Tolna Megyei Népújság, 1972. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-23 / 19. szám

T ! J l Mezőgazdasági beruházások Távlat és jelen Egy különös hirdetés nyomán Uj szakkifejezést kellett megtanulniok a termelőszövet­kezeti vezetőknek, de még a tagoknak is. Ez pedig: restrik­tiv gazdaságpolitika. Jelentése: ,,a gazdasági egyensúly meg­őrzését, vagy helyreállítását fő. ként a fogyasztás korlátozása, megszorítása útján elérni kí­vánó gazdaság”. (Közgazdasági kislexikon 1968.) Érdekes nyomon követni a fo­galom hazai történetét. Egy­szer már alkalmaztunk restrik­tiv gazdaságpolitikát, de ké­sőn, felemás módon és siker­telenül. Az idősebbek jól em­lékeznek még az ötvenes évek legelejére, amikor a beruházá­si tevékenység állami elhatá­rozásokat követve túlzott mé­reteket öltött. A hajszolt ütem káros hatásait későn ismertük fel, akkor se vontuk le a meg­felelő következtetéseket, és így súlyos gazdasági megrázkódta­tás következett be. A szóban forgó kifejezést újabban 1971 őszén használta először Fock Jenő és Nyers Rezső beszédeiben. Mezőgazda- sági szempontból sajátságos, hogy ezen a területen a rest­rikció — a visszafogás — előbb bekövetkezett. A mezőgazdasá­gi hiteleket ugyanis már az 1971-es esztendőre befagvasz- . tották. így sikerült is-lehűteni az üzemi elhatározásokból kö­vetkezően lázas mértékűvé vált beruházási tevékenységet, s a helyzet mostanáig lényegé­ben meg is nyugodott. A kérdés csupán az, amire ennek a cikknek felelnie kell, hogy mindez jó-e nekünk, jó-e . a mezőgazdaságnak ? A válasz egyértelműen: igen, a visszafogás hasznos volt. Ez a véleménye a MÉM közgaz­dasági főosztályának és a má­sik oldalon a Termelőszövetke­zetek Országos Tanácsának is. A túlzott mértékű beruházás egyre több káros jelenséget okozott, s mind nyilvánvalób­bá vált, hogy az állami gaz­daságok, de főleg a termelő- szövetkezetek túlfeszítették erejüket. A fejlesztés helyes igényétől sarkallva néha már a lehetőségeiket meghaladó hi­telfeltételeket is vállaltak, fenntartás nélkül bíztak a ter­veken . feltü n tetett ' költségkere­tekben és kivitelezési határ­időkben. dig meghaladja a negyedik öt­éves tervben eredetileg elő­irányzott fejlesztési ütemet. Az iram csupán a 69—71-es előre- rohanáshoz képest szelídült meg. • • • A szakkifejézés . jelentését tehát nem kellett tartósan megjegyeznünk. . Figyelmünket inkább arra összpontosíthatjuk, hogy mit is kezdjünk az ismét, rendelkezésre álló beruházási keretekkel. Mindenekelőtt a gépesítés i lehetőségeire-, szükséges' felhív­ni a gazdaságok figyelmét. Af piacon most kellő mennyiségű gép kapható. A. kínálat -minő- : sége határozottan javult. Na­gyobb teljesítményű traktoro­kat tárol a kereskedelemi a munkagépeket pedig kedve­zőbb összetételben,, kôrszyrûbb’ ' kivitelben kínálja.: Most, ami-; kor még mindig nyomasztó' az; elavult géopark hatása a ter-r melésre, és amikor még min-J dig csökken a mezőgazdasága munkaereje, érdemes a figyel-, met a géoesítés irányába te-: . relni. Különös tekintettel arra,' hogy egyes, ‘gpeci áí'4 !éénsóV>k_ hoz még hetvenszázalékos vissza nem té-ítendő dotációt is biztosít az állam. Éoítkezések tekintetében az ' 1972-ps éven sokat, gondolkod­ni nem kell,-a helyze* ugyanis eleve meghatározp**. .Ebben az . esztendőben még főleg a rneg- . kezdett beruházások., befejezé­se. mje'őbbi munkába állítása a fő felada!. Üi -építkezéseket . kezdeni nagyobb • mértékben ■inkább 12.73-t’ól .lehet.', Mi leeven ez? Két lényeges távlati kilátásra kell rámutat- ' nunk.' . Az egyike hogy, ha e«v éven belül nem is. de azután az ál- ' lám feltétlenül rendezi a szarvasmarha-fen vesztés hely- * .zetéh Ezt kell tennie, ha, azf ákariuk, ftogv ' ez az , ü éhnág . több hasznot hozzon a n'én'gaz- daságnak. Az aíapelvek mór is- ' mertek: mintegy 15 százalék­kal akarják emelni az átvételi árakat úgy, hogy az ágazat mintegy nyolcszázalékos ren­tabilitást.. —.. jövedelmezőséget biztosítson. Aki most vág bele a szarvasmarha-tenyész­tési beruházásba, áz ennek a rendezésnek már kezdettől hasz.nát veszi majd. A másik: a mezőgazdaság­nak egyre több - területen kell majd kisebb-nagyobb értékesí­tési nehézséggel számolnia. Az értékesítésnél pedig az van előnyösebb Helyzetben, akinek nem kell azonnal és nyers ál­lapotban piacra v-me'a ter­mést. Ezt úgy ér‘ el, ha tá­rolókat, feldolgozó üzemeket létesít. .. E lehetőségeken .. érdemes gondolkodni. Alaposan, körül­tekintőén , és tartósan.. Tiszte­letre méltó, ha egy szövetke­zet. kockázatot vállal a beru­házás jövendő sorsát illetően. De egy létesítményről, amely esetleg 50—100 millió forintba kerül, napok alatt dönteni nem kockázatvállalás, hanem egy­szerűen felelőtlenség.- Most van idő, rendezhetők á sörök, ,arni a múltat illeti; és alapos szám­vetések készülhetnek a jövő megalapozásáig. Rongyrázás ez, méghozzá a javából. A Szekszárdi Szabó Ktsz nemrégiben hirdetést tett köz­zé, amiben felkéri a kedves rúegrendplőit, hogy. akinek 1971. január 1-e előtíi időszak­ból ki nem váltott megrendelé­se van, azt 30 napon belül szí­veskedjék elvinni. Ellenkező esetben az elfekvő készleteket kiselejtezik és átadjuk a leér­tékelt áruk boltjának. A felhívás meglepett. Nem egy-két emberről lehet szó, há à ktsz pénzt ad arra, hogy több alluilommal hirdessen. S mint kiderült-valóban nagyon sokan vannak, akik a szebbnél szebb és drágábbnál drágább anyagokat, ruhákat évek óta nem váltják ki. Nyilván nem azúromért nincs mit felvenniük. Hanem azért, mert nagyon is vgn mit! Hisz köztudott, hogy ktsz-ncl ruhát csináltatni nem olcsó mulatság. A fazonárak 129—'l.pó forintig . terjednek, A i’aposfibff,. pénzt.Ircájú emberek nem, .ktsz-nól, hanem jól rosz- sz'ul, de olcsón dolgozó kontár varrónőnél, szabónál varrat­nak, megvarrják maguk, vagy olcsó konfekciót vásárolnak nem, ritkán larrtékelt boltban, vagy a bizományik in. Ha ők 1975’iir mfrrhétsxere'- íííHk a növényvédő»ser-%yâríás n ■ *■ A Nehézipari Minisztérium megbízásából kutatókból és ipari szakemberekből álló munkabizottság, elkészítette- a növényvédőszer-gyártás kuta­tási és fejlesztési célprogram­ját. - A nagyszabású kon cenció kidolgozását az tette szüksé­gessé, hogy Magyarországon indokolatlanul mag is az- im­port növényvédőszer felhasz­nálása. A szükségletnek .esu* pán 40 százalékát fedezik ha­zai gyártásból, ahhoz is z.öm- atféit ^iátöanyágWb'ísz­nálnak fel. A feHes^tő" és kutatómunka szellemi bázisával a program á Nehézvegyipari Kutató In­tézel és a győgjrézergjrárak kutató laboratóriumait jelölte meg. Ahhoz,1 hogy. ennek ,a negy&abású munkénrk eleget tudjanak ténni. • bővítik a Ne- hézvégytpari Kutató Intézet bíóí-'vial ás toxikológiái rész­legeit, a gyó""szergyárakban pedig a kutatikapacitás egy rée-H erre a célra csoporto­sít! ik. ; • ........ A. hazái növénvvédŐszer- . iRau termelését ! 975-ig kétsge- ’ resére" kell emelni, s ezzel a felhasználás 60 százalékát a hazai termelés adja. „A köz érdekében mindig szerettem munkálkodni../* Munkájáról beszél Süt Miklós, a népfront paksi járási titkára így állhatott elő többfelé olyan helyzet, hogy a beruhá­zás még el sem készült, de a hitelek visszafizetése már eb kezdődött; a beruházás fel­emésztette a gazdaság teljes szabad anyagi erejét, így ott állt a kész létesítmény, de süldőre, vagy üszőre már nem jutott pénz, nem tudták bené­pesíteni az éDületeket, így sen­ki sem mondhatta meg, hogv a létesítmény