Tolna Megyei Népújság, 1971. december (21. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-25 / 304. szám

<

\

Az életmentő

„A Zala megyei Rend őr-főkapitányság és a BM Ha- tárőr-kerületparancsnoksíg javaslatára a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke Életmentő emlékérmet adományozott Kovács György határőr tizedesnek. A kitüntetést Zalaegerszegen, a megyei tanács székházéban Újvári Sándor, a Zala megyei Tanács vb-elnöke adta át.

Kovács tizedes, aki a Tolna megyei Ozora községből vonult be, bátor magatartásával három ember életét mentette meg.’’ (Újsághír 1968-ból.)

A régi malom, az ozorai Egyetértés Tsz gépműhelye... Az udvaron traktorok, gépek, járó motorral és mozdulatlanul, élettelenül. Egyik ajtó mögül hegesztőpisztoly szisze- gése hallatszik. A műhelyben szinte úgy kell átkígyózni a szétszedett traktorok, alkatrészek, szerszámok között. Nyúlánk, szőke fiatalember hajol szinte derékig egy piros MTZ-be. Felegyenesedik, maroknyi rongyba törli tenyerét, aztán szerelőmódra a csuklóját nyújtja kézfogásra.

— Kovács György...

ö tehát az a határőr katona, aki élete kockáztatásával mentette meg egy anya és két apró gyermeke életét. Olajfoltos, kék munkaruhában, svájci sapkában, lehajtott szárú gumicsizmában csupán egy munkás a sok ezer közül, akik ezekben a pillanatokban szerte az országban traktort, gépkocsit javítanak, hajót építenek, modonyt, szerszámgépet gyártanak, erőművet építenek Most csupán egy munkás, akkor hős volt, aki pillanatig sem habozott, hogy életét kockára tegye másokért.

— Négy éve lesz lassan, hogy az eset történt, de most is ugyanúgy áll előttem, mintha még ott állnék csuromvizesen a folyóparton, mintha érezném, hogyan kezd rajtam csonttá fagyni a köpeny...

— Március eleje volt, hideg, fagyos idő, a Zala még jégtáblákat vitt a hátán. Ott voltunk kint foglalkozáson. Szakaszparancsnoki beosztásban voltam, egy ideig figyeitem, • hogyan vezetik a rajparancsnokok a foglalkozást, aztán elsétáltam egy darabon a folyóparton.

— Arra figyeltem fel, hogy a túlsó partról vékony gyerekhangok siránkoznak:

— Nem akarunk meghalni... Nem akarunk meghalni...

— Pillanat alatt végigfutott a hátamon a hideg. Mi lehet ez? Akkor láttam, hogy egy nő fut a víz felé, két apró, kétségbeesetten kapálózó gyereket vonszol a kezüknél fogva. Az egyiket 'belökte a vízbe, de az megkapaszkodott a lehajló fűzfaágba. A másikat szinte úgy dobta bele.

— Én akkor már nem gondoltam semmire, csak arra, hogy meg kell őket mentenem. Ahogyan voltam, azonmód belevágtam magam a vízije, úszni kezdtem a gyerek után. A vastag posztóköpeny, a ruha szinte mázsás súllyá nehezedett, a csizma a lábamon két kökolonc. Úszás közben lehúztam a lábamról. Végre, sikerült elérnem a gyereket, éppen, amikor felbukott a vízből. Kivittem a partra. Közben már az asszony is ott fuldoklót,t a jégtáblák köpött Gyerünk. Kovács, utána... Mire kihúztam, a másik gyereket is vitte a víz, letört az ág, amibe addig kapaszkodott. Azt hittem, én is ott maradok a gyerekkel együtt, elfogyott minden erőm. Nem tudom, hogyan, de azzal is sikerült kijutnom a partra.

— A többiek azonnal értesítették a rendőrséget. Kiérkeztek, nagyon rövid idő alatt, de akkorra már mintha bádogból iett volna rajtam a ruha. No, ha ezek után' nem lesz

— Katonáskodni szerettem, nem csak úgy, kényszerből tanultam, mint még ma is sokan. Előnyöm is volt belőle, mert amikor a pisztollyal harmadszor lőttem kiválót, .megkérdezte a parancsriokom; lenne-e kedvem versenyezni? (Háromszor nyertem országos bajnokságot. Leszerelés után is folytattam, itthon, az MHSZ- ben kispuskával. De jobban szeretem a pisztolyt.

