Tolna Megyei Népújság, 1971. december (21. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-05 / 287. szám
# Mi a drága és mi as olcsó? Nem az építési mód a hibás az árért — Beszélgetés Tarjáni Lajossal, a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat igazgatójával ' A negyedik ötéves terv 400 ezer lakást ígér az országnak. E nagyjelentőségű lakásprogram megfeszített erőkifejtést kíván; a népgazdaságtól, az építőktől is. A lakásépítés szekszárdi helyzetéről beszélgetünk Tarjáni Lajossal, a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat igazgatójával. — Hány lakást kell felépíteniük a negyedik ötéves tervben? — Pontosan még nem tudom mennyivel, de 2600-nál többet. — Ebből mennyi jut Szek- ezárdra? — 1460. Valamint még úgy 100—150, az OTP-n keresztül értékesített lakás, saját dolgozóink részére. — Mennyit adnak át az ídén? — Tavasszal adtuk át a százhatvan lakásos egyik felét, azaz nyolcvan lakást. Még száznegyvenet kellene, de csak másfél épületnyit sikerül átadnunk, azaz hetven lakást. — A többi? — Sajnos, az outinord építkezéssel nem tudtunk úgy indulni. ahogyan terveztük. Egy épületet át kellett volna átírnunk, a másik kettőnek a szerkezete kellene, hogy álljon. — A késedelem oka? — Az Építőipari Gépkölcsön- 2ő Vállalat áprilisra ígérte a darut, amely elengedhetetlen az outinord rendszerű épületek szerelésénél. A daru csak Októberben érkezett meg. — Miért nem sürgették? — Nem sürgetésen múlott. Ez a 120 tonna méteres daru Franciaországból érkezett; ’ s csak októberre. Reméljük, hogy nem lesz vele baj. Mivel még garanciás, előfordulhat, hogy valamiféle meghibásodás újból visszaveti a munkánkat, hiszen francia szerelő érkezésére kell vámunk bármely hiba esetén. — Mit szólt mindehhez a vá- eosi tanács? — Megállapodást kötöttünk, amely szerint 1972 végéig átadjuk az 1971-re és az 1972-re ütemezett lakásokat, azaz 488 lakást. — Bízik abban, hogy ez meglesz? — Remélem váratlan akadály nem jön közbe. Bízom. — Szekszárdon azt beszélik az emberek, hogy ezek az új rendszerrel épített lakások nagyon drágák lesznek. — Ha új technikát vezetünk be az építkezésen, az. sohasem jelenti azt, hogy olcsóbb lesz az építkezés. Gyorsabb, praktikusabb, embert, munkáskezet megtakarító lehet, de olcsóbb...!? Arra nem akad példa. — Azt beszélik, hogy az ou- tinord-lakás négyzetmétere 8000 forintba kerül majd. Egy gyors számolás, s megfizethetetlen árat kapunk. Egy hatvan négyzetméternyi lakás 480 000 forint. Hát meg lehet ezt fizetni?! így vetődik fel a kérdés, hiszen ezek között a lakások között tanácsi értéke- sítésű' is lesz, s ha szabott árak is vannak, megfizetni a különbözeiét meg kell; ha másnak nem, hát az álladónak. — Túlzás az a nyolcezer forint. Ez amolyan pletyka. Persze. ami igaz, igaz. A valódi ár, ami 6400 forint körül- lesz, az előzetes kalkulációk szerint, nos, a valódi ár sem érdemli az olcsó jelzőt. Drágák lesznek ezek a lakások... De mi... az. hogy drága? — Ha azt nézem, hogy a ha-! gyományos építési móddal három és fél ezer forintból is ki lehet hozni a lakás négyzet- méterét ... — Milyen lakásnak? Bár itt nekem kell válaszolnom, mégis én kérdezném, milyen lakásnak? Relatív dolog, hogy mi a drága és mi az olcsó. Röviden mondhatnám úgy is, világszínvonalú lakást csak világszínvonalú árral lehet építeni. — Világszínvohalú lakás? — Igen. Tízszintes épület, liftteí, távfűtéssel, melegpadlóval, hideg, meleg vízzel, beépített bútorokkal. Az