Tolna Megyei Népújság, 1972. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-14 / 11. szám

I ’ 1 » flirtalmas humanitás Töretlen továbbfejlődés Látogatás > a dunaföldvári takarékszövetkezetben f Ä humanitás is lehet ártalmas? j Lehet! íme a példája... A közelmúlt napok egyikén néma szereplője voltam egy fe­gyelmi ügy záróaktusának. A me­gyei intézmény vezetője ismertet­te az érdekelt dolgozóval a fe­gyelmi tanács döntését, az azon­nali hatályú elbocsátását. Követ­kezésképpen azt is, hogy munká­jára a felfüggesztés 15 napján sem tartanak már igényt, leltár- szerűen adja át munkaeszközeit és amennyiben fellebbezni kíván, úgy időben nyújtsa be fellebbe­zését az anyaintézmény döntő- bizottságához. A higgadt hangú közlés reak­ciója elementáris völt. Később tudtam meg, hogy titokban még arra is számítottak, hogy a már eddig is többször kifogásolt ma- gatartású dolgozó tettlegességre vetemedik. Nos, ilyen elégtétel­vételre nem került sor, de az in­tézmény vezetője, a fegyelmi ta­nács képviselői kénytelenek vol­tak elviselni hangfogó nélkül is­mertetett több, mint keresetlen „minősítésüket”, miszerint csibé­szek és gazemberek. A döntő- bizottság pedig nem egyéb, mint ... s itt nyomdafestéket nem tű­rő tiráda következett dühroha­mokkal elegy. Miért sújtották a legsúlyosabb büntetéssel, azonnali hatályú el­bocsátással ezt az embert? Mert nemrég — mintegy koronát téve közel tízéves renitenskedéseinek sorozatára — életveszélyesen fe­nyegette meg közvetlen felette­sét és sajnos hozzá is készült, hogy annak az ököljog nyelvén adja tudtára mennyire nem haj­landó alávetni magát a munka- fegyelemnek. Senkinek és sem­minek, mert „mindenki őt üldözi ergo, mindenki betyár gazember”. Előbb az a közmondás jutott eszembe, hogy; „más szemében meglátja a szálkát, a magáéban a gerendát sem.” Aztán, kisza­badulva az indulatok egyoldalú viharzásáogk nyomása alól, azon kezdtem már tűnődni, miért csak most alkalmazták a javíthatatlan emberrel szemben azt a szigort, amit alkalmaztak? A válasz ké­zenfekvő. Humanitásból, mivel „a munkavállalónak sok gyereke van". Mindeddig nem fordult ilyen komolyra a helyzet sem, bár az elbocsátást megelőzte egy szigorú megrovás — évekkel ez­előtt — és majd évről évre egy- egy újabb figyelmeztetés, össze­sen négy.' Szóval, mind az in­tézmény vezetője, mind dolgozó­társai nyitva hagyták azt a lehe­tőséget, hogy változtasson a ma­gatartásán. Segítették is ebben, azaz segítették volna, de embe­rünk visszautasított mindent. Há­zon kívül, a legkülönfélébb köz­hivatalokban kereste szaporodó sérelmeire a gyógyírt. Eredmény­telenül, hiszen a vizsgálódó ha­tóságok, társadalmi és egyéb szervek nem találtak szabály- és törvényellenes léoéseket a neve­lő célzatú ' fegyelmi ügyek lebo­nyolításában és végzéseiben. Az intézmény vezetője: — Közel 40 éves pályafutásom alatt ez a harmadik fegyelmi ügy. Kérem, ennek az embernek a helyzete tarthatatlanná vált nálunk. Agresszivitásától félnek a dolgozók, nem akarnak vele együtt dolgozni. • Közvetlen felettese, akit kis- híján megvert: — Már azon gondolkodtam, hogy itt hagyom a munkahelye­met. Annyi mindent megpróbál­A Szekszárdi Vasipari Vállalat FELVESZ osztott munkaidővel dol­gozó TAKARÍTÓNŐKET. Olajkályhagyártáshoz FÉRFI ÉS NŐI MUNKAERŐT. Jelentkezni lehet a válla­lat központjában Szek- szárd, Rákóczi u. 13. (129) tünk. Hiába. Nálunk már senki sem hisz abban, hogy ez az em­ber képes és akar is változtatni a magatartásán. A többiek véleménye semmi­ben nem tér el tartalmában az előző két nyilatkozattól. Ez ter­mészetes is. Betelt pohárba a túl­csordulás veszélye nélkül nem lehet már többet tölteni. Egy va­lami azonban több, mint meg­lepő. Évek óta tudják vezetői és munkatársai, hogy çnnek az em­bernek rosszak az idegei. —» Téveseszmés — hallhattam más és más megfogalmazásban és panaszosan is, mert többször és többen javasolták neki, hogy kezeltesse magát. Ezt a tanácsot is úgy fogadta, mint a személyé­vel kapcsolatos összes többi ész­revételt, megjegyzést, kifogást. T— üldöznek, elnyomnak. ügyiratok tömkelegé igazolja mindennek az ellenkezőjét, azt, hogy nem üldözik, nem nyomják el. Sajnos, logikus rendszerbe foglalta már a téves eszméjét és egyre képtelenebb arra, amit az egészséges pszichéjű ember természetesként művel. Mert beteg, nem tudja a világ dol­gait megfelelő összefüggésekben értékelni. De ez világos volt már évekkel ezelőtt is, gmikor a mun­kahelyi beilleszkedés első konflik­tusai bekövetkeztek, majd alap­talan fel- és bejelentésekben folytatódtak. Egyébként már ek­kor ártott az a fajta humanitás, ami csak azt látta, hogy ennek a „nehéz embernek" négy gyere­ke van. Az érző meggondolás ugyanis ezen a ponton meg­rekedt. Azzal, a jelek — és a végeredmény —• szerint nem szá­molt senki, hogy időközben mind gyógyíthatatlanabbá válik tűrő mentorkodásuk eleven tárgya, az ember. — Nem kényszeríthettük, hogy kezeltesse magát! Csakugyan, nem. Az eredmény ezért olyan szomorú. Ez az em­ber akárhova kerül, elnyomott­nak, üldözöttnek fogja érezni magát, mert eljutott odáig —- méghozzá az egészségesnek hitt munkásember státusában —, hogy legindokoiatianabb feltéte­lezéseinek helytelenségéről sem lehet meggyőzni. Mindez, egyik egészségügyi in­tézményünkben történt, és ha itt ártalmas humanitással pótolták éveken keresztül a mentái higié­nét, mit várhatunk olyan munka­helyektől, ahol egészségügyi szempontból abszolút laikusok dolgoznak? Oláh Béla, az MTI munka­társa. jelenti: Az Országos Vízügyi Hivatal — szocialista szerződés kereté­ben — arra adott megbízatást a Budapesti Műszaki Egyetem vízépítési intézetének, hogy dolgozza ki azoknak a konkrét műszáki teendőknek az irány­elveit, amelyek lehetővé teszik a Balaton vízszintjének szabá­lyozását, az esetenként. jelent­kező elöntési veszély bizton­ságos elhárítását, és — szük­ség esetén — a hiányzó víz- mennyiség pótlását. A nagy je­lentőségű tudományos feladat kimunkálása befejező szaka­szához érkezett. Mint dr. V. Nagy Imre egye­temi tanár elmondotta: a Ba­laton vízállása a különböző időszakokban nagyon szélső­séges értékeket mutat. Csa­padékos években csaknem 120 négyzetkilométernyi beépített, kertes területet fenyeget elön­tés.- szárazság idején viszont a vízállás annyira alacsony, hogy az üdülést és a környék vízellátását egyaránt károsan befolyásolja. ___^ I lyenkor év elején minde­nütt szokásos az előző év eredményeit mérlegelni, ele­mezni. Ezt teszik a megye takarékszövetkezeteiben is. A 21 takarékszövetkezet közül egyet felkerestünk, hogy rész­letesebben tájékozódjunk a múlt év eredményeiről. Ez a dunaföldvári volt, amely mint ismeretes, ennek az országos mozgalomnak az elindítója volt több mint másfél évtized­del ezelőtt. — A szövetkezet életében mit hozott az 1971-es év? — kérdeztük Pintér György ügy­vezetőtől. — Töretlen továbbfejlődést — hangzott a válasz, és ez már csak azért is örvendetes, figyelemre méltó, mert a du- naföldváriaknak jó eredmé­nyeket kellett még jobbá ten­ni. Ez a takarékszövetkezet ugyanis nemcsak elsőnek ala­kult az országban. hanem eredményei alapján úgyszól­ván minden versenyértékelés­kor a legjobbak közé tarto­zott. Ezt az ügyvezető iroda- helyiségének falán számos be­keretezett oklevél tanúsítja. A méreteket tekintve a du­naföldvári nem tartozott az ország legnagyobbjai közé, er­re a szintre tavaly tornászta fel magát: a takarékbetét-állo­mány — ez az egyik leglé­nyegesebb mutató — tavaly meghaladta több olyan taka­rékszövetkezetét, amelyet az ország legnagyobbjai közt em­legettek, s megközelítette a 48 millió forintot. Hogy e te­kintetben milyen intenzív a dunaföldvári takarékszövet­kezet fejlődése, azt jól mutat­ják az alábbi adatok: 1967-ben 16, 1968-bap 24, 1969-ben 29. 1970-ben 38 rflillió forint volt a . betétállomány, s tavaly ezt tetézték még 10 millióval. És mindez olyan körzetben, ahol az OTP is élénk betétgyűjtő tevékenységet feit ki, sőt Du- naföldváron az OTP fiókot is tart fenn. Az utóbbi öt évben minden alkalommal nagyobb összegű volt a betétnövekedés, mint az előző évben, ami jól mu­tatja, hogv a dunaföldváriak sohasem pihentek a bebérjai- kon. A körzet nem változott: ugyanazok a helységek tartoz­nak a takarékszövetkezethez, mint korábban, s a lakosság száma is nagyjából azonos — A Balaton vízveszteségét elsősorban a párolgás okozza. A hozzávetőlegesen 600 négy­zetkilométer felületű víztükör­ről a nyári hónapok legmele­gebb napjaiban másodpercen­ként mintegy 70 köbméter víz párolog el. A nagyon jelentős veszteséget tetézi az öntözési, ipari- és ivóvíz igénybevétel, ami a távlati tervek szerint több mint másfélszeresére fog emelkedni. Azt jelenti ez, hogy ha az igényeket — 1985-ig szá­molva, — ki akarjuk elégíte­ni, akkor évi 70 millió köbmé­ter víz pótlásáról kell gondos­kodnunk. A megoldásra több variánst dolgoztunk ki. Elsősorban tá­rozók építését tartjuk célrave­zetőnek a tó vízgyűjtő terüle­tén, az időszakos víz visszatar­tása céljából. Arra nézve, hogy hány és mekkora befoga­dóképességű tározót építsünk, a számítógépektől várjuk a pontos választ. Foglalkoztunk továbbá a Drávából, vagy a Rábából történő vízátvezetés lehetőségével is, de a problé­ma megoldható lenne — a Sió. csatornán keresztül, — a Du­nából való vízvisszavezetéssel maradt De növekedett azok száma, akik pénzügyeiket ta­karékszövetkezeti formában bonyolították le: közel négy­száz új tag lépett be tavaly a dunaföldvári takarékszövet­kezetbe, s ezzel a taglétszám meghaladta a 6400 főt. Egyéb­ként a taglétszám is évről év­re növekszik, méghozzá nem is csak néhány, hanem több­száz főveL Jelentősen bővítették a múlt évben a tevékenységi kört. Újabban az állatfelvásárlással járó pénzeket a felvásárló szer­vek a takarékszövetkezeten keresztül fizetik ki, de kezd meghonosodni ez a kifizetési forma az egyéb felvásárlási ágazatok esetében is. 1971-től széles körű biztosítási tevé­kenységet is folytat a taka­rékszövetkezet az Állami Biz­tosító megbízásábóL Felve­szik a kárbejelentést, kifize­tik a kártérítési összegeket, be­szedik a biztosítási díjakat, stb. Ez jó az Állami Biztosí­tónak önköltségcsökkentési és más szempontból, de a taka­rékszövetkezet is megtalálja À háztájiban termelt A közelmúltban lapjukban megjelent a háztáji gazdálko­dással kapcsolatosan Perei Dánielnek, a megyei pártbi­zottság gazdaságpolitikai osz­tályának helyettes vezetőjének cikke. E cikkben többek között megemlítette azt! s. hogy a helyi vezetők milyen sokat tesznek a háztáji gazdálkodás fejlesztéséért. Bonyhád község­ben ennek pontosan ellenkező­je tapasztalható. A helyi tej- csamokot 1971. november 1-én bezárták és így megszűnt a tej átvétel. A háztájiban ter­melt tej értékesítésére lehető­ség nincsen. Az érintett terme­lők voltak a községi tanácsnál és segítséget vártak ügyük el­intézésében, de még illetékes személyt sem találtak, aki foglalkozott volna azzal a kér­déssel, hogy milyen módon le­het a tej átvételét lebonyolí­tani. A járási hivatal mg. és élm. osztályához, illetve a já­rási pártbizottság mezőgazda- sági ügyekkel foglalkozó dol­is. Ez utóbbi elképzelés egy szivattyútelep-sorozat segítsé­gével valósítható meg. — Ami pedig a tavaszi csa­padékbőség miatt keletkező fe­lesleges vízmennyiség elvezető, sét, a part menti elöntések megelőzését illeti, az elmúlt 100 évben 19 alkalommal volt magasabb a vízszint a megen­gedettnél. Sőt, négy esetben már a part menti elöntést sem lehetett elhárítani, mert a szűk siófoki zsilip csak kevés víz- mennyiség elvezetésére alkal­mas. Jelenleg maximálisan má­sodpercenként 40 köbmétert tud átbocsátani. s így naponta körülbelül fél centiméterrel csökkenti a víz szintjét. Ez a mennyiség viszont a mai kö­rülmények között már annyi­ra kevés, hogy tervvariánsaink közé első helyre vettük a zsi­lip, ha nem is optimális, de a jelenleginél lényegesen na­gyobb bővítését. Ebben a ka­tegóriában a bőséges csapadék visszatartására meghatározott helyeken szintén megfelelő szá. mú tározó építését tartanánk célszerűnek, harmadik megol­dásként pedig az előbbi ket­tő esetleges kombinációját. vele a számítását, azaz mind­két félnek hasznos az együtt­működés. A takarékszövetkezetek megalakulásuktól kezdve ki­zárólag a saját erejükre tá­maszkodhattak. Természete­sen a dunaföldvári sem volt kivétek Magyarán, az állam_ çsak a működési lehetőséget biztosította számukra, de pénzt nem adott hozzá. A működési alapot mindig a tagsági rész­jegy, betétállomány, kölcsön­folyósítás és néhány más ki­egészítő szolgáltatás (totó, lot­tó stb.) jelentette. Kizárólag abból akkumulálódott a saját vagyon is. A dunaföldvári ta­karékszövetkezet a múlt év végével már 2,5 millió forint tiszta vagyonnal rendelkezett, ami ugyancsak kiemelkedő eredmény. — Milyenek az ez évi lúlá­tások? — Egyelőre biztatónak ígér­keznek. Nem akarunk jósolni, de úgy látjuk, hogy ez évben is tovább tudunk fejlődni — mondotta Pintér György. gotójához is eljutott e panasz; de mindezideig megoldás nem született. A háztáji gazdálkodás —ha népgazdasági érdek — akkor jó lenne a bonyhádi illetékes vezetőkkel is megértetni, hogy ez szükséges és tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy az amúgy is nagyon le­csökkent szarvasmarhalétszám megmaradjon, vagy emelked­jen. Ha pedig nincs szükség a háztájiból származó tejre, hi- zómarhára, akkor mondják meg ezt az illetékesek, mert bizonytalan körülmények kö. zött a nagy értéket képező szarvasmarhát nem érdemes tartani. A tejcsamokot a bony­hádi Petőfi Termelőszövetkezet üzemeltette, s amikor elkészült tehenészeti telepén a tejház, akkor szűnt meg a háztájiban termelt tejek átvétele. Azóta aki meg tudta oldani, keresett vevőt, alacsonyabb árért, mint ahogy az állami átvételnél zsírkilógrammonként elszá­molt literenkénti ár volt. Egyesek, mint pl. Édesapám is a disznókkal etette meg a te­jet. Lehet, hogy a fentiekben kissé túloznak megállapítása­im, de tény az, hogy Bonyhá- don, ahol komoly múltra tekint vissza az állattenyésztés, je­lenleg nincs ahol értékesítsék a megtermelt tejet a háztáji gazdálkodást folytatók. Tisztelettel : Bőte Gergely Bonyhád, Ifjúság u. 2. szí „FADD: NEHÉZ ÚJSÁGOT OLVASNI Lapunk 1971. december 12-j számában, „A szekszárdi járás­ból jelentjük” címmel szokásos összeállításaink egyikét közöl­tük. Ennek egyike a ,,Fadd: — nehéz újságot olvasni” címet viselte. Ezzel kapcsolatban a pécsi postaigazgatóság helyet­tes igazgatója. Kántor Sándor üzemviteli vezető levélben tá­jékoztatta szerkesztőségünket és rajtunk keresztül a legin­kább érintetteket, a faddiakat, a hírlapkézbesítés terén vár­ható helyzetről. Idézünk az 1972. január 11-én kelt levél­ből: „... f. hó 15-től véglegesen megoldódik Fadd postahivatal­nál a házhoz kézbesítés terén eddig fennálló nehézség 1 fő 8 órás egyesített kézbesítő át­helyezésével.” Nem lehet tudni. — II — Megoldás előtt a Balaton yízszintjének szabályozása Biztosítják a vízkészlet egyensúlyát VISSZHANG tej sorsa Bonyliádos

Next

/
Thumbnails
Contents