— No, amit korábban mondtam, a családról, azt még valamivel ki keli egészíteni. A párímunkával, a társadalmi munkával. A pártszervezetben — 1967 óta(vagyok párttag — en vagyok az ifjúsági felelős,1 az MHSZJben pedig lövészetvezető.

— Hogy mikor, hol . tanultam meg úszni? Itt, a falu alatt, a Sión, ötödikes koromban. Egyszer mondtam a többieknek; tanítsatok meg már engem is úszni. Erre megfogtak, és beledobtak a- vízbe. (Lehetett akkor a Sió jó két és fél méteres.) Elkezdtem' kapálózni. Amikor már látták, hogy alábuknék, akkor megfogtak. Ilyen volt az én úszóleckém...

BOGNÄR ISTVÁN

Dézsa forradalma sakktáblán

„Dózsa György az 1514-i parasztháború vezére. Származását pontosan nem ismerjük, bizonyos azonban, hogy székely származású volt, emiatt Székely Györgynek is nevezték. A Bakócz Tamás által meghirdetett török elleni keresztes hadjárat vezérének jelölték, seregét Pest alatt gyűjtötte össze. A sereg az antiíeuaális népi erők gyülekezetévé vált... Dózsa beszédében és kiáltványában nyíltan a feudális rend megdöntésére szólította fel seregéi. ,

Nagylaknál... döntő csapást mért az urak seregére. A nemesség főseregével szemben végül Dózsa is csctót vesztett. Sebesülten fogságba esett, s Szapoiyai szörnvű kínzások közepette kivégezíeite. Kínzását bámulatos lelkierővel viselte el." (A Magyar Életrajzi Lexikonból).

ben közli a lektorátus döntését is a tisztes honoráriumról.

A kiállítás egyik reprezentatív társalgóhelyiségének a a. berendezéséhez ő készítette a kézi - faragású díszítést, de kiállították vadász-sakkészle- let is.

Még elevenek a vadászki- allitási siker emlékei, de máris hozzálátott újabb tervek Készítéséhez, megvalósításához.

— Témáimmal mindig törekedtem az aktualitásra. A népművésznek is benne kell élnie saját korában, és a kor nagy eseményeinek tükröződnie kell munkáinak mondanivalójában. Most mindenekelőtt a Dózsa-térpa foglalkoztat. Jövőre lesz Dózsa születésének ötszázadik évfordulója, és ebből az alkalomból ünnepségsorozatot rendeznek országszerte. Dózsa - mindmáig neves alakja nemzeti történelmünknek, példája örökbecsű értékünk. Dózsa parasztjai a magyar parasztság küzdelmeinek ugyancsak örökbecsű mintaképei. Dózsa parasztforradalma a legkiemelkedőbb nemzeti ‘eseményeink közé tartozik. Úgy gondoltam, hogy ennek az ábrázolása nemes feladat lehet egy fafaragó számára... A téma most érlelődik bennem: össze- szedtém már egy csomó birodalmat, tanulmányozom a Dózsa-élettörténetet. és közben kezdem kialakítani a figuráimat.. Természetesen valamennyi kapcsolódik Dózsához, aki a sakktáblán a vezért testesíti meg, mint ahogyan a parasztforradalomnak is a vezére volt. A gyalogosok pedig Dózsa parasztjai lesznek. Ezekhez már van kifaragott tanulmányíigurám. A sakktábla oldalán köröskörül „zajlik” majd a forradalom’ a kaszás parasztok megmozdulása, az urak seregével való megütközés, és végül a tüzes trón.

Szaporodnak a rajzok. Egy- egy figurát megannyi változatban megrajzol, míg végül kialakul a végleges. „Papíf- szinten” kezd érlelődni egy másik téma is: az obsitos Háry Jánosé.

— A Háry-téma Tolna megyéből, Szekszárdról indult el, és .legjobb tudomásom szerint Hárynak semmiféle emlékműve nincs, pedig a hírneve már elég nagy ahhoz, hogy megérdemelné az emlékművet is. Ez adta a gondolatot, hogy a magam .berkeiben foglalkozzam Háryval. • A részletek egyelőre még kiforratlanok. Az az elképzelésem, hogy szobasarokba elhelyezhető ■ berendezési tárgyakon örökítem meg Háry csodálatos kalandjait. Ezen is egy időben dolgozom a Dózsa-kompozíció- val, és mindkettőt 1972-ben kívánom a zsűri asztalára tenni — mondotta a fafaragó népművész.

B. F.

Eőri Szabó Dezső kurdi fafaragó népművész műhelyében mindig talál valami figyelemre méltó újat a látogató.

