Tolna Megyei Népújság, 1971. december (21. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-17 / 297. szám

Szocialista brigádvezetők tanácskozása a Simontornyai Bőrgyárban Együttes ülést tartott a Tolna megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága és az SZMT Elnöksége Napirenden: a párt nőpolitikái határozatainak végrehajtása Az SZMT és a megyei tanács vb együttműködése Tegnap délelőtt együttes ülést tartott Szekszárdon a megyei tanács végrehajtó bi­zottsága és a Szakszervezetek Megyei Tanácsának Elnöksége. A tanácskozás napirendjét két, fontosságában alig rang­sorolható téma alkotta. Mind­két napirend előadója dr. Vigh Dezső a megyei tanács elnök- helyettese és Egyed, Mihály az SZMT titkára volt. Az ülés részevevői elsőként azt a beszámolót tárgyalták meg, amely arról adott szá­mot, hogy az MSZMP nőpoli­tikái határozatainak végrehaj­tásában. a helyi intézkedések megvalósításának munkájában hol tartunk. Mit könyvelhe­tünk el kezdeti eredménynek és melyek azok a feladatok, amelyeket a nőpolitikái határo­zatok végrehajtásában előre hozva kell megoldanunk. Az eavüttes ülés lsen élénk vitájának alapjául szolgáló je­lentés eredményként jegyez­hette föl, hogy megyénk szá­mos ipari üzemében csökken­tették a több műszakban — ezen belül az éjszakai mű­szakban — dolgozó anyák számát. A Tolnai Selyemgyár- ban például felmentést adnak a gyermeküket egyedül neve­lő, vagy sokgyermekes anyák­nak a harmadik műszak alól, ha ezt az említettek igénylik. A Tejipari Vállalatnál nem osztják be' éjszakai munkára azokat az asszonyokat, akiknek két, vagy annál több 14 éven aluli gyermekük van. Több nő részére állapítottak meg az általánostól eltérő munkaidő­ben hoav gyermekeiket A fogyasztási szövetkezetek VII. kongresszusa csütörtökön reggel ismét plenáris ülésen folytatta munkáját. Az ülésen részt vett Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizott­ság titkára is. A munkacso­portok tevékenységéről a szekcióülések elnökei számol­tak be. A fogyasztási és értékesítő szövet,vezetek szeü-ctójanak nnimcujaról Ocskó Imre, a kistéléül , ál'ész elnöke elmon­dotta, hogy a további fejlődés lehetőségeit egyebek között a meglévő kapacitások és a há­lózat jobb Kihasználásában, az irányítás korszerűsítésében látták; sürgették az intenzí­vebb vezetőképzést, jól kép­zett szakemberek alkalmazá­sát, valamint azt, hogy a tag­ság az eddigieknél hatéko­nyabban szóljon bele a szövet­kezet gazdasági ügyeibe. A takarékszövetkezeti kül­döttek tanácskozásáról Nagy Sándor, a Baranya megyei MESÄJV elnöke számolt be. A felszólalók a gazdasági te­vékenység kiterjesztését, a tagságnak nyújtható pénzügyi szolgáltatások körének bővíté­sét kérték, s azt, hogy a ta­karékszövetkezetek is bekap­csolódhassanak az ifjúsági ta­karékbetét-konstrukcióba, s részt vehessenek a beltelek- és ingatlan-értékesítésben. A kongresszus munkáját dr. Molnár Frigyes, az országos tanács elnöke foglalta össze és adott választ a kétnapos vi­tában felmerült észrevételek­re, javaslatokra. A fogyasztási szövetkezetek el tudják vinni óvodába, vagy fel tudják, készíteni az iskolá­ba menésre. A Szekszárdi Nyomdában például réggel hat óra helyett biztosították a gyerekes anyák 8 órai munka­kezdését. Mindezek, megnyugtató, jó eredmények. De nem jelentik, hogy a dolgozó nőkkel való törődés e .területén minden társadalmi elvárásnak eleget tettünk már. Egy nemrég el­készült felmérés adatai arra utalnak, hogy az egyes ked­vező vállalati intézkedések