ilyen lakás ma már világszínvonalú. Ezek nélkül olcsóbb az építkezés, három és fél, négyezer forint jut egy négyzetméterre. Csak éppen szemléltetésnek, példának említem; ez a ' típus pontház, aza? tízszintes épületek, amelyet a Szekszárdon rendelkezésre álló V telkeken tísak cölöpalapozással •, lehet megépíteni. Ez a mélyalapozás pedig egy épületnél úgy 5 mii-» lió forintot jelent." Debet' számolni.; á^-öftö forint. bői az Összegből egy1/ négyzetméterere. ötven-hatóan négyzetméternél' ez már ugye 30—36 ezer forint. Még egy példa; távfűtés-szerelés össze- -ge, lakásonként, négyzetméterenként 700—1000 forint között ... Amikor a szerkezet áll, egy lakásra 70—90 ezer forint jut... A ..drága” ezután következik, s ez a „drága” a kényelmet szolgálja. — Értem önt, de azoknak az érdekét védve, akiknek ezeket a lakásokat mégiscsak ki kell fizetniük — legyen a fizető magánember, vagy nyúljon a zsebébe az állam — csak azt tudom hajtogatni, hogy ez az építési mód drága és nem a mi zsebünkhöz van szabva. — Nem az építési mód ,a. hibás 'az árért. Saját dolgozóink részére ezzel az outinord-tech- nikával olyan lakások, építését tervezzük, ahol . az egy négyzetméter 4000, vagy négy7 ezer egy-kétszáz forint Jförül lesz. De! — De? — Nem lesz központi fűtés, s nem lesz annyi beépített,bútor. s olyan reményünk van, hogy nem lesz szükség mélyalapozásra, s valószínűleg csak ötszintes épületeket húzunk fel. Hát így lesz olcsóbb... — S ilyen lakásokat miért nem építenek a város számára? A tamási fiatalok akciói a KISZ VIII. kongresszusának tiszteletére A tamási községi KlSZ-bi- zottság szervezésében a napokban zárult Lippai Tamás festőművész első önálló kiállítása, melyet több mint ötezren tekintettek meg, elsősorban fiatalok. Ugyancsak a kongresszus tiszteletére adják ót a Zalka Máté ifjúsági ház pinceklubját. A vállalások közül a legnagyobb aiz, amely a KISZ MB felhívásához csatlakozott. A megyei bizottság bölcsődék és óvodák felújítására, átalakítására hirdetett akciót. A tamási községi KISZ-bizottság, az irányítása alá tartozó alapszervezetekkel vállalta, hogy egy volt magánlakást óvodává alakítanak át. A nagyközségi tanács december 31 -re kérte az átadást, de a fiatalok felajánlották, hogy december 15-ig befejezik a munkát. Eddig négy alkalom- mai dolgoztak a leendő óvoda helyiségéin — szombaton és vasárnaponként ’— az Építőipari Ktsz. á‘Vegyesipari Ktsz és a Béri Balogh Adóm Gimnázium ífjúkommunistái. Az új óvoda társadalmi munkájának értéke mintegy 40 —45 ezer forint. * BALIPAP FERENC — Nem ilyen a rendelés. Persze, nézze, nem az a baj, hogy létezik a — nevezzük így; —. világszínvonalú lakás. ■ Legyen, s akinek pénze van rá, vegye meg. Valóban kellene olyan is, ami szerényebb igényeket is kielégít. — Ez olybá tűnhet, hogy egyeseket, akik a szerényebb lakásokhoz jutnak, kizárunk a kényelemből. — Nem! Erről szó sincs. Valami olyasmit tudnék elképzelni. hogy ne tegyük oda a beépített konyhát, a szekrényeket, hanem meg lehessen vásárolni ezeket az üzletekben — dé akkor lehessen! — s kinek mikor van rá pénze, megvehesse magának. Ezt például egyfajta megoldásnak találnám. Persze hogy ez megfelelő-e igazán, nos azon is lehet vitatkozni. Egy szempontból megoldás volna, jelentősen csökkenhetne egy-e&y lakás kezdeti ára. • Izgalmas megnyilatkozás volt, és őszinte. Nem szentenciákat mond ki. amolyan han- . gos elgondolkodás. Problémákat és gondokat vet fel. Érdemes felőlük