Tolna Megyei Népújság, 1971. december (21. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-25 / 304. szám

i

\

— Ismét karácsony van;

— Igen, és maholnap megint öregebbek leszünk

egy évvel.

— Már aki. Mert lesz, aki fiatalodik. Ismerek olyan labdarúgó-játékvezetőt, aki tíz évet hamisított a játékvezetői igazolványán, csak azért, hogy szidhassák, hülyézhessék, és időnként tanácsokat adjanak, hogy hová menjen.

— Nem ő az, aki a fenyőfán ül?

— Nem. ö még nála is idősebb. Ezt a legénykét azért ültettük oda, mert neki az előírásnak megfelelő az öltözete.

— Tehát mintául szolgál, miként kell felöltözni?

— Igen. Mert egyik-másik játékvezető, és ez nemcsak a labdarúgóbírókra értendő, évelt óta vezet, de nincs megfelelő öltözete.

— Kik kapják a vekkerónót?

— Akik lekésnek az eseményekről, és sok esetiben a jelentésküldésről.

— Szövetségi emberekre céloz?

— Részint. Sajnos, náluk is előfordul a késés és ez nem öregbíti Tolna megye sportjának hírnevét. Persze a vekkeróra felráz álmából néhány olyat is, aki nagyon elégedett az elért eredményekkel, közben. míg álmodozik, mások elhagynak bennünket.

A sportroyat

— A Szabálykönyvet kinek adjuk?

— Szégyen ide, szégyen oda, bevallom, hogy több sportág játékvezetőjének nem ártana, ha időnként lapozgatná...

— Sokszor a szurkolók jobban ismerik a szabályt, mint a bíró.

— Legalábbis, ők úgy gondolják.

— Látom, fejlődünk. Tesztláp is van az ajándékok között. Bárcsak azt tudnám, leit illet.

— Elsősorban azokat, akik a közeljövőben mennek KRESZ- és műszaki vizsgára, de úgy hírlik egyik-másik edző is bevezette.

— És mi célból? Talán ilyen kérdések vannak, hogy mit csinál a csatár, ha a kaputól két méterre van és úgy kapja a labdát, hogy azt kénytelen a hálóba küldeni?

— Remélem, ilyen hülye kérdések nem szerepelnek rajta.

— Pedig úgy beszélik, hogy ennél még sokkal feleslegesebb kérdéseket is kérdezett az- edző a játékosoktól.

— És milyen eredmény született?

—<■ Szerződésbontás.

— Bonyhádon is bejelentette az edző, hogy nem hosszabbít szerződést, munkahelyi és egyéb problémák miatt.

— Ez nem meglepő. Az volt a csodálatos, hogy egyáltalán elvállalta az edzőséget.

— Hogy mondhat ilyet? Állítólag minden rendben van Bonyhádon, mióta eltiltották a csapat volt intézőjét.

— Mitől tiltották el?

— Nem szabad az öltözőbe lépnie, sőt állítólag még a közelébe se mehet.

— Ez igen! Biztos nagy bűnt követett el.

' — Nem tudom, mi áll a fegyelmi határozatban, de annyi bizonyos, hogy mindez az után történt egy-kát nappal, hogy nem a legoptimistább hangon nyilatkozott az NB III-as csapat jövőjéről és egyikmásik vezetőről az újságírónak.

— Bár szépen fejlődött megyénk új létesítmények szempontjából, de nem ártana még néhány szép sportpálya — minden bizonnyal ezért kér,ült a fára a fedett stadion.

— Én már annak is örülök, hogy Pakson elkészült a kosárlabdaesarnok és Szoksz "dón az új tornaterem. Ilyen szempontból úgy gondolom utolsók voltunk az országban.

— És miben elsők?

— Nem valószínű, hogy erről statisztikát vezetnek, de ha így lenne, pityókás szurkolók szempontjából az élen lennénk.

— Milyen édesen fejezi ki magát. Erről egy vice jut eszembe. Vagy huszonöt évvel ezelőtt láttam: a vicclapban egy színésznő állt az öltözőben, éppen az utolsó fehérneműjét vetette le. amikor megjelent az ajtóban az újságíró, jegyzettömbbel a kezében, és megszólalt: — Kedves színésznő szeretném meginterjúvolni. Mire ő: — Nekem már ezt annyian mondták, de ilyen édesen még egy sem fejezte ki magát.