el­lenére, emelkedett 19f|7—1971 között a nők éjszakai foglal­koztatása. Igaz, a nők foglal­koztatása is növekedett. A nők védelmét szolgálja a megye te-ületén már második éve működő centrális terhes- gondozás. A nőpolitikái hatá­rozatok végrehajtása érdeké­ben hozott Intézkedések kö­vetkeztében növekedett a ju- talma'zásban részesített sok­gyermekes anyák száma, A szakszervezeti bizottságok — melyek igen sokat .tettek a kollektív szerződések elkészí­tésének időszakában a nők ér­dekeinek védelmében és ér­vényesítésében — jelentős tá­mogatást biztosítanak a gyer­mekgondozási segélyben ré­szesülőknek és a többgyerme­kes árváknak. Az egyedülálló és nagycsaládos anyák segítésé­nek leggyakoribb formái között mind többet szerepel a rendsze­res őszi tanszerellátás és az iskoláztatási segély. Kezd ál­talánossá válni, noha e téren is van még bőven tennivaló, hegy a szti'ést szabadsávról vaev a gondozást segélyből országos tanácsának elnökéül ismét dr. Molnár Frigyest vá­lasztották. Helyettesei: Bar- tolák Mihály, az áíész-ek vá­lasztmányának elnöke, Patay János, a takarékszövetkezetek választmányának elnöke és dr. Kovács Sándor, a lakásszövet­kezetek választmányának el­nöke. A felügyelő bizottság elnökéül ismét Nánási Lászlót, helyettesévé dr. Horváth Ist­vánt választották. Az országos tanács nőbizottságának elnö­ke: Lonti Györgyné, az ifjú­sági bizottságé Eszenyi Jó­zsef. (MTI). visszatérőle részére biztosítják a munkáltatók azt a bérnöve­kedést, ami munkakörükben bekövetkezett, míg távol vol­tak. Van tehát mit számbavenni eredményként, de mint ez a vita során számos alkalom­mal hangzott el, semmiképpen sem adhatjuk át magunkat a passzivitást szülő önelégült­ségnek.'Sürgetően vetődött föl az együttes ülésen a kereske­delem és a szolgáltatások hely­zetének javítása, a gyermek- intézmények bővítése, számuk lehetőségek szerinti növelése. Ez utóbbi probléma felvető­dött később, a megyei tanács vb és az SZMT együttműkö­dési tervezetének vitájában is. És úgy, hogy a vállalatok ké­szek fejlesztési alapjaikból tá­mogatást nyújtani a bölcső­dék. óvodák bővítési munkála­taihoz. Mint ezt a dombóvári és szekszárdi példa is bizo­nyítja! Az adott társadalmi erőket csak koncentrálni kell az igények és lehetőségek gondos fölmérésével. Körül­tekintő szervezéssel. Az együttes ülés részvevői, ezt követően értékelték a Tolna megyei Tanács V. B. és az SZMT 1967-ben kötött együtt­működési megállapodásának végrehajtását és megállapítot­ták, hogy a két szerv együtt­működése tovább javult, eavre inkább megfelel a követelmé­nyeknek, de a továbbiakban is nagyon fontos 1 tennivaló az együttműködés szélesítése, fo­kozása minden olyan ügyben és feladat végrehajtásában, ami a dolgozó emberek élet- ős munkakörülményeit befo­lyásolja, összefügg gazdasági társadalmi, politikai életünk fejlődésével. Az együttműködési szerző­dést megújító irányelvek meg­vitatása után a Tolna megvei Tanács V, B. és az SZMT elnök­sége megbízta Szabópál Antalt, a megyei tanács elnökét és Ki­rály Ernőt, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának vezető tit­kárát, hogy a tanácskozás so- "án elhangzott észrevételek, javaslatok figyelembevételé­vel kössék meg az együttmű­ködési szerződést, egy olyan konkrét intézkedési tervet is készítve, aminek értékelésére a két testület évente, szükség esetén ennél gyakrabban is sort keríthet. Az együttes ülés a fenti ja­vaslatot egyhangúan elfogadta. A Tolna megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának teg­napi ülése bejelentésekkel ért véget. Tegnap délelőtt került sor a Simontornyai Bőrgyár szocia­lista brigádvezetőinek vállala­ti tanácskozására. Ezen az SZMT megyei elnöksége, va­lamint a bőrös szakszervezet országos elnöksége is képvi­seltette magát. A vállalati be­számolót "a 'szakszervezeti bi­zottság titkárának kiegészíté­Asszonyok az A hivatalokban dolgozó nóü rimán szerepéinek a nyil­vánosság előtt. Vegziü a rajuk eső teiauatot, nem járnák ér- tenezietre, tárgyalásokra. A nap egynamiau rés zenen az íróasztalok mögött ülnek. Ha mégoly kévéssé fontos is a munüajuk, akkor is annak ér­zik: minden ember meg van győződve a maga munkájának lontosságáról. Pedig sokszor nem tudják, vajon miért van szüksége a főnöknek, az igaz­gatónak, osztályvezetőnek ép­pen arra az adatra, amit min­dent félrerakva egy nap alatt, fél nap alatt, vagy azonnal ki kell számítani, meg kell adni. Az adminisztratív munkaerő kicsi fogaskerék csupán a hi­vatal, az intézmény, a válla­lat gépezetében. Elismerést kitüntetést ritkán kapnak. A szekszárdi Társadalom- biztosítási Igazgatóság 96 dol­gozója közül 61 nő. Kiváló dolgozó jelvényt kaptak ed­dig nyolcán, ketten • pedig aranyjeivényt a szakszervezeti munkáért. A viszonylag ala­csony fizetésük miatt megle­hetősen sokan hagy,iák- ott munkahelyüket: ebben az év­ben huszonhatan. Pedig egy- egy íróasztali munkának há­rom évi tanulás az ára. Körül­belül három év telik el, mira egy előadóra önálló munkát bízhatnak. A végbizonyítvány elnyeréséért, szigorú elővizs­gák után (igen szellemes meg­jelöléssel) „asztalvizsgát” kell tenni. Előrejutni nehéz. Csak akkor lehet egy előadóból fő­előadó — annak ellenére hogy a szükséges képesítéseket megszerezte —, ha elődje nyugdíjba ment, fegyelmit ka­pott, vagy más helyre ment dolgozni. A Társadalombizto­sítási Igazgatósáson 10 vezető beosztású emberből 3 a nő hatan csonortvezetők. ebből ketten nők. Az összlétszám- rak t»hát durván 60 százaléka nőkMl áll. mfg a vezető po­zíciókat csupán 30 százalék­ban töltik be nők. Azt hi­szem, ez az arány nem esu- nán erre az intézményre jel­lemző. hanem szinté vala­mennyire. Ha azt nézzük, se követte, majd szenvedélyes hangú vitára került sor. Ti­zenöt felszólaló mondta el vé­leményét a szocialista brigád- moZgalom helyzetéről a Si­montornyai Bőrgyárban, s fel­szólalásaikból nem hiányoz­tak a kritikai megjegyzések és az egészséges javaslatok sem. íróasztaloknál hogy vezető beosztásban mind a férfiak, mind a nők felső­fokú képesítéssel, vagy bővebb szakmai gyakorlattal rendel- kezhek, a beosztottak pedig csak ritkán; láthatjuk, hogy az esetek többségében nem aa a fontos, hogy milyen a veze­tő neme, hanem az, hogy mi­lyen a tudása. A nem irodai munkát vég­zők körében elterjedt az a né­zet, hogy ha valaki kap egy íróasztalt, azon „elszámolgat”. Nem igy van. Csaknem vala­mennyi irodai munkakörben tanulni kell, valamilyen tan- fölyámot el kell végezni. Ta­nulni kell a könyvelőnek, sta­tisztikusnak, különböző ügy­intézőknek. Az irodákban mindennap ugyanazt kezdik elölről. Egy­forma időben kezdik a mun­kát és fejezik be, egyforma ügyeket intéznek, egyforma papírokkal, számlákkal, bi­zonylatokkal, kimutatásokkal dolgoznak. Munkájuk koránt­sem mondható változatosnak. Csak a kívülálló hiheti, hogy mindez unalmas, favágómun­ka. Minden munkának meg­van az izgalma, a fontossága. Eéy-egy intézmény, termelő­üzem egészében az íróasztal mögött ülők" végik az apróbb részfeladatokat. Munkájuk kapcsolódik