Tolna Megyei Népújság, 1972. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-16 / 13. szám

Ässtaliieniss Kevés induló a serdülő'-és újonchajnokságon Még az állami támogatással müköflő Nagykónyi — Dombóvár — Gerjen és Sióugárd is távol maradt Az elmúlt évekbe» hasonlóan, ezúttal is a téli szünidőt használta fel a megyei szövetség arra, hogy a még általános iskolai 'tanulók korosztályát jelentő serdülő- és újonc'da" nokságot megrendezze. Az indulók száma elmaradt a várakozástól. Pedig ezúttal az idő­járás is kedvezett az utazáshoz. Mag az állami támogatással mű­ködő Nagykónyi, Gerien, SióagáTd és Dombóvár is távol maradt. Az e. ; •• sportkörök esetében a szövetség az állami támogatás csökkentését javasolta. A serdülő egyéni számokkal kez­dődött az év első bajnoksága. Mind a fiúk, mind a lányok me­zőnyében a legjobb négyig kiesé­ses, attól már körmérkőzéses rendszerben folyt a verseny. Meg­lepetés alig akadt. A fiúk négyes döntőjében a bátaszéki Vicze kez­dett a legjobban, később azon­ban vereséget szenvedett Weitner- től, aki a bajnokság egyetlen meglepetését szerezte, három baj­noki cím megszerzésével. A lá­nyoknál is a játszmaarány dön­tötte el a helyezéseket, miután a veretlen Pohlon Csilla mögött a döntő többi részvevője körbeverte egymást. A második helyet mini­mális különbséggel Pintér Mária szerezte meg, Hahn Margit előtt. A fiú- és a lánypárosok verse­nye nem hozott színvonalas mér­kőzéseket. A párok .egymás hibái­ból éltek, különösen feltűnő volt a sok elrontott adogatás. Hasonló­képpen alakult a vegyes páros színvonala is. A bajnok páros Weitner—Hahn eredményeire jel lemző. hogy minden mérkőzésü­ket 2:l-re .nyerték meg, úgy, ho;1. a kiválóan adogató Weitner ; * adogatásokkal szerzett pontok* juttatta győzelemhez a párost. Bonyhádi kieseit azNBIII-bói Befejeződött az asztalitenisz NB Hl-ban a küzdelemsorozat, mely Tolna megye számára kevés si­kert hozott. A Bonyhádi Vasas asztaliteniszezői az utolsó helyen végeztek, és ezzel kiestek a cso­portból. Végeredmény: Az újonc korúak versenyén né­hány tehetséges fiút láthattak a jelenlevőik. Különösen a dunaföld- vári Miszlai és a szekszárdi Poh- lón látszik nagy reménységnek. A lányok újonc mezőnyében meg­találhattuk a serdülőszámok baj­nokait is, és ez a tény egyben a színvonalat is biztosította. Az egésznapos bajnokság szak­mai mérlege: A serdülő fiú döntő valamennyi résztvevője utolsó éves serdülő, tehát ebben az év­ben láthatjuk őket utoljára ebben a korosztályban. Szakmai képzett­ség ükre és küzdeni tudásukra jel­lemző, hogy a bajnoki címet a labdarúgással foglalkozó Weitner biztosan nyerte. Többségük rend­kívül hiányosan képzett, és a küzdőképességgel is baj van. Sportköreink szemmel láthatóan semmit sehi tesznek a fiatal asz­taliteniszezők oktatása érdekében. A lányok mezőnyében csak a Szekszárdi KSE versenyzőiről le­het érdemben szólni. A bajnok Pohlon Csillán kívül a döntő töb­bi résztvevője még három évig serdülő. Valamennyien jól képzett, technikás versenyzők, csak rutin és küzdeni tudás szükséges ahhoz, hogy a hazai élmezőnyben is jó eredményeket érhessenek eL Eredmények : Serdülő fiú egyéni: bajnok: Weitner János (Nagymányok Alt. Islc.), 2. Vicze András (Bátaszék! VSK), 3. Koncz Péter (Tolnai VL), 4. Hovorka László (Szekszárdi Va­sas) . Serdülő lány egyéni: bajnok: Pohlon Csilla (Szekszárdi KSE), 2. Pintér Mária (Szekszárdi KSE). 