Tolna Megyei Népújság, 1972. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-27 / 22. szám

NYILATKOZAT Az európai békéről, biztonságról és együttműködésről A Varsói Szerződés tagálla­mai politikai tanácskozó tes­tületének 1972. január 25— 26-i prágai üiésén a Bolgár Népköztársaság, a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztár­saság, a Román Szocialista Köztársaság és a Szovjet Szo­cialista Köztársaságok Szö­vetsége képviselői áttekintet­ték az utóbbi idők eseményei­nek menetét Európában. Elem­zésükben abból a változatlan célkitűzésükből indultak ki, bogy az európai kontinenst az állandó és szilárd béke, a szu­verén és egyenjogú államok gyümölcsöző együttműködésé­nek térségévé, a világban a stabilitás és a kölcsönös meg­értés tényezőjévé tegyék. A tanácskozás résztvevői meg­elégedéssel állapították meg, hogy ebben az irányban to­vábbi előrehaladásra került por. A szocialista országoknak az európai biztonság megszilárdí­tására és az e célból összehí­vandó európai értekezletre vonatkozó javaslatai, amelye­ket az 1966. évi bukaresti nyi­latkozat, az 1969. évi budapes­ti felhívás és az 1970. évi ber­lini nyilatkozat tartalmaznak, fontos szerepet töltenek be az európai békét és együttműkö­dést támogató valamennyi erő összefogásában. A Varsói Szer­ződés tagállamainak javasla­tai, valamint további akcióik és kezdeményezéseik széles béke­programot alkotnak és előse­gítik, hogy Európában új po­litikai légkör alakuljon ki. Az európai béke közös ügyéhez mind jelentősebb mértékben járulnak hozzá más európai államok is. Né­hány ország pol itikájábatf 'ha­tározottan előtérbe kerülnek az európai béke érdekei,i,-s kedvezően hat az európai helyzetre. Ä tanácskozás résztvevői megállapítják: nagyon pozitív jelentőségű, hogy az utóbbi időben erősödtek a különbö­ző társadalmi berendezkedésű európai államok kapcsolatai, fejlődött politikai érintkezé­sük, elsősorban a kölcsönös érdeklődésre számottartó kér­désekkel kapcsolatos konzul­tációk formájában. Ez meg­könnyíti az európai államok közötti kölcsönös felismerést, hogy a béke és az együttmű­ködés területén hosszú távú érdekeik azonosak. A jelen tanácskozáson részt vevő államok, yalamlnt más államok erőfeszítésének és konstruktív ; hozzájárulásának eredményeként az európai ál­lamok között mindinkább a békés egymás mellett élés vi­szonyai érvényesülnek. Ennek kapcsán à tanácskozás részve­vői kiemelik a Szovjet Szocia­lista Köztársaságok Szövetsé­ge és Franciaország között a közelmúltban megtartott leg­felső szintű . szovjet—francia tárgyalásokon elfogadott együttműködési elvek jelentő­Az európai államok közötti gazdasági, kereskedelmi, _ wú- gzaki-tudományos, kulturális'es egyéb kapcsolatok szélesedése is hozzájárul a feszültség csök­kenéséhez az európai konti­nensen. Az európai népek kapcsola­tai erősödnek: tartalmasabba és sokoldalúbbá válnak. Euró­pában növekszik a közvéle­mény aktivitása az enyhülési folyamatok elmélyítéséért, az európai békéért és a bizton­ságért folytatott harcban. A tanácskozáson képviselt államok kifejezték megelégedé­süket afelett, hogy a feszültség csökkentésének folyamatában Európában elért eredménye­ket a szükséges esetekben meg­felelő,- nemzetközi jogi erejű okmányok rögzítik. A politikai tanácskozó tes­tület kedvezően értékeli, hogy a Szovjetunió és a Német Szö­vetségi Köztársaság,, valamint a Lengyel Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársa­ság közti szerződések -ra-tififeá- lását célzó eljárás megindult. Ezeknek a szerződéseknek ér­vénybe lépése nemcsak a köz­vetlen résztvevők, hanem va­lamennyi európai állam érde­keinek megfelel és az európai bál^e alapjainak megxzálárduiá- sáihoz fog vezetni. A tanácskozáson részt vevő államok hangsúlyozták a Nyu- gat-Berlinnel kapcsolatos 1971. szeptember 3-i négyhatalmi megállapodás, valamint a Né­met Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztár­saság, illetve az NDK kormá­nya és a nyugat-berlini szená­tus megállapodásainak nagy jelentőségét. A béke megszilárdításának fontos tényezője, hogy szélese­dik a Német Demokratikus Köztársaság nemzetközi edds.