Tolna Megyei Népújság, 1972. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-22 / 18. szám

9 ! \ i I A szekszárdi süllyedő ház Mindenütt határozottabb intézkedéseket A termelésből tavaly kiesett hatvanezer munkanap L Hét esztendőn át minden­nap hajnali 4 és 5 között fel­bőgött Bá tán a motorkerékpár, s Császár József Szekszárd felé vette útját. Szélben., eső­ben, hóban mindig pontosan érkezett munkahelyére. — Hihetetlenül fárasztó évek voltak. Nem kívánom senkinek az ilyen bejárást. Azért határozott úgy a csa­lád, hogy beköltözik Szek- szárdra. Pénzzé tettünk min­denünket, feleségem szülei is nekünk adták amijük volt, sőt kölcsönt is vettünk fel, s elkezdtünk építkezni. 1968 elején lett kész a házunk Szek- szárdon. a Hársfa utca 3 szám alatt. — mondja Császár Jó­zsef. — Boldogok voltunk an­nak ellenére is, hogy a tanács nem engedélyezte a kétszintes építkezést. De a boldogság nem tartott sokáig. Keserű­ség tölt el, ha csak rá gondo­lok, a mi várva várt ottho­nunkra... És az a legnagyobb baj, hogy bele is fáradtam az egészbe. Mentem mindenhova, kértem mindenkit, hogy se­gítsenek. Segítsenek az igaza­mat megtalálni. Egyszerűen nem megy. Hát mi lesz a csa­ládommal, — mutat a heve- rőn üldögélő két megszeppent gyerekre — ha egy reggelre ránk dől a ház. Ki lesz a fe­lelős? De nem akarok a leg­rosszabbra gondolni. Van ká­rom így is éppen elég. S ki koplalja meg újból az építke­zést. ha nem a családom? 2. A Mérey utca feletti telepen Császár József volt az első lakó. Miután az építkezéssel 5áró összes kálváriát megjár­ta. a család, a rokonok és né­hány szakember nekilátott a munkának. A domboldalon épülő családi ház padlószint­jét Szekszárd Város Tanácsa építési és közlekedési osztálya egy méter 20 centiben hatá­rozta meg. Császár József ak­kor kérte, hogy engedélyez­zék magasabbra tenni a padló­szintet. De a hatóság minden könyörgés ellenére hajthatat­lan maradt. Alig költözött be a család, élénkülni kezdett a környék. Tőlüik jobbra is, balra iá új házak alapozását kezdték meg. Jánosi József, a külső szom­széd fittyet hányva minden­féleépítési engedélyre elkezd­te építeni kétszintes házát. Az alapozás után — tehát ké­sőn, de nem túl későn — az építési osztály egy méter 80 centis padlószinttel töltötte ki építési engedélyét. 1968. de­cember 11-én, Persze mindez minek? Ha kétszintes, legyen kétszintes, gondolták, s az utólag engedélyezett közel két métert még 8Ó centiméterrel ímegtoldották. A másik szomszéd — Gutái Vendel — egy méter 50 cen­tis padlószinttel építkezett — természetesen engedéllyel. Te­hát Császár József házát szin­te elsüllyesztették a meredek utcában, mert nyilvánvaló, hogy a két magasabban lévő ház környékéről a csapadék­víz az ő telkére zúdul. És ez még nem is minden. Gutái Vendel és Császár Jó­zsef telke között körülbelül másfél méternyi területet hagytak ki közterület gyanánt. (Ide vízelvezetőt terveztek, csupán a kivitelezés várat ma­gára). Igen ám, de Gutái Ven­del nem nézhette a parlagon heverő értékes négyszögöleket, hanem lekerítette magának és Császár József házának köz­vetlen tövében vízelvezető ár­kot ásott. Természetesen ki­cementezni elfelejtette. Hi­szen a csapadékvíz, meg az autómosóvíz így is lefolyik. Mi történik szomszédja házá­val. az számára lényegtelen. Sőt annyira közömbös, hogy Császár Józsefet 'még be sem engedi kerítése mögé, amikor a felgyülemlett iszapot, vagy télen a havat kilapátolná az árokból. 