Tolna Megyei Népújság, 1972. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-18 / 14. szám

4 ! * y l Lisztkiszerelők fi szakmunkástanulók érdekéken Fehér itt minden. A tágas szoba parketta lapjai csakitt- ott látszanak ki a mindent el­borító lisztpor alól. Fehér az asszonyok köpenye, kendője, de ilyen a hajuk, szemöldö­kük arcuk Is- Mintha mind­nyájan megőszültek volna. Csak az arcok árulkodnak az évekről. — Ez a mi ellenségünk, a lisztpor. Munka után ettől fáj a fejünk, emiatt érezzük még a nyáron is, hogy náthásak vagyunk. Az asszonyok munkája, hogy az ömlesztett lisztet adagoló­gén segítségével kettő- és egy­kilós zacskókba mérjék ki, azokat leragasszák, majd zsá­kokba rakják. így kerül a boltokba. — Mi is ezit vesszük — mondja Búzás Ferencné a szekszárdi malom lisztkiszere- lő brigádjának vezetője. Az irodában egy fiatal- asszony azt mondta, hogy tu­domása szerint főnöki hozzá­járulás nélkül nem lehet ezek­ről az asszonyokról írni. Et­től a kijelentéstől még rejté­lyesebbnek éreztem az amúgy is furcsán hangzó foglalkozást, — lisztkiszerelők. A hölgy rosszul tudta, ugyanis a ma­lom vezetője így nyilatkozott: — Nagyon jó, dolgos asz- szonyok. Csak mindenütt ilye­nek lennének, nem lenne baj. Nincs fluktuáció, vagy ha van, az elenyésző. Ebből követke­zik. hogy jó, összeszokott a kollektíva. Kilenc nő, asszonyok és lá­nyok. — Érdekes, — szólal meg Guld Ferencné, és közben ke­zével adogatja a kilós lisztes­zacskókat, — hogy kilencen vagyunk és itt a négy asz- szonynak összesen kilenc gye­reke van. — Sokszor beszélünk erről, — jegyzi meg Schmidt Mária. — Nem sokáig lesz így, — mondja Balogh Ferencné és mosolyog közben — mert Má­ria, te is márciusban mész férjhez. Az asszonyok jót nevetnek ezen. — Hát annak az a rendje, hogy mielőbb gyerek legyen. Marika elpirosodik, zavará­ban a kendőjét igazgatja. A brigád létszáma lényegében évek óta változatlan. Két tasz- szony, a brigád vezető és Sze­gedi Istvánné, már tizenegy év óta itt dolgozik;. — Mi aztán nem veszek­szünk. — jelenti ki határozot­tan Varga Katalin, aki Sió- agárdiéi jár be. A brigádban hárman szek­szárdiak, a többiek Mözsről, Szedresről, Sióagárdnői utaz­nak naponta. — Bizony fárasztó a minden­napi utazás így Pencz Já­aosné. — Sok pénzbe kerül. — Sok idő elmegy vele ha­szontalanul. — Jó. hogy állandóan dél­előtt dolgozunk, így mégiscsak könnyebb, mintha későn kel­lene hazautazni. A brigádnak nem tagja ugyan. csak velük dolgozik Kiss Pál. ő hordja (ki a zacs­kós liszttel megtelt zsákokat a raiktárha. Éppen egy rako­mánnyal indul kifelé. — Mind a kilenc egyszerre beszél. Én nem értem meg... — jegyzi meg, de az egyik lány máris közbeszól: — Mi megértjük, ez a lé­nyeg. Nevetnek. — Csak ez a por ne lenne. — mondja a brigádvezető. — Nagyon nehéz így dolgoz­ni. Elszívóberendezés kellene. A többiek rábólintanak. — Bizony, az kellene a leg­jobban. — A fizetés? — Nem sok. — Tizenegy évem van, ezer­nyolcszáz körül keresek — mondja Buzásné. — a töb­bieké, ha jó a hónap, ezer­négy. ezeröt. — Azért minden fizetésnél elmegyünk vásárolni, — új­ságolja Balogh Ferencné. — Négy en-öten megyünk, egy­szerre. A brigád rövid'időre abba­hagyja a munkát. A por las­san elül, s az asztalon lévő kéznyomokat V lassan • belepi. Félig telt, üres, meg teli zacs­kók sorakoznak. Guld Ferenc­né ott áll az adagológép mel­lett. A munkafolyamat nála kezdődik, ó tartja a gép alá a liszteszacskót s a belekerülő lisztet továbbadja a két asz- szonynak, akik mérlegen el­lenőrzik a súlyt, onnan a két csomagolóhoz kerül, majd a két nő kezén, akik a zacskó­kat a malom emblémájával leragasztják, átmegy a másik két nőhöz, akik a teli zacskó­kat zsákokba rakják, hogy aztán Pali bácsi továbbvihes- se a raktár felé. — A kétkilósból többet tud­nak csomagolni egy nap. Meg­van a 120—130 mázsa is, de az egykilósból csak a hatvan, hatvanöt mázsa sikerül. — mondja Grénus Jánosné. — Persze, ez attól is függ, hogy milyen a liszt minősége. Ha jó, akkor könnyebb a munka, pontosabban adagolja a gép. nem kell annyit ve­sződni az utánméréssel. A kilenc nő egyetért a brigádvezető szavaival, hogy: — Itt veszekedés nincs. Ha valamelyik énekel, a többi is értékel vele. Ha a másik szo­morú. akikor próbáljuk vigasz­talni. Jól megvagyunk miegy­mással. Nagyon jóL Lábukon egyforma, fehér, magas szárú cipő. — Tizennyolc hőnapra ka­punk két kendőt, két köpenyt, és két évre egy pár cipőt — Ez is könnyítés. — Mindegvikünk szakszer­vezeti tag. Ha valamelyikünk megbetegszik, közös pénzből csomagot viszünk neki. — Hétszeres szocialista bri­gád a mienk. A brigád vezető hozzáteszi: — Meg lesz az nyolcadszorra is. Itt még fegyelmi nem volt el nem küldtek senkit, igazo­latlanul sem hiányoztunk. Koleszár József főmolnár így vélekedik: — Nem nehéz munka ez. Csak csinálni kell, A nők lei n ti k. — Dehogynem nehéz. Mire hazaérünk egy nehezebb nap után, nagyon fáradtak va­gyunk. És csak aztán jön aa otthoni munka... — A napi száz-százhúsz má­zsa mindegyikünk kezén át­megy. Igaz, egy-két kilónként de épp elég az is. Schmidt Mária a zsákolásra panaszkodik. — Igaz. nem emelünk töb­bet húsz kilónál, d© az egy nőnek éppen elég. — Nemrég tudtuk meg, hogy a tavalyi második fél­éves tervet több mint negye* dével túlteljesítettük. Ennek mindannyian örülnek. A hangok összekeverednek. Pali bácsi visszajött, liszt­tel lepett sapkája alól figyeli az asszonyokat. Néha ők is rá­néznek, tekintetük találkozik. — összeszoktunk. — mond­ja Pali bácsi. — Dolgos, be­csületes nők. Újra megindul a munka. Az adagológép felől lisztpor kavarog, egyre jobban betölt­ve a teret. Gyorsak, össze­szokottak a mozdulatok. VARGA JÓZSEF Az év első hőnapja általában a nagy, összefoglaló értékelé­sek időszaka. Ilyenkor szoká­sos, és érdemes visszapillanta­ni, tanulságokat levonni, hogy sikeresebben lehessen előre lépni. A Bahits Mihály nevét viselő megyei művelődési köz­pont szintén elvégezte ezt az értékelést, melynek adatait ki­sebb tanulmányban bocsátotta közre. Az alábbiakban ebből idézünk, annál is inkább, mert az 1971-as év a jövőben alig­Hasznos kezdeményezés szü­letett az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem természettudo­mányi karán: az egyetem fel­vételi tájékoztató füzetet je­lentetett meg a jelentkező kö_ zépiskolások számára. A tájé­koztatóban részletesen ismer­tetik a karon folyó oktatás kö­vetelményeit. az egyes szako­kat, a képesítést, az elhelyez­kedés lehetőségeit —, hogy az érdeklődők még a felvételi ké­relmek kitöltése előtt részle­tes információk birtokában döntsenek végleges elhatározá­A KISZ fontos feladata az ifjúság munkakörülményeinek, szociális helyzetének javítá­sát kezdeményezni. E célból vizsgálta meg a KISZ bony­hádi bizottsága a járás terü­letén élő szakmunkástanulók helyzetét. À végrehajtó bi­zottság ülésén felmerült a problémák között a Járási Építőipari Ktsz kőművesta- nulóinak öltözőhiánya. Egyet­len helyiségben öltöznek a há­rom évfolyam tanulói a szak­munkásokkal, és itt tartották a belezető foglalkozást is. A tisztálkodási lehetőség sem volt megfelelő. A végrehajtó bizottság levéllel fordult a ktsz vezetőjéhez, melyben kér­te a körülmények megváltoz­tatását. Az eredmény nem ma­radt el. A téli vakációról visz- szatérő tanulókat külön öltöző fogadta, melynek felszereltsé­ge már elfogadható. hanem „bázis időszakként” fog szerepelni, lévén ez az intéz­mény működésének első teljes naptári esztendeje. A számok imponálóak. Egy év leforgása alatt a 2431 ren­dezvény iránt 255 262-en érdek­lődtek vagyis Szekszárd lakos­ságát több mint tízszeresen fe­lülmúló látogató tömeg. Leg­nagyobb létszámot, 98 870 em­bert, a harminc kiállítás von­zott. A negyvenöt színházi elő­adáson nem egészen harminc­.Sukról. A diákok és a szülők, valamint a tanárok hasznos kézikönyve taglalja a követke­ző — 1972—73-as — -tanévben meginduló új szakok: a geoló. gus és a geofizikus szak in­formációit. Januárban a természettu­dományi kar oktatói 40 isko­lát személyesen keresnek fel, s magukkal viszik a tájékoz­tatókat. Ezzel egyidőben az ország összes gimnáziumának és szakközépiskolájának pos­tán elküldik a hasznos füze­tet.: (MTI). A hasonló kezdeményezések megtétele céljából az 504 szá_ mú Szakmunkásképző Iskola KISZ-csúcsvezetősége 3 tagú ifjúságvédelmi csoportot ho­zott létre, melynek feladata, ha­vi két alkalommal ellátogatni egy-egy üzembe, ktszbe, ahol elbeszélgetnek a KISZ-tagokr kai, a vállalat vezetőivel. Az ott folyó tanulóképzéd ifjúságvédelmi problémáiról tájékoztatják az iskola KISZ- csúcsvezetőségét, a községi KISZ-bizottságot. Bízunk ben­ne, az öntevékenység fejlesz­tésére, a szakmunkástanulók informálódására, és vélemé­nyének tolmácsolására ennek a lehetőségnek a megteremték se eredményesnek bizonyuk Krizsán István KISZ Bonyhád Községi ’ Bizottságának titkára ezren vettek részt, a 230 kftí lönböző tanfolyami foglalkozá­son viszonylag kevesen, hiszen a 8275 hallgató esetenkénti harmincötös átlagos létszámot jelent A szép épületben több alka« lommal került sor nagyobb* ünnepi megmozdulásokra. Ilyen volt a választási nagygyűlés^ vagy az úttörőmozgalom ün­nepségsorozata. A kiállítások közül nem egy határainkon túlról származott, így az észt fotókiállítás, vagy a zombori fotósok szereplése. Az intéz­mény életének fontos része a klubok működése. Négyszáz klubrendezvényt több mint ti­zenkét és fél ezren kerestek fel. Ennek ellenére a klubélet nem volt egyértelműen jónak minő­síthető, amit a beszámoló első­sorban a várostörténeti klub­bal, a néprajzi és régészeti szakkörrel kapcsolatban állapít meg. Hasonlóképpen jelentkez. tek a problémák az üzemi nép­művelésbe való bekapcsolódás területén is. Kiemelkedően jól szerepeltek viszont a fotósok és a néptáncosok, akiknek eredményes működéséről több frissen szerzett díj is tanúsko­dik. Ugyanígy a Fiatal Utazók Klubja. A megyei művelődési központ egy éve 2431 rendezvény — Több mint negyedmillió látogató Felvételi tájékoztató középiskolásoknak A művelődési központnak a kulturált szórakoztatás és is­meretterjesztés mellett mód­szertani szerepe is van. Ennek kapcsán országos figyelmet keltő szerepet vállalt, mint kí­sérleti központ, a felnőttokta­tás területén. Tizenhét osztá­lyozó vizsgára előkészítő tan­folyamon 393 személy tett eredményes Vizsgát, jelenleg pedig negyvenhárom ilyen tan­folyamon 446-an vesznek részt. Elkészültek a tanfolyamokhoz szükséges jegyzetek, melyek írói közt, több elismert megye­beli szakember, gyakorló peda­gógus szerepelt* A művelődési központ veze­tőinek fontos célkitűzése volt* hogy intézményük hatósugara minden társadalmi rétegre ki­terjedjen. Szekszárd vonatko­zásában ezt nem érezzük olyan egyértelműen bizonyítottnak* amint az a jelentésben foglal­tan olvasható. Néhány — elis­merésre méltó — ózsáki, vagy szőlőhegyi ismeretterjesztő elő­adás még nem egyértékű azzal* mintha Csatár, vagy a Felső­város elsősorban mezőgazdasá­gi érdeklődésű polgárai is rend­szeres látogatói lennének ma­gának a művelődési központ­nak. Ennek elérése még való­színűleg hosszú évek munká­ja lesz. Országosan is kiemel­kedő eredménnyel zárult vi­szont a művelődési Központ színházlátogatási statisztikája* 98 százalékos férőhely-kihasz­nálás mellett, a száz lakosra jutó színházlátogatók száma a hason’ó országos adat töbfy mint két és félszerese. O. I, 4 Gázüzem Szegeden 1971 februárban kezdte meg a termelést a szegedi olajmezőn a kétszáznyclcvan* milliós beruházással felépült gázüzem. , j (MTI foto - Tóth Béla felv. — KS).

Next

/
Thumbnails
Contents