uj Barázda, a szakcsi Uj Élet, a paksi Aranykalász, a faddi Lenin, a magyarkeszi Petőfi, a regölyi Népakarat, a tamási Széchenyi és a kisvejkei Szabadság Termelőszövetkezetben tartják a zárszámadó közgyűlést, Február 18-án a medinai Béke, a felsőnyéki Egyetértés, a kisszékelyi Április 4; február 19-én a bonyhádi Ezüstkalász, a naki Dózsa, a györkönyi Szabadság, a tengelici Petőfi, a pincehelyi Vörösmarty, a sza- kályi Kaposvölgye és a tamási Uj Élet Termelőszövetkezetekben kerül sor zárszámadó köz. gyűlésekre. Emberhoselben A betanított munkásnő A szalag diktálja a tempót, A szalagnak meg az asszonyok. Fizetésükéit teljesítmény alapján kapják. — Ha többet dolgozunk, természetesen a pénz is több —• mondja Ran.ga Sándomé, a Rákospalotai , Bőr- és Műanyag- feldolgozó Vállalat szekszárdi üzemének egyik brigádvezetője. Ez az első munkahelye. A gyáregység megalakulása óta — tizenkét esztendeje — dolgozik itt. — Betanított munkás . vagyok. Az átlagkeresetem egy éve körülbelül kétezerogyszáz forint Előtte ezerhatszáz körül kerestem havonta. — Elégedett? — Miért n*e lennéjt az?- Soroljam? Azzal kezdem. hogy kimondhatatlanul jó érzés, no és biztonságot ad az, ha pontosan érzem, hogy a brigádomnak, a vállalatnak, sőt a társadalomnak milyen nagy szüksége van rám. Mert sokan úgy vélik, betanított munkásnak Lenni valami alantas dolog olyan kényszermegoldás. Szóval más lehetőség nem volt aztán... Nem így van. Szükség van a betanított munkásokra. De csak az olyan betanított munkásokra álak á foglalkozásukat talán hivatásnak is tekintik. Elégedett vagyok a fizetésemmel is. Igaz, hogy nem olyan nagy összeg amit keresek, de a férjem — és most már a gyerekek — keresete az enyémmel együtt biztos .megélhetést nyújt. Szerintem két fontos dolog van : becsülettel, dolgozni és a fizetést jól beosztani. — Mi a munkája? — Táskákat állítok. Nagy gépen dolgozom. De a munkám nem állandó. Én vagyok a „beugró”. Ha valaki hiányzik a brigádból, rendszerint én helyettesítem. Nehéz a gyakori átállás, de legalább nincs kiesés a termelésben. —- Iskolai végzettsége? — Nyolc általános. Azt hiszem, hogy a korom miatt már nehéz lenne a továbbtanulás. Amikor mi jártunk iskolába, más volt a tananyag, mint ma. Nem tudnám pótolni a sokéves kiesést. De a szakmai továbbképzésinek nagy jelentőséget tulajdonítok. Néhány éve egy hathónapos tanfolyamon vettem részt. Azóta is rendszeresen olvasom a szaklapokat... Szóval nem érzem azt, hogy el vagyok maradva. Például nagyon nagy dolognak tartom azt, hogy a szakmunkástanulókat mi is taníthatjuk. — Tehát megbecsülik. — Nem éreztetik azt, hogy nem vagyok szakmunkás. Nálunk a munkát és a hozzáértést nézik. És hogy kiváló dolgozó lettem, az a munkám eredménye. Tavaly majdnem minden hónapban kapott a brigádunk jutalmat. És egy jutalom ösztönöz a következő hónapra. — Nehéz a szalagmunka? — Ak; megszokta, annak nem. Ha az anyag folyamatosan jön, jobban tudunk termelni. Az ember saját magát hajtja, hogy meglegyen a terv. — Ha felajánlanának egy íróasztalt, és háromszáz forint fizetésemelést, elcserélné-e « munkahelyét? — Nem. Eszembe sem jutna. Tizenkét esztendeje dolgozom itt. Azóta megismertem mindenkit. engem is megismert mindenki. Nagyon jó a kollektíva. Az összeszokott brigád nélkül nem tudnék élni. No meg aztán három-négyszáz forint nem befolyásolhat egy embert annyira, hogy munkahelyet változtasson.. Még akkor sem, ha nehéz anyag; körülmények között is él. És véleményem szerint a jó vagy rossz anyagi helyzetet ma már a munka határozza meg. — Ha teljesülne három kívánsága, mit kéme? — Nagy kívánságom nem lenne. A nagy dolgokat már elértem. De ha mégis kívánnék, akkor azt szeretném, hogy gyerekeim is elérjék céljukat, s boldogan éljenek. A másik pedig, hogy innen az üzemből menjek nyugdíjba. Itt kezdtem, hát itt is fejezzem be. — Boldog? — Az vagyok. Szegény sorból kerültem fel. Apám eltűnt a háborúban, édesanyám egyedül nevelte fel két gyerekét. Sokat nélkülöztünk... Pedig szegény látástól vakulásig dolgozott. i 1 Nekünk pedig mindenünk megvan. Úgy élhetünk mint bárki. Gyermekeim többször voltak külföldöm is. — És maguk? — Mi még nem. De üdülni már hétszer voltunk — kétszer jutalomból. Jövőre elmegyünk külföldre. Tengerpartra. Akkor lesz a házasságkötésünk huszonötödik évfordulója. Most pótoljuk majd, amit 25 évvel ezelőtt nem tehettünk meg. Az lesz a mi nászútunk. Hanga Sándomé hallgiat néhány percet. Kék köpenyén igazít, s mintha csak hangosan gondolkodna, lassan, tagoltan, nagy szavak nélkül mondja a munfcásasszony hitvallását: — Szeretnék a munkatársaim. A főnökeim tisztelettel szólnak hozzám. .Mindannyiunkat tájékoztatnak az eredményekről, a terveket nem négy, vagy hat szem között beszélik meg... Ha probléma van, hát kik oldanák meg, ha nem mi, munkások? És eddig meg is oldottunk mindent... A bőrdíszműben dolgozó asszonyok kevés híján a konyhából jöttek ide. És azt hiszem, a mi generációnk minden tagja érzi, ért; és megbecsüli azt, hogy ipari munkás lehet. És mindez mi? Talán nem életszín vonal- emelkedés? Szerintem nagyon is oda tartozik. V. HORVÁTH MÁRIA 1972. február 15.
