Tolna Megyei Népújság, 1971. december (21. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-04 / 286. szám
A lőfeladafok eredménye — magasabb követelmények mellett is —kiváló A szekszárdi nehézfegyveres munkásőrszakasz megtartotta évzáró szakaszgyűlését. A szakaszgyűlésen — a hozzátartozók mellett részt vett dr. Péter Szigfrid, a városi pártbizottság titkára, és miután a szakasz több tagja a Mezőgép Vállalat dolgozója, meghívták Zsigovics Fereng igazgatót is. Bregovics György szakaszparancsnok üdvözölte a szakasz tagjait, a meghívott vendégeket, hozzátartozókat. Ezután utalt a közelgő évforduló jelentőségére, arra, hogy mit jelentett tizenöt évvel ezelötl a párt fegyveres testületének megalakulása. — Az elmúlt tizenöt év alatt nagy fejlődésen ment keresztül a munkásőrség. Fegyveres szolgálatán kívül nevelő missziót is betölt; részes a kommunista közgondolkodás és erkölcs fejlesztésében, formálásában, részes a fiatalok hazafias-honvédelmi nevelésében. Testületünk fennállásának 15. évfordulóját ünnepeljük újabb munkasikerekkel, a termelésben munkásőrhöz rrtéltó helytállással; az egységek, alegységek még szorosabb összekovácsolásával, a szakmai, politikai tudás bővítésével; a harc kiképzési és a szolgáláti 'feladatok magas színvonalú, fe. gyelmezett teljesítésével. A szakaszparancsnok ezután részletesen értékelte az év során végzett munkát, amelyet abban lehet összefoglalni, hogy a személyi állomány részt vett a foglalkozásokon, elsajátította a kiképző si tervben meghatározott ismereteket. A lövészeten á szakasz — annak ellenére, hogy a korábbi évekhez képest nehezebb feladatokat kellett végrehajtani — kiváló eredményt ért el. A szakasz jó munkáját bizonyítja az is hogy tagjainak többsége már kitüntetett munkásőr. Dr. Péter Szigfrid, a városi pártbizottság nevében köszöntötte a nehézfegyveres szakaszt, hangsúlyozva, hogy a pártbizottság eddig is nagyra becsülte, értékelte a munkásőrök munkáját, és a jövőben is számít rájuk. Zsigovits Ferenc, Mezőgépigazgató hasonlóan arról beszélt, milyen fontos feladatot látnak el a munkásőrök — akik egyúttal a vállalat legjobb munkásai is —, ezért, mint eddig, a jövőben is megteremtenek minden feltételt ehhez, a párt érdekében vállalt társadalmi munkához. 15. Milyenek az ő esélyei? Az erőnlétre ragyogó, pompásan aludt, tökéletesen kipihente magát, s most már a hasa is tele van. Korántsem ilyen kedvező a helyzet, ha a tudást és a taktikát vizsgáljuk. Pár órával a mérkőzés kezdete előtt még fogalma sincs, miként húziza ki, vészelje át azt az egyetlen menetet, anélkül, hogy padlóra kerülne, hogy rászámolna a bíró. Vagy leléptetné. Á, hülye hasonlat! Neki nem egy bírája lesz a szorítóban és néhány pontozó- bírája a szorító körül, hanem néhány százmillió. Legalább is itt, a Földön. A tévénézők, a rádióhallgatók. És rajtuk kívül még mennyi Hax-szerü értelmes lény a Marson a messizi égitesteken! Abbahagyta az evést, hirtelen elment az étvágva, alattomos görcs készülődött a gyomrában, verejtékgyöngyök jelentek meg az arcán. Úristen, három perc, száz- nyolcvan másodperc, rettene - tesen hosszú idő! És ,.élő” adás lesz! Tucatnyi helyrehozhatatlan hiba csúszhat be ez alatt a műsorba, nevetségessé teheti magát a világ előtt Szűkebb és tágabb értelemben egyaránt. De ez még hagyján. A legjobb szándéktól vezéreltetve is kárt okozhat, fel nem mérhető jelentőségű kárt az egész emberiségnek! És saját magának! Behunyta a szemét látta magát, amint űzött vadként oson a mellékutcákban, a járókelők ujjal mutatnak rá. „Ez a szerencsétlen, aki miatt semmi tekintélyünk a világűrben, lejáratott bennünket azzal az otromba műsorával”. Nem, köszöni, ebből nem kér! Először is, gondja lesz rá, hogy ő személy szerint ne kerüljön be az adásba. Másodszor, azonnal segítőtársak után néz! Ügyes, okos fickókra van szüksége, akik életrevaló tanácsokkal látják el a program összeállításánál. Megvan! Komoróczi és Gaál! Más nem is jöhet számításba mellettük. Kóci, aki mindent tud és a kis Gaál, aki mindenkit ismer, mindenkivel szót ért Pál perc múltán Kopra már ott ült a körzet karhatalmi parancsnokának sátrában, előadta kérését az űrhajó körüli terepszakasz rendbehozatalával kapcsolatban és közölte, hogy ő most leszalad a faluba, a postahivatalba, néhány sürgős magántelefonálást kell lebonyolítania, erre a jjülön- vonal nem alkalmas. Ha bármi történne, őt a postahivatalban megtalálják. Ja, és özvegy Pauknét és a lányát tessék oda engedni délben a kőkupacra, ha kezdődik a látványosság. Nem, köszöni, nincs szüksége a dzsippre, gyalog megy le, kell egy kis testmozgás. — Néhány dologra azonban én is fel szeretném, hívni Kopra elvtárs figyelmét — mondta a körzetparancsnok. — A telkét katonásan kicsinosítjuk, emiatt ne fájjon a feje. Annak a két hölgynek a helye is meglesz. Másról van szó, az ön személyi biztonságáról. A hozzám beérkezett jelentések szerint már tegnap este sok idegen jött M.