mikor fizeti maid vissza a beléje ölt tíz-, és tíz­millió forintokat. Ezért volt szükséges a rest­rikció. Most van egy ki,s idő, hogy a beruházók rendezzék soraikat, utolérjék magukat. A gazdaság egyébként sem szere­ti. a szünet nélküli rohamokat. Mindig is kellettek, mindenütt kellenek közbeiktatott, csende­sebb szakaszok. Nem fogalmazási botlás volt az előbb, amikor azt írtuk, hogy ezért volt szükséges a restrikció. Az általános köz­hiedelemmel ellentétben ugyan, is az 1972-es terv már nem visszafogott. Hetvenegyben né­hány százmillió hitellel gazdál­kodhattak a mezőgazdasági üzemek, hetvenkettőben v:- szont kétmilliárd fórint áll rendelkezésükre. A mezőgaz­daság 1972-es terve még min­Népújság 3 1972. január 23. Celldömölkről kanyarodott Süt Miklós útja Paksra. ' — Milyen állomások voltak a nem hosszú úton... — Valóban rövid út, hisz huszonöt éves vagyok, évti­zede még a gimnáziumi -padot . koptattam., fél évtizede a ta­nárképzőét... De gazdag . ta­pasztalatokat .gyűjtöttem, már­is, mert mindig minden érde­kelt. Érdekelt hogyan élnek az emberek ha'szomorúak. ha örömük volt arra is kíváncsi voltam, mi váltotta ki. Duna- kömlődön tanítottam. Volt ar­ra idő amint kerékpáron haj­tottam az iskola felé, hogy gondolkodjam napjaink adta gondokról, munkámról, ame­lyet mindig a legjobban sze­rettem vçlna megcsinálni. Szépen, csöndben, hogy én maradjak háttérben, a mun­ka eredménye meg előttem menjen. Hogy- .okosabbak le­gyenek a gyerekek, hogy ért­sék amit tanulnak... — Annyira szerette a pe­dagógusi hivatást, mégis Ott­hagyta. s járási népfronttitkári tisztséget vállalt. — Véletlen műve az egész. Egyszer a községben' vala­milyen ünnepség voit. Ott sürgölődtem, mint rendező, 'meg amolyan mindenes. Nyé­ki Józsi bácsi is ott volt. a megyei titkárral',‘ Csaj-bók Kál­mánnal. Beszélgettünk erről, arról, egyszer azt kérdi tőlem Kálmán bácsi, mit szólnék ha.„ Én persze szólni - sem tudtam. Ók tudták mit akar­nak. én nem. Aztán gondolj kodtam. Ha ők úgy látják:.. meg kell próbálni, .Találkoz­tam rá egy hónapra a titkár elvtárssal-, . mondtam :. . lehet róla szó. Mi a teendőm? ,,Nem tudom. Amit az élet hoz” -— válaszolta Csajbók Kálmán. Ekkor már tudtam, hogy. a ipunkakönyvemet idő, a nép.­fronthoz adom,. — Ekkor már tanulmányi felügyelő volt .a járási hiva­talnál. — Igen, De úgy gondolkod­tunk a feleségemmel, . hogy. végeredményben itt is örökké ejnberekkel kell foglalkozni. Szépyhivatás. A köz , érdeké­ben mindig szerettem mun­kálkodni. Még nem ,is. voltam titkár, már annyit terveztünk, képzelődtünk, hogy így lesz, meg úgy lesz... — És másfél év után, ho- gvan „értékeli” saját munká­ját, a járásban végzett nép­frontmunkát. — Sok embert megismer­tem. A községi népfrontveze­tőkkel jó elvtársi, baráti vi­szonyban vagyok. A munka- kapcsolat olyan, amilvent sze­rettem volna, s amilyennek talán ' mindén munkahelyen lennie kellene. Nem túlzók. Dunaföldváron, Sárszentlőrin- een, Madocsán, Dunakömlő- dön és mindenütt a járásban, a népfront mindenütt ott van. Nem fontcskodón, h'ánem munkavégzőn, aktívan, úgy ahogy a községi politika meg­kívánja. Nem -csinálunk or­szágra szóló dolgokat. A mi kis községi politikánkat va­lósítjuk meg. az országosnak egy kis szilánkjaként, az em­berek szája íze .szerint. Szó­val az a cél, hogy az emberek jól érezzék magukat ott, ahol laknak, ahol dolgoznak. A községi tanácsok, a községi pártszervezetek ezen munkál­kodnak. Mi úgyszintén, a mi módszereinkkel. Az emberek mozgósításával és felkeltjük bennük az érdeklődést a po­litika iránt. A politika része­seivé akarjuk tenni őket. Van akit úgy, hogy elhívjuk a falugyűlésre. Csák, legyen ott. Először ez a, cél. Más ember­nél