Tolna Megyei Népújság, 1972. február (22. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-13 / 37. szám
* * * "'ehiv. Szeles: '^tSi K;«--, îolkî: megyei VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! NÉPÚJSÁG fl MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LÁPJA* XXII. évfolyam. 37. szám Ära! 1.20 Ft. Vasárnap, 1972. február 13. A munkásőrség méltó a párt, a nép bizalmára Mai szá VMM vakból LILA ÁLMOK (5. old.) KOCSMA A SOROMPÓNÁL’ (7. old.) IRODALMI MELLÉKLET (8.-9. old.) MAGAZIN (10.—11. old.) CSALÁD — OTTHON (12. old.) SPORT (14. old.) A munkásőrség Tolna megyei parancsnoksága törzsének és közvetlen szakalegységeinek ünnepi egységgyűléseivel szombaton délután befejeződött Tolna megyében a munkásőrség jubileumi ünnepség- sorozata. A megyei pártbizottság nagytermében összegyűlt személyi állomány előtt Kemény József megyei parancsnokhelyettes jelentése fogadta K. Papp Józsefet, a megyei pártbizottság első titkárát: A Himnusz elhangzása után dr. Szentigáli Gyula, a megyei párt-vb tagja nyitotta meg az ünnepi gyűlést, köszöntve a megjelent vendégeket, köztük Nagy György ezredest, a munkásőrség országos parancsnokának első helyettesét. Ezután Palkovics István, megyei parancsnok olvasta fel a munkásőrség országos. parancsnokának ünnepi díszpa- rancsát, majd megemlékezett az elmúlt tizenöt évről, azokról a körülményekről, amelyek között Tolna megyében is megalakult a munkásőrség. — 1956. októberében Magyarországon olyan helyzet alakult ki, amelyben rendkívüli veszélybe került a munkáshatalom. Az ellenforradalom leverésére a forradalmi munkás—paraszt kormány a Szovjetunió katonai segítségét kérte, amely rövid idő alatt felszámolta az ellenforradalom katonai ereiét. Az ellen- forradalom tehát katonailag megsemmisült, de felhasználva a hibákat, visszaélve, meg hamisítva történelmi hagyományainkat dermedt tétlenségre ítélték a népíömegeket, vagy éppen fegyverrel és lelkileg terrorizálva, bizonyos rétegeket maguk mellé is állítottak. Az ellenforradalom alakjai november 4. után is sztrájkra uszítottak, megfenyegették azokat a gazdasági vezetőket, akik az üzemekben nem állították le a termelő- munkát, 1357. március 15-re újabb fegyveres felkelést hirdettek, az utcán sokszor még az ellenforradalomé volt az uralkodó hang. — Ebben a helyzetben nagy politikai jelentősége volt a párt irányítása alatt álló, a párt politikáját nyíltan magáénak valló fegyveres testület, a munkásőrség létrehozásának, amelyet a Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1957. február 18-án foglalt törvénybe. Ezt megelőzően már a megyében is alakultak fegyveres csoportok, az üzemek, termelőszövetkezetek, a párt- székházak védelmére. Március végére, április elejére szinte a mai létszámnak megfelelően felállt a munkásőrség, a párttól kapott fegyverekkel, a honvédelmi szövetségtől, az üzemektől kapott munkás- overallokban, az első egyenruhában. 1957. március 13-án, az akkor sokat hangoztatott MŰK előtt, a megyei pártszékház udvarán mintegy százan tettek esküt Rappai Gyula; a pártbizottság első titkára előtt, vették át fegyverüket, ők képezték a testület tulajdonképpeni magját. Még azon a papon megjelentek járőreik a szekszárdi utcákon, a járási székhelyeken. Március ’1-én a Tanácsköztársaság kikiáltásának 38. évfordulóján megko- szorúzták a Tanácsköztársaság mártírjainak és a szovjet hősöknek az emlékművét. Április 4-én a rendőrség, a karhatalom és a szovjet alakulatok mellett hasonló ünnepségen díszmenetben vonul el a mun- kásőrsgázad, mintegy kifejezve az újból megszervezett néphatalom fegyveres erejét. — 1957, május 1-én, a munkásosztály forradalmi ünnepén Szekszáfd népé hatalmas pjeg- mozduláson félééi iú párt politikája melletti kiállást. Ez alkalommal a Béla téren tesznek esküt az újonnan felvett munkásőrök és az építő- munkások vörös zászlót adományoznak a testületnek. A Tolna megyei Népújság „A munkáshatalom védelmében” cím alatt a következőket írta: „Melegség járta át azoknak a szívét, akik a május 1-i felvonuláson látták a munkásőrség felvonuló alakulatait. Öregek, fiatalok, nők meneteltek zárt sorokban, fegyverrel a kézben, elszánva arra, hogy életük árán is megvédik a munkás-paraszt halaimat, hogy még esyszer meg ne ismétlődhessék a szégyenletes ellenforradalom.” — A munkásnreg'vséeek mindenütt a társadalmi haladás élharcosainak nevét írták zászlajukra és különösen a magyar munkásmozgalom ki emelkedő, harcosainak, mártírjainak nevét. Cséby József, Gőgös Ignác, Takács György, Sziklai Sándor, üdvardi Vince, Alpári Gyula nevei ékesítik a megyei parancsnokság alárendeltségébe tartozó mun- kásőregységek zászlait. A megyei parancsnok ezután a munkásőrség másfél évtizedes munkáját értékelte, kiemelve az 19G5-ÖS dunai árvíznél teljesített helytállást, amelynek elismeréseként százötven munkásőr viseli az ár- vízvédelmi emlékérmet. Megemlékezett a testület tagjainak munkahelyükön végzett munkájáról is, amelyért csalt az elmúlt évben tizenheten kaptak kormánykitüntetést, hatvannyolcán miniszteri kitüntetést, száznégyen kiváló dolgozó jelvényt. A megyében a kiképzésben és a szolgálatban tanúsított helytállásért kettőszáznyolcvanhat nunkás- őr kapott kitüntetést. Palkovics István ezután a jövő feladataival foglalkozott: — Pártunk politikája, a párt X. kongresszusa világos, szép távlatokat nyújt népünk számára. A mi feladatunk szolgálni a nép javát, munkával, fegyverrel. felvilágosító szóval. így szólt az eskünk 15 évvel ezelőtt, azt valljuk ma is, a jövőben is, Ezután adták át a kitüntetéseket az alapító és a ki(Folytatás a 2. oldalon).
