Tolna Megyei Népújság, 1971. december (21. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-07 / 288. szám
Mennyit eszünk, mennyit iszunk ? Gyakran halljuk a szemrehányást, hogy ésszerűtlen a táplálkozásunk, sok húst, kenyeret, kevés zöldséget és gyümölcsöt fogyasztunk. Sokat és sokfélét iszunk, sokat dohányzunk, feketézőnk. Lássuk a statisztikai adatokat. Lehet, hogy sokat eszünk, de nem túl sokat és nem is annyira egyoldalú a táplálkozásunk, mint ahogy a sok szemrehányásból gondolhatnák. Egyik fő fogyasztási cikkből a gabonafélékből, az úgynevezett cerealiákból hazánkban az egy főre jutó évi fogyasztás 130 kiló. Ez jó közepes átlagnak mondható, mert például Bulgáriában ez a fejadag évi 251 kiló. A legalacsonyabb az Egyesült Államokban, évi 65 kiló és Svédországban, évi 66 kiló. A húsfogyasztásban ugyancsak mértéktartók vagyunk, évi 55 kilós fogyasztással. Csaknem kétszer annyit fogyasztanak az Egyesült Államokban és Ausztráliában, 109 kilót, illetve 106 kilót. Franciaországban 83, az NSZK- ban 77, az NDK-ban 65, Angliában 75, Csehszlovákiában 70 kiló az évi fejadag, Viszont Jugoszláviában csak 34, Japánban pedig csak 14 kiló évenként. Halféléből meglepő, hogy Magyarországon, a halászlé hazájában alig haladja meg az évi "3 kilót az egy főre jutó fogyasztás, míg Japánban 32 kiló, Svédországban 20 kiló az évi fejadag. Igaz, hogy viszont Jugoszláviában, ahol hosszú tengerpart, sok tó és sok folyó van, még nálunk is kevesebbet, évenként két kilót fogyasztanak személyenként. A tejfogyasztás nálunk elég alacsony. Évi 110 kiló az átlag, míg a Szovjetunióban 304, Svédországban 258 kiló egy ember évi fogyasztása. A tojásfogyasztás Magyarországon évi 12 kiló személyenként. Ez ugyancsak közepes fogyasztás, mert az Egyesült Államokban ugyan 18, és Angliában 16 kiló, viszont Bulgáriában és Jugoszláviában egyaránt csak 6 kilogramm az évi átlag. Gyümölcsből átlagban 72 kilót fogyaszt évenként egy magyar ember. Ez is európai középaránynak mondható. Az alkoholfogyasztás hazánkban mindenesetre tekintélyes, de alkoholfokokban mérve ebben is nagyjából középúton haladunk. Viszont a feketekávé-fogyasztásban erősen felzárkóztunk az élcsapatba. 17. — Rendben van — mondta Kopra rövid tűnődés után — Köszönöm a tanácsot, majd így járok el. Most már csak arra vagyok kíváncsi miért árulta el nekem mindezt? A fiú zavartan vont. vállat. — Nem szeretem, ha valakivel ki akarnak babrálni, ok nélkül. Nem szeretem az öregem ügyeskedéseit. Nem szeretem az itteniek mohóságát, egy nap alatt a fél falu arra rendezkedett be, hogy kiszipolyozza a látogatókat. Az újságíró nem szólt semmit, csak jól megnézte magának a kísérőjét. Aztán, oldalán a kamasszal, átvágott az utca másik oldalára, az alig ötven méternyire lévő tanácsháza felé... Húsz percbe sem telt, már jött is ki, négyrét hajtott, pecsétes írás volt a farmernadrágja zsebében. Nemcsak az ő, özvegy Paukné telkére is szólt a mentesítés. Emberemlékezet óta az M.