Tolna Megyei Népújság, 1972. január (22. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-30 / 25. szám
V f Szibériai falusi utcarészlet, régi, jellegzetes faházakkal. ‘ I. Az első meglepetés a moszkvai domagyegyovoi repülőtéren ért. Este nyolckor indult gépünk Irkutszkba, hogy oda menetrendszerűen reggel 8 órára érkezzék meg. Ezt persze úgy kell érteni, hogy Irkutszkban 5 órával előbbre járnak a mutatók, mint Moszkvában. Beszállás előtt érdeklődéssel néztem a várakozó utasokat, akik közül sok mongolt és japánt is láttam. Arra számítottam, hogy ők lesznek az uti- társaim. Mikor beszálltunk az autóbuszba, amely a géphez szállított bennünket „Laci ne maradjatok le! — Itt van már mindenki?” és hasonló kiáltások ütötték meg a fülemet. Mindenre számítottam csak arra nem, hogy az Irkutszkba induló repülőgép utasainak több mint a fele magyar lesz. Kiderült, hogy az IBUSZ szervezésében a Lottó-tárgysorsjá- ték nyertesei utaztak velünk. Néhány órai repülőút után hatalmas város fényei hívták fel a figyelmet. Hamarosan leszálltunk Omszk repülőterén: Szibériában voltunk. Szeptember közepe volt, langyos szél simogatta arcunkat. 40 perc pihenő után indulunk tovább — közölték — amikor azonban beszállásra készültünk, megtudtuk, hogy Irkutszk a rossz időjárás miatt nem fogad és csak reggel mehetünk tovább. A tranzitszállóban eltöltött néhány órai pihenés után végre mégis felszálltunk. Szabó Zoltán az Intourist idegenvezetője az örök mókamester lefordította a stewardess szövegét ilyenképpen: „A Gyévuska azt mondja, hogy most már becsületszavára 3 órán belül leszóltunk Irkutszkban, aztán azt mondta, mindenki csatolja be az övét . és ne dohányozzon, — és még azt is mondta, hogy: köszönöm”. Déli egy óra tájban érkeztünk meg Szibéria egyik legfontosabb városába, a 400 ezer lakosú Irkutszkba. Eszembe jutottak azok a képek, amelyek gyermekkorban rajzolódtak bennem Szibériáról. A borzalmak völgye, a száműzöttek és kényszermunkások vesztőhelye, éhség, hideg és szegénység. Nos, a mai Szibéria, amelyet én láttam, mindennek az ellenkezője. Wendel Willkie, Roosevelt elnök személyes megbízottja 1943-ban riportkönyvben számolt be. világ körüli utazásáról, Moszkva és Kína között repülve — a rossz időjárási viszonyok miatt — néhány napot Irkutszkban kellett eltöl- tenie. Itt megismerkedett a szibériai város életével, lakóival, kultúrájával. Útikönyvében elragadtatását fejezte ki a szibériai élet dinamizmusa felett, s azt az amerikai Nyugat néhány évtizeddel korábbi előrehaladásával hasonlította össze. Nos, azóta eltelt majd 30 esztendő és azt hiszem Willkie is elcsodálkozna azokon az eredményeken, amelyeket azóta elértek. Itt érzékeltem valójában, hogy mit jelent a tudományos technikai forradalom napjainkban. Szibéria mérhetetlen gazdag természeti kincsei szinte kifogyhatatlanok. A szovjet hatalom évei alatt, de különösen az utolsó két évtizedben hihetetlen erőfeszítésekkel bámulatra méltó eredményeket értek el azok kiaknázásában. Folyóinak mérhetetlen mennyiségű vízét egyre inkább felhasználták és ezek biztosítják az erőforrásokat a kincsek hasznosításához, a föld mélyében rejlő értékek feltárásához, az ipar fantasztikus méretű kiéoí. téséhez. Csak egyetlen adat Szibéria gazdagságának szemléltetéséhez: a szibériai erdők, a tajga évi szánon hat a több az egész világon feldolgozott fa mennyiségénél. Es egy másik: az I’-ku+szk mellet*- folyó Angara 70 miinárd kilowatt óra energiát adhat, márpedig Ez:bériát az Ankarán kívül még olyan hatalmas foWók szelik át, mint az Ob. az Irtisz, a Jenfezej, a Lena és az Amur. Az Angarán felépült két erőmű. az irkutsriri és a hretszki. Főül már a köve+kező Uszty- TVm-nél és terv^rik a negyediket Boguhamsrikáiánál. No de ne váciunk a dolgok