Tolna Megyei Népújság, 1971. december (21. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-16 / 296. szám
Súlyos helyzetbe jutott a Sárköz-Völgységi Vízitársulat Ez igen! — szólhatna elismerően, aki a Sárköz-Völgysé- gi Vízi társulat fejlődését az állóeszközök összértékének növekedésével mérné. A társulat 1968-ban hat és fél millió forint értékű állóeszközzel rendelkezett, 1969-ben húszmillió forintot meghaladó, ez év első felében pedig már több mint 34 millió forint értékűvel. Lényegesen kedvezőtlenebb képet nyújt a társulat mérlegeinek egymásutánja. 1969-ben még nyereség mutatkozott, a következő esztendőben a veszteség meghaladta az egymillió 800 ezer forintot, az idei első félév vesztesége egymillió forintnál több. A társulat életében mutatkozó aggasztó jelek késztettél! a megyei tanács végrehajtó 'bizottságát, hogy a vxzitársulat: Hál tartandó célvizsgálatra felkérje a Tolna megyei Népi Ellenőrzési Bizottságot. A népi ellenőrzés figyelembe vette a Közép-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság — a társulat felettes szerve — revizori csoportjának ez év márciusi megállapításait is. Dungyerszky nyomdokain Az idősebbek emlékezetében még élő Dungyerszky dél-magyarországi nabob volt. ügy beszélik, vagyonának értéke meghaladta a nagybirtokos testsúlyának megfelelő súlyú arany értékét, — mégis teljes szegénységben, annak a cigánybandának bőgőhordozójaként halt meg, amely segített a hihetetlen gazdagság elmu- zsikálásában; ' Dungyerszky mentségére szolgálhat, hogy a magáét tékozolta... Simon Ferenc, a társulat egykori elnöke, később gazdasági tanácsadója (!) ellenben a közösség vagyonát „kezelte’’ hazárd módon, felelőtlenül. Sem Radnai József műszaki vezető, sem Kindl József főkönyvelő nem akadályozta meg ebben — hatáskörén belül — az elvárható eréllyel. Róluk — elöljáróban — anv- nyit, hogy nem munkavállalói már a társulatnak. Az ellenük lefolytatott fegyelmi eljárás befejezése után felmondták állásukat. A társulat a felmondást elfogadta, Simon könnyelmű pénzdobá- lására jellemző, hogy a múlt évi tervtárgyaló közgyűlés csupán 740 ezer forintot engedélyezett gépek beszerzésére, —> a társulat elnöke 9 millió 703 ezer forint értékben vásárolt Az „alkalmi vételek” között több százezer forintért roncsok, ócskaságok kerültek a társulat tulajdonába. A népi ellenőrzés hangsúlyozza: a hatalmas beruházásokat sem szakértői vélemény kérése, sem gazdaságossági számítás nem előzte meg. Sajnos, akadt egy-két társulati tag, akinél* imponált Simon „nagyvonalúsága”, s elnökével együtt hitt abban, hogy néhány esztendő alatt minden jóra fordul... Gurul a drága busz-, ha tolják A meggondolatlan vásárlások közül szomorú példaként emelkedik ki a tavaly márciusban 400 ezer forintért vett, de 90 ezer forintot sem érő, agyonstrapált Ikarusz—55 mintájú autóbusz. A roncstelepre kívánkozó járműbe 3 társulat 193 ezer forintot ólt, amíg megindult. A vizsgálat idején azonban már megint csak akkor gurult, ha tolták. Mint gyermek parittyáért üveggolyót, úgy csereberélt Simon munkagépet, járművet így 583 400 forintént vett a társulat az AGROKER-től egy önjáró rakodót és egy DT—75-ös traktort. Az utóbbihoz a vízitársulat több mint 30 ezer fo rintos állami támogatást kapott, A két géppel tíz fillér árát sem dolgoztak, hanem melegében eladták őket a szekszárdi városi tanácsnak 600 ezer forintért. A vételárból félmillió forint készpénz volt a maradék fejében egy használt T—100-as erőgéphez jutott a társulat. Az uszódi Egyetértés Tsz- tői a vízitársujat egymillió 100 ezer forint értékben úgy vett meg négy uszályt, hogy 180 ezer forintért négy dömpert engedett át; a fennmaradó összeget pedig keserves részietekben —- végül is bírósági határozatra — fizette ki. Ráfizetés nagyban — rend kicsinyben A vízitársulat saját gép. és hajóparkkal majdnem 28 ezer köbméter kavicsot termelt ki a Dunából. Ebből kis híján ötezer köbméter sorsa ismeretlen. Igaz, abban a kavicsban sincs sok öröm, amiről tudni, hová lett. A társulat minden köbméterre körülbelül 30 forintot fizetett rá. Hozzávetőleg hasonló arányú ráfizetéssel járt a mórágyi .kőbánya üzemeltetése is. Ezt a kőbányát a felsőbb szervek egyértelmű tilalma ellenére tartotta üzemben a vízitársulat. A vizsgálat kezdetén nem akadt emberfia, aki ki tudta volna mutatni, voltaképpen mennyibe kerültek a termékek, milyen költségek terhelték azokat. Keresetlenül, de őszintén 6zólva: a társulat a tavalyi év végén nyakig úszott az adósságban. Fizetésképtelensége 10 millió forint körül járt. Nehogy a bank a befoiydogáló pénzekre rátegye a kezét, a kézikasszában megengedhetetlenül nagy összegeket tartottak. Rekordjuk több mint 800 ezer forint volt. Szerencséjükre megyénk rendőri szervei a betörőket hagyományos gyorsasággal juttatják megérdemelt helyükre, s így egy tolvaj sem élhetett a kínálkozó alkalommal. Az állandósuló pénzügyi nehézségek tiltott hitelek igény- bevételéhez vezettek. A kakas- di Egyetértés és a kisdorogi Március 15. Tsz egyenként negyedmillió, a Dunaföldvári Be- tonelemgyártó Ktsz 480 ezer, a majosi Aranykalász Tsz félmillió forint szabálytalanul nyújtott kölcsönnel segített a társulatnak legnehezebb _ hónapjait átvészelni. Valószínűtlen, hogy a kockázattal járó jogellenes hitelezésről a sző, vetkezetek tagságainak tudomása volt, még valószínűtlenebb, hogy annak hozzájárulásával történt. Valaki disszidált... Az Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet hét munkavállalója 1970-ben a vízitársulatnál dolgozott. Ök — megfelelő engedély nélkül — másodállásban végzett munkáik fejében 172 065 forintot kaptak a társulattól. Közülük az OMMI igazgatója hatot fegyelmi büntetésben részesített A hetedik személy, aki a legnagyobb összeget felvette, disz- szidált. Saramó János tolnai kisiparos szereplése is elárul egyet mást a társulat pénzügyi fegyelméről. Saramó a népi ellenőrzési vizsgálat időpontjáig negyedmillió forint érté kű munkát végzete a vízi társulat számára. Szátnláit — z közérthető rendelkezések ellenére — nem a KIOSZ közvetítésével egyenlítették ki. Saramó János, szintén szabálytala. nul, majdnem egy évig tartotta magánál azt a tízezer forintot, amit anyagbeszerzésre előlegként vett fel. A népi • ellenőrzés megái!» pításait követően a Közép Dunántúli Vízügyi Igazgatóság vezetője büntető feljelentést tett Simon Ferenc és társai ellen, A Tolna megyei Rendőr főkapitányság vizsgálati osztó, lya a nyomozást megindítoita A befejezéséhez koze'edő négy hónapos megfeszített munka soíán a rendőrség végezte el az alkatrész- , és gépdzsungel lel tarozását és az okozott kai összegére vonatkozó számításokat. A Sárköz-Völgységi Vízitársulat belső ügyeit jól ismerő személyek tudomása szerint legalább hárommillió forint az a kár, ami hanyag kezelés’ miatt érte a társulatot. A baj, — mint mondják — nem jár egyedül. A Pénzügy minisztérium Bevételi Főigazgatóságának Tolna megyei Hivatala szokásos évi vizsgálatánál megállapította, hogy e társulat nem csupán 115 ezer forint állami támogatást veti fel jogtalanul, hanem 640 ezei forint adóhiánya is mutatkozik Ezt mielőbb rendezni kell. Tér. mészetesen: a kiszabandó bírsággal együtt. Biztató intézkedések A Tolna megyei Népi Ellenőrzési Bizottság kezdeményezésére a rendőri szervek a társadalmi tulajdon vétkes pazarlásának vetettek véget. Mind a népi ellenőrzés, mind a rendőrség értékes szolgélatol tett a társulat tagságának, de a népgazdaságnak is. A NER munkája most sem korlátozódott a hibák feltárására. A bizottság ezen túl