Tolna Megyei Népújság, 1971. december (21. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-22 / 301. szám
Uj fokozat a tervezésben Gyalogolni jó ? „A szocializmus kollektív tapasztalata nagy kincs. Ha okosan élünk vele — jegyezte meg L. I. Brezsnyev a Német Szocialista Egységpárt Vili. kongresszusán mondott beszédében —, óriási hasznára lesz mindegyik testvéri országnak: nem kell fölöslegesen kutatniok mások által már megtalált megoldások után és mentesülnek attól, hogy megismételjék mások korábbi tévedéseit, hibáit”. A KGST tervezéssel "foglalkozó szervei eredményes munkával összehangolták az 1971—1975. évi ötéves terveket. Erre még akkor sor került, mielőtt közösségünk országai a maguk végleges tér- veit kidolgozták volna. Ennek eredményeként sikerült az együttműködés elmélyítése érdekében sok programpontot felvenni a nemzeti tervekbe. Példaképpen említjük a Szovjetunió és az NDK között az 1971—1975. évekre vonatkozóan végrehajtott tervegyeztetést. Ennek keretében több mint 30 megállapodást kötöttek. Ezek a komplex megállapodások kiterjednek a tudományos kutatásokra, a technológiai folyamatok kidolgozására és megfelelő kapacitások létesítésére, és nagy szerepet játszanak a vegy- •ipar, az elektronikai ipar, az elektrotechnikai ipar és számos gépipari ágazat fejlődéséTegnap elnökségi ülést tartottak a Szekszárd és Vidéke Termelőszövetkezetek Területi Szövetségében. A legfontosabb napirendi pont a jövő év áprilisában sorra kerülő termelőszövetkezeti kongresszusra Való felkészüléssel foglalkozott. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa 1972 áprilisában összehívja a termelőszövetkezetek II. országos kongresszusát. A kongresszus célkitűzése: magasabb színvonalon’ foglalkozni a termelőszövetkezetek sokirányú feladataival. Jövő év február 15-ig valamennyi termelőszövetkezetben a zárszámadási közgyűlésektől függetlenül megtartják a küldöttválasztó közgyűléseket, illetve részközgyűléseket. Ezt megelőzően a termelőszövetkezetekben munka- bizottságok alakulnak, melyek egy-egy résztémát dolgoznak fel. A közgyűléseken szó esik a szövetkezeti mozgalom időszerű kérdéseiről, a termelőszövetkezeti gazdálkodásról, a részvevők javaslatokat tehetnek a kongresszuson megvitatandó kérdésekre. Minden szövetkezet területe és az üzem nagyságától függetlenül két küldöttet választ, a területi küldöttválasztó értekezletre, ugyanitt választják meg atsz- szövetségbe négy évre delegált küldötteket. A területi küldöttválasztó értekezleteken választják meg a kongrész- szusi küldötteket és közülük a TOT tagjainak nagy részét. A kongresszusi küldöttek és a TOT vezető testületének megválasztása a közvetlen képviselet elve alapján történik. A területi küldöttválasztó értekezletre a Szekszárd és Vidéke Termelőszövetkezetek Területi Szövetségében jövő év márciusában kerül sor. A II. termelőszövetkezeti kongreszben. A kölcsönös termelési kapcsolatok elmélyülése a két ország közötti külkereskedelmi forgalom növekedésével jár. 1971—1975. között ez ösz- szesen 22 milliárd rubelre rúg és a korábbi ötéves időszakhoz képest csaknem 60 százalékos növekedést mutat. 1975-ben az áruforgalom eléri az 5,2 milliárd rubelt, ami jelentősen felülmúlja az NSZK és az Egyesült Államok vagy az NSZK és Franciaország közötti külkereskedelmi forgalom értékét. Ugyanezek teljes mértékben vonatkoznak a KGST többi országára is. A partnerállamok tervezési szerveinek fő célja most olyan komplex megoldások kidolgozása, amelyek a legfontosabb problémák sokoldalú figyelembevételével biztosítják az üzém-, anyagy és energiaipar, valamint a nyersanyagtermelő iparágak fejlődését, új típusú berendezések létrehozását és a szocialista országok közötti szállítási kapcsolatok fejlesztését. E bonyolult feladatokat csak akkor lehet sikeresen megoldani, ha az anyagi, pénzügyi és munkaerő-tartalékokat az egyes országok gyors ütemű gazdasági fejlődését és az egész szocialista közösség gazdasági potenciáljának erősödését biztosító legfontosabb objektumokra koncentráljuk. szus előkészítésére a ísz- szövetségben kongresszusi előkészítő bizottság alakult, melynek feladata, hogy segítséget nyújtson a termelőszövetkezeteknek a kongresszusi előkészítő munkához, s a termelőszövetkezetekben felmerült javaslatokat továbbítsa a kon gresszusnak. Az elnökségi ülésen még számos, a termelőszövetkezeteket érintő kérdésekről esett szó. Többel^ között értékelték a tsz-szövetség keretén belül működő revizori iroda munkáját. Itt van például a vas- és acél- hengereltáru problémája: e cikkben minden szocialista ország igénye gyorsan növekszik. Tudvalévőleg nem mindegyikük rendelkezik gazdag vasérc- és kokszolható szénkészletekkel. A műszaki-tudp- mányos haladás olyan termelőkapacitások létrehozását teszi szükségessé, amelyek optimális műszaki-gazdasági mutatókkal működő nagyszabású berendezéseken alapszanak. Ilyen körülmények között került napirendre, hogy közös erőfeszítéssel olyan hatalmas kohászati kombinátot építsünk, amely — mondjuk — szovjet vasércen és lengyel kokszon alapszik. Nyilvánvaló, hogy ez a megoldás nagy beruházásokkal jár, megvalósítani pedig csak akkor lehet, ha a' tervezéssel foglalkozó és más nemzeti gazdasági szervek a maguk távlati terveikben végrehajtották a kellő módosításokat. A KGST-országok távlati terveinek össizehangolása érdekében szükséges, hogy a gazdaság^ a tudomány és a technika legfontosabb területeire vonatkozólag közösen készítsenek prognózisokat. A prognóziskészítés a szocialista tervezés egész folyamatának első szakasza, a hosszú távú és ötéves népgazdasági tervek kidolgozásának egyik előfeltétele. A KGST-országok tervezéssel foglalkozó központi szervei ennek figyelembevételével közös szervezeti és módszertani alapelveket fogadtak el aiz é területen való együttműködést illetően. Az együttműködésben a legközelebbi időszakban fontos helyet foglal- el az egyes ágazatok és • termésfajták közös tervezése. Ez új, magasabb fokozatot jelent a tervek összehangolásában. Már készülnek a tervek bizonyos típusú fémforgácsoló szerszámgépek, vas- és acél- hengereltáruk és -csövek, valamint elektronikus számítóberendezések közös gyártására, konténeres szállítórendszer megszervezésére. A kidolgozott megállapodások megszabják a felek felelősségét a vállalt kötelezettségek teljesítéséért. Kétségtelen. hogy amint felhalmozódnak a tapasztalatok, egvre több iparágra és termékfajtára terjed majd ki a közös tervezés. A. Sulman a közgazdasági tudományok kandidátusa Teljesen felesleges leírni, hogy hány személygépkocsi futkos, száguld, döcög, közlekedik, vagy randalírozik olykor közutainkon, hiszen mire a szám megjelenik, a valóságban úgyis több lesz. Valamikor lovas nemzet voltunk, most a legszebb reményeknek nézünk élibe, ho-gy autós nemzetté váljunk. Azt azonban nem jegyezte fel a krónika, vajon lovas nemzet korunkban a ló is ennyiféle funkciót szolgált-e, mint napjainkban az autó? Mint közlekedési „eszköz” bizonyára szerepet játszott. Mint a munka nélkülözhetetlen része, szintúgy. Hiszen máig bajos egy főhivatású kalandozó magyart bocskorban, vagy fapapucsban elképzelni, amint éppen rójja a nagy lombard síkságot, hogy mielőbb becsap, hasson Dél-Franciaországba. Az új közhely szerint a „rongyrázással” jellemzett szerepet is valószínűleg betöltötte. Nemcsak azért, mert nyeregből másként lehet beszélni a földön járókkal, hanem mert egy tizenhat markos poripa valóban különbnek mutatja a gazdáját, mint egy póni, vagy hu- cul. (A Mercedes, mint egy öreg Adler, a Volvo, mint a Trabant.) Mindez idáig logikusnak tűnő visszakövetkeztetem Arra azonban már csakugyan nincsen adat, hogy valaha is megállított volna valaki a du- naföldvári karavánszerájnál egy lovast, imigyen: „Ugye ez a csődör perzsa importból van? Mit fizetett érte a vámőr hasinak? Húsz ezüsttel többet adok érte!” (Egy ismerősömnekpem- rég ugyanitt, a benzin-szeráj- nál, akarom mondani a Shellszerviznél zsebből óhajtott fizetni százezer forintot valaki; nem lóceiszár, vagy marha- hajcsár, hanem leginkább neppernek nevezhető; újdonatúj angol gépkocsijáért.) Az sem valószínű, hogy akadt volna balga ős, aki inkább két-há- rom évig összehúzott nadrágszíjjal köleskásán, vagy más hasonló nyalánkságon élt volna, csakhogy törik-szakad be- verekedhesse magát a lovas (autós) emberek táborába. Ha a lovasnomád kort leszámítjuk, ebben a hazában ugyanis mindig több volt, aki a maga lábán járt, mint aki nyeregben (volán mögött) közlekedett. Ezért ez a hosszú élőbeszéd, mert mint gyakorló gyalogos az utóbbiakról szeretnék szót ejteni. ' — Bő Bata. Ez a kifejezés a bétái tanácselnök irodájában minap hangzott el egy beszélgetés során. Még abból az időből származhat, mikor a XIX. század végén, a XX. század elején sok parasztcsolá-d (Féja Géza „nagycsalád"-nak írja) valóban nem mindennapi vagyonra tett szert. Rengeteg verejték volt ezekben a százholdas birtokolebon. Nemcsak a cselédeké, napszámosoké, hanem a tulajdonosoké, a vöké, menyeké, gyerekeké is. Sok adoma, történet forog közszájon ezekről a hajdani parasztbárókról. Állítólag az egyiknek dolga akadt Budapesten (vagy talán még Pest-Budán — ki tudja már!). Megrakta a kenyeres tarisznyát pénzzel, nyakába akasztotta, aztán beült egy előkelő kávéházba. A pincérek, látva a bő gatyás, csizmás parasztot, rövid úton kirakták a szűrét. Az atyafi sajátos módon vett elégtételt. Vásárolt egy frakkot, magára öltötte és visszament. Természetesen most már csak úgy sürög- tek-forogtak körülötte. Ö meg rendelt egy sajtár kávét, levetette az úri gúnyát, aztán jól belenyomkodta az edénybe. — Igyál az anyád istenit! Te vagy az úr, nem én! Hogy mi köze mindennek a mához? Annyi, hogy a fentebb említett beszélgetés során a ,,bő Bá- ta" kifejezést napjainkra is értették. Azt ugyan vitatták, hogy a község gazdasági élete az utóbbi 8—10, 5—-6, vagy 2—3 évben kezdett-e fel- * lendülnj, de nem ez a fontos. A lényeg az, hogy ismét híre van a bátai jólétnek, vagy ha úgy tetszik, a bátai gazdagságnak. Nemcsak lakói, maga a község is egyre gazdagodik. Elég, ha az új művelődési házat, mozit, a korszerű üzleteket, a tsz baromfifarmját, nemrég elkészült 520 férőhelyes tehenészeti telepét említjük. Sokat változott az emberek anyagi helyzete, de tudata, szemlélete is. Mikorra e sorok megjelennek, talán már ott lengeti a szél a „májusía"-ágat a most épülő kétemeletes tanácshoz falón. A régi iskolaépületet, ami a helyén volt, ezen a nyáron bontották le — társadalmi munkában. A tanács dolgozói kezdték a munkát, mások meg folytatták. Ott voltak a pedagógusok, kisiparosok — kollektiven. Az elnök szólt az egyéni gazdáknak is. Maga sem gondolta, hogy másnap reggel előbb ott lesznek, mint ő. Hívás nélkül jöttek 70 éves parasztasszonyok. A bontott anyagból, meg közadakozásból felépült a ravatalozó. Nem lehet elhallgatni, hogy a siki cigánysoron kétszer annyi pénzt gyűjtött össze a körzet tanácstagja, mint amennyire számítottak. Egy család nélküli öregasszony negyvenezret adott. Lehet, hogy mindez túl szép, de igaz. Mint ahogy az is igaz: kevés Tolna megyei községben van olyan sáros, gödrös főutca/ mint Bátán. A dombokról lezúduló záporok, minden évben rengeteg iszapot hordanak az útra. Idén ezt is társadalmi munkában rakták kupacokba. Most már csak az kellene, hogy a karbantartásért felelős KPM elszállítsa (— mondja az elnök). Az elmúlt esztendőkben szemléletben, gondolkodásmódban is sokat változott a község. És erre talán még büszkébbek lehetnek a bátqiak, mint a vagyonbeli gyarapodásra. — aj — Elnökségi ülés ———" ii * A termelőszövetkezetek II. országos kongresszusának előkészü létéiről Panaszos szavakat, hisz bármennyire igaz is, hogy én. tartozom a gyalogló többséghez, az „uralkodó” jelzővel már csak hosszas megfontolás után merném ezt a többséget illetni. Kérdeném, hogy hol uralkodunk mi? A köztiszteletben aligha. Azért még senkit nem ért társadalmi megbecsülés, mert két ép lába van és jól, vagy esetleg mesteri fokon gyalogol. A járdán sem mindig, mert már volt rá példa, nem is egy, amikor ezen a gyalogosok, részére fenntartott keskeny csapáson gázolt el valakit egy gépkocsi. Az úttesten még ennyire sem, hiszen az a járműveké, őket figyelmezteti a közúti táblák zöme. Méghozzá ez a zöm árrá, hogy egymással szemben hogy viselkedjenek, de nem arra, hogy velem, gyalogossal szemben miként. (Mellékesen mondva alaposan megdöbbentett a minap egy cikk a Magyarországban, melyből kiderült, hogy hosszú vezetési múlttal rendelkező, bár nem egészen hibátlanul közlekedett „pilóták” jó része még karambollal a háta mögött sem vette magának azt a fáradságot, hogy ezeknek a tábláknak száz százalékig megtanulja a jelentését.) Az én érdekemet szolgálná az úttesten a gyalogosom i észére fenntartott átkelőhelyek sávozása. Ezek a sávok időnként elkopnak, eső, hó, vagy a forgalom hatására. Szekszárdon például hosszú ideig nem volt hó, a kopás kétségtelen (a postánál, a Hármas-híd előtt és egyebütt) az utánfestésért senki nem fájdította a fejét. Más. Néhai Móricz Zsig- mond joggal vallotta, hogy „gyalogolni jó”, ezt mégsem propagálja senki, legfeljebb csak vicclapba kívánkozó elnevezésű kocogómozgalöm formájában. A Népújságban is van Volán-rovat, de gyalogos- rovat nincs, pedig gyalogosok ketten-hárman mégis / csak akadunk a megyében. Az osztrák rádió „Autofahrer unterwegs” című műsorának határainkon belül is figyelmet szenteltek. Hol van a. magyar, vagy bánom én, akár az osztrák „Gyaloglás közben” műsor? Es így tovább, még oldalakon keresztül lehetne folytatni, de minek? Megoldást kellene keresni. Esetemben háromféle megoldás kínálkozik, melyeket szíves felhasználás, vagy kibővítés végett bérmentve kínálok, az érdeklődőknek: 1. Durván számítva tizenöt gépkocsitulajdonos van a legszűkebb ismeretségi körömben. Bérletrendszert létesítek, vagy benzinköltség-hozzájárulási átalányt, és a hónap két-két napján mindig másiknak ülhetek a kocsijába. Ez nekik majdnem semmilyen időveszteség, nekem viszont növeli a társadalmi rangomat. .2. Megalapítom a GYA- LOSZ-t, vagyis a Gyalogjárók Országos Szövetségét. A Hazafias Népfront programjával indulunk a következő választásokon és kiharcoljuk a törvényt, hogy többségi alapon mi járhassunk az úttesten, a járművek a járdán. 3. Néhány évig családostól kenyérhéjon és cigarettapapíron élünk, aztán veszünk egy autót. Nem alábbvalót egy Zsigulinál, (ordas) Népújság 9 1971. december 22. Parasztbáróktól — a gazdag Bátáig
