Tolna Megyei Népújság, 1972. január (22. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-26 / 21. szám
t t r « Casanova budai halaadja 175 éve hunyt el a szélhámosság művésze Áz olvasok országa Casanova Giovanni Jacopo de Senigalt, a szerelmi botrányairól világhírnévre szert tett olasz kalandor nevét a Vízivárosban, a Batthyány-téren is viseli az egykori Fehér Kereszt fogadó, a rokokó műemlék épületben berendezett jelenlegi éjjeli mulató. A katona, hegedűművész, csodadoktor, a párizsi lottó igazgatója a rokokó kor erkölcsének és pénzügyi szellemének egyik legtehetségesebb képviselője azonban aligha szállt meg ebben a budai fogadóban. Ugyanis a sok helyről történt számtalan menekülése után utoljára 1782-ben futamodott meg Velencéből, hogy Csehországba szökjék üldözői elől, s beálljon a Wal- deck grófok könyvtárnokának. Sietős útja miatt aligha volt bőviben a pénznek, hiszen emlékezéseiben maga vallja, hogy Kosztiics Péter vendéglősnél szállt meg a tabáni Hadnagy utcában. Velence és Csehország közötti bolyongásai közepette érkezett Budára az 57 éves, öregedni nem akaró széptevő — bizonyára azért is, hogy a csodásnak mondott rácfürdői hévízben visszaszerezze elillant ifjúságát. Itt érte aztán a csúfos kudarc. Szemet vetett a rác vendéglős szépséges leányára, meg is szöktette, de annak udvarlói a Gellérthegy tövében elfogták és félholtra verték. Vérében fetrengve csak másnap tért magához. Átvánszorgott Pestre, Schneider József ötvösmesterhez — akivel üzleti viszonyban lehetett — és nála pihente ki budai botrányának fáradalmait. „Már attól féltem — írja rezignált hangon, — hogy a Dunába dobnak. Ha ez Velencében történik velem, lagúna lett volna a sírhelyem !” Az eset történetéhez tartozik, hogy negyvenöt évvel ezelőtt a magyar napilapok és folyóiratok erősen vitatták, hogy a nevezetes Jacopo való. ban járt-e hazánkban és valóságos „irodalom” keletkezett a „nagy” kérdésről. Híre jött, hogy most a duchcovi kastélyban, ahol a világcsavargó élete utolsó éveit élte — Casanova emlékmúzeumot rendeztek be. A Szovjetuniót könyvnagy- hatalómnak is nevezik. Nincs a világon még egy olyan ország, ahol a nyomdákból naponta több mint 200 új könyv kerülne ki. Moszkvában és Leningrádban több mint 50 kiadó működik, melyek a legkülönbözőbb tudományágakban és művészi területen je. lentetnek meg könyveket tankönyveket, albumokat és plakátokat. 1971-ben például a Szovjetunióban mintegy 80 000 könyvújdonság jelent meg, 1300 millió példányban. Ahhoz, hogy elképzeljük magunknak ezt a könyvmeny- nyiséget, gondolatban megpróbáljuk egymásra helyezni az egy évben kiadott könyveket Ez a könyvespolc körülérné az egyenlítőt Az UNESCO adatai szerint a világon megjelenő összes könyvből minden negyedik a Szovjetunióban lát napvilágot. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta a Szovjetunióban több mint 2 350 000 fajta könyv jelent meg csaknem 36 milliárd példányban. A forradalom előtt Oroszország több népe és nemzetisége analfabéta volt, nem volt anyanyelvi írásbelisége. így például a nagy költő, Abaj életében egyszer sem jelentethetett meg könyvet anyanyelvén Kazahsztánban. Jelenleg a Szovjetunióban a legkisebb népnek és nemzetiségnek is saját irodalma, könyvei és tankönyvei vannak. A világon mindenütt ismerik Csingiz Ajt- manov mély értelmű, filozofikus alkotásait, Jurij Ritheu csukcsi és Juvan Sesztalov mansi írók műveit. A könyv a szovjet ember életében hatalmas moz. gatóerővé, a haladás segítőjévé vált. Elmaradhatatlan útitársa minden munkásnak, kolhozparasztnak, mérnöknek, tudósnak, tanárnak és közéleti személyiségnek. A Könyvszemle című, hetenként megjelenő lap nemrég néhány kérdőívet bocsátott ki. hogy megtudja, hány könyvet vásárolnak évente az olvasók. Kiderült, hogy általában minden szovjet család 25—30 könyvet vásárol évente. Valamennyi házikönyvtárban megtalálhatjuk a marxizmus—leniniz- mus klasszikusainak műveit, különböző enciklopédiákat, lexikonokat, tudományos-műszaki kiadványokat és természetesen