— Igen, a dolgokat többféle hangsúllyal is ki lehet fejezni. Nekem határozottan tetszik ez a jelző, hogy pityókás, bár állítólag egyes rosszindulatú emberek még azt a jelzőt is használják, hogy részeg.

— Az a szegény kézilabdakapu kinek vétett?

— így nézett ki az a kapu, melybe sikerült a szekszárdi bőrdíszműveseknek annyi gólt dobni, hogy azzal most az NB II-be jutottak. Van is bajuk emiatt.

— Aztán miért?

— Pénzj- és játékoshiány. Az NB II-höz nem elég a serdül*csapat edzőpartnernek. Ott már utazni kell hétről hétre komoly tudású ellenfelekhez edzőmérkőzésre. Arról már nem is beszélve, hogy az ellenfelek is elég messze lesznek, ami emészti majd a pénzt.

— És a simontornyai kézisek?

— Hát szegények megvannak, és úgy néz ki, hogy maradnak a megyebajnokságban. Pedig tudás alapján feljebb kerülhettek volna, de ezúttal erőnlét is kellett az osztályozóhoz. ök viszont többségében már öregfiúk.

— Akkor a Szekszárdi Dózsa labdarúgói remélem az NB I. B-be jutnak, mert ott elég fiatal az átlagkor. És ha azt vesszük, a tudásuk is eléri azt a szintet, hogy egy osztállyal feljebb kerüljenek. Ha belegondolok, hogy Szekszárdon NB I. B-s csapat lesz...

— Csak ne kiabálja el. mert addig még nehéz percek várnak a védőkre és a helyzetekből sok gólt kell lőni a Dózsa-csatároknak.

— Remélem, Frcppán Miki és társai megtalálják góllövő cipőjükét.

— A Dózsa-atléták meg folytatják eddigi jó szereplésüket.

— Bizony, ha minden sportágban olyan eredményeket tudna megyénk felmutatni, min* atlétikában. és ezen belül különösen a Szeksz' U Dózsa, akkor a Népsport naponta foglalkozna Tolnával.

— Az idén tavasszal eleget írtak megyénkről, különösen a jutalompontok miatt, mert a Tolna megyei Labdarúgó Szövetség a legjobb belátása szerint hozott döntést.

— Gondolja, hogy jóvdöntés volt az?

— Feltétlen. Igaz, hogy egy-két csapatnak nem tetszett, mert a csonka fordulót végiglazsálták, vagy ahogy ők mondták ,,keresték” a csapatukat. Végül tollat, papírt ragadtak, és írtak az MLSZ- nek, a Népsportnak, a Rádiónak, talán még az ENSZ-titkárságra is. Ki tudja?

— De azért az MLSZ korrekt módon kiállt a megye mellett: nem avatkozott közbe.

— Tavaly mindössze egy csomag idegnyugtató volt a fán, az idén kettő. Mi ennek az oka.

— Az andaxin gyengének bizonyult — legalábbis egyes embereknél — és olyan dolgokat müveitek, idegességre való hivatkozással, mely nem sportpályára való.

— Hogy oda ne rohanjak! Még Illemkódex is van!

— Úgy bizony; Ezt azoknak a finomlelkű szurkolóknak és játékosoknak ajánljuk, akik mindössze két-három rúgással megelégszenek, amikor a játékvezető, vagy az ellenfél közelébe jutnak.

— Ezek . tényleg mimózalelkűek.

— A Télapó viszont tévedett, mert személyautót hozott. Helyette mentőautó kellett volna,,

— -Százhúszkilós személyzettel.

— Miért jó, ha ilyen nehéz súlyú a gépkocsivezető és a betegvezető?

— Mert a dühöngök általában nagyon erős emberek — legalábbis annak gondolják magukat.

— Ha jól látom, a mentőláda és a hordágy sem hiányzik. Bizony ez is ajánlatos a barátságos mérkőzéseken.

— És a bajnokin?

— Oda legjobb, ha három mentőautó vonul ki

— Látom a bunyósok sem mostohagyerekek* , Ott a nyolcunciás kesztyű a fán.