elgondolkozni. MÉRT ÉVA A Tolna megyei Népújság pályázati felhívása! A Tolna megyei Népújság szerkesztősége pályázatot hirdet azok részére, akik képességet éreznek magukban az újságírói munkához, egyetemet, vagy főiskolát végezlek és még nem töltötték be 36. életévüket. A pályázaton két írással lehet részt venni, terjedelmük — egyenkint — nem haladhatja meg a három gépelt oldalt. Elsősorban riportokat várunk a pályázóktól, azonban elfogadunk más, újságírói műfajba tartozó írásokat is. A legjobb pályamunkákat díjazzuk és lapunkban közöljük. Ezek szerzői számításba jöhetnek szerkesztőségünk újságíró-utánpótlásánál. , A pályázat határideje 1972. január 31. A pályamunkákat a Tolna megyei Népújság szerkesztősége Szekszárd, Mártírok tere 15—17 címre kell beküldeni. A borítékra ráírandó: „Pályázat.” Népfrontvezetők háromnapos tanácskozása kezdődik hétfőn Tolna megye községi népfrontvezetőinek háromnapos tanácskozása kezdődik hétfőn Szekszárdon, a Babits Mihály megyei művelődési központ hangversenytermében. A tanácskozáson számot adnak a Hazafias Népfront vezetői az elmúlt négy esztendőben végzett munkáról, és az elért eredményekről, hangzanak el i Előadások ifjúsági és nőpolitikái munkáról, a népfrontbizottságok nemzetközi agitációs tevékenységéről, a népfront és a tanácsok kapcsolatáról, valamint szó lesz arról is, hogyan készül megyénk a Hazafias Népfront ötödik kongresszusára. A tervezők felelőssége Ki fizeti a tanulópénzt ?-A szakályi és a regölyi termelőszövetkezet tulajdonában lévő sertéstelep önálló közös vállalkozásként működik, és egyelőre sajnos kevés jót ■lehet róla elmondani. Benne fekszik húsz-egynéhány millió forint, de a társtulajdonosoknak — a két közös gazdaságnak — nem adott még vissza semmit, sőt egyre viszi a pénzt, szinfe számolatlanul. Molnár Miklós, a rególyi közös gazdaság főállattenyésztője a vállalkozás jelenlegi „állapotáról” röviden igy nyilatkozik; „Ennek a miénknek millió bosszantó hibája van. Huszonhárom ember dolgozik a telepen, s ennek a telepnek évente 5300 hízott sertést kellene kibocsátani, de még mindig az üzemeltetés legelején tartunk, már évek óta A régi telep kilenc embert foglalkoztat, és ez bár korszerűtlen, mégis sokkal olcsóbban, kétezer hízott sertést termel az idén. A közös vállalkozás a mi részünkről is, a szaká- lyi tsz részéről is 1,7 millió forint veszteségre van 1971- ben tervezve”. Más • sertéstelepek működését. is tanulmányozva lehangoló kép tárulkozik a szemünk elé, s ami a legrosz- szabb; a vállalkozó kedvű közös gazdaságok vezetői, becsapva . érzik magukat, nyíltan hangoztatják, a korszerűnek mondott telepekkel, technológiával „befürödtek”. Úgyszólván nyoma sincs már annak a lelkesedésnek, ami néhány évvel ezelőtt a vállalkozó kedvű vezetőket arra késztette, hogy a serkentőnek szánt 70—50 százalékos állami dotációval belevágjanak a több tízmillió forintos beruházásba. Tudni érdemes, hogy a telepek építésének gondolata nem tekinthető felelőtlen agyrémnek, Ezekre szükség van, mert a húsellátás kizárólag tömegtermeléssel oldhalómeg, úgy tehát, hogy egy-egy nagyüzem olcsón és folyamatosan állítsa elő a húst. Felelőtlenség és súlyos politikai hiba volna tehát lebecsülni azt a hatalmas vállalkozást amely a sertésprogram jegyében hizlaldákkal szórta be az. országot ám bűnös mulasztás volna elhallgatni az üzemek gondjait bajait, ami elsősorban a gazdaságokat sújtja. Bizonyára sok érv szól amellett, hogy a telepek