été, eeve’őre o*t fariunk, ho°v rv)IrVut^VKo kezdtem ismerkedni a 390 éves várossal. GÁTI ISTVÁN (Folytatjuk)------------------------------------------------------------------------------——A z idegbántalmak Mekkája Észak-Csehországiban az Óriás-hegység déli lejtői alatt elterülő, csodálatos látványt nyújtó hegyvidéken fekszik Janske Lazne. Az idegbántal- makban, s főként a gyermek- bénulásban szenvedők valóságos Mekkája ez a hely, amelynek gyógyfürdőjét 1920-ban építették. A gyermekbénulá- sos betegek kezelésére először 1935-ben került sor. A kezdet óta elért jelentős sikerek világhírűvé avatták Janske Laznet. A balesetek következtében elszenvedett sérüléseket. az agyvelő, gerincvelő, a gerinc- és az úgynevezett kerületi ideggyulladások utáni gyógykezelést végzik az intézetben; a hazai betegeken kívül Franciaországból, Olaszországból és a tengeremül-ól számos külföldi is keres itt gyógyulást. Néhány év óta már szélütéses betegeket és gerincferdülésben szenvedő fiatalokat és gyermekeket is felvesznek. AZ ÖRVÉNYFÜRDÖTÖL, a GYÓGYTORNÁIG A gyógyfürdőt tápláló természetesen forrásoknak 28 fokos. enyhén radioaktív vize van. Ezt bevezetik a medencékbe és kádakba, amelyekben a betegek fürdenek és tornásznak. Két, egyenként 200 ágyas gyógyintézete van; egyik a felnőttek, másik a gyermekek számára. A 35 fokra felmelegített, két termálvizes medencében a leggyakoribb gyógymódszerek; fürdés és tornászás, mozgásterápia, víz alatti masszázs, örvényes és zuhanyos fürdők, mesterséges szénsavas fürdők, forró pakolások, elektrotherápia, gyógytorna és megfelelő diéta. NÉGY GYÓGYFOLYAMAT Minden beteg naponta 3—4 gyógyfolyamaton megy át. A gyógykezelés általában 3—5 hónapig tart. Néhány évvel ezelőtt még a betegek 40 százaléka a gyermekbénulás következményeire keresett itt gyógyulást. Ez a szám rohamosan csökkent, Csehszlovákiában 1960 óta minden egyéves korban lévő gyermek — akárcsak Magyarországon — kötelező oltást kap a veszélyes betegség ellen. Azóta az ország területén egyetlen új gyermekbénulásos megbetegedés sem fordult elő. (BUDA- PRESS—PRAGOPRESS) Földrengések története A természeti katasztrófák közül napjainkban talán a földrengésekkel és ezek előrejelzésével foglalkoznak a leg. többet a kutatók. Ezen a téren Japán vezet az a szigetország, amely a földrengésektől, szökőáraktól a vulkánkitörésekig a legtöbbet szenved a természeti csapásoktól. A jelenben élők azonban nemcsak a jövőt kutatják, hanem a múltat is. Ahhoz, hogy a földrengéseket előre jelezzék szükséges feltérképezni azt, hogy az elmúlt évszázadokban milyen vidékeken és milyen időközökben, milyen hevességgel pusztított a földmozgás. Az UNESCO irányítása és finanszírozása mellett tíz esztendővel ezelőtt indultak meg azok a kutatások, amelyeknek célja: az elmúlt két évezred földrengéseinek visszapörgeté- se időben és térben. Igen nagy munka ez amely még nem is ért véget. Dr. N. Am- basayers angol kutató az egyik vezetője ennek a nyomozó munkának. Nemrégiben elmondotta egy francia tudományos lap munkatársának, hogy széles körű irodalmi nyomozást folytattak eddig és folytatnak a jövőben az elmúlt évszázadok földrengéseinek visszapör- getésére. Régi latin, bizánci, szíriai, arab, georgiai írásokat, irodalmi és földrajzi dokumentumokat böngésztek át. Néhány részeredmény az eddigi munkából: Az i. sz. 10. évétől 1699-ig több mint 3000 földrengést regisztráltak — az irodalmi emlékek — szerint Isztambul környékén. Ugyanezen a vidéken két csendes évszázad volt a VII. és a XII. századok. Szintén Isztambul vidékén az V. a VI. és a XV. században erős földrengésekről vallanak a krónikák. Jelentős földrengések színhelye volt Isztambul környéke a csendes periódusokat kivéve általában minden 55 évben az elmúlt