— Kérem, ne káromkodjon, és ne használjon ilyen kifejezéseket, hogy uncia.

— Vegye tudomásul, az uncia egy mértékegység, olyan, mint nálunk a deka.

— És az ökölvívókesztyűt unciával mérik?

— Igen. Úgy, mint egyik-másik sportkörnél a ’jó xrVunkát azzal, hogy ki mennyit tud mesélni,

— Van egy barátom, akkor a közeljövőben kitüntetést vár, mert olyan szépen lefesti sportkörének helyzetét, hogy öröm liállgatni. Persze csak őt. mert ha a sportolókat hallgatjuk, mindjárt más képet kapunk.

— Milyen^ ajándékok várnak még kiosztásra?

— Talán adjunk annak a dombóvári járási labdarúgócsapatnak egy labdát, amelyiknél az idén félbeszakadt a mérkőzés, miután a harmadik foci jp kilyukadt.

— Jó erős lövéseket küldhették a gyerekek, ha három labdát is „elfogyasztottak”.

— A kosarasokról se feledkezzünk, meg. Igaz, a

Szekszárdi Vasas NB Il-esei, karácsonyi' ajándékként megkapták a szép új tornatermet, de mellé a dicséretet is megérdemlik, utóvégre NB Il-ben dobogóra kerülni szép teljesítmény. Az NB Tll-ban 'viszont a dombóvári fiúk szerezték meg ugyanezt a helyet. Nekik is gratulálunk. karácsonyfája

— És a tekézők mostohagyerekek'?'

— Az egy olyan sportág, ahol az érvényesül, aki jobban tud gurítani. Most aztán nem tudom, hogy komolyan mondták, vagy gurítottak akkor, amikor az osztályozón elért helyezésről beszéltek. Igaz, azt is mondták, hogy a részletes ^tájékoztatást elküldték. Igaz, ennék már egy hónapja, de a levél úgy látszik valahol elakadt.

— Van _ ilyen. Például a bonyhádi asztalitenisze** zők hétről hétre feladták a levelet, melyben közölték az eredményeiket, csak éppen nem érkeztek meg a szerkesztőségbe. •

— így legalább lehet szidni a sportrovatot,,

— Mondjon valamit a sakkozókról is.

— Mire kíváncsi?

— Hogy mi van Dombóvárott a sakkélettel. Úgy beszélik, az utóbbi pár hónapban nagyon visszaesett minden, mióta egy illető, akit oly sokai szidtak, elköltözött Dombóvárról.

— Valószínű sok ebben az igazság.

— Az előbb már említettem az ökölvívókat, de úgy gondolom, többet érdemelnek, mint egy pár kesztyűt a fán.

— Ez a sport bizony sok lemondást és nagy áldozatot követel. Aki itt eredményt ér ei, az meg- érdemli az elismerést.

— Akkor hadd kérdezzem, találni ökölvívót a megye legjobb sportolói között?

— Ezt hogy értsem?

— Valószínű, hogy az idén is Összeállították a megye legjobb sportolóinak a listáját. Erre gondoltam.

— Úgy tudom, készül ilyen, és biztos, hosy egy ökölvívó lesz köztük.

— Szekszárdi?

— Csak annyit árulok el, hogy nem. A* többi titok,

— Fúrja az oldalam, hány labdarúgó lesz majd köztük.

— Jobb ha tőlem tudja: egy se.

— Hiába, az egyéni sportágban jobban az élre lehet törni.

— Csak ott több áldozatot kell hozni.

. — A babért mindenki örömmel fogadja, a sikernek örül, csak éppen a vele járó áldozatot ne/n szívesen vállalják. Ha történetesen valaki „befut”, akkor röpködnek‘a megjegyzések, jó neki. De sok esetben a még tehetségesebb versenyzők is elkallódnak, mert nem adják azt a pluszt, ami a siker eléréséhez kell.

— Nem gondolja, hogy elég lesz a csevegésből, kihűl az ünnepi ebéd.

— Ne is emlegesse az ebédet, de főként a beiglit ne, mert ha rágondolok, akkor...

— Akkor búcsúzzunk. Kellemes ünnepeket minden sportolónak, sportvezetőnek, szurkolónak és sportrovatunk minden olvasójának.

r-