Tolna Megyei Népújság, 1972. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-04 / 2. szám

Jubiláló munkásorok Á párt kiváló katonája Szilveszterről A párt hívó szavára tizenöt évvel ezelőtt vállalták, hogy fegyverrel védik a néphatalmat. Tsz-tagok, üzemi munkások, tisztviselők, pedagógusok, or­vosok... Napi munkájuk után felöltik a szürke egyenruhát, kiképzésre járnak, őrséget áll­nak, lövészeteken, gyakorlato­kon vesznek részt, hogy ha kell, kellő eréllyel sújtsanak le oz ellenségre. — Tudják, hogy 1950-ben alig akartait felvenni a párt­ba? Az volt a legsúlyosabb kifogás, hogy nyugati fogság­ban voltam. A szekszárdi Pe­re Sanyival együtt tizenhat hónapot töltöttem amerikai, majd francia táborokban. Hát tehettem én arról? Akkor, ab­ban az időben, olyan körülmé- mények között nemigen vá­logathatott az ember, hogy hol lépvén hadifogoly. Akkor csak az volt az ember előtt, hogyan adhatna túl mielőbb azon az átkozott fegyveren. — Aztán, mégis fegyvert fogtam és hordom már tizen­öt éve. Talán kicsit nehezeb­ben most már, mert az idő Könyörtelen... Mindenesetre azért még viselni akarom egy­néhány évig — vall önmagá­ról Hamvai László, a kistor- mási munkásőrszakasz egyik alapító tagja. ■ — Amikor az ellenforrada­lom után megjelent a párt fel­hívása a munkásőrség meg­alakításáról. itt a faluban az öreg Rátái, a Naszvetter — ő volt a párt titkár — kezdték a szervezést. A pártszervezetnek szinte minden épkézláb férfi­tagja jelentkezett. Harminc­egyen... A kistormásiakból állt ki egy teljes szakasz. Mi­osoda élmény volt az ünnepé­lyes eskütétel Gyönkön, a szo­ciális otthon parkjában, az almafák alatt... Ha csak egy évvel hamarabb kapjuk a fegyvert. nem szerezhetett volna ötvenhatban olyan pozí­ciókat az ellenforradalom. — Hamvai elvtárs... Az 1960- as években keletkezett egy mondás; ha a Szocializmust kell megvédeni, akkor oda felsorakozik az egész Kistor­más. A kukoricakapáláshoz vi­szont már nem... Hamvai László nevet. — Ami a kukoricát illeti, az bizony, sokszor gazos volt. De az volt az igazság, hogy a kapálnivaló sok volt, a kapás meg kevés. Uramisten, ha visszagondolok, milyen nehéz éveket éltünk át. 1949-ben Puszlatormáson alakítottunk termelőcsoportot. A szándék megvolt, de hiányzott a hozzá­értés. Elkészíteni egy több száz holdas gazdaság termelé­si tervét? Azt még könnyű volt eldönteni, hány holdon termelünk búzát, kukoricát, árpát, gvaootot, de hogy min­denre idejében legyen munka­erő...? Egyre viszont még ma is büszkék lehetünk; akkori­ban kevés helyen volt a me­gyében olyan sertéstenyész­wJóformán semmi... 99 Ez az év is jól kezdődött. Az év első munkanapján, a reggeli krónika új szignállal jelentke­ző harmadik adásában az ügyeletes szerkesztő megkér­dezte Ipper Pált, hogy „mi új­ság a külpolitikában?”. A vá­lasz rendkívül megnyugtató volt: „Jóformán semmi!”. Vagyis: nem voltak különösen súlyos légitámadások, a dzsun- gelekben jóformán alig lövöl­döztek "egymásra a szemben állók. Nem történt provokáció a koreai demarkációs vonal­nál, a Szuezi-csatoma partján és még erre-arra a világban, ahol provokációk szoktak tör­ténni. Nem térítettek ei egyet­len repülőgépet sem, és Íror­szágban nem ölték az írek az íreket, írek az angolokat, vagy angolok az íreket. Semmi ilyes­miről nem lehetett olvasni a telex-gépek szalagjain, melyek negyed annyira se voltak bő­beszédűek, mint a tavalyi év más „rendes” napjain vagy amilyenek alighanem már hol­nap lesznek. Ipper Pál szavai az első pil­lanatban örömmel töltötték el a hallgatót. A fantáz'álásra hajlamosabbak előtt már-már felrémlett egy olyan jövő ké­pe, amelyben az újságok cím­oldalain az ötlábú borjúról szóló hírek foglalják el a fő helyet, és véresebb beszámoló­ról se hallani, se olvasni nem lehet, mint a közlekedési kró­nika. Az ilyesfajta jövő azon­ban sajnos a remélhetőnél is távolabb van. Egyelőre (ugyan­csak sajnos) ott