3. Hahn Margit (Szekszárdi KSEl 4. Dicső Csilla (Szekszárdi KSE). Serdülő fiú páros: bajnok: Weitner—Hovorka (Nagymányok— Szekszárd), 2. Koncz—Vicze (Tol­na—Bátaszék), 3. Sáth—Himmel  kezdő ötös tagja 1. Mátyás SE 16 13 2. M. Posztó 16 11 3. K. V. Lpbogó 16 8 4. Komló 5. Pécsi BTC 6. K. Rákóczi 7. Pénzverő 8. Bar. Építők 8. Bonyhád — 3 184:72 26 3 2 148:108 25 1 7 121:135 17 — 3 122:134 16 — 8 122:134 16 1 9 127:129 13 — 10 109:147 12 1 10 120:136 11 — 12 99:157 8 #lMeturséIem@k,f a háló előtt ? Ha egy labdarúgó (mezőnyjátékos) eléri a 30. évet, sokan már az „öreg" jelzővel illetik. Ilyenkor nem szívesen veszik számításba a válogatott csapa­toknál sem, s az edzők, a klubok vezetői keresik az utódaikat. Úgy tűnik, a kapusoknál más a helyzet, mert ha végigtekintünk az NB I. jelenlegi ál­lományán, bizony sokan vannak, akik már közel járnak a harmadik X-hez, sőt azt túl is lépték. Gulyás Géza, a Ferencváros egykori kapuvédője éppen 1971-ben „ugrott be" váratlanul, hogy kisegítse a zöld-fehéreket kapushiányukból, sőt jól si­került 11-es rúgással búcsúzott. A korelnök jelenleg Rapp Imre, a pécsiek cerberusa: 1937. szeptember 15-én született: utána Szentmihályi, Fatér, Ta­más, Lanczkor, Borbély, Szarka, Varga következik, s meglepően kevés a 20 év körüli kapuvédő. — Matuzsálemek a háló előtt? — ezzel a kérdéssel fordultunk Grosics Gyulához, a volt 88 szoros válogatotthoz, aki 37 évesen mondott búcsút az aktív játéknak. — Kétségtelen, a kapusok sokkal tovább az élvonalban maradhatnak, mint a mezőnyjátékosok — válaszolta. — Ezt több okkal is magyarázom. Az egyik — és talán a legdöntőbb, — hogy valamennyi csapattag közül a kapusoké a legnagyobb felelősség, hiszen egy-egy megingás, kisebb hiba, rossz helyezkedés „végzetes" lehet. Ezért nem engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy akár egy mérkőzésre is könnyebben készüljenek, mindig sportszerűen kell élni, komolyan edzeni. Igen ám, de a kapusok idegei sokkal jobban megviseltek . . . — Ez is igaz, de kiegyenlítődik azzal, hogy a mérkőzéseken általában a fizikai igénybevételük nem olyan erős. Fontos: erős edzésekkel készülni, és akkor nem lehet nagyon öreg. vagy kiöregedett kapusról beszélni. Melyik a legkedvesebb kapuskor? — Meggyőződésem, hogy 26 évtől pályafutása befejezéséig a legtapasz­taltabb, a legrutinosabb egy kapus, amikor már ismeri „szoknyájának" min. den csínját-bínját. Én, amikor 37 éves fejjel abbahagytam a védést, mái egy héncp múlva úgy. éreztem, kár volt! Fizikai erőm és ideqeim révén még egy két évet nyugodtan állhattam volna őrt valamelyik háló előtt. No de ez már elmúlt . . . Érdekes Grosics Gyula véleménye. S ha valakinek, neki igazán elhihet­ijük, hogy miéit sok oz „öreg portás” az NB l-ben. (Tolnai VL), 4. Csizmadia—Miszlai (Dunaföldvári Szöv.) Serdülő lány páros: bajnok: Pohlon—Pintér (Szekszárdi KSE), 2. Dicső—Hahn. (Szekszárdi IC SE), 3. Dudás—Pintér K. (Szekszárdi KSE), Eilhardt—Wéber (Nagymá­nyok) . Serdülő vegyespáros: bajnok: Weitner—Hahn (Nagymányok— Szekszárd), 2. Koncz—Pintér M. (Tolna—Szekszárd), 3. Hovorka— Dicső (Szekszárd), 4. Vicze—Poh­lon (Bátaszék—Szekszárd). Újonc fiú egyéni: bajnok: Misz­lai Attila (Dunaföldvár), 2. Nyíri Zoltán (Dunaföldvár), 3. Pohlon Attila (Szekszárdi KSE), 4. Csor­dás János (Szekszárdi KSE). Újonc lány egyéni: bajnok: Pin­tér Mária (Szekszárdi KSE), 2. Dicső Csilla (Szekszárdi KSE), 3. Dudás Ibolya (Szekszárdi KSE), 4. Pintér Katalin (Szekszárdi KSE). Százezer forint öltöző építésére Hírek Dunaföldvárról A Dunaföldvári Szövetkezeti Sportkörnél január első napjai óta