-be, elsősorban Budapestről, a beözönlés éjszaka sem szünetelt, a hajnali órákban újabb lendületet vett. Főleg olyan személyek érkeztek és érkeznek, magyarok és külföldiek, akik önnel akarnak tárgyalni a déli kozmikus adással kapcsolatban. Ezt mondiák. Nem tudhatom, hogy valóban ez a szándékuk, lehet, hogv egvikük-másikuk •rosszban sántikál. — Rosszban?! Kire, mire tetszik gyanakodni? — Senkire és semmire. De jobb félni, mint megijedni. Sűrűn előfordul mostanában, igaz a világ más tájain, hogy embereket elrabolnak, túszként fogva tartanak, váltságdíjat követelnek értük. A jelen esetben például azzal is előállhatnának, hogy ők szabhassák meg a műsort. Ezért hát adnék maga mellé két kísérőt Kopra felkacagott, jólesőn csiklandozta a hiúságát, hogy ő olyan fontos ember lett, akit érdemes elcsórni. Aztán megrázta a fejét. — Tudok én magamra vigyázni. Meg aztán nem ismer engem a kutya sem. Lehet, hogy a mai lapokban benne lesz a képem, dehát ide újság kilenc óra előtt nem érkezik. Viszont, ha díszkísérettel masíroznék be M.-be, azonnal sejtenék, ki vagyok. Ezenfelül szent meggyőződésem, hogy senki sem akar elrabolni engem, sajnos. — Sajnos?! — Igen, sajnos. Mert akkor elvethetném a gondját hogyan szerkesztem össze ezt az átkozott háromperces műsort. Engednék az erőszaknak, utána nem szidhatna senki. Kimásznék a csávából. Dehát ebből semmi sem lesz, nekem nincs ilyen szerencsém. A viszontlátásra. Kopra zsebre dugott kézzel, vidáman sétált le az immár feltöltött, kiegyenesített Árkos utcán. A kordonokon simán engedték át, tudták, kicsoda. Ennek is örült, főképp pedig annak, hogy kedve szerint alakulnak a dolgok. Házhoz jött a választék! Azt a rendezőt, műsorszerkesztőt, azt a pár előadóművészt, aki kell az adás lebonyolításához, Kóci és a kis Gaál segítségével könnyedén kiemelheti közű* lük. Nem lesz itt semmi vész. • A Szakács-rét környékén csak a rengeteg parkoló honi és külföldi rendszámú autó jelezte, hogy M.-ben más az élet, mint két nappal ezelőtt volt. A jövevények, akik a helybéliek házaiba kvárté- lyozták be magukat, nyilván még az igazak álmát alusszák, a művésznép nem koránkelő. Az újságírók, tévések, rádiósok sem. Az idevalósiak közül meg azok, akik Pestre járnak be dolgozni, vagy a földjüket művelik, rég munkában vannak már. A fiatalember feltűnés nélkül jutott el a posta épületéhez, a hivatal persze még zárva volt. Bekopogott hát az ablakon. — Megint maga az? — kérdezte álmosan Ilonka és kikönyökölt a párkányra. — Mi az új szenzáció? Bár nekem az első is elég volt. Több munkám volt tegnap, mint egész évben. Akkora sürgönyök, mint egy-egy regénv. Ismeretlen nyelveken. És kismillió kapcsolás. Főleg külföldre. Egymás kezéből ténték ki a kagylót. Már azt hittem, hogy hisztériás rohamot kapok. És mindennek maga az oka, Tibiké. És a női észjárás kiismerhetetlen logikája szerint a panaszáradat befejeztével rá* mosolygott a bűnösre. — Belátom — mondta Kopra —, sok van a rovásomon. Eggyel több, vagy kevesebb, most már mindegy. Ugyanarra volna szükségem, mint tegnap hajnalban. Pestre kellene telefonálnom, sürgősen. Nem haragszik, Ilonka? A postáskisasszony bánatosan legyintett. — így kezdődött el az első rumli is. A tatárjárás kismiska ahhoz, ami a maga telefonjai után szokott következni. De azért jó, hogv ilyen korán jött. Egy óra múlva itt egy tűt sem lehet leejteni. Mindjárt nyitom az ajtót. Eltűnt az ablaknyílásból. — Khm — reszelte meg valaki a torkát a fiú háta mögött Mint a búgócsiga, oly gyorsan perdült meg a Kopaszhegyi telektulajdonos. A fordulat végén pedig szabályos cselgáncs-védőállásba zöty- tyent. Balláb kicsit elől, laza térdhajlat, a vállak közé behúzott fej, a két kéz a fej előtt, karateütésre feszített tenyér. Támadás?! Mégiscsak igaza lenne a körzetparancsnoknak? hMMö VENDETTA—g B.RLallier regényéből ' lolta ért Péter wwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwww (Folytatjuk)