egymáshoz. Gon­doljunk csak egy statisztikai adatra. Vajon hány ember munkája fekszik benne? S ha közülük csak egy nem szá­mol pontosan, a statisztikai adat már nem tükrözi a való­ságot. Országos, megyei, vagy vállalati tanácskozásokon ta­lán eszünkbe sem jut, hogy ezeknek a tanácskozásoknak, beszámolóknak az anyagát sok­sok adminisztratív, hivatali dolgozó munkája alapján ál­lították össze. Néhány nőt kérdeztem meg a Magyar Nemzeti Bank Tol­na megyei Igazgatóságán: fon­tosnak érzi-e munkáját? Ér­demes néhány választ idézni. „Munkám fontosságát, úgy ér­zem, feletteseim tudják elbí­rálni. — Én fontosnak tartom, feletteseim méltányolják. — Anyagi megbecsülést csak részben kapok. Ennek ellenére mindent elkövetek azért, hogy munkámat hiánytalanul és határidőre elvégezzem. — Munkámat szeretem és to­vábbra is lelkiismeretesen igyekszem elvégezni”. „Nincs önálló munkaköröm — Könyvelésben dolgozom, mint a nagy közösség egy tag­ja, épp ezért fontosnak érzem a munkámat. — Munkámat elsősorban erkölcsi vonatko­zásban nem méltányolják”. „Munkámat fontosnak ér­zem, ehhez képest az anyagi, megbecsülés megfelelő, az er­kölcsi megbecsülés viszont an­nál kevésbé”. Az íróasztalok mögött ülők tehát fontosnak érzik munká­jukat. Nem is elsősorban az anyagi, hanem az erkölcsi megbecsülést hiányolják. Bi­zonyára joggal. Pedig szol­gálatot végeznek. Éppúgy szol­gálatot, mint ahogy a fizikai, vagy a szellemi munkások, csak máskénnen. kevésbé lát­ványosan. Itt nálunk. Tolna megyében n 800-an dolgoznak adminis-1"’"tí" rr,i1r>'--i-H-vpn_ D. VARGA MÄRTA A tizenhateser-hétszáxnyolcvanöiödik napon — Fél hétkor le­nyúltam az ágy mel­lé, felemeltem a sö­rösüveget és egy nyelet szilvapálinkát kihúztam belőle. Fel­ébredtem. Az utolsó munkanap virradt rám. — 1926. január 1-én lettem kanálisbéres, ahogy akkor neveztek bennünket. Huszon­három évet töltöttem a sárszentlörinci 4/5-ös . őrházban, előtte a borjádiban. — Szóval felébred­tem, öltözködtem, az asszony megfőzte a teát. Másfél kiflii megettem a bögre teához, aztán . lebal­lagtam az őrházhoz, mert ugye, másfél éve vettem ezt a Rákóczi utcai kis házat, azóta a fiam lakik a négy- perötösben. Szóval elindultam az őrház­hoz. Láttam, nagyon mozog a falu, mert éppen olajosztás volt Az első dolgom az volt, hggy kinyitot­tam a raktárakat. Hadd szellőzzenek, jó idő van, régen mér­tünk december 15-én délelőtt plusz tíz fo- kot. ..-A telefonba is belehallgattam. aztán visszajöttem. El kel­lett hozni a boltból a teatűzhelyet, az a<'~- szony vette, míg én \ odavoltam a négyper- ötösben. — Tíz órakor hoz­záfogtam a csövek összerakásához, mér. gelődtem, mert zo- máncos könyökcsövei nem kaptunk, aztán a bádogcsövet nehéz a másikhoz illeszteni. Szóval, amikor a tűz­hely már állt, akkor megebédeztem. Le- ballagtam megint • a négyperötösbe. Jól­esik a járás-kelés mert éppen betegség­ből lábadozok. Kél hétig nyomtam az ágyat az ákettővel. — Szóval visszajöt­tem, három óra körül ledőltem, kicsit pi­hentem. Este vacsora, unaloműzésül, álom- baringatóul néztem a tv-t. Hát ez volt az én utolsó napom, amit hivatalosan még munkában töltöttem Hatvanéves vagyok A fiam huszonhárom Ö vette át a négyper ötöt. Én a nagyapám tói. Lehet, majd az unokám, meg a fiam. tói... (Pálfi István negy­venhat évig volt gát­őr, utolsó munkanap­ját december 15-én töltötte. Nyugdíja 1230 forint körül lesz.) PÁLKOVÁCS JENŐ Befejezte munkáját a fogyasztási szövetkezetek VII. kongresszusa

Next

/
Thumbnails
Contents