- merése. A további előrehala­dás ébben az irányban-, bele­értve a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szö­vetségi Köztársaság között a nemzetközi ■ jog normáinak megfelelő kapcsolatok megte­remtését, fontos hozzájárulás lesz a béke, a biztonság és együttműködés ügyéhez. A tanácskozás résztvevői síkra szállnak . azért, hogy minden további halogatás nél­kül vegyék fel a Német De­mokratikus Köztársaságot fs a Német Szövetségi Köztársasá­got az Egyesült . Nemzetek Szervezetébe. \ A tanácskozás résztvevői megelégedéssel állapítják meg, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Német Szö­vetségi Köztársaság kormányai kpzött véleménycsere folyik a két ország közötti kapcsolatok rendezetlen kérdéseiről, edső- éó'rbáfí a müncheni egyezmény kezdettől fogva való érvényte­lenségének elismeréséről. Tá­mogatják a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság igazságos követeléseit és úgy vélik,, hogy az ebben a kérdésben létrejövő megállapodás hozzájárni az európai helyzet javulásához. Ezeknek a lépéseknek a megvalósítása hozzájárul ah­hoz, hogy gyorsan és radikális módon kiküszöböljék az NSZK és a szocialista országok kap­csolataitól a bizalmatlanság és -feszültség hosszú időszaká­nak következményeit, sor ke­rüljön e kapcsolatok teljes normalizálására, ami- elő fog­ja segíteni az enyhülés elmé­lyülését az európai kontinen­sen, valamennyi európai állam együttműködésének fejlődését-. A politikai tanácskozó testü­let ülésén képviselt államok üdvözlik a kedvező európai fejlődés további kilátásait. Nem tévesztik viszont szem elől azt sem, hogy Európában továbbra is tevékenykednek- a feszültség fenntartásában érdekelt erőik, amelyek az európai államokat egymással szembe akarják, ál­lítani, meg akarják őrizni an­nak a lehetőségét, hogy az eu­rópai kontinensen az esemé­nyek menetét ismét a kiélező­dés felé taszítsák. ■ A tények — a legutóbbi idő­bén is — azt mutatják, hogy ezek az erők az európai poli­tikát nem tudják elképzelni tömbkategóriák nélkül, s ar­ra törekszenek,, hogy még in­kább fokozzák, a fegyverkezési versenyt az európai kontinen­sen. A Varsói Szerződés tag­államainak ebtói-le kelj von­niuk; a megfelelő , következte­téseket biztonságuk szempont­jából. Mindamellett meg van­nak győződve arról, hogy Euró­pában most az erők helyzete már úgy alakult, bogy le 1er hét küzdeni az enyhülés -ellen­ségeinek ellenakcióit, ha ösz- szeforrottan és - következetesen törekszenek a béke megszilár­dítására. II. A tanácskozáson részt ve­vő államok meggyőződése, hogy a jelen szakaszban külö­nösen fontosak és teljes mér­tékben megvalósíthatók az európai államok kollektív, együttes akciói az európai biztonság megszilárdítása ér­dekében. Ezzel Összefüggésben állást foglalnak az európai biztonsági és együttműködési értekezlet mielőbbi megtartá­sa mellett valamennyi európai állam, valamint az Egyesült Államok és Kanada egyenjo­gú részvételével. Az európai értekezlet részt­vevői gyakorlati intézkedése­ket dolgozhatnának ki az eu­rópai feszültség további csök­kentésére. s hozzáláthatnának az európai biztonsági rendszer építéséhez, A tanácskozáson képviselt államok úgy vélekednek, hogy az európai biztonság és együtt­működés olyan kötelezettsé­gek rendszerének létrehozását igényli, amely kizárja az erő­szak vagy az erőszakkal való fenyegetés alkalmazását az eu­rópai államok egymás közötti kapcsolataiban; minden or­szágnak biztosítékot nyújt ag- ressziós cselekmények ellen, s minden nép javát és felvirág­zását szolgálja. A politikai tanácskozó tes­tület ülésén részt vevő álla­mok állást foglalnak az euró­pai biztonság és az európai államok közötti kapcsolatok következő alapelveinek általá­nos elismerése és gyakorlati alkalmazása mellett Európa po­litikai életében: A HATÄROK SÉRTHETET­LENSÉGEI Az európai álla­mok között ma fennálló hatá­rok, beleértve a második vi­lágháború következményeként kialakult határokat is, sérthe­tetlenek. Minden olyan kísér­let, amely