klasszikus és új irodalmi műveket. Meg kell említenünk, hogy a Szovjetunióban több mint 400 000, hatalmas könyvkészlettel rendelkező állami és társadalmi könyvtár működik. Ezeket évi átlagban több mint 100 millióan látogatják. A Szovjetunióban 15 000 a könyvesboltok száma, ezenkívül rengeteg könyvárusítóhely található. A könyvesboltok és a könyvárusító-pavilo- nők az ország legtávolabbi városaiban, falvaiban és kolhozaiban is működnek. Moszkvában a Kalinyin sugárúton van a Szovjetunió legnagyobb könyvesboltja, a Könyv Háza. Könyvespolcain 5000 fajta könyv között válogathat a vásárló. A boltban több mint 100 eladó dolgozik. Vannak az épületnek olyan termei, melyekben olvasói konferenciákat, vitákat, író—olvasó találkozókat tartanak. A könyvek óceánjában jő iránytűként szolgál az olvasó számára a bibliográfia. Az országban számos bibliográfiai kiadvány jelenik meg „Évi könyv-bibliográfia. Bibliográfiai Kártyák, Ajánló bibliográfia, Könyvszemle, Könyvvilág”. A könyv szorosan hozzátartozik a szovjet családok kulturális életéhez. A szovjet emberek a könyvet mint a tudás kiapadhatatlan forrását tisztelik. Aiekszej Ovszjannyikov (APN—KS) R.Chandler novellájából rajzolta Schubert Péter A tudományos fantasztikumot kedvelők klubja alakul Szekszárdon núnaxnthuúuuiim £HELY€7T BCY COLVÖT ÁAF. , AZ OZ; ELLENÁLLT A LETARTÓZTATÁS MZ. NA AJEM FEDEZEL ' Y&ARRA AZ /STEW LEGYEM * /RCALMAS HOZZÁD. __ A HÍREMET MEC VÉDEM -v -HA ÖLMQM 13 a**n ZELL ERTE. * __ Í A ÍZ / GYANÚM MÉH FOGJA KAPM TŐLED A HISATLAAJ MENLEVELÉT, meg-------> Amit meg osaz mi vám. .. —V Hétfőn délután a tudományos fantasztikumok iránt érdeklődők szekszárdi klubjának megalakításáról tanácskoztak a TIT Tolna megyei szervezete természettudományi szakosztályainak vezető képviselői. Budapesten néhány éve már megalakult a tudományos fantasztikumot kedvelők klubja, baráti köre a TIJ égisze alatt, s annak tevékenységéről, céliairól tájékoztatta a jelenlévő pedagógusokat, biológus, mezőgazdasági, műszaki-technikai szakembereket Bucher Flórián megyei szaktitkár. A megbeszélésen rés-.t vett Takács Mihályné, a TIT megyei titkára is. Az országos központ már negyedévenként meuielentetí „Pozitron” című illetménykiadványát, amelyben tudo- piánvos szinten, változatosan tájékoztatja tanait a ..Science — fiction” (röviden: sei — fi) sokrétű témáiról, s beszámol klubéletéről, rendezvényeiről. Legutóbbi számában például dr. Kulin György írt nyolcoldalas cikket az élet kozmikus feltételeiről ; külföldi lapszemléjében olvasható a: Kétessé vált az élet földi eredete? — című írás. Ismerteti az új tudományt: a planetoló- giát, a bolygóknak az űrhajózási technika módszereivel való kutatását, megemlékezik a sei — fi magyar klasszikusairól, továbbá Karinthyról és Wellsről, a két írófantasztáról. Fantasztikum a művészetben és az irodalomban címmel értekezik, s felhívja a társadalom figyelmét a tudományos technikai forradalomban rejlő veszélyekre is. Az érdéltes hozzászólások* bői, javaslatokból az csendült ki, hogy a helyi adottságok tekintetbe vételével, van értelme Szekszárdon is hasonló klub, vagy baráti kör alakítására a TIT keretében. Azonban, a félreértés végett, elnevezését meg kell magyarázni. Elsősorbani célja az, hogy a tudomány legújabb eredményeit, s azokat a feltevéseket, amik ma még fantasztikumnak hatnak, de tudományos alapjuk és lehetőségük van, megismertesse előadásokkal. filmvetítésekkel, eszmecserékkel, stb., s különbséget tegyen a sei — fi realitásokon nyugvó, tudományos megaiaoozottságú, valamint selejtes irodalma között A klub megalakításának előkészítésére intéző bizottságot jelöltek ki. Február utol* só hetében dr. Kulin György Fantázia és valóság címmel, ez Apollo—15 űrhajó utasainak holdexpedícióján készült színes film vetítésével tartelőadást Szekszárdon, s azt szeretnék, hogy ez már a klub avató rendezvénye legyen. A TIT szekszárdi központjában már is jelentkeztek az újszerű klubba belépni szándékozók. BALLABÁS LÁSZLÓ HIRDESSEN A Tolna megyei Népújságban