tervszerűen folynak a labdarúgó-, atlétika- és kézilabda-szakosztály­ban az edzések. Az ifjúsági korú labdarúgók Ká­rolyi Márton vezetésével január 4. óta a gimnázium tornatermében edzenek, s a kézilabdások és atlé­ták is ugyanitt végzik felkészülé­süket. A felnőtt labdarúgók a sza­badban kezdték az alapozást, Bö- röndi Károly edző, a Dunaújváro­si Kohász NB I-es volt játékosának irányítása mellett. A felnőtt csa­patnál lényeges változás nincs. Nem távozott senki, viszont re­mélik, hogy Dunait sikerül visz- szalgazolni. Az edzések látogatott­sága megfelel a várakozásnak,’ ál­talában egy-két vidéken dolgozó­nál több nincs távol. A sportkör idei tervében szere­pel az öltöző felépítése. A vezető­ség bízik abban, hogy végre sike­rül ezt a tervet valóra váltani. Pillanatnyilag százezer forint áll rendelkezésre. Az építkezésnél számítanák a szurkolók és a spor­tolók társadalmi munkájára és a község különböző vállalatainak, üzemeinek segítségére, az utóbbi­aknál elsősorban anyagszállításban. Felszerelés szempontjából ’ nincs sok dicsekedni valójuk a szövetke­zetieknek, ezért az idén a terve­zet szerint 25—30 ezer forintért vásárolnak különböző cipőket, mezt és melegítőket. Ebbel a lab­darúgók hatezer forint értékbenv kapnak. örvendetes viszont, hogy az egyesületnek hatszóz fizető tagja van. Az elmúlt évben közel 25 ezer forint volt a tagdíjbevétel, amit az idén még 10—15 százalékkal kí­vánnak növelni. A vezetés reméli, hogy a labdarúgócsapat — vala­mint a kézilabdások jól szerepel­nek és ezzel párhuzamosan emel­kedik a nézők száma, ami egyben , több bevételt is jelent. Gyimesi Margit, a Dombóvári VSE NB III-as női csapatának legjobb játékosai közé tartozik. Hosszú idő óta a kezdő ötös tag­ja, melyet úgy ért el, hogy lel­kiismeretesen látogatja az edzé­seket, lelkes, eredményes játéká­val hozzásegíti csapatát a jó helyt­álláshoz. Gyimesi Margit a sporto­lást és a tanulást össze tudja egyeztetni, mert jó rendű tanuló a gimnáziumban. Labdarúgó-utánpótlásunk nevelése A fiatalok tanulásban is állják meg a helyüket ! Sportegyesületeinknek évről év­re olyan utánpótlásról kell gon­doskodniuk, — s ez nem könnyű dolog — hogy mindenben megfe­leljen az egyre magasabb köve­telményeknek. A különböző szin­tű bajnokságokban folyó küzde­lemnek mindig azok a kiesői, akik nem rendelkeznek megfelelő utánpótlással. Ezért szeretném fel­hívni sportegyesületeink labdarú­gó-szakosztályainak figyelmét né­hány olyan elméleti és gyakorlati problémára, amely elősegítheti a szakosztályi munka hatékonyságát LEGNAGYOBB GOND AZ UTÁNPÓTLÁS TOBOKZASA ÉS KIVÁLASZTÁSA Még 20—30 évvel ezelőtt a sem­miből nőttek ki a tehetséges lab­darúgók, mert a játszóterekről magukkal hozták rongylabdájuk­kal együtt a játék-igazi szeretetét. A mai gyerekek szerencsére már csak újságokból ismerik a régi világot. A mai fiataloknak több szórakozási lehetőségből lehet vá­logatni. A nagyobb áldozatot, le­mondást igénylő sport helyett szabad idejükben inkább a köny- nyebb szórakozási lehetőségeket keresik és találják meg. Elavult a kiválasztás módszere. Úgynevezett triálokkal ma már nem lehet utánpótlást Toboroz­ni. Hiányzik a gyerekek köré­ben végzett népszerűsítő pro­paganda. A sok megállapodás és határozat ellenére kevés helyen van megfe­lelő. személyi és tárgyi feltétel biztosítva az intenzívebb szakmai munka végzéséhez. (Szakképzett edző, megfelelő cipő stb.) Egyesületeinknél fel kell mérni a reális helyzetet és az utánpótlás szervezésénél meg kell