számos átgondolt javaslatot lett a Sárköz Völgységi Vízi társulatnak. Szívesen szólunk arról, hogy e tanácsok nem kis hányadai máris megfogadta Pataki Lász. ló társulati ein ók és „vezér kara”. Többek kozott megszüntették a másodállású dolgozok munkaviszonyát, felszámolták a^veszteséges kavicsüzemet és kőbányát, értékesítették fölösleges állóeszközeiket. .Együttes erővé) segítettek közelebb a vízitársulatot ahhoz, amiért született: hogy feladatait kifogástalanul és gazdaságosan ellátva egyik fontos támasza legyen megyénk mezőgazdaságának. Kétségtelen, jelenleg még nehéz helyzetben van a vízitánsulat: azonban az érdekében megmozdult erők intenzitása biztos jövőjének reményére jogosít. BORVÁRÓ ZOLTÁN Tv-riport Tolnából A képernyő mindenkit elbűvöl. Ne bonyolódjunk most szociológiai részletekbe. A lényeges az, hogy a szobába hozott mozi vonzó. Vonzó akkor is, ha világ eseményeiről ad hírt aukor is az, ha helybeliekből. Például Tolna megyéről. Hogyan? Természetes, hogy a Tv- híradó bevezetéseként megforduló kamera nem fogja látószögébe naponta megyénket. A televíziónak vannak „külső” tudósítói is. Tolnában Kiss István, a megyei művelődési központ főelőadója. Másodállásban. , Furcsa másodállás, furcsa feladatokkal. — Olykor például azt mondják, hogy keressek meg egy jégtörő hajót, — mondja Kiss István. — Jégtörő flottánk nagy, de ha az utasítás úgy szól, hogy valahol Paks és Baja közt fedezzem fel ennek egy egységét, akkor végig csalin- kázhatom Trabantommal a nagy folyó partját, amíg meglelem. Az országút nem követi a folyó minden kanyarulatát. — Miről van szó? Képben kifejezett tényekről, közérdekű eseményekről. A híradóban fél perc az, amit látunk, de nem is vészük tudomásul a mögötte rejlő munkát. Egy már tartalmasabb. Másfél perc sok, három pedig rekord a Tv-híradó készítője szempontjából. — Gyorsabban látunk, mint gondolkodunk, — mondja Kiss István. — Amit a szem érzékel, az esetleg csak akkor jut el a tudatig, amikor a kép már megváltozott. — És miért kell, hogy eljusson a tudatig? — Mert a képeknek is van mondandójuk. Olykor sok is. — Mit akar a tv-riporter? — Tényeket rögzíteni. Épp úgy, mint az újságíró. — És még? — Politizálni. Épp úgy, mint az újságíró. Ugyanis, ha néhány szemvillanásnyi kocka kerül a néző szeme elé a Siö-toroki vízlépcsőről, akkor nemcsak egy építkezést lát. Egy társadalom építő erejét is, méghozzá megnyilvánulásában. Akkor,'.amidőn valami létrejön, születik. — És ami Tolna megyében születik, azt honnan tudja meg a riporter? — kérdezzük. — A személyes kapcsolatokat leszámítva, általában Pestről! — Honnan? — A fővárosból. Ez néha pajzán lehetőségeket kínál. Én úgynevezett „diszpozíciók” (kirendelések) alapján dolgozom. Előfordulhat, hogy amire a diszpozíció megérkezik, a valóság változik. — Hogyan? — Fejre áll. Nem adták át amit hivatalból át kellett volna, hogy adjanak. Nem az volt jelen, akit vártak. Más, másként viselkedett, mint ahogyan „elterveztük ”. — Na, és? Iyenkor mi a mértékadó? — Természetesen a tények az igazság. Csakhogy én nehezebb helyzetben vagyok mint az újságíró. — Mennyiben? — Mert az csak golyóstollat, esetleg plajbászt használ Nekem világosítókra van szükségem, áramra, sőt látószögre. — Nagy „felhajtás”? — Az. És ennek van hátulütője is. Számon kérik rajtam ha valaki, aki a gépem tájékán előfordult, az miért nem bukkant fel este a képernyőn. — Tehát kritizálják? — De még mennyire! És nem is mindig engem, mert én csak — ahogy mondtam — tényeket rögzítek. Kamerával. De ha az esztegályos kezén karikagyűrű van. nincs kendő egy asszony fején, akinél ezt a munkavédelmi előírások tiltják, akkor viharos gyorsasággal cseng a telefon Nálam, vagy a tv-nél Pesten egyre megy. — Hogyan jut fel egy „ese- mény”-riport