e határok megsér­tésére irányulna, veszélyeztet­né az európai békét. Ezért a jövőben is maradéktalanul ér­vényesíteni kell a jelenleg fennálló határok sérthetetlen­ségét, Európa államainak te­rületi integritását, s teljes mértékben ki kell zárni egyes államok területi igényeit má­sokkal szemben. AZ ERŐSZAKRÓL VALÓ LEMONDÁS. Az európai álla­mok közötti kapcsolatokban nem szabad erőszakot vagy erőszakkal való fenyegetést alkalmazni. Közöttük minden vitás kérdést kizárólag békés politikai eszközökkel, tárgya­lások útján, a nemzetközi jog alapelveinek megfelelően úgy kell megoldani, hogy ne ve­szélyeztessék a népek jogos érdekeit, békéjét és biztonsá­gát. A BÉKÉS EGYMÁS MEL­LETT ÉLÉS. A történelmi fej­lődés során Európában két tár­sadalmi rendszerhez tartozó államok alakultak ki és létez­nek: a szocialista és a tőkés rendszerhez tartozók. A társa­dalmi rendszerek különbözősé­ge nem lehet, leküzdhetetlen akadálya annak, hogy kapcso­lataik sokoldalúan fejlődjenek. Ha az eltérő társadalmi rend­szerű európai államok kizár­ják a háborút politikájuk esz­közei közül, kapcsolataikat a béke érdekében, az egyetértés és az együttműködés alapján fejleszthetik, s kell azokat fej­leszteniük. A JÓSZOMSZÉDI KAPCSO­LATOK ALAPJAI ÉS AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS A BÉKE ÉRDEKÉBEN. Az európai álla­mok jószomszédi kapcsolatai­nak, a függetlenség és a nem­zeti szuverenitás, az egyenjo­gúság, a belügvekbe való be n»m avatkozás és a kö'.rsöoös előnyök alapján kell fejlőd­niük. Ennek a felfogásnak kell rz európai á 11 - m ov l-z-tu+l kap­csolatokban, á!1a*v,ó nolö'kává. való mennyi eurón-'’ " "o éle+é. ben ál’ardó tényezővé válni - és kell ered mén ve-'n.1« a jó­szomszédi kzeesojntok, a köl­csönös rr*'’'rrA~*Az fej1*"1 ásót F-' róna kttlö-böző ró—-: o az 1 ' lomok között. Az eurónai álla­mok közötti kapcsolatok olyan átalakítására kell tőrekedni, amely lehetővé teszi a konti­nens katonai-politikai csopor­tosulásokra való megosztottsá­gának megszüntetését. az Államok kölcsö­nösen ELŐNYŐS KAPCSO­LATAI. A béke viszonyai kö­zött az európai államok köl­csönösen előnyös, sokrétű kap­csolatainak széles körűen kell fejlődniük gazdasági, műsza­ki-tudományos és kulturális téren, az idegenforgalom terü­letén, valamint az emberi kör­nyezet védelmében. Ezek a kapcsolatok az európai népek béke, nyugalom és felvirágzás iránti törekvésének anyagi tar­talmat adnak és szilárdítani fogják az Európában kialakuló biztonsági és együttműködési rendszert. LESZERELÉS. A nemzetköri béke megszilárdításának érde­kében az európai államoknak minden módon elő kell segí­teniük az általános és teljes leszerelést mindenekelőtt a nukleáris leszerelés megoldá. sát, olyan intézkedések meg­valósítását, amelyek korlátoz­zák és megszüntetik a fegyver­kezési vensenyt. AZ ENSZ TÁMOGATÁSA. Az európai államok céljai nemzetközi téren megfelelnek az ENSZ alapokmánya ren­delkezéseinek: a nemzetközi béke és biztonság fenntartá­sára, az államok közötti ba­rátság és együttműködés fej­lesztésére Irányulnak. Az eu­rópai államok támogatják az Egyesült Nemzetek Szerveze­tét, állást foglalnak amellett, hogy az ENSZ az alapokmány rendelkezéseinek megfelelően erősödjék. Az európai értekezlet, ha ezeket a magasztos elveket és célokat az európai államok közötti kapcsolatok alapjává teszi, nagy, történelmi jelen­tőségű döntést hoz majd. Ez olyan közös, gyümölcsöző munkának lesz a kezdete, amely képes Európát valóban békéssé tenni. Az európai értekezleten emellett minden téren egyez­tetni lehetne az európai ál­lamok kölcsönösen előnyös kapcsolatai további fejlődné­nek, mindenféle diszkriminá­ció, egyenlőtlenség és mester­séges korlát megszüntetésének konkrét feladatait Az euró­pai államok együttműködése Európa nyersanyag- és ener­getikai erőforrásainak éssze­rű kihasználásában, ipari po­tenciálja növelésében és a földek termékenységének ja­vításában, a műszaki-tudomá­nyos forradalom eredményei­nek alkalmazásában ■— meg­sokszorozza a. lehetőségeket az eurónai néoek jólétének nö­velésere. Még