állapítani az úgynevezett optimális arányo­kat. Ez nem egyéb, mint az, hogy mely korosztály, vagy korosztá­lyok alkotják a legalsó lépcsőfo­kot, korhatárt a szakosztályban. (Jelenlegi felfogásunk szerint 9—11 éves korban leghelyesebb elkezde­ni az úttörőknél.) A szervezést ezekkel kell elkezdeni. FONTOS FELADAT A KIVÁLASZTÁS A gyakorlat azt mutatja, hogy legjobb évente újabb és újabb korosztályokat munkába állítani. Az utánpótlás tervezése akkor jó, ha minden évben azonos létszámú alapévjáratú kezdő sportolót tud­nak szervezni a szakosztályok. Megyénkben is sajnos szám­talan rossz példa áll előttünk -okulásul. Ilyenkor azután át­igazolással igyekeznek segíteni magukon a szakosztályok. Ha az utánpótlás szervezése terv­szerűen folyna, csökkenne az át­igazolások száma és az átigazolási időszakban kevesebb gond, prob­léma lenne az egyesületek között. Amikor a szakosziá’yvezetés megállapította a beépítendő kezdő sportolóinak létszámot és korosz­tályát, akkor lehet csak elkezde­ni a toborzást. Csakis olyan gyermeket szabadi bekapcsolni az edzésmunkába, aki megfelel a sportági kö\*c_ telm én veknek és tanulmányi eredménye is olyan,, hogy leg­alább a közepes szintet elérje. A kiválasztás után a sportági rá­termettséget kell vizsgálni, majd következik a próbaidő. Ez már hóssz^bb i löt vesz igénybe, hogy mecrryőz arról. megfelel-e a fiú a követelményeknek. Amenv- nyiben nem. úgy leghelyesebb megválni tőlük. Sajnos a labda­rúgó-szakosztályok többségénél ide­genkednek a „selejtezéstől", ami­nek az az eredménye, hogy a szak­osztályon belül magas a létszám, ugyanakkor többségük tehetségte­len. Nem árt megvizsgálni, hogy a sportolók otthoni körülményei mi­lyenek, szüleik egyetértenek-e az­zal, hogy a gyermek éveken ke­resztül, viszonylag magas terhelésű munkát végezzen. Mert bármilyen kiváló adott­ságokkal rendelkezik is egy fiatal, ha szülei ellenzik a sportolást, nincs értelme eről­tetni, hogy továbbra is járjon edzésekre« Időnként eredményre vezet ugyan, ha a szülőkkel ?z edző elbeszél­get, meggyőzi őket, hogy a sport elősegíti a gyerek testi fejlődését, de ha a szülő olyan okokra hi­vatkozik. hogy ez a tanulás rová­sára megy, természetesen nincs értelme az asitálásnak, mert nem vitás, hoey a fiatal­nak ebben a korban legfonto­sabb feladata a tanulás. AZ UTÁNPÓTLÁS FOLYAMATOS BIZTOSÍTÁSA Még korántsincs megoldva a leg­jobban végzett kiválasztási munká­val semmi. A szakosztályba beépí­tendő fiatalokat állandóan gondoz­ni szükséges. Ha az új fiatalokat a közösség nem fogadja szívesen, barátságosan, akkor hamarosan el­maradnak. Gyakori eset, bogy az edzése­ken főleg az első csapatbeiiek- kel törődnek és a legkisebbek csak lézengenek a pályán. Az ilyen légkörben nehéz gyökeret verni. Ezért egyénileg is szüksé­ges foglalkozni a fiatalokkal és tudatni velük, hogy a szakosztály legeredményesebb sportolója is ugyanezekkel a problémákkal küz­dött valamikor. Célszerű. hogy olyan szakvezetőt állítsunk a szakosztályi munkába, akinek fő feladata a lépcsőzetesen kialakított utánpótlás biztosítása, oktatása, nevelése. A sportági munkához szükséges keretek már készen áll­nak. Uttörőbajnokságokban. közép­iskolai bajnokságokban, serdülő- és Ifjúsági bajnokságokban szerepel­nek fiataljaink. A versenyzési kereteket kell megtölteni nagyobb tartalommal. A fejlődés lépcsőfokait meg kell járni. Csak a korszerű, sokat dol­gozó szakosztályokban következ­het be minőségi fejlődés. Jóté­kony pezsgés indult meg me­gyénkben az elmúlt