Az asztalán még ott sa Országos JNjépi Iparművészeti Tanács levele:

„ . . . köszönetünket fejezzük ki a Vadászati Világkiállításra készített értékes munkájáért és egyben fogadja őszinte gratulációnkat. Munkái rangos helyet foglalnak /el a Népi Iparművészeti Tanács gyűjteményében, és hozzájárulunk az eddig elért sikerek gyarapításához,” A levél egyKALDI JÁNOS:

HAZAFELÉ, KARÁCSONYKOR

Dagad a hó, egekbe nő.

Mély álomban a Herpenyő«,

Leng a falu sejtelmesen.

Olyanforma, mint Betlehem.

Semmije sincs, csak csöndje van.

Olyan könnyű, tán súlytalan.

Fehér kendő a délután,

eltépheti egy kisleány.

Mi repül ibnt • a réten át?

Szélbe kapva a fűzfaág.

El-eltűr.ik a kesk<ny út, akár egykoron, éppen úgy.

Virít, akár a szegfűszál.

Gáspár, Menyhért és Boldizsár.

V cl id. IIII UdJUIIl, ctttJÍVUJ. üknia.

Futottam be a laktanyába, le a ruhát, be a melegvizes -kádba. Leöntöttem egy pohár pálinkát — azóta se ittam — aztán bele az ágyba.

— K-ésőbb, az asszony bejött a laktanyába és, megköszönte, hogy megmentettem az életüket. Én nem kérdeztem tőle, miért akarta magát a vízbe ölni. a két gyerekkel együtt, később, kimenő alkalmával hallottam a városban, hogy valami családi perpatvar miatt. Azóta, nem tudok róla... Megmondom őszintén, akkor kegyetlenül haragudjam az asz- szonyra. Nem értem, miért képes valaki arra, hogy eldobja magától az életét. És miért kellett a halálnak vinni azt a két ártatlan, apró gyereket? Miért legyenek ők is áldozatai a szülők közti viszálynak?

— Sokat gondolkodtam ezen később, hiszen amikor utánuk ugrottam a jeges vízbe, már feleségem volt itthon, De ott, altkor csak. a két jajveszékelő gyereket láttam, tán egy-két évvel lehettek idősebbek, mint az én fiam...

— Egy évvel később szereltem le, 1969. február 18-án, Húszadikán már mentem dolgozni régi munkahelyemre, a gyönki gépjavítóhoz.

—• Azt el kell mondanom, hogy a községi tanács jóvoltá- ijól nagyon szerencsés helyzetbe kerültem; Tótipusztán — .innen, a munkahelytől alig egy kilométerre — nagyon sz'ép, kétszobás lakást , kaptam. Azóta az életemet két dolog tölti ki. A munka, és a család. Mindennap reggel fél hatkor kelek, otthon ellátom a jószágot, utána jövök a munkába. Este öt után haza. ismét a jószág, utána tisztálkodás, vacsora, ekkor jut időm a gyerekkel foglalkozni. A szórakozást a televízió jelenti. Kocs- mázni nem szeretek. Azt viszont elmondhatom, hogy a három év alatt berendeztük a lakást, bútorral, háztartási gépekkel. És mind a saját -keresetünkből. (Feleségem az óvodában dolgozik.) Tudja, mit jelent az, amikor valaki ilyen fiatalon azt mondhatja; lám ami itt van a lakásban, az a két kezünk múnkájának az eredménye.

— Időközben' hazajöttem dől-, gozni a téeszbe. Szerettem Gyünkön, ott töltöttem le nyolc évet, de amikor* már valakinek családja, saját otthona van. nem élet hetenként egyszer hazajárni. A keresetből csak kellett visszavinni, most viszont mind itthon marad Közben ötezer forintot betet'tem gé-pkocsinyereményre... Zárszámadás után beteszek tízezret, hátha sikerül... A tervünk tulajdonképpen az, hogy nem akarunk örökké állami házban lakni. Építünk. De előbb akarunk még egy gyereket. őszintén megmondom, nem csalódtam a szövetkezetben... Jól keresek, igaz, munka is van, sokszor még a soknál is több. Autó-motorszerelő a szakmám, Székesfehérvárott tanultam ki. A hatvan erőgéphez négy tehergépkocsihoz vagyunk tizenegyen, szerelők. Nálunk úgy van. hogy két-két szerelő javít egy gépet. Egy M rZ 50-esre 180 óra a javítási idő.