szélesebbé vá­lik a szellemi értékekkel való kölcsönös gazdagodás, egvmás kultúrájának és művészetének megismerése. Célszerű lenne az eurőoaí értekezleten létrehozni az ér­tekezleten részt vevő vala­mennyi érdekelt állam állan­dó szervét, amelyben az ér­tekezlet után folytatni lehet­ne a közös munkát további ezirányú lépések egyeztetésé­re. A Varsói Szerződés tagálla­mainak véleménye szerint ezeknek a kérdéseknek kell jelenteniök az európai érte­kezlet napirendjének alapve­tő tartalmát. A politikai tanácskozó tes­tület ülésén képviselt államok úgy vélik, hogv az európai értekezletet 1972-ben össze le­hetne hívni és kedvesfő ténye­zőnek tekintik azt. hogy több nyugat-európai állam, nyilat­kozata szerint, ugyanezt a né­zetet vallja. A politikai tanácskozó testü­let ülésének résztvevői megér­téssel vannak sok állam el­gondolása iránt, amely szerint szükségen az cm répái értekez- rpp.—f,--i n!5*rt(^6. mert ez b^T.7az ér+ekezW rry.e»l "y>Vvi ég munk^j^.naV: sikerébe. U«y vé„ W.k, me« kell vaWrftani a finn t,-nrm!*rvr'r,k a K*!«!nkiben sokoldalú konzul* ációktn kéről jön sor. valamennyi érdekelt európai állam, valamint az USA & Kanada részvételével, HL A Varsói Szerződés tagállam mai úgy vélik, hogy ugyancsak megfelelne az európai bizton­ság megszilárdítása érdekei­nek, ha megállapodás jönne létre a fegyveres erők és fegy­verzetek csökkentéséről Euró­pában. Kiindulópontjuk: mind az idegen, mind a nemzeti fegyveres erők és fegyverzetek csökkentését Európában úgy kell megoldani, hogy az ne okozzon kárt a csökkentésben részt vevő országoknak. E kér­dés megvitatása és megoldási útjainak meghatározása nenn lehet az Európában fennálló katonai-politikai szövetségek előjoga. Az e kérdéssel kapcso­latos tárgyalások megtartásá­nak rendjéről megfelelő meg­állapodásra lehetne jutni, * A Bolgár Népköztársaság. 3 Csehszlovák Szocialista Köz­társaság, a Lengyel Népköz-* társaság. a Magyar Népköz- társaság. a Német Demokrati­kus Köztársaság, a Román. Szocialista Köztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársa­ságok Szövetsége meg vannak győződve arról, hogy Európa a történelmi fejlődés során fontos határkőhöz ért el. Az 1972-es év az európai népek számára nemcsak a tar­tós béke és -biztonság új re-j menyét hozhatja, hanem tény­leges előrehaladást is e re­mény megvalósulásához. Va­lamennyi állam legfőbb köte­lessége. hogy ehhez tevéke­nyen hozzájáruljon. A Bolgár Népköztársaság részéről: Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Bolgár Népköztár­saság államtanácsának elnöke, Sztanko Todorov, a Bolgár Népköztársaság mi­nisztertanácsának elnöke. A Csehszlovák Szocialista! Köztársaság részéről: Gustáv Husák, Csehszlovákia Kommunistái Pártja Központi Bizottságának főtitkára, Ludvlk Svoboda a Cehszlovák Szocialista Köz­társaság elnöke, Lubomlr Strougal, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság kormányának elnöke. A Lengyel Népköztársaság részéről; Edward Gierek, a Lengyel Egyesült Munkás­párt Központi Bizottságának első titkára, Piotr Jaroszewicz, a Lengyel Népköztársaság mi­nisztertanácsának elnöke. A Magyar Népköztársaság részéről; Kádár János, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának első titkára, Fock Jenő, a magyar forradalmi munkás­paraszt kormány elnöke. A Német Demokratikus Köz­társaság részéről : Erich Honecker, a Német Szocialista Egység­párt Központi Bizottságánál; első titkára, Wolfgang Rauchfuss, a Német Demokratikus Köz­társaság minisztertanácsának elnökhelyettese. A Román Szocialista Köz­társaság részéről: Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, a Román Szocialis­ta Köztársaság államtanácsá­nak elnöke. Ion Gheorghe Maurer, a Román Szocialista Köztár­saság minisztertanácsának el­nöke. A Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetsége részé­ről: Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságá­nak főtitkára. Alckszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnöke. Prága. 1972, január 26.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents