Tolna Megyei Népújság, 1971. december (21. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-21 / 300. szám

Mázán a Pásztor-féle házban A svájci bankár, ha üzleti ügyeitől fáradtan leül otthoná­ban. és ha éppen a szoba falán függő faliszőmyegre siklik te­kintete, biztosan megállapítja, hogy milyen szép, hangulatos ez az áru, mert számára az, hi­szen pénzért vette. Esetleg tudja még, hogy Magyarország­ról való. Többre egészen biz­tos nem gondol. Igaz, honnan is tudhatná azt, hogy a sző­nyeg készítője a Tolna megyei Mázán lakó, írástudatlan öz­vegyasszony, akinek nyolc gyereke közül csak kettő él, a többit a háború előtt elvitte a pusztító fekete himlő, s őt ma­gát is beláthatatlan, ismeretlen utakra kényszerítette népének sajátos történelme. — Viharos életem volt, — mondja özvegy Aranyosi Är- pádné. Megállapítása közhely- szerű, de találó. Aranyosi Ár- pádné 1908-ban született Bu­kovinában, Andrásfalván. — Hatéves korom óta dol­gozok. Szőni anyám tanított meg, de tudok én kaszálni, jártam erdőre, állatokat tartot­tam és közben gyereket ne­veltem. — emlékezik vissza. Szép emléke is van, de ke­vés. r — A dolog, csak a dolog... •— sóhajt mag elé. 1941-ben vonatra rakták, s megindultak Magyarországra. A hosszú útra már csak két gyerek indult el. a többi hat örökre ott maradt. — Az andrásfalvi temető­ben vannak szegénykéim. Hosszú, nehéz út után ér­keztek Magyarországra. Először Barcson telepedtek le. — Hat hónapig voltunk ott. A férjem erdőre járt, két fil­lér „zsoldot” kapott egy napra. Én napszámot vállaltam, vagy ami akadt. A férj, ahogy az asszony em­lékeiből következtetni lehet, nyughatatlan ember vol-t. Jobb életet akart a családnak, de küzdelmét idő előtt feladta. — Az én uram mindig csak azt mondta, nem bírok én ez­zel a nagy szegénységgel. In­ni kezdett szegény. Nem is tudom, milyen ember volt az én uram! Ha otthon volt. ne­héz volt vele, de ha elment nagyon hiányzott. 1942. elején Bácskába men­tek. Negyvennégyig maradtak ott. özvegy Aranyosi Árpádné nem tudja pontosan elmonda­ni, hogy hol, merre jártak a három év alatt. — Annyifelé, hogy magam sem tudom. — Tolna megyébe, Apar- hantra kerültünk először. Elég soká laktunk ott, de a férjemet tovább hajtotta a vé­re. Felsőnánra költöztünk, ott maradtunk tizenhét évig. Férjem meghalt, a szíve vitte el. Ahogy a mázai utcán men­tem, s özvegy Aranyosi Ár- pádnét kerestem, — sokat kér­dezősködtem. Csak egy öreg­asszony ismerte, ő is csak any- nvit tudott mondani, hogy a Pásztor-féle házban keressem. Később megtudtam róla, hogy a Pécsi Népművészeti Szövetkezet bedolgozója, és gyönyörű borshímes szőnyege­ket. párnafejeket, ablakos le­pedőket sző. melyekből távoli országokba is jut. Az udvar kihalt. A ház fa­li n tábla lóg: „Idegeneknek tilos a bemenet”. Hogy ki és mj célból tette oda, özvegy Aranyosi Árpédné sem tudja. A tábla marad, a betűk lassan olvashatatlanná halványulnak. — Nem tanultam én betűt vetni. De a nevem azért le tu­dom írni, — mondja. özvegy Aranyosi Árpádné tsz-tag vott Felsőnánán, állat­gondozó. Mázára tavaly került, miután a lánya idejött férj­hez. Itt is tsz-ben dolgozott, de rövid idő után kora miatt nyugdíjazták. — Azért, ha hívnak, elme­gyek még dolgozni. De nem­igen hívnak. Most már inkább csak szövök. Szeretem a szö­vést, de a pénzért teszem. Mikor idáig érünk a beszél­getésben, egy férfi lép a szo­bába. Köszön és pénzt v esz elő. — A disznó ára. — mondja, s nyálazza a pénzt. Kis idő múltán elmegy. — Engem nem lehet azért becsapni, mert nem tudok ol­vasni. Hét lilát, két pirosat kértem a malacért. Ez meg­van. özvegy Aranyosi Árpádné férje, mielőrtt meghalt, ezt mondta: — No, asszony, boldogan ha­lok meg, mert Árpád vére to­vább él a gyerekemben, meg az unokákban. Mást alig hagyott maga után. — Az én uram nagyon szép meséket tudott. Vágy kétszázat. Kint is voltak nála, s valami műszerbe mondatták mindet. Meg az én uram mindig azt hajtogatta, hogy ő Árpád vé­réből való, mert ezt az őseitől tudja. Szegény, ezzel nem sok­ra ment. özvegy Aranyosi Árpádné most nagyon boldog. — Most kezdődik a szép élet. Szeme felélénkül, s a sötét, földes szobát tervek hálózzák be. — Nagyon jó embert talál­tam, hozzámentem a múlt hé­ten. Bonyhádi ember, nyugdí­jas. Ideköltözik, s hozza majd az állatait is. Jó lesz. Elhallgat, látom ,hogy tana­kodik magában. — Azért a nevét nem mon­dom meg. Ennyivel tartozom Árpádnak, hogy az ő nevén ír­jon rólam. A szövőszék ott áll az ablak előtt. A délutáni szürkület las­san elborít mindent, csak a feszülő szálak villannak meg. — Nagyon szeretem ezt a szövőszéket. Anyámtól kap­tam. Ha mindent hagyni kel­lett, ezt azért vittük tovább. Az asszony feláll háncsfo- natú székéről, kezét az öreg masinára teszi. — Most már nem vándoro­lunk. Elég soká,de megjöttünk. Ezen a napon sok mázai kis­diák énekből, szolfézsből tett sikeres vizsgát. A megyei mű­velődési központtól egy mikro­busz fotóanyagot hozott, mert kiállítás lesz. özvegy Aranyosi Árpádné minderről nem tud. Számára most már egy a fontos. Újra gyökeret ereszteni, az új ott­honban. Kezében perdül, for­dul, megfeszül a fonal. s szemlátomást növekszik a sző­nyeg, hogy elkészülte után út­jára induljon Dánia, Svédor­szág, Svájc felé. Igaz. minderről alig tud va­laki. ö maga se sokat. Ott la­kik a Pásztor-féle házban. VARGA JÓZSEF Csökken a megye baromfiállománya Egyszer hopp, másszor kopp — tartja a közmondás, és ha ezt a megye baromfiállomá­nyára vonatkoztatjuk, akkor valóban jól fejezzük ki a je­lenlegi állapotot. Most a „kopp” időszakában vagyunk és ahogy Magyar Jánosnétól, az Állat­tenyésztési Felügyelőség ba­romfi tenyésztési felügyelőjétől megtudtuk, egy ideig még eb­ben az állapotban is mara­dunk. — A legszembetűnőbb vál­tozás a kacsaállomány csök­kenésében tapasztalható — mondta Magyar Jánosné. — Félévkor még húszezer darab volt a kacsatörzsállomány, je­lenleg pedig mindössze ötezer darab van. Miután exportálni sem tudjuk — annyira telített a külföldi piac — a dombóvári halgazdaság is abbahagyta a pecsenyekacsa tenyésztését. Csupán Madocsán és Bökskén van a tsz-ekben megyei vi­szonylatban jelentős, egyéb­ként szinte említésre sem mél­tó kacsaállomány. — Mi a helyzet a többi ba­romfinál? — Ha külön-külön vizsgál­juk a baromfiakat, akkor azon túlmenően, hogy általános jel­leggel az egyhelyben toporgás, illetve a visszafejlődés jellem­ző, legjobban a tyúktörzsállo­mánnyal állunk. Megyénkben Mélység meg magasság Újabb vidéki tudományos központ épül Nemrég adták át rendelteté­sének a Magyar Tudományos Akadémia jelentős beruházását a Szegedi Biológiai Központ első épülettömbjét; s máris újabb intézmény alapkövét rakták le Sopronban. Az új in­tézet, amely e beruházás ré­vén megfelelő otthonhoz jut, az év elején vette föl az MTA Geodéziai és Geofizikai Ku­tató Intézete nevet. Az intézet két főosztályát alkotó két ku­tatólaboratórium hosszú évek gazdag munkájára tekinthet vissza. Fejlődésük következté­ben nőtték ki az eddigi kere­teket, célszerűvé vált intézet­té