Tolna Megyei Népújság, 1971. december (21. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-01 / 283. szám
Napirenden a zöldségtermesztés A termelő: nem kifizetődő zöldséget termelni Tolna megye legnagyobb zöldségtermesztő gazdasága a medinai Béke Termelőszövetkezet. 1968-ban 300 katasztrá- lis holdon termesztettek zöldségnövényeket. Ez a terület három év alatt 1971-re 80 holdra csökkent. A zöldségtermő terület rohamos csökkenésének okairól beszélgetünk Miklós Józseffel, a termelőszövetkezet elnökével. — A felvásárlók, a feldolgozók egyaránt azt mondják: kevés a zöldségféle, s ka a' termelés felfejlesztcse érdekéken sürgősen nem foganatosítanak központi intézkedéseket, mind a konzervipar, mind pedig a felvásárló kereskedelem néhány éven belül komoly problémák elé kerül. Érdemes -e, me^ri-e a termelőszövetkezetnek zöldség- termesztéssel foglalkozni? — Érdemes, csak érteni kel] hozzá. Nem a termelés, inkább az értékesítés a nagyobb probléma. A jelenlegi árak mellett nincs megfizetve a termelés. Sok esetben igen nagyok a ráfordítások. A zöldségtermelés nagyon munka- igényes. A munkabér-ráfordítás eléri a 40 százalékot. A külföldi vegyszerek, a növényvédőszerek is igen drágák, a költségek 10—20 százalékát teszik ki. Arról nem is beszélve, hogy a zöldségtermelés meglehetősen rizikós. Fagyra, hidegre érzékeny növények, idén például már november közepén beköszöntött a tél, sok káposztaféle kint maradt. A cél az lenne, hogy minél kevesebb élőmunka-ráfordítással érjük el a nagyobb hozamokat. A mi termelőszövetkezetünk nem a legerősebb és nem a legnagyobb a megyében. Mégis belefogtunk a zöldségtermesztésbe, de ez csak úgy érte meg, hogy terményeink egy részét a kiskereskedelem felé értékesíted tűk. így az időjárás miatti kiesések megtérültek az értékesítésnél, hangsúlyoznám, hogy pem a fogyasztók terhére. A boltokon és a társszerveken keresztül két-három millió forint értékű árut értékesítettünk. 34 üzletet látunk el áruval. Ezt sajnos folytatni nem tudiuk, mert nem kaptunk az államtól a tárolásra elegendő szubvenciót. — Nasrv feladatra vállalkozott a terTieldszövetkezet, amikor a Népbolttal, az áfészekkel karöltve „teleszrtrta” a megyét zöldség-pavilonokkal. — A 34-ből három a termelőszövetkezet saját üzlete. A többi a Népbolté és az áfé- szeké, akikkel igen jó a termelőszövetkezet kapcsolata. Sajnos az üzletek egy részét be kell zárni, mert a tároláshoz nem kaptunk állami támogatást és így nem tudjuk megoldani a folyamatos ellátást. Tudomásom szerint a tárolás támogatásához kevés pénz állt rendelkezésre és ezt az állami kereskedelem, illetve a TOLNAKER kapta meg. A termelőszövetkezetnek tehát nincs elég anyagi eszköze ahhoz, hogy tárolni tudja a saját termékeit. — Az a 40—50 forint is sokat jelentett volna, amit az állam például a burgonya tárolásánál az áron felül mázsánként szubvencionál. Arról az áruról van itt szó, ami megyén belül kerül értékesítésre, így, hogy nem kaptuk meg, kizárólag arra vagyunk képesek, hogy csak annyit tároljunk, amennyi a saját boltunk szükséglete. Nemcsak a mi téeszünknek, hanem valamennyi termelőszövetkezetnek az lenne a kötelessége, hogy a lehetőségekhez mérten mi biztosítsuk a megye zöldségszükségletének legnagyobb részét. — Milyen nagy a medinai tsz zöldségtermő területű és mit termelnek? — Szinte valamennyi zöldségféle termesztésével foglalkozunk. Hogy mikor mit érdemes termelni, azt az adott év határozza meg. Az elmúh két évben termelőszövetkezetünk 3 millió forint értékű beruházást végzett, kizárólag a zöldségtermesztés beruházásai voltak ezek. Csak az üvegházak építéséhez és a palántaneveléshez közel két és fél millió forintot használtunk fel. A termelőszövetkezet ösz- szes területe háromezer ka- tasztrális hold. Két évvel ezelőtt a zöldségtermő terület 300 hold, tavaly 150 hold volt, jelenleg nem egészen 80 holdon termesztünk zöldségféléket. A területcsökkenés oka elsősorban a munkerőhiány. Másodsorban nem találtuk meg a számításunkat. Nem mertük vállalni a további rizikót. — Az árak adottak. A termelő- szövetkezeteknél»: ezeken az árakon belül —■ gópesítettség, olcsó vetőmag és olcsó vegyszer híján — úgy láts-ik nem mindig é^de-nes zöldségféléket termelni. Hogyan lenne érdemes? — Mindenekelőtt ismerni kellene a központi irányvonalat, hogy mit várhatunk, miből mennyit várhatunk, mik a követelmények. Zöldségtermelésből — hacsak nem rendelkezik egy téesz különleges adottságokkal — meggazdagodni nem lehet. Nálunk a vezetőség úgy határozott, hogy csökkentjük a zöldségtermő területet ugyanakkor a zöldségtermesztésből eredő forint- bevételt igyekszünk megtartani. Ez úgy lehetséges, hogy megnyújtjuk a termelés időszakát, bővítjük a fólia alatti termesztést és az üvegházi felületet. Nagyobb mennyiségű primőrárut igyekszünk előállítani. Ez nem vagonban lesa több, hanem forintban jelentkezik. A konzervipar felé a termelést nem csökkentettük, annál is inkább, mert a konzervgyárnak nincsenek különösebb minőségi igényei. Persze a paradicsomárak valahogy nem passzolnak. 90 fillér egy kiló paradicsomért nagyon kevés. Nem nyerünk rajta, de nem is fizetünk rá. — Ha ez így van, miért termelik mégis a zöldségféléket? — Van a dolognak egy másik, erkölcsi oldala is. Azért csináljuk, hogy a tagoknak munkát biztosítsunk. A másik : az adottságaink, klíma- viszonyok. öntözési lehetőségeink a zöldségtermesztéshez kiválóak, és igyekszünk ezt kihasználni. És nem utolsósorban megvan a beruházásunk is. — Mennyi idő alatt térül meg a zöldségtermesztésre invesztált 3 millió forintos beruházás? — Erre még pontos számítást nem végeztünk. A 3 évvel ezelőtti kimutatás szerint öt év alatt meg kell térülnie. Bízunk benne, hogy meg is térül. — Hogyan látja a tsz-elnök mi a zöldségtermesztés legégetőbb nroblémája — az árakon kívül? — A gépesítettség és a fajták. Vannak olyan új fajták, amelyek a termelésben jól beválnak és a következő évben egyszerűen nyomuk vész. Szinte minden évben új fajtákat kell megismernünk, s emiatt sokszor kiesések vannak. Különböző fórumokon tárgyaltunk már arról, hogy meg kellene oldani a garantált vetőmagelőállítást, de sajnos ez itt a megyében nem megy. A vetőmagtermelés netn kifizetődő, sőt egy mázsa vetőborsóért a termelő 600—800 forintot kap, s mire hozzá visz szakerül, 1300—1500 forintot kell fizetni mázsánként. — Végeztek-e költségszámlté- sokat arra vonatkozóan, hogy a szántóföldi növénytermesztés és a szántóföldi zöldségtermesztés holdanként mennyi bevételt hoz a termelőszövetkezetnek? — A nyereség a „gépesített’’ növényeknél, a gabonaféléknél, lennél, kukoricánál sokkal nagyobb, mint a zöldségféléknél. A búzánál 22 mázsa átlagtermés esetén háromezer forint felett van, kukoricánáJ 30 mázsa átlagtermés esetén a nyereség szintén háromezer forint körül mozog. Szántóföldi zöldségféléknél az ez évi eredmények alapján holdanként! nyereség nem éri el a másfélezer forintot. A fóliái termesztésnél viszont ez az érték holdanként