más és más rendszer szerint épültek. Ahány, annyiféle. A legfőbb érv talán az lehet, hogy üzemeltetés közben derült ki a sokféle rendszerből melyik a legjobb, melyiket érdemes ajánlani a jövőben építkező gazdaságoknak. Ez van egyfelől. Másfelől viszont a sokféle rendszer szerint működő hízógyárak a tapasztalatok, a módszerek egybevetését kicserélését, hasznosítását rendkívüli módon megnehezítik. Az egyik telep jóformán nem mond semmit a másik telepnek. Molnár Miklós, a regö- lyi főállattenyésztő elment Mélykútra körülnézni. Nem lett okosabb. Az ottani vezetők is panaszkodnak, csődről beszélnek. Az üzemeltetés tapasztalatait viszont lehetetlen egybevetni. Biztosra vehető, hogy a jövőben tipizálásra lesz szükség, mert ha elképzelnetetlen, hogy egy tsz öt-hat féle gabonakombájnt üzemeltessen, hát az sem képzelhető el, hogy a mezőgazdasági üzemek mindegyike más és más elvek szerint működő hizlaldát üzemeltessen. A Szekszárdi Állami Gazdaság vezetői elmondják, a sertéstelep „gépezetét" állandóan tökéletesítik, és ehhez rengeteg lelemény, ötlet, műszaki • tudás szükségeltetik. A szakáiyi—regölyi közös telep meg éppenséggel azt mutatja, hogy miközben a váz jó, a benne lévő technológia rossz, csapnivaló. Szinte mindén átalakításra, módosulásra szorul, mintha a technológia tervezői disznót még nem láttak volna soha. Itt kezdődik a tervezők felelőssége. Ez azpnban megfoghatatlan, minthogy a termelőszövetkezetek választották éppen ezt a tervet. nem kényszerítette rájuk senki. S ez igaz. De az azért furcsa, hogy a tervezőknek a továbbiakban semmi közük a dologhoz. Ez a jelenleg 23—24 millió forint körül mozgó beruházás nemcsakhogy hosszú évekig készült, ráadásul, amikor már elkészült, a részben rossz technológia miatt még egy évig holt tőke, hiszen Rém hoz a közös gazdaságnak semmit. A tervezők szerint az ilyen telep nem nélkülözheti a műszaki, a technikai tudással rendelkező mérnököt. Ez bizonyára így igaz. Nos, ha így van, felvetődik a kérdés, az eddigi tapasztalatok figyelembevételével nem iehetne gondolkodni azon is, hogy öthat tsz. Közösen hozzon létre egy igazán hozzáértő, állat- tenyésztési telepekre specializálódó TMK-szervezetet? Gondoljunk a gépjavító állomások hálózatára, vagy az első kombájnokra. Bizony az első kombájnok nem okoztak túl sok örömet az üzemeltetőknek, részben maga a gép volt tökéletlen, részben foghíjas volt a hozzáértés. * A szakály—regölyi sertéstelep jól példázza: a tanulópénzt azok a gazdaságok fizetik, amelyek vállalkozó kedvűek. Molnár Miklós hosszabb távon nézve a dolgokat azt mondja, hogy a telep jövedelmező lesz. De az idő nagyon drága, s végeredményben a tanulópénzt fizeti a népgazdaság is, hiszen ebben az esetben 70 százalék erejéig érdekelt a közös vállalkozásban. Tegyük hozzá, hogy olyan beruházásban amely pillanatnyilag azért is teher, mert túl hosszú ideig épült. Ha egy ilyen van Magyarországon, az nem sok, de tíz már nagyon sok, száz viszont elviselhetetlen teher, s ez az, amit nem bír a népgazdaság, az évekig tartó építkezést. De ez az. ami Pincehelyen is, más közös gazdaságban is idejekorán le- lohasztotta a beruházók kedvét, s arra gondoltak, talán jobb lett volna hozzá se fogni. Mindenesetre más kárán tanul az okos, s most már elég jól IáJtni: a termelőszövetkezetek is, a népgazdaság is jobban járt volna, ha feleannyi télén épül negyedannyi idő alatt, és ha ez a feleannyi telep most jól, gazdaságosan működne. Sz. P.