3. A csupán hároméves ház meg­süllyedt. Az oldalában foly- dogáló víz meglazította a ta­lajt. A terméskövek között mély repedések tátonganak. A fő és az oldalfal is megrepedt. (Tatarozással kissé eltüntet­ték.) A csinosan berendezett szobák falai is mintha „bú­csúzni” akarnának egymástól. A fürdőszoba plafonját egy centiméter széles repedés Vá­lasztja szét. Ki a felelős mindezért? A szuterénban négy helyi­ség van. Nem ritka, hogy zi­vatarkor a földdel egy szint­ben lévő ablakokon a szom­széd árkából befolyik a víz. — És mire tudjuk ezeket a helyiségekét használni? Lom­tárnak. A pénzt ■ pedig bele­öltük. — mondja Császár Jó­zsef. — 1969. május 18-án mindezt megírtam az építési osztálynak, de válaszra sem méltattak. Utána többször vol­tam bent személyesen. Vagy fogadtak, vagy kidobtak. 4. Szabó Zoltán, az építési osz­tály vezetője: — Nem tudom miről van szó. És különben is minden­hol folyik a víz... Amikor néhány, ez ügyben íródott levelét mutatom, már pontosan tudja, hogy miért járok nála. — S különben ha a Császár azonnal jelentette volna, hogy engedély nélkül építkeznek, akkor most más lenne a hely­zet. Akkor még intézkedhet­tünk volna. — A szomszéd ház padló­szintjét még idejében meg­adták. Válasz nincs. — Hoztak egy határozatot, hogy Gutái Vendelnek 1971. november 15-ig le kell bonta­nia a kerítést. Miért módosí­tották a határidőt 1972. ápri-1 lis 1-re. — Mert a kerítés lebontá­sából .Gutainak kára származ­na. — Mennyi? — Hát legalább kétezer fo­rint. — És mennyi kára van ed­dig Császár Józsefnek? — Nem sok. És különben sem veszélyes az egész, mert nem a víztől repednek a fa­lak. Meg különben is felaján­lottuk Császárnak az anyagot, hogy csinálja meg a csatornát. 5. A fenti beszélgetés után egy héttel, január* 17-én, hétfőn Szabó Zoltánnal és egy mun­katársával együtt mentünk a helyszínre. — És ha föLmegyünk, ak­kor? — kérdezte. — Maguk a szakértők, s ha látják a házat, eldöntik, hogy mitől repednek a falak, s hogy ki a felelős. — Mi nem vagyunk szak­értőik! — Kár, hogy az építési osz­tályon nem szakértők dolgoz­nak. — A szakértők a bíróságon vannak. — A „szakértő” szakértel­met jelent, helyesebben föl­tételez. De fölösleges a szó­csata. Ha ugyan, mindez csak szócsata?! 6. A Hársfa utca 3-as számú ház mellett munkások dolgoz­nak. Az elmúlt héten a váro­si tanács megrendelte a csa­tornaépítést saját költségveté­si üzemétől. Szombaton úgy húszán dolgoztak. Hétfőn is kijöttek, de a megfagyott föld nem engedelmeskedik a csá­kányoknak. — Meg bitumenezni sem lehet ilyen időben — mondja az építésvezető. — Ha a tulajdonos elvtárs beleegyezik — szól Szabó Zol­tán — akkor ha jobb idő lesz folytatják a munkát. — Nekem már mindegy, csak csinálják meg. — Akkor betemessük, amit kiástunk? — kérdik a mun­kásak. — Igen. „Folytatják” a munkát. Szabó elvtárs hazafelé fel­ajánlja Császár Józsefnek, hogy vásárolja meg a két há­zat1 elválasztó közterületet. — Még ebbe is belemegyek... 7. Császár József 1970 őszén panaszt tett a városi párt­bizottságon. Az építési osz­tály válaszleveléből idézünk: „Az engedélyezés során a helyes utcakép kialakítása ér­dekében az útterveket min­denképpen figyelembe kell venni, s ehhez kell viszonyí­tani a padlószinteket. Ez tör­tént az engedélyezés során is. A szomszédok padlószintje azért magasabb, mivel az út felfelé emelkedik. így alakul­tak ki az 1.20. 1,50, 1,80 magas padlószintek”. (Ha így lenne, szép lenne. De a házak padlószintjei sor­rendben a következők: 1,80, 1,20, 1,50. Császár Józsefék a középső házban-laknak.) „A panaszos a vízbefolyást bejelentette szóban osztályunk­nál, így nyomban a helyszí­nen szemlét is tartottunk. A helyszíni . szemle alkalmával megállapítottuk, hogy bejelen­tése alaptalan, mivel semmi­féle vízbefolyás nem követ­kezett be alagsorába. Az épületén némi repedést talál­tunk, de ez nem káros hatá­sú, az épület ülepedéséből adó­dott. Megállapításunk szerint a víz nem a panaszos épülete mellett folyt le, hanem Gutái szomszédja telkén”. (Ha egy épület falai bár­milyen ok miatt megreped­nek. az mindenképpen káros. Az idézet végéhez pedig he- lyesbítóleg hozzátesszük, hogy a víz nem Gutái telkén, ha­nem az általa bekerített és bitorolt közterületen folyik le!) 8. — Ki a felelős mindezért? — kérdeztük dr. Nedók Pál­tól, a városi tanács elnök­helyettesétől. — Sajnos nagyon sok min­den függött az építési osztály­tól. amelyik az ügyet félváll­ról kezelte. Hogy az építési osztály so­rozatosan hibázott, az bizo­nyos, de mindez egyáltalán nem menti Gutái Vendelt, a szomszédot Az ő részéről az ügyet csupán egy „pardonnal” nem lehet elintézni. V. HORVÁTH MÁRIA Emberség A TOTÉV KISZ-fiataljai már több ízben jószándékukról, em­berségükről tettek tanúbizony­ságot. A közelmúltban a vállalat egy ötgyermekes dolgozója, aki Tamásiban lakott, tragikus hir­telenséggel meghalt. ,A férfi felesége felkereste a vállalatot és elmondta: közös tervük volt férjével, hogy há­zukba villanyt vezettetnek be. Külterületen laknak. Az asszony □ vállalat segítségét kérte a tervbe vett munka elvégzésé­hez. Hozzátette, hogy a költ­ségeket természetesen vállalja. A TOTÉV villanyszerelő ifjú­sági szocialista brigádjának tagjai tudomást szereztek erről és mindjárt felajánlották, hogy a villanyt társadalmi munkában bevezetik a házba. Felajánlásukat a napokban maradéktalanul teljesítették. A z elmúlt évben a szak- "**■ szervezetek előterjesz­tése alapján megjelent kor- mányhat:3rozat egyértelműen megállapította, hogy a mun­kavédelmi helyzet alakulása nem kielégítő. Ugyancsak ném kielégítő a. dolgozók tes­ti épségének és egészségének védelmére hozott rendelkezé­sek végrehajtása sem. A ha­tározat a fennálló problémák sürgős felszámolására hívja fel mind á gazdasági, mind pedig a szakszervezeti szer­vek figyelmét. Az üzem dolgozói mind szelesebb körét foglalkoztat­ja, szinte a termelési kérdé­sekkel azonos súllyal szere­pel részükről a munkakörül­mények gyorsabb ütemű fejlesztésének igénye. A megye üzemeiben és ter­melőszövetkezeteiben a múlt évben 2736 ember sérült meg, százzal több, mint a megelő­ző esztendőben. A balesetek­ből adódóan közel 60 ezer munkanap­kiesés történt. Mondanom sem kell. hosy mennyire riasztó, egyben fi­gyelmeztető számok ezek. Különösén, ha figyelembe vesszük, hogv hat ember vesztette életét üzemi bal­esetekből adódóan, három embert ért súlyos csonkulás. melynek következtében egyes végtagjaikat vesztették el. Az emberek halála mindig szo­morúságot vált ki az élőkből, de az élet rendje szerint mégis bele kell nyugodni, ha az természetes úton követke­zik be. Nem lehet, és nem is szabad azonban belenyugod­ni emberek értelmetlen pusz­tulásába, amikor egy kis gondossággal, lelkiismerettei meg lehetne akadályozni azt. A munkavédelem területén a gazdasági és a szakszerve­zeti szervek több mint két évtizedes eredményes tevé­kenységet fejtenek ki. Fel­vetődik a kérdés, miért emel­kedett az elmúlt évben még­is számos üzemben a bal­esetek száma? Miért követke­zett be több üzemben, minta Szekszárdi Vasipari Vállalat­nál, a Bonyhádi Zománcgyár­ban, Alsópéli Állami Gazda­ságban, Dunaföldvári Kender- gyárban és másutt a balese­tek alakulásában visszaesés, romlás? Kétségtelenül az okok nagy­részt visszavezetnek a szak­szerűtlen munkavégzésre és irányításra, valamint az ál­talában ismert helyenkénti rossz műszaki körülmények­re. Ma még számottevő az üzemekben azoknak a balese­teknek a száma, amelyeknek közvetlen oka a munkahely rossz állapota, a berendezés, a gép, szerszám hibája és a munkafolyamatok gondatlan megszervezése. De nagyon sokszor közreját­szó tényező a rosszul szer­vezett felelőtlen munka­végzés is. Az elmúlt évben két ember halt meg az építőiparban. Az egyik a szabálytalan állvá­nyozási munkák következté­ben, a másik szabálytalanul kezelt, illetve üzemeltetett autódaru miatt. Két ember vesztette életét a MÁV-nál, a bátaszéki vasútállomás dolgo­zói közül. Az egyik a vágá­nyon álló megbontott szerel­vény között haladt át, és a szerelvény összezárása közben vesztette életét. A másik ugyancsak a szabálytalan munka, nagyfokú figyelmet­lenség áldozata lett. Munka közbeni ittas álla­pot okozta két embernek a halálát a Tamási Állami Gaz­daságban és a szakályi ter­melőszövetkezetben. Száz dolgozót azért ért súlyos baleset, mert az egyéni védőeszköz hasz­nálatát mellőzték, illetve a szabálytalanul elké­szített, átszerelt berendezés­sel dolgoztak. Meggyőződéssel állítom, hogy az intézkedési terv rendszere minden üzemben jó alap ahhoz, hogy a munkavé­delmi tevékenység az eddigi­nél tervszerűbbé váljon. A termelőszövetkezeteinkben iá a munkavédelmi szabályza­tok, a kidolgozott intézkedé­si tervek egyre jobban^ kiala­kuló tervszerű megelőző te­vékenységet eredményezett, A balesetek számának csök­kentése az elkövetkezendő időben attól függ, hogy az üzemekben az önállóságból adódó lehetőségeket (anyagi, szervezési, műszaki, stb.) fel­használják és olyan légkört teremtenek, amelyekben min­denki erkölcsi felelősséget is érez a munkavédelmi szabá­lyok betartásáért A vállalati önállóságbő! nem következhet sehol a központi előírások mellő­zése, azokat továbbra is még következetesebben kell betartani. Mint ismeretes a központi rendelkezés több feladatot a munkavédelmi oktatás, a biz­tonsági szemlék, a balesetek kivizsgálásának rendje és több más szabályozását vállalati hatáskörbe utalta. Ez helyes. Nem lehet viszont szó nélkül hagyni, hogy a nagyobb ha­táskört nem a jobb munka érdekében használják fel, hanem teret engednek a la­zaságoknak: a balesetek oka­it nem tárják fel, a szemlé­ken felelős gazdasági veze­tők nem vesznek részt. Változatlan feladat a leg. több balesetet okozó veszély- forrás tervszerű felszámolá­sára, megalapozott műszaki intézkedés, s a vezetés szín­vonalának növelése, valamint a munka és technológiai fe­gyelem megszilárdítása. A fegyelmet megítélésem sze­rint nemcsak a munkások, hanem a vezetők körében is mindenhol meg kell követel­ni. Sok éves tapasztalat iga­zolja, hogy a munkások fe­gyelme nagyrészt függvénye annak, hogy a vezetők meny­nyire tartják be maguk is a szabályokat és követelik meg másoktól. Zrínyi János SZMT munkavédelmi főfelügyelő Népírság 3 1972. január 22,

Next

/
Thumbnails
Contents