esztendőkben, úttörő és középiskolai vonalon, már éreztette hatását eredmények­ben is. Tavaly az országos úttörő­olimpián dobogóra került a kisdorogi úttörőcsapat, s az r eredmény lelkes nevelőjüket, Újvári Mihályt dicséri. Az országos középiskolai bajnok­ságban is-a legjobbak közé vere- kedte fel magát a Palánki Mező- gazdasági Technikum csapata, Ga- ramvölgyi László tanár vezetésé­vel. A labdarúgásnak soha el nem fáradó társadalmi aktívákkal kell biztosítani a labdarúgópalánták időben való beérését. Mert itt van a hiba, az érésben. Az érettség azt jelenti, hogy a gyermek fizi­kailag és lelkileg egyaránt készen áll ahhoz, hogy a mozgásokat el­sajátítsa. Az érés és a mozgásta­nulás között szoros az összefüggés. Ha a gyermek minőségileg érett a mozgáskészségek elsajátítására (általában 9—11 év) nem szabad késlekedni, edzeni kell, mert le­marad. Tehetséges labdarúgóink időben való éréséhez tervszerű szakósztályi munkával kell hoz­zájárulnunk és akkor a megyei labdarúgó if­júsági válogatott is méltóm lógja képviselni megyénk szí­neit a területi tornákon. kapcsolat a szülőkkel > ES A MUNKAHELLYEL Az utánpótlással való foglalkcK zás lenyeges része a szülőkkel éfi a munkahellyel való kapcsolat ál­landósítása. Ha a fiatal elmarado­zik az edzésekről erre azonnal reagálni kell, és meg kell nézni, mi ennek az oka. Több esetben az iskolai érdemjegyek romlása is hozzájárul, hogy a szülő vagv az iskola eltiltja a gyermeket a spor­tolástól* Ezt legegészségesebb megelőzni úgy, hogy a szakosz­tályon belüli munka olyan- legyem hogy a kollektíva mondja ki: csak az látogathassa az edzéseket* aki tanulásban is helytáll. Ha olyan szellem alakul ki, hogy a fiatalok maguk is elítélik azo­kat, akiknek iskolai eredménye romlik, a sportolni szerető vigyáz arra, hogy felkészülten menjen az iskolába, nem hanyagolja el a ta­nulást. Helyesnek tartom például, időnként a pedagógust meghívni egy-egy edzésre, mérkőzésre, is­merje meg a szakosztályi életet, győződjön meg arról, hogy az ot­tani légkör csak élősegíti a fiata­lok testi és szellemi fejlődését. A SZAKOSZTÁLYI KÖZÖSSÉG A fent leírtak bizonyítják, hogy nem mindegy, milyen a kollek­tívában a szellem, az pozitív irányba hat, vagy pedig hátráltat­ja a munkavégzést. Feltétlen eí kell érni, hogy olyan közösség jöjjön létre, mely minden szempontból ösz­tönzőleg hat a fiatalokra. Ennek érdekében a szakosztály­vezetésnek is megfelelő infor­máltsággal kell rendelkezni min­denről. Mint kitűnik, a nevelés és szer­vezés összetett, bonyolult feladat. Nehézségi foka semmivel sem marad alatta a felnőtt sportolókkal való foglalkozásnak. Ugyanakkor szép tevékenység is, s akik meg­felelő felkészültséggel és áldozat- vállalással végzik, azoknak sok öröme lelik benne. Gabi Géza testnevelő tanár a Tm. Labdarúgó Szövetség Elnökségének tagja Járási versenyek A paksi járási TS február S-án rendezi a járási sakk- és asztali- tenisz-szpartakiádot. A sakkver­senyre 9 órától à járási ifjúsági házban kerül sor Pakson, míg az asztalitenisz-versenyt a gimnázium tornatermében rendezik. A kezdési időpont itt is 9 óra. A tamási járási TS január 23-án délelőtt 9 órától rendezi a tamási gimnáziumban a járási serdülő, ifjúsági és felnőtt asztalitenisz­versenyt.. Nevezést január 20-íg fogad el a TS. A szekszárdi járási TS február 6-án, vasárnap 8,30-as kezdettel Tolnán a sportszékházban rendezi a járás újonc és serdülő asztalite­nisz-bajnokságot.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents