Tolna Megyei Népújság, 1971. december (21. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-11 / 292. szám
A jog ás* tollából * Szít kell hozzá Róza néném örökké hábo- rog. „A mi elnökünk a fiatal hatvanéveseknek kedvez, az öregeket kinullázza” — mondogatja és panaszosan sorolja, kik kapnak segélyt. Szerinte azok, akik nem érdemlik meg. Ez a 80 éves fürge kis öregasszony igazán szerencsésnek mondhatja magát Beteg soha nem volt. A fejfájást, a derékfájást nem ismeri. Fogai épek, a vasat is megrágja, s úgy dolgozik még mindig a mezőn, mint a fiatalok. Szemében a hatvanéves ember, még fiatal ember, olyan valaki, akit a szociális alapból segélyezni igazságtalanság. Neki, magának százezer forintja van a takarékban, ilyenformán igazán nem tekinthető rászorulónak. Igazságnak mégis azt tartja: ha kap az egyik, kapjon a másik is. „Miért, aki beosztó, annak nem jár?” — fakad ki epésen, és az elnök többnyire szökik előle. Meggyőzheted en. Ami azt illeti, nehéz itt igazságot tenni és bizonv jól megizzad a termelőszövetkezetekben az a szociális ügyekkel foglalkozó bizottság, amelv most. karácsony előtt és tél küszöbén mindenki megelégedésére szeretne dolgozni, „osztani”. Az az igazMezőgazdasági üzemeknél szokatlan kezdeményezést valósított meg idén az alsótehge- lici kísérleti gazdag Az állami gazdaságban dolgozók gyerekei részére tanácsi segítséggel napközi otthonos óvodát építettek az alsóhídvégi kastély egyik szárnyában. Az újjáalakított épület műszaki átadása megtörtént, jelenleg a szobákat rendezik be. Előre láthatólag jövő év februárjában népesedik be a kényelmes, barátságos, jól felszerelt napközi otthon. A napközi otthon építését az indokolta, hogy nagyon sok szülő, mivel iskolás és óvodás korú gyermekeit napközben nem tudta hol elhelyezni, kénytelen volt otthon maradni. Az állami gazdaságnak ez jelentős munkaerő-kiesést jelentett. A szakszervezet és a gazdaság vezetősége ez év elején az igények felmérésére kérdőíveket osztott ki á dolgozók között, aminek alapján megállapították, hogy körülbelül 45 gyerek elhelyezésére alkalmas napközi otthonos óvoda építése szükséges. Az átalakítás költsége 150 ezer forint volt. aminek felét a tengelici tanács fizette. Az átalakítást a volt munkásszálláson az állami gazdaság építőbrigádja végezte el. A kastély parkjának egy részét elkerítették. Játszóteret, babaházat, fürdő- medencét építettek a pusztai gyerekeknek. A gyerekek gondozását szakképzett nevelőnők végzik, az ebédet az állami gazdaság központi konyhájáról kapják. A nyitva tartás igazodik az állami gazdaság munkarendjéhez. Nyári időszakban a reggel 6 óra előtt induló járat szedi össze a négy pusztáról, Alsóhídvég—Felsőhídvég, Kö- zéphídvég és Katalinpusztáról a gyerekeket. A napközi otthonos óvoda létesítésével az állami gazdaság és dolgozóinak közös ér1971. december 11. ság, hogy az idős tsz-tagok gondjain enyhítő intézkedések többsége legalább annyi haragot szül, mint amennyi örömet okoz. Az egyéni elbírálás látszik a legjobb módszernek. Az a fajta összehasonlítás, hogy ki kihez képest elesettebb, ág- rólszakadtabb, betegesebb. De még itt is sok a hibaszázalék. A szociális alap térhére kiutalt pénz, tüzelő olykor nem oda kerül, ahol legjobban rászorulnának hanem oda, ahol legjobban panaszkodnak. S ez még nem minden. Elgondolkodtató helyzet áll elő akkor, amikor az egyik idő$ házaspár „jól áll”, mert segítik a gyerekek. Ezzel szemben a másik idős házaspár „rosszul áll”, mert nem segítik a gyerekek. Ilyen esetben hol az igazság? A dolog látszólag egyszerű. Kapjon pénzt, vagy más támogatást a közösségtől az az idős házaspár, akit nem támogatnak a gyerekek. Igen ám, de ilyenformán úgy tűnik, a közösség részrehajló, sőt éppen azt a családot bünteti, amelynek munkabíró tagjai . kötelességtudó, szüleikkel szemben tisztességes emberek. A normák kialakulatlanok, kiforratlanok. Hiszen ha a példánál maradunk, akkor úgy is felvetődik a kérdés; tehet-e arról a szülő, ha jó anyagi körülmények között élő gyermekei hálátlanok. To- vábbmenve; olykor nincs szó hálátlanságról, hanem arról csak, hogy a gyerek sem tud adni, mert nincs miből adnia. Lelkiismeretes és körültekintő mérlegelésre van szükség, mert a felületes elbírálás . a visszájára fordulhat, s mélyen sérti a munkából kiöregedett szövetkezeti tagok érzékenységét, igazságérzetét. Ne feledjük, elvégre ők az ' örökhagyók és mi vagyunk az örökösök. Legyen nagyon igazságos a segélyezés. De talán még ennél is fontosabb, hogy egyikmásik közös gazdaságban nem az osztás, a juttatás ilyenkor a legnagyobb gond, hanem az, hogy ami van az túl kevés, nagyon kevés. P ismerjük a közmondást: üres konyhában... „Rengeteg az adó, a kiadás kiadást ér. Kinek kedvezzünk? Elsősorban a fiataloknak kell kedvezni, mert az . időseknek csak akkor tudunk juttatni, ha a fiatalok dolgoznak.” — mondják gyakran . a tsz-vezetők. S erre nehéz azt válaszolni, hogy nincs igazuk. De azért gondolkodjunk. Ha nem csurran, csöppen. Valóban túl nagy megerőltetés könnyíteni a nyugdíjasok, legelsősorban a járadékosok helyzetén? Nem. Olykor nem kellene mást tenni, csak felére csökkenteni a külföldi utakat. meg a reprezentációs költségeket, és nyomban megvolna az a 10—15—20 ezer forint .ami ilyenkor nagyon hiányzik s mivel ilvenkor. az egykor"sö. kát fáradozó öreedeink nap .jait lehetne ,s?ánílenL Szív kell hozzá és parány: lemondás. Közhely, de mos» ide kívánkozik: Ha élünk egyszer mindannyian megöregszünk. — Sz. P. — Hasonló cím alatt a közelmúltban többen is nyilatkoztak a lakótelepeken, bérházakban való lakás gyakran kellemetlen tapasztalatairól, arról, hogy nyugalmukat különböző körülmények zavarják. Az az igény, hogy ki-ki lakásában — bérházi lakásában is! — nyugodt otthonra találjon, mintegy jámbor óhajként jelentkezik, s úgy tűnik, mintha kizárólag mások „jobb belátására” lenne bízva, hogy szomszédaik nyugalmát zavarják-e, vagy sem. Él sokakban valami olyan téves nézet is, hogy lakásukban korlátlanul tehetnek azt, amit akarnak, s gyakran történik hivatkozás valamiféle olyan „csendrendelet”-re is, amely csak este 10 órától kezdődően tiltja a nagyobb zajongást. Mindenekelőtt kihangsúlyozzuk, a ma hatályban levő 17/1968. Korm. sz. rendelet 23. paragrafusa szó szerint a következőképpen rendelkezik: „Aki lakott területen, vagy lakóházban indokolatlanul olyan zajt okoz, amely mások nyugalmát sérti, háromezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható." Nincs szó tehát a jogszabályban arról, hogy a nap mely szakában szabad zajt okozni, s mely szakában nem, csupán arról van szó, hogy mások nyugalmát nem szabad sérteni, de ezt nem szabad a nap egyetlen szakában sem, sem 10 óra előtt, sem 10 óra után. Nem szabályozza a rendelet azt sem, hogy a rádiót, televíziót — a lakásokat elválasztó falak hangszigetelésére is figyelemmel — milyen hangerővel szabad működtetni, de azt kimondja, hogy mások nyugalmát nem szabad sérteni! Ahol tehát vékonyak a falak, s A lakótelepi életformáról hangszigetelésük hiányos, ott halkabbra kell fogni a szót. S ez nem a szomszédok jámbor óhaja csupán, idevonatkozó jogos igényük a hivatkozott jogszabályon alapszik. Az ez év elején megjelent lakásrendelet és végrehajtási rendelete a dolgozók, főként a bérlők érdeklődésének homlokterében állt, s áll jórészt ma is, ez az érdeklődés azonban — tehát érthetően — túlnyomórészt a gyakorolható jogok felé irányult, mintha a dolgozók az őket terhelő kötelezettségeket amúgy is ismernék. A lakótelepi életformáról tett nyilatkozatok azonban nem támasztják alá ezt a feltételezést, ami arra késztet, hogy a lakásrendeletnek néhány. a bérlő kötelezettségét tartalmazó rendelkezésére hív, jam fel a figyelmet. A lakásrendelet 52. paragrafusa szerint: „A bérlő és a vele együtt lakó személyek a lakást, a lakásberendezéseket, a közös használatra szolgáló helyiségeket és területet továbbá az épület központi berendezéseit rendeltet ésszerűen, gondosan, a szocialista együttélés követelményeinek megfelelően jogosultak használni." Ak; tehát a lakásában felgyűlt szemetet a felvonóban helyezi el, — mert ilyen is előfordult — nyilván mesz- szemenően túllépte jogait. >A rendelet 54. paragrafusa szerint: „A bérlő köteles gondoskodni — többek között — a lakás tisztántartásáról," a bérbeadó ugyanakkor a rendeltetésszerű és gondos használatot a lakásokban ellenőri zhe- t i. Kimondja a lakásrendelet azt is, hogy a bérbeadó a lakásbérlet; szerződést felmondhatja, ha a bérlő a lakás karbantartására vonatkozó kötelezettségét nem teljesíti, ha a bérlő vagy a vele együtt lakó személyek „.. .a lakókkal szemben a szocialista együttélés követelményeivel ellentétes, botrányos, tűrhetetlen magatartást tanúsítanak", továbbá, ha a lakást, a közös használatra szolgáló helyiségeket és területet, az épület áliagát rongálják, illetőleg rendeltetésükkel ellentétesen használják. Amikor a jogszabály a „szocialista együttélés követelményeit”, a társadalmi együttélés szocialista szabályait említi, ezeket a követelményeket, szabályokat tételesen nem sorolja fel, erre sem lehetőség, sem szükség nincs. Szocialista „tíz- parancsolat” nem létezik, nem is létezhet, a szocialista erkölcs fejlődik, fejlődik a szocialista jog is, s a szocialista együttélés követelményei is mind magasabb szinten jelentkeznek. Az azonban alapvető követelmény, hogy a bérházak lakói ne csak jogaikat ismerjék és azokkal éljenek, hanem alaposan ismerjék és maradéktalanul teljesítsék bérlői kötelezettségeiket is, amelyekhez nem csupán a bérleti díj megfizetése, hanem az is hozzátartozik — éspedig ugyanakkora jelentőséggel — hogy mások nyugalmát ne sértsék, az egy bérházban, vagy azonos lakótelepen való együttélést ne tegyék tűrhetetlenné. DR. DEÁK KONRÁD Bejáró lányok A bejárás nehéz életforma. Naponta korán kelni, esetenként órákat utazni, a munkaidő után a vonat, autóbusz indulásáig megint csak üresjárat következik. Szükség van a bejáró munkásokra, mert már kisebb üzemeinket sem tudják „eltartani” telephelyeik munkaerővel. A Lányok, a tizenhat-huszonhatévesek gyakran a szórakozásra jutó órákat töltik a vonatokon, vagy a pályaudvarokon. A Pécsi Kesztyűgyár dombóvári telepén is vannak munkaerőgondok. Sokkal több ügyes kezű lányt, asszonyt tudnának foglalkoztatni. Hiába vasúti csomópont Dombóvár, a vonatérkezések és az autóbuszok nem mindig alkalmazkodnak a munkaidőkezdéshez. A gyár megoldotta átmenetileg a gondot azzal, hogy középműszakot állított be. Negyed, félórás eltérésekkel héttől ötig járhatnak be, akiknek így jön a buszuk, vagy vonatuk. Jáhn Anna Duzsról, Lauri Ilona Nagyhajmásról, Hirth Teréz Mágocsról, Utasi Katalin Csikóstöttösről jár be nap mint nap Dombóvárra. A legnehezebb helyzetben Jáhn Anna van, akivel reggel fél hatkor indul ei a busz és este háromnegyed nyolckor vissza, s fél kilenc körül érkezik haza. Még nincs tizennyolc éves, gyors- és gépírónő. — Miért nem dolgozik otthon, a falujában? — Nincs termelőszövetkezet, csak a tanácshoz mehetnék, ott meg már minden helyet betöltötték. Egészségügyi szakiskolába jelentkeztem, de nem vettek fel, így gvons- és gépírást tanultam. Otthon nem tudnék mit csinálni egész nap. Jó a társaság itt. Szeretem a munkahelyemet. de már sokáig nem bírón/ az utazgatást. Semmire nincs időm. A film elejét soha nem látom a televízióban. A többieknek, akik elmúlottak már tizennyolc évesek, más a véleményük. Szeretnek utazni. Lauri Ilona szülei hamar~rm beköltöznek Dombóvárra szinte fél attól, hogy nagyon fog hiányozni az utazás, elsősorban a társaság miatt. Mindig ugyanazok jönnek- mennek azonos időben, hiányzik ha valaki szabadságon van. Utasi Katalin nyughatatlan^ természetével magyarázza, hogy szeret bejárni. Azt mondja, nem tud sokáig egyhelyben lenni. Otthon is szívesen szalad boltba, ide, oda. Gimnáziumba járnak Jáhn Annával együtt, aiki bent alszik a barátnőjénél minden kedden, mikor iskola van. Az állomáson, vagy a barátnőjénél tanul. Nem mondott le arról, hogy ápolónő vagy óvónő legyen. A végleges döntés még messze van, csak elsőbe járnak. Udvarlója mind a négyüknek van. Lehet vonaton és az autóbuszon is ismerkedni? De még mennyire. — Nevetnek a lányok. Hárman szakmunkások, kesztyűszabászok, szeretik a szakmát, nem is keresnek rosszul. Akkor hát miért nem jönnek be albérletbe lakni? Elsősorban pénzügyi okokból. Az albérlet drága. Próbálták mindhárman, ipari tanuló korukban. Két műszakban dolgoztak, bent kellett lakni. Jobb otthon, mondják egy. hangúLag. Pénzt nem adnak háza, a felesleget takarékba rakják, ha férjhez mennek legyen mivel kezdeni. Csak Jáhn Anna van más véleményen, de 5 sokkal kevesebbet is keres a szakmunkás lányoknál, még bútorrészletet is fizet, de ha az lejárt, feltétlenül beköltözik. Ha addig férjhez nem megy. A bejárás, nemcsak nehéz, de átmeneti életforma is. Falusi lányok dolgoznak városban. Falusi beidegzettségek keverednek városi hatásokkal. A lányok nem is akarják életük végéig csinálni. Van aki bejön albérletbe, vagy úgy gondolja, ha férjhez megy, ketten már könnyebben fizetik ki az albérletet és lakásra is van kilátás, ha gyűjtenek. Van — nemcsak a megszólaltatott lányok közül —, aki házasságkötés után nem is akar dolgozni, inkább háztartást vezet és gyereket nevel. De már a városban, hogy legyen módja végre kihasználni a jobb művelődési, szórakozási lehetőségeket. A bejárás holt idői, az utazással, várakozással töltött órák pedig nem is olyan üresek. mint az első pillantásra hinné az ember. A fiatalok egymárcközt nem unatkoznak, ismerkednek, barátkoznak. Számukra a közlekedési eszöz a társasélet színhelye. — Ihárosi — Napközi otthon és óvoda az állami gazdaságban deke talalKozott. Jói járt az al. lami gazdaság, de jól járnak f szülők is. S ha mindemelletl figyelembe vesszük, .hogy a létesítmény 'építésévei a hátrányos helyzetben lévő majori gyerekek nevelése, tanítása is szempont volt, mondhatjuk ió ügyet szolgál az állami gaz- laság, szép kezdeményezés /olt