-i tanácsházán ügyet ilyen gyorsan nem intéztek eL Méghozzá kilenc óra, a hivatalos félfogadás megkezdése előtt!... Miután ingatlana jövőjéről megnyugtató módon sikerült gondoskodnia, Kopra elhatározta, hogy a saját jelenéről is gondoskodik. Ezért a közeli ABC kisáruház felé indult. Kenyeret, felvágottat szándékozott venni, meg egy inget, nyakkendőt, a közelgő nagy eseményre való tekintettel. Ha netán nem tudja elkerülni valamelyik kamera látókörét, ne fessen úgy, mint egy ágról- szakadt. Benyitott az üzlet ajtaján. Szokatlanul sokan voltak a helyiségben, s mindjárt megakadt a szeme néhány ismerősön. A baloldali, presszónak kiképzett részben Hörömpöly Pista, a délutáni lap munkatársa kortyolgatja a feketéjét Kissé odébb Lázár Edit áll, a rádió műsorközlője, a tévés Kisócival társalog. A pult végénél pedig Gitta dől a falnak és mosolyogva hallgatja Schieder Jóskát, a híradó operatőrjét. És még féltucat más ember is lebzsel ott, köztük a művészv’lág néhány híressége. Kisóci, a rámenős Kisóci, vette észre elsőnek az új jövevényt. — Itt van a nap hősei — kiáltott fel, odasietett hozzá, megrázta a kezét, hátba veregette. Szempillantás alatt csend támadt, minden tekintet feléjük fordult. De Kisóci szemernyi gondolkodási időt sem adott a kon- kurrenciának, élt helyzeti előnyével. Belekarolt Koprába, gyengéd erőszakkal a sarokba vonszolta, ott egy hosszú lábú asztalkához, közben ujjaival jelezte a presszós kisasszonynak, hogy két dupla lesz és két féldeci kevert. És szinte egyidejűleg egy gépelt papírlapot is elővarázsolt valahonnan. — Puss út, öregem,' ezen a műsortervezeten, egész éjszaka ezen dolgoztunk, aki ennél jobbat ajánl, az vagy csal, vagy hazudik, vagy... — Micsoda viselkedés ez?! — lépett hozzájuk magából kikelten Hörömpöly. — ügy lerohanod ezt a szegény fiút, hogy szőhoz sem tud jutni! Még azt 6em hagyod, hogy üdvözölje a barátait. És kisajátítanád a műsort a televíziónak, mintha rádió, sajtó nem is volna a világon! — Jó — bólintott kegyesen Kisóci —^ üdvözöld, aztán hagyj Bennünket szépen magunkra, dolgozni szeretnénk. — Te kopj le, ide most színvonal kell! Szó szót követett, felforrt körülöttünk a levegő, mások is bekapcsolódtak a veszekedésbe, robbantak az indulatok. A helybéli vevők, az elárusító lányok, boldog ámulattal figyelték a készülő vihart. Az üzletvezető még a raktárost is hamar előhívta a hátsó traktusból, jusson neki is az élvezetből. Ilyet se láthat mindennap, mindjárt összeverekednek ezek a pesti sztárok. össze is verekedtek. Sikoly, ordítás, repülő kávéscsészék, poharak, hamutartók. És mintha valami titkos riadó szólította volna a helyszínre őket, újabb és újabb harcosok érkeztek, s bár fogalmuk sem volt az előzményekből, teljes lendülettel belevetették magukat a küzdelembe. Mindenki harca volt ez — mindenki ellen. Régi, leplezett gyűlölködések lobbantak lángra. A hűtőpult mellett a filigrán táncdalénekesnő két kézzel cibálta annak a pályatársnőjének haját, akivel hetenként felváltva nyilatkozik a képeslapokban, hogy mennyire szeretik, tisztelik, nagyra tartják egymást. A kitűnő rádiós kommentátor, Salvus-vizes palackot lengetve, korát meghazudtoló len- Mülettei üldözte tévés kollégáját a gyümölcsrészleg ládái között, két bemondó szabályos ökölharcot vívott a textilneműosztályon, két humorista gyom. rozott egy esztétát... És Kopra? Ide-oda szaladgált izgatót* tan, próbálta csitítani, szétválasztani