két évezredben. Dr. Ambaissayers szerint tehát évszázadok távlatában meg lehet állapítani bizonyos ritmust a földrengések előfordulásának gyakoriságáról egyes területeken, ugyanakkor azonban ma még kevés adat gyűlt össze ahhoz, hogy a jövőre nézve ezekből az adatokból konkrét következtetéseket lehessen levonni. Térben is nyomozzák az elmúlt idők földrengéseit. Milyen zónákban játszódtak le ezek a jelenségek? Az i. *sz. első öt évszázadában Anatolia vidékein jegyezték fel a legnagyobb rengéseket. Később a VI. századtól ez a zóna fokozatosan áttolódott a Holt-tenger vidékére. A régi földrengésekkel kapcsolatban napjaink kutatója természetesen más kérdéseket is felvet. Milyen városokat, településeket érintettek a pusztító földlökések? Ambassayers szerint emberéletben nem volt olyan nagy veszteség, amint ma azt gondolnánk. A földrengések ritkán érintették a nagyobb településeket. Évszázadokkal ezelőtt a Földön a népsűrűség jóval kisebb volt,' mint napjainkban, a XX. században. Természetesen előfordult, hogy városok és falvak is szenvedtek a földrengésektől. Ugyanakkor fel lehet tételezni, hogy az illető kor építészei is levonták a földrengésekből a „technika; jellegű" következtetéseket. A földrengés pusztította vidékeken is fennmaradtak épületek több száz, sőt ezer éven keresztül.' Ez azt bizonyítja, hogy a masz- szív kőépületek nemcsak az idő vasfogát, de a rengéseket is túlélték. A másik érdekes kérdés az, hogy a földrengések mennyiben befolyásolták egyes népek; elvándorlását, egyes civilizációk eltűnését? Bizonyos civilizációk eltűnésével, népek elvándorlásával kapcsolatban a történelemnek kétségtelenül megvannak a maga fehér foltjai. A neves angol kutató szerint azonban az elmúlt két évezredben pusztított földrengések lényegesen nem befolyásolták népek és a civilizációk: történetét. Igaz, hogy a helyi kríziseket súlyosbíthatták ezek. a földrengések, de a fejlett államok és civilizációk nem tűntek el hatására. Csupán a földrengések nem világosítják meg az utókor előtt a történelem fehér foltjait. H. M. Jauor SPsal (1902—19591 Furcsa elgondolni, hogy január 31-én hetven éves volna, ha élne. Jávor Pálra úgy emlékeznek vissza a mai negyvenen túliak, mint a férfias fiatalság egykor abszolút típusára. A magyar hangosfilm első évtizedének ő volt a színészcsillaga, bajúszosan vagy bajúsz- talanul örökharmincéves, ellen, állhatatlan mosolyú, mindenen győzedelmeskedő erejű és egészségűd Ha elegáns szabású szalonruhában játszott, akkor is volt benne valami „népmeséi”. Egy kissé a mesebeli hőst testesítette meg a mozik nézőterét megtöltő milliók szemében, akibe önmagukat „láthatták bele”. Miért ne diadalmaskodJávor Pálnak igazán művészi feladatokat* Az igazi színművészet rajongói úgy is tekintettek rá egy kissé: filmcsillag, nem több, sikerember. Aztán a Nemzeti Színházban, olyan szerepekkel* mint a Rómeó és Júlia Mercu- tlója, a Nóra Rank doktora vagy Peer Gynt: kiderült —■ Jávor Pál színész a javából. — S az előretörő fasizmus éveiben az is kiviláglott, milyen becsületes ember. Magyarország német megszállása után le is parancsolták a színpadról, majd börtönbe s koncentrációs táborba vitték. A felszabadulás után a Műhatnának egyszer ők is úgy, mint Jávor Pál a filmeken? A színész hallatlan népszerűsége tehát nem is annyira színjátszó tehetségének szólt, inkább annak a típusnak, amelyet megtestesített. A harmincas években s a negyvenes évek elején készült magyar filmek zöme voltaképpen nem adott vész Színházban A makrancos hölgy Petruchióját játszotta el, majd kiment Amerikába. Csak 1957 késő őszén tért vissza, sok csalódással a háta mögött, nagy betegen. „Hazajött meghalni” — mondták rá, akik a hajdani férfiszépséget romjaiban látták viszont D. L.