pedig, hogy már véle- ihényt. mondjon, a harmadik­nál pedig, hogy tegyen is va­lami t... — Ha ez a föladat, akkor nagyon sokat kell még ten­nünk. hogy a végrehajtás egy­értelműen pozitív legven. Tu­dok olyan falugyűlésekről, ahol nyolcan-tízen voltak. — Én is tudok ilyen falu­gyűlésekről. De az okot is vizsgáltam. Volt nálunk, ami járásunkban olyan eset. hogy a községi népfrontbizottság tagja csak akkor tudta meg, hogy választott tisztségviselő, amikor meghívót kapott. Az ilyen ember riém lesz aktív. De ha ugyanezt az embert a választáskor valaki felkeresi és felkéri a munkára! Akkor más a helyzet. Akkor a meg­tiszteltetést megtiszteltetésnek veszi, a tevékenységet a köz szolgálatának fogja föl, amint az valójában. áldoznának ennyi pénzt egy- egy ruhadarabra, egészen biz­tos, hogy hetekre sem hagynák ott. A Széchenyi utcai méretes részlegnél Varga Józsefné rész­leg vezc. övei minden darabot végignézünk. Télikabáttól, ter- liszterruhákon, estélyi ruhákon keresztül, forrónadrágos, tuni- kds együttesig van itt minden. Ezer-kétezer forint értékű ru­haneműk, esi vkeblúzok, kosz­tümök, overálok, nyári ru­hák. Kitellne belőlük egy ele­gánsan öltözködő nő egész gardróbja. Van olyan „kedves megren­delő”, aki két cifra kisestélyit is a ktsz-nél tárol. Csak a kész ruhák értéke nyolcc~cr forint körül mozog. S számi a- lan anyag, próbára kész ruha — vagyon soknak 1268!- óta . a tájékára sem néztek. Néme­lyik időközben divatjamúlt lett. Feledékeny: lg? Hanyag:'n? Vajon kik lehelnek azok, akik könnyűszerrel kidobnak ezre­seket az ablakon? Van köztük olyan megrendelő, aki időköz­ben elköltözött, sőt börtönben ül, s olyan is, aki azóta szám­talan ruhát csináltatott ugyan­itt. Divatosabbat, szebbet, még drágábbat. A Rákóczi úti női méretes részlegnél hat szövetruha, egy kosztüm és egy nadrág. varja évek óta, hogy clvigyél:. A fér­fi méretes részlegnél 1266 óta őrizgetnek, — s évente leltároz­nak egy önkéntes tűzoltó vál­lövöt, kát pantallót, l mom öl­tönyt és egy bőrkabátot. Végignézve a felelőtlen rongyrázásnak ezeket a csal­hatatlan bizonyítékait azt gon­dolom; hát csak hadd költe­kezzenek, akik ezt meglehetik. Igaz, hogy rengeteg bosszúsá­got, fölösleges munkát adnak a ktsz-nek. De egy-egy selejtezés után legalább azok is hozzá­juthatnak a drága ruhákhoz, olcsón, akik azokat másként megvásárolni nemigen tudnák. V. M. — Óhatatlanul meg kell köszönni ezek szerint néhány ember eddig végzett munká­ját. — Igen. — És a család, a kislánya, a felesége? Mit szólnak, ami­kor apu késő estig valahol a járásban .gyűlésen van, itthon meg elhűl a vacsora.. — Néha kérdi a feleségem, nem lesz ez sok? Aztán el­kezdem mesélni, hogy aznap mit végeztem, másnap mi lesz a munka... és másnap talán fél délután haza tudok men­ni... ■— Beszélgetésünk elején azt mondotta, hogy sok embert megismert, sok olyan új ak­tivista van a paksi járásban, akik szívvel-lélekkel csinál­ják dolgukat. Felsorolhatnánk néhányat közülük? — Ne. Ne említsünk neve­ket. Valakit talán kifelejtek. Inkább azt mondom, hogy a községek aktivistái nélkül semmire sem tudnék menni. — És hogyan összegezzük e beszélgetést? — Attól tartok naeykénű- ségnek tűnik amit mondok, de vallom, hogy így van. S akik a népfront ügyében, ha­zánk felvirágzásának ügyében munkálkodnak szintén vall­ják, hogy az emberekkel együtt lehet megvalósítani a párt. a kormány céljait. A saját munkámmal elfogult vagyok. Innen lehet az ország dolgai­ból a legtöbbet meglátni. Azt is, mit csináltunk jól, meg rosszul. Celldömölk, Kaposvár. Du- nakömlőd és végül Paks. Süt Miklós huszonöt éves tanító, másfél éves népfronttitkár huszonöt évének állomásai. PALKOVÂCS JENŐ

Next

/
Thumbnails
Contents