szervezésük, új otthonuk lét­rehozása. FREKVENCIASALÁTA AZ ŐRBEN A Tárczy-Homoch Antal akadémikus vezetése alatt álló intézmény kinőtte korábbi ke­reteit. Az elméleti kutatásban tevékenysége több új tudo­mányterületen kiterjedt ég el­mélyült, a gyakorlati alkalma­zást tekintve pedig a kutatók által kidolgozott műszerkonst- rukciök növekvő keresletnek örvendenek mind itthon, mind külföldön. Mindezt . hiteleseb­ben világítják meg azok a példák és kutatási munkák, amelyeket Ádám Aptal, a geo­fizikai, és Alpár Gyula, a geo­déziai főosztály vezetője is­mertetett. A geofizikai kutatólaborató­rium 1955-ben alakult. Egy kis expedíció ekkor mutatta be Kínában az első hazai geofizi­kai műszer-konstrukciónkat. Sikert arattak, s a külföldi rendelést hamarosan nem is tudta kielégíteni a GAMMA Geofizikai Műszergyára. Mondhatnánk, ez mind rsak mellékterméke a kutatásnak, amely Olyan tudományos kér­désekre irányul, mint például az elektromos felépítés és az elektromágneses jelenségek a föld mélyebb rétegeitől a lég­kör magasabb rétegéig. A föld­nek és légkörének alaposabb megismerését szolgálva olyan elméleti tudományt művelnek, amelynek eredményei a gya­korlatban Is kamatoztathatók. A mélybeli elektromágneses. jelenségek ismeretét a nyers­anyagok kutatásában alkal­mazzák, amellett a földrengé­sek vizsgálatához, s ezáltal előrejelzéséhez is segítséget nyújtanak. A rádióhallgatót bosszantja, ha a műsor élvezé­sét időnként az áthalló másik adó műsora zavarja. Ezt a „frekvenciasalátát” az űrben az okozza, hogy a rádióhullá­mok nemcsak közvetlenül jut­nak el az adótól a vevőhöz, hanem a magas légkör egyik részéből, az ionoszférából visz- szaveródve is, ha olyan az ionkoncentráció. így a rádió- technikának tesz szolgálatot e rétegek elektromos változásai­nak tanulmányozása. TÉRKÉP — LÉGIFÉNYKÉPRÖL A geodéziai főosztály idesto­va másfél évtizede működik együtt igen termékenyen a Magyar Optikai Művekkel. Mű­szereik a földmérés mellett különböző építési munkákhoz — például út, vasút vagy csa­tornaépítéshez — keresettek itthon, és külföldön. S a mű­szerek mellett mérési módsze­reket, számítástechnikai eljá­rásokat is kidolgoztak. Ezek­nek fontos szerep jut az orszá­gos alapponthálózat felülvizs­gálatánál csakúgy, mint az új polgári térképrendszer kidol­gozásában. S ha már a tér­képnél tartunk, egyik kutatási területük, a fotogrammetria a pontosabb, korszerűbb tér­képezést szolgálja. Látszólag ez egyszerű dolog: repülőgépről lefényképeznek egy területet, és kész a térkép. Valójában az sem mindegy, hogyan fényké­pezik le az egyes területrésze­ket, s nem kisebb kérdés, hogy e részleteket tartalmazó légi­fotók mi módón álakítható't át térképpé. MILYEN A FOLD ALAKJA? Mindez a gyakorlattal szo­rosan összefüggő, közvetlen annak igényeit szolgáló elméle­ti kutatást tételez fel. Az el­méleti kutatás ugyanakkor ki­fejezetten tudományos kérdé­sekre is irányul, ezek között nem kisebbre is választ keres, mint hogy pontosan milyen a Föld alakja. Hát kérdéses ez? A Föld — gömb. Igaz, de nem pontosan az! A tudomány ezért egy pontos föld-modeíl kidolgozására törekszik. Ezzel kapcsolatos kutatási terület bolygónk forgási rendellenes­ségeinek vizsgálata, s annak feltárása, hogy az árapály je­lenségek milyen hatással van­nak a földkéregre. Az intézetté szerveződött la­boratóriumok új otthona 1,5 millió forintba kerül, s az ígéretek szerint 1973. augusz­tus 19-én, adják át rendelteté­sének. Szabad-e leírni a pon­tos dátumot? Hisszük: igen. A Győr-Sopron megyei építők bizonyára éppúgy szívükön viselik a területükön létesült intézet sorsát, — amelynek Sopron telket ajándékozott —, mint a Szegedi Biológiai Köz­pontnál a határidőt pontosan betartó szegediek. NÉMETH FERENC a New Hampshire fajtából te­nyésztenek legtöbbet, az or­szág két tenyésztő, nemesítő telepe Hőgyészen és Alsóten­gelicen van. A háztáji számá­ra is ez a legalkalmasabb faj­ta, .tojástermelése 140—160 da­rab, tojástermelési időszakon­ként. Ezzel a fajtával csak a kajdacsi tsz foglalkozik nagy­üzemben. Í500 darabos törzs­állományuk van. A fehér De- Kalb tojóhibridből tízezer da­rabos törzsállománnyal és százezer darabos végtermék­kel rendelkezik a hátai tsz. Nem kifizetődő a pecsenye­csirke tenyésztése, hiszen da­rabonként alig több, mint egy forint a különbség az önkölt­ség és a felvásárlási ár között. Nagyüzemben természetesen, .sokkal kifizetődőbb lenne te­nyésztésük, erre azonban egyetlen szövetkezet vagy gaz­daság sem rendezkedett be igazán. A tojás felvásárlási árának kedvezőtlen alakulása szintén óriási befolyást gya­korolt az idei kínálatra. Egy­két évvel ezelőtt annyi tojás volt. hogy csak a Szerződötte­ket tudta átvenni a felvásár­ló. így aztán sokaknak gazda­ságtalan lett a baromfitenyész­tés. abbahagyták. Közben csökkent az állami dotáció is, és most oda jutottunk, hogy ezeknek az okoknak az össze­játszása a kereslet alá csök­kentette a kínálatot. Fordítot­tan arányosan viszont emel­kednek az árak. A libaállományban. történt-e valamilyen változás? • — Egyelőre csak annyi, hogy csökkent az is. Jelenleg tíz­ezer darab a libatörzsállomány a megyében. Reméljük azon­ban, hogy lesz változás, hiszen ■kormányhatározat született a nagytestű baromfiak (liba, pulyka) tenyésztésének szor­galmazására, A csirkénél ki van dolgozva a nagyüzemi te­nyésztés módszere (tápanyag, takarmányfajta, hő-, fény­igény, stb.), a libánál viszont még nincs. Ez hátráltatja egyelőre még a tenyésztést, de az erre vonatkozó kísérletek befejezésével itt is előrehala­dás lesz. Azt mindenesetre fi­gyelembe kell venni — bár­melyik baromfiról legyen is szó —, hogy akkor nyereséges a baromfitenyésztés, ha a törzsállattartás a keltetéssel van összekötve. A húsfogyasztást természete­sen nem a baromfi, hanem a sertés- és marhahús felhasz­nálásán mérjük le. A baromfi­gondok akkor válnak válságos­sá. ha az előbb említettek ér­tékesítésében valami fennaka­dás van. Az idei év sertéshús­ellátása a vártnál jobban sike­rült, így egyáltalán nem fel­tűnő, ha csökken a baromfi- állomány, kevesebb a baromfi­hús — különösen, az élő ba­romfi — a piacokon. A tojás­ellátás és a biztonságos hús­ellátás érdekében azonban meg kell állítani a baromfiállo­mány rohamos csökkenését! ROZSA GYÖRGY Dombóvári filmes hírek A dombóvári amatőr filmstúdió tagfai tegnap mikro- busszal Gyulaira látogattak. A látogatás célja az volt, hogy az ifjúsági klub tagjainak körében propagálják az amatőr filmezés szép szenvedélyét, mely a dombóváriaknak már olyan sok sikert hozott. Egyúttal idei díjnyertes filmalkotá­saikból is bemutatót rendeztek. Egyébként a már komoly múltra visszatekintő dél-dunántúli filmszemlékkel kapcsolat­ban, melyek színhelye Dombóvár volt, az a döntés született, az elmúlt héten, hogy a hatodik ilyen szemlét is a városban tartják. Az alapelvek azonban megváltoznak, így az összejö­vetelnek nemzetközi jaileget igyekeznek adni. Máris érkezett jugoszldV) lengyel. NDK-beli és szlovák részvételi ajánlat,

Next

/
Thumbnails
Contents