a verekedőket, ma-' gyarázott, érvelt, rimánkodott, hasztalan. A csillapító szavak elvesztek az éktelen ricsajban,- a szétválasztott civakodók újult erővel ugrottak egymásnak; gyorsított járatban cikáztak a légtéren át a legkülönfélébb élelmiszerek, italáruk, hasznú.' lati és luxuscikkek, ékes bizonyítékául annak, hogy mostanában a vidéki kereskedelmi egységek is bőséges választékkal rendelkeznek. Égi csodaj hogy komolyabb sérülés még nem esett az iszonyatos perpatvar során. De várható volta hogy pillanatokon belül bekövetkezik a katasztrófa. Ekkor a kétségbeesett Koprának megakadt a tekintetet egy gyerektrombitán, a játék- osztály polcán. Odarohant, felkapta, mindéri maradék szufléjával beleiújt. Maga sem tudta, miért, a- tévéreklám szignálja szállt ki dobhártyaszákító hangerővel ai pléh zeneszerszám töl cséréből! Meglepő hatással. Egyszerre csend támadt, le-i hanyatlottak a hajításra emelt karok, félúton megálltak aa ütésre lendülő Öklök, leváltak a torkokról a markolászó ujjak. été. Arra a kockás inges, farméi*, nadrágos fiatalemberre irányult minden tekintet, -aki azt erőfeszítéstől kimeredt szem* mel trombitált. t Hirtelen valamennyien felismerték, hogy hiszen ez az a Kopasz-hegyi újságíró, aki miatt lerucoantak ide, akivel tárgyalni akarnak, akitől függ! hogy ilyen, vagy olyan formában részt vehetnek-e a háromperces kozmikus műsorban, % Kopra pedig eldobta a trom-~ bitát, előhúzta a jegyzetfüze* tét, golyóstollat. — Mindenki maradjon a he* ; lyén — kiáltotta —, mindenkihez odamegyek. Aki elmozdul, automatikusan kizárta magát az adásbóL Pisszenés nélkül fogadtak V szót, még a pultok mögött az eladóik, a csata elől a falhoz lapuló helybéli asszonyok Üt megmerevedtek. Kopra odalépett a hozzá legközelebb állóhoz. Története- . sen ez az idősebb férfi volt talán az egyetlen, aki nem vett részt az össznépi dulako- dásban. A pénztárfülke fedezéke mögül megértő-gúnyoros. bölcs mosollyal figyelte az eseményeket. — A professzor úrnak mi a terve? — érdeklődött Kopra. — Tudja, fiatal barátom —* felelte a kérdezett —, én mái; jóideje készülök egy előadás-- , sorozatra, a kozmikus gondol-, kodás történetébőL Ennekj hogy úgymondjam, a szurrogátumát talán ismertethetnél» egy-két perc alatt, —Igen — bólintott a műsor szervezője, firkantott valamit a noteszébe, kitépte a lapot, : odaadta a professzornak. * _ Szíveskedjék ezzel jelentkezni tizenegy órakor a telkemen. A következőhöz fordult. ’ — Az ön kívánsága? A gördülékeny stílusáról ismert színpadi szerző, aki darabjaiban évről évre sikeresen ülteti át a századforduló franciás-szalon témáit szociális, ta környezetbe, a földön ült és egy puklit tapogatott a po- facsonja alatt. (Folytatjuk) 1 y Ej M D Ea rTH B.P.Lallíer regényéből .C/'lii márf Do-fax • 'wrwwwwwwwm rw% V CJ 1 Louis fáradtan rogy az egyik kapu alatti szemetesladara. kapu alá beálló koca gazdája pa- íszkodik Louisnak. Kepzelje négyszer igazoltattak]) Akkor ötödször nem fogják. Ugya- lem keresnek es most A férfi elveszti a, fejét a rendőrök tőttan ésjbefeiqpos a gazba. "IJJI I fv; -= i • / I) a fern elveszti a feiet a renaoroK lattan es De Mire a rendőrök eszbekapnak, mar messze jön, mu