Pestre? —•' Többnyire autóbusszal. Az AKÖV emberei erre be vannak „repülőzve”. Az Én- gels-téren már várja őket a tv-küldönce. Ha ég-föld ösz- szeszakad, akkor az őcsényi rep_ térről repülőgéppel küldök anyagot. — Szakadt már össze „ég- föld”? — Olykor. A legfontosabb azonban, hogy a tv-riport friss legyen. És a tv-riporter is. ORDAS IVÁN Vasgereben és sxamárnyereg Távoli vidékekre is elterjedt már a híre a sárközi padlásmúzeumnak. Nyári megnyitása óta megsokasodtak a bejegyzések a vendégkönyvben. Nemcsak az ország más tájairól, hanem külföldről; a Szovjetunióból, Amerikából és Japánból érkezett látogatók is beírták nevüket, elismerő soraikat. „Óriási munka így összegyűjteni a nép régi munkaeszközeit. Itt látni legjobban, hogy a munka, régen mennyivel nehezebb volt. Igen nagy érték a jövő számára. Köszönet a múzeum gyűjtőinek és rendezőinek”, — véleményezte az egyik hartai látogató „öröm látni, milyen gondosan őrzik a népkultúrát!” — jegyezte meg Bizám György Budapestről. ,,A múzeum híven tükrözi a sárközi emberek harcát a földdel, a vízzel, a jéggel, az állatokkal, mindennapi életükért. Igen értékes gyűjtemény.” — írta Vslako- vich Walterné. Török Teri kalocsai tojásfestő népművész virágmintájú színes „névjegyet’ hagyott emlékül a vendégkönyvben. Érdekes lenne lefordítani Tanimoto Kazuyuki tokyói néprajztudós képírásos sorait is. Igazán sajnálom, hogy egy kukkot sem értek japánul. Abban minden eddigi látogató megegyezik, hogy a decsi járási művelődési ház padlásán berendezett kis múzeum párat lan a maga nemében. A honismereti szakkör a padlásokon, a pincékben, a kamrákban, a házak félre eső zugaiból, valamint lelkes adományozásból gyűjtötte össze a régi Sárköz emlékeit, a népi munkaeszközöket, szerszámi, kát és használati tárgyakat, n földművelés, az állattartás, a pásztorkodás, a halászat, a méhészet és a szőlőművelés ősi eszközeit. Mondhatni, az egész község társadalmi segítségével alakították ki a kétrészes padlásmúzeumot. A szép gyűjteményben olyan múzeális ritkaságok is láthatók, amelyeknek rendeltetését a mai fiatalság, sőt az idősebb nemzedék sem ismeri. Megtalálhatók ott a lábas ősei, a három lábbal ellátott vaslábosok, kenyérdagasztó teknő, lakodalmi óriás cserépedények, gyalogszék, kapacs kolompok, lóbéklyó még Rózsa Sándor korából, kendert fésülő vasgereben, motolla, fagöröndös eke, halászbárka, ökörjárom, morzsoló és az előttem rejtélyes rendeltetésű „csikó”. A kutifát tejesköcsögökkel rakták tele, az agyaggal tapasztott, fonott1 és fogóval ellátott ősi méhkas Afri' ka természeti népeit juttatja eszünkbe. Ilyenkor, decemberben csak egy a visszariasztó: a téli szél vígan befütyül az oromzat nagy nyílásán keresztül a pad lásmúzeumba, felforgatja a magyarázó cédulákat, s dermesztő hideget áraszt szét Amikor esik, bezúdul a hófúvás is. A valóban értékes gyűjtemény megérdemelné hogy az időjárás ellen is védjék, s beüvegezzék a nyitott részt, amelyen a beáramló por is károsítja a hagy fáradsággal összegyűjtött anyagot. Vacogásunkat csak némileg enyhítik a száz évesnél öregebb szőlőprésbe vésett tréfás rigmusok: Korsos Péter jobort iszik Detsak mikor meg szomjiléik Bogár Rákhelt is kínálja Tőle borát nem sajnálja * Jo baráti meg keresik Vélök együt vígan iszik T savra üti leg job borát Mondjuk néki éljen vivát Gémber.edett tagjainkat a földszinti ,,büféklubban” melegítjük fel. Ütóbb hallottuk, hogy a decsi padlásmúzeum újabb korsókkal, kancsókkal gyarapodott. Czakó Sándor igazgató elmondta, hogy sárközi táv.yérszemes kályhát is kapnak, olyat, amilyen a népművészeti szövetkezet tájmúzeumában látható. Bogár András helybeli lakos pedig az 1700-as évek végétől való va.gerebent és egy szamárnyerget ajánlott fel a padlásmúzeumnak. BALLABÁS LÁSZLÓ