megközelíti a százezer forintot. A számok azt mutatják, hogy zöldségféléből kizárólag primőrt érdemes termelni. A kiút véleményem szerint az, hogy a zöldségtermesztésnél is meg kellene oldani a szakosítást és az ösztönzést úgy kellene meghatározni, hogy a termelő érdekelt legyen a minél magasabb hozamok elérésében. De a zöldségtermesztésben nem mondta még ki senki, hogy miben kannak az üzemek támogatást. Két éve. hogv megszűnt a beruházások ártámogatása. Gyors változás kellene. Bízunk benne, hogy egykét hónaoon belül az llleté kés szervek végre döntenek. — A zőMsíefermesrtís fellendítésével korménvszlnten fo«lal- knzTisK. Ha kő/nonfi intézkedések Kedvező Tehetőséget teremtenek, a medinai termelőszövetkezet fettendítí-e újra zöldség- termesztését? — A dolgokat fontolóvá tesszük, felkészülünk rá és igyekszünk a kormányprogram elgondolásait megvalósítani. De csak akkor, ha forintban megtaláljuk a számításainkat D. VARGA MÁRTA . Láthatóbbá tenni a pártmunkát A gazdasági élet jó néhány év óta megélénkült. Az új lehetőségek egyre aktívabb munkára serkentik a vezetőket, beosztottaikat. Naponta keresik az újat, naponta fedezik fel a hatékonyság, a jövedelem növelésének új lehetőségeit. A megélénkült gazdasági élet eredményei mérhetők. A termelés növekszik, javul a gyártmányok minősége. Ha a gazdasági élet pezsgését figyeljük, azonnal észre kell azt is venni, hogy a pártmunkában is új jelenségek, módszerek vannak, az alapszervezeíek új módon vesznek részt a gazdasági munkában. Ahány gyár, annyi változata van a pártmunkának, egységes abban, ahogyan vizsgálják a termelést befolyásoló tényezőket. A párt. szervezet által megtárgyalt javaslatokkal segítik a gazdasági vezetők munkáját, lényegében a termelés egész folyamatát. A Simontornyai Bőrgyárban a pártbizottság termeléspolitikai munkája is megváltozott. Szakítottak a régi „ellenőrzőirányító” gyakorlattal. A gyári pártbizottsághoz tartozó alapszervezetekben elemzik az egyes üzemrészekben folyó munkát. A változások kidolgozásakor a gyárvezető egyenrangú partnereiként szólnak a kérdésekhez, ugyanakkor a döntés után, az egyszemélyi felelős vezető intézkedése mellé állnak, segítik azt érvényre jutni. A közlekedési vállalatoknál — főleg a Volánnál — sokkal több gazdaságpolitikai kérdéssel foglalkoznak a pártvezetőségek — elemző módon, mint évekkel ezelőtt. Egy-egy fontosabb igazgatói döntés előtt a pártszervezet is megvizsgálja a témát, véleményt mond róla. Végeredményben ezzel részeseivé válnak a komunisták a vállalat irányításának. A taggyűléseken gyakran megvitatják nemcsak a távlati terveket, hanem a soron lévő feladatokat is. Például a dunaföldvári községi pártbizottság egy év alatt huszonhárom gazdaságpolitikai kérdésben mondott véleményt — de a vita tanulsága, magában az a tény, hogy milyen álláspontra helyezkedett a párttagság, az jószerint a taggyűlés kereteiben maradt. A tömegek ritkán kapnak tájékoztatást a pártszervezetek Néprajzi filmest Ozorait Megyénkbeli filmes-sikerek Székesfehérvárott Az ozoraiak kérésére hétfőn néprajzi filmestet tartottak a községben. A községi mozit zsúfolásig megtöltő közönség az est első részében helyi és gyönki alkotók két munkáját tekinthette meg az ozorai napokról és a tamási lovasnapokról. Mindkét film kockáin részben önmagukat is viszontlátták a nézők. A második rész anyagát a tízéves fennállását ünneplő Szekszárdi Filmstúdió adta a „Tolnai szvit”. „Sárközi fazekas”, „Kötélverő” és „Sárközi képek” című alkotásokkal. Gelencsér János a stúdió évtizedes munkáját ismertette, Kiss István pedig a filmekről és általában a néprajzi vonatkozású filmek készítéséről tartott előadást. Az est kiemelkedően sikerült rendezésének bizonysága és egyben szép elismerése, hogy azt a hét szombatján meg kell ismételni, ugyanis férőhely hiányában sokan nem kaptak, helyet a moziban. A Székesfehérvárott megtartott XIX. országos nmatőr- film-fesztivál — melyről már hírt adtunk lapunkban — szintén több szép elismerést hozott a megyénkbeli amatőröknek. A zsűri külön elismerő oklevelével tüntették ki a Szekszárdi Filmstúdió keretei kört működő Katona Gyula: Ütőn és Csontos Károly: örökmozgó című filmjeit. Ugyanígy a Decsi Filmstúdióhoz tartozó Czakó Sándor: Kérgeskezű favágók című alkotását „gazdasági” munkájáról. Hiába aktív egy vállalat pártszervezete, vezetősége, ha a pártmunkát nem teszi láthatóvá. A nagymányoki termelőszövetkezetben például igen hatásos módon fogja össze a pártszervezet az öt községre kiterjedő gazdaság politikai és gazdaságpolitikai ügyeit. Véleménye van a pártszervezetnek minden kérdésben, a gazdasági vezetés meghallgatja, és figyelembe veszi ezt. De a vezetőség szerény. Ritkán mondják a pártonkívülieknek, hogy egyes kérdésekben hogyan foglalt állást a vezetőség. Az ilyen jellegű információ hiánya miatt a lakosság nem tud arról, hogy bizonyos kérdésekben miért úgy foglalt állást a pártvezetőség, ahogyan, sőt: nem mondiák meg, hogy a pártvezetőség javaslata alapján határozott másként valamely kérdésben a gazdasági vezetés, mint ahogy tervezték. Láthatóbbá kell tenni a pártmuffkát — volt a véleménye a tavasszal tartott párttaggyűlésen a Dombóvári Fűtőház kommunistáinak is. Azt kifogásolták, hogy a jó intézkedések — csökkent a szolgálati órák száma egy pártszervezet által javasolt munka- szervezés bevezetése után — nyilvánosságra hozásakor nem mondják, hogy a munkahely politikai szerveinek tevékenysége, szava is benne van egy- egy gazdasági intézkedésben. Nem kell elvenni a gazdasági vezetés „kenyerét”, hogy a pártszervezet jelentse be a változásokat, teljesen jogos viszont az a kívánalom, hogy megmondják: a pártszervezet hogyan vett részt a döntés előkészítésében. Legtöbbször a párttitkárok , szerénysége az oka, hogy az alapszervezeteik tevékenységét a gyárban, vállalatoknál nem úgy ismerik, mint az kívánatos volna. Néhány ktsz-ben — bonyhádi vasipari,, dombóvári Unj verzál — a kis létszámú pártszervezet élénk, hatékony munkát végez. Mozgatója, rugója az új keresésének, a kezdeményezések elindításának, döntő szerepük van a káderkiválasztásban, mégis kevésszer jut a dolgozók tudomására, hogy milyen intézkedésben, hogyan vettek részt. Nem dicsekvésre buzdítunk. Csak arra, amit az alapszervezetek tagsága joggal elvár: ismerjék meg a pártonkívüliek is, hogy a pártszervezet, az alapszervezet vezetősége, a különféle gazdasági, személyi kérdésekben miként foglalt állást. Láthatóbbá kell tenni a párt_ munkát, mert van mutatnivaló. A gazdasági eredmények nemcsak gazdasági intézkedések nyomán jöttek létre. Az emberek mozgósítása, a kedvező légkör kihasználására való buzdítás, a hatékony munkára való ösztönzés az alapszervezetektől indul el. A beszélgetések, viták eredményeként születő javaslatok és ajánlások a gazdasági vezető munkáját könnyítik, a vezetésben való részvállalást jelenti a pártmunka új formája. Ezért kell róla többet beszélni. PÁLKOVÁCS JENŐ Népújság 3 1971. december 1,