tartunk, hogy egv-egy kisebb bombázás, min­dennapi tűzharc, politikai gyil­kosság a „jóformán semmi” ka­tegóriájába tartozik. A világ mindennapjainak szerves része valamennyi, melyeket már em­líteni sem érdemes. Fáradt fi­gyelmünket a nagyobb esemé­nyekre tartalékoljuk, más szó-; Ipper Pál, a gyakorlott kül­politikai újságíró,' természete­sen mindezt nagyon jól tudja és idézett mondatával csak egy pillanatnyi szélcsendet regiszt­rált, olyasféle állapotot, mint­ha egy múló pillanatra az egész világ ünnep utáni más­naposságban lefedezett volna. Annak érdekében, hogy a kül­politikában egyszer csakugyan jóformán semmi újság né le­gyen, hosszú évek, évtizedek óta következetesen folyik va­lami. A Szovjetunió és a szo­cialista országok békepolitiká­ja. melynek eredményeként a világ egy igen tetemes részén az emberek valóban azzal a tudattal kezdhették el az 1972. évi munkát, hogy odahaza „nincs újság, jóformán semmi”. Nincs krízis, válság, feszült­ség, de van lehetőség a békés élethez. Ami igazán nem sem­mi. tés, mint a miénk. Díjakat nyertünk a kiállításokon. — Később elmentem a gép­állomásra. mert oda is kellett a traktoros. Majd megszerez­tem a gépkocsivezetői jogo­sítványt. így húztam le tizen­három évet. Két év óta itt vágyóé a kölesdi földműves­szövetkezetnél. Itt van a mun­ka helyben, és amikor az em­ber már az ötven felé közele­dik. fárasztó a munka mellett a mindennapos utazgatás. — Az elmúlt tizenöt év...? Nem panaszkodhatom, gazdag volt élményekben. Tsz-szerve- zés... Kisszékelyben, Tolnané- medin, Kölesden... Hogy hány embert haragítottunk magunk­ra... Bár azt Íriszem, most még többet magunkra haragíta­nánk, ha arra agitálnánk, hogy- térjenek vissza a régi­hez... — Hányán vannak még a szakasz akkori, alapító tagjai közül ? — Talán heten. Az időseb­belv tartalékba kerültek, sokan elköltöztek. Bodor Marci, az akkori szakaszparancsnok most Gyönkön szakaszparancsnok. Vagy ötről-hatról tudom, akik Dunaújvárosba költöztek, hogy ott munkásőrök továbbra is. A harmincegyből áld él, vagy ki nem öregedett, a legtöbb ma is viseli a fegyvert. Úgy vagyunk, mi, régi prolik, hogy nem adjuk ki a kezünkből a fegyvert, amíg ki nem esik. — De végül is eljön az idő, amikor másnak kell kézbe venni... — Hát igen... nekünk, idő­sebbeknek kell gondoskod­nunk az utánpótlásról. Én már nyugodt vagyok, ott van a szakaszban a nevelt fiam, a Pora János. Nemrég, a szakaszgyűlés után a kistormási munkás­őrökkel beszélgetett Somi Benjamin, a megyei párt- bizottság titkára és Palkovics István megyei parancsnok. A közelgő jubileumról, az Öre­gekről. fiata'okról folyt a szó, és arról, ki miért lett munkás­őr. A megyei parancsnok jót derült a fiatal Pora János sza­vain. — Én is szívesen ott lettem volna az elsők között. Nem is az elven múlott, hanem azon, hogy akkor meg kicsi voltam... A fiatal munkásőr — sza­kaszvezetőként szerelt le a határőrségtől és nyomban je­lentkezett a testületbe — min­den bizonnyal nem marad el többszörösen kitüntetett, ki­váló munkásőr nevelőapja mögött. Az őszi éleslövészeten kiválót lőtt, és kézigránáttal úgv telibe talált, hogy a rob­banás szilánkokra hasogatta a cél a lakot. Hamvai Lászlót - így jellem­zi Gaál Antal, járási parancs­nok: — A kiképzésről, a szolgá­latról sohasem hiányzik, őrá mindenkor, minden körülmé­nyek között lehet számítani. A párt kiváló katonája. BOGNAK ISTVÁN Szenzációk, különös események nélkül köszöntött be az új év. A mozgalmas, vidám éjszaka után Szekszárd álmosnak tűnt. A késő reggeli órákban wéhány megkésett ünneplő igyekezett hazafelé. A Garay téren, meg a város főútjain elárvult kon­fettik hevertek, s a központ tá­ján egy üres sörösüveg tá­masztott egy villanyoszlopot. A taxisofőröknek különösen jó volt az éjszaka. Útvonaluk általában az egyik szórakozó­helytől a másikig vezetett, de akadtak olyan utasok is, akik a környező falvakig vették igénybe a gépjármüveket. A mentőkre nem rótt külö­nösebb feladatokat a szilvesz­ter. Éjfél után két óra ötven­öt perckor egy vajúdó asz- szonnyal indulták Nagy dörög­— utólag ról a szekszárdi kórház felé. Ezenkívül több olyan kivonu­lásuk is volt, amelyek az év bármely éjszakáján megtörtén­hettek volna, i A tűzoltókat alig valamivel éjfél után riasztották először, azzal, hogy Bátaszéken egy szénakazal ég. Ez, szerencsére nem egészen így volt. Néhány fiatal, a szilveszteri petárdá- zással pár villa szénát véletle­nül lángra lobhantoti, de a tűzoltóknak nem kellett be­avatkozniuk, mert a helybeli­ek a jelentéktelen tűzet elta­posták. Reggel nyolc óra húsz perc­kor látta meg a napvilágot az első szekszárdi újszülött. A kisfiút császármetszéssel segí­tették világra. Hétfőtől önállóan Nagykorúság két és fél éy után Két és fél év a dombóvári Univerzál Szövetkezetnek elég volt ahhoz, hogy elszakadjon egyik „kenyéradójától”, füg­getlen legyen. Bár a szövet­kezet össztevékenységének csak egy kis hányadában fog­lalkoznak gumitermékek gyár­tásával, az önállóvá válás mégis jelentős fordulat. Ho­gyan került erre sor? — kér­deztük dr. Samu Lajost, a szövetkezet elnökét. — 1969-ben szövetkezetünk megállapodást kötött az Or­szágos Gumiipari Vállalattal. Profilszerződésünk szerint 1969. júniusa óta a Pálma Gumigyár bizonyos terméke­it mi gyártjuk Jelenleg Dom­bóvár látja el az országot egészségügyi, munkavédelmi gumitermékekkel, játékáruk­kal, mártott termékekkel. Ed­dig az OGV az alapanyagon kívül műszaki segítséget is nyújtott nekünk. A szerződés értelmében viszont az álta­lunk gyártott késztermékeket mind át kellett adnunk és azok kereskedelmi forgalma­zását a vállalat végezte. A sokoldalú együttműködés szö­vetkezetünknek rendkívül hasznos volt. Dombóváron ugyanis lassan kialakult egy műszaki garnitúra, a fizikai dolgozók pedig kellő begya­korlottságot szereztek a gyár­tásban. A szoros viszony egyre ké­nyelmetlenebb lett, a szövetke­zet lassan kinőtt a gumigyár­tás gyerekcipőjéből és az OGV is úgy látta, hogy a szö­vetkezet képes a gyártáson kí­vül a kereskedelmi tevékeny­séget is ellátni. így jött létre a közelmúltban az a szerző­dés, amely szerint a szövet­kezet a gumiipari tevékenysé­get 1972. január 1-től teljé­sen önállóan végezheti. — Mit jelent ez az önálló­ság a szövetkezetnek ? — Az önállóság több mun­kát és nagyobb feladatokat je­lent Az új szerződés szerint megszűnt a régi kötöttség és saját magunk forgalmazzuk termékeinket. Újat tehát csu­pán ez jelent, hiszen a többi munkát eddig is mi végeztük el. Már az elmúlt hónapban átfogó piackutatást kezdtünk, hogy január 1-től az átállás zökkenőmentes legyen. Az ön­állóság természetesen nagyobb felelősséget is ró a szövetke­zetre, néhány új beruházást is meg kell valósítani. Eddig Budapesten vizsgálták meg termékeinket, hogyan visel­kednek használat közben, ezt a jövőben magunk fogjuk el­lenőrizni. Ezért körülbelül há­romszázezer forint költséggel la­boratóriumot kell felépítenünk és berendeznünk. Problémánk lesz tehát . bőven, segítséget azonban kapunk a kezdeti ne­hézségek leküzdésére. Anyagot továbbra is az OGV biztosít számunkra, a laboratóriumi munkákat pedig addig, amíg sajátunk el nem készül, a Pál­ma Gumigyárban fogjuk elvé­geztetni. — A kereskedelmi tevé­kenység új bevételhez juttat­ja a szövetkezetét, azonban érzékelhetik-e valamilyen mó­don a vásárlók is ezt az ön­állóvá válást? — Igen. Az OGV eddig szá­zalékot kapott a szövetkezet termékeinek forgalmazásáért, ezért bizonyos árucikkek árát — amelyeket közvetlen a vá­sárlóközönség használ fel — mérsékeljük. Olcsóbb lesz a margarétacumi, a cumisüveg gumija, a szemcseppentő­gumi és foglalkozunk azzal a gondolattal is, hogy még ol­csóbban hozzuk forgalomba a népszerű gyermekjátékot a léggömböt is. Rózsa Gy. A Bursudi Y tutyikombiafc wtâwtàtte top*, Foto: Gottvuld.

Next

/
Thumbnails
Contents