Tolna Megyei Népújság, 1971. december (21. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-16 / 296. szám

KORUNK Uj utakon a bútoripar A bútor fogalma ma még szorosan összefügg a fával — habér napjainkban mű­anyagokból és fémből is egy­re több bútor készül — amely, bői sajnos, nem vagyunk önel­látók. Igaz ugyan, hogy a felszabadulás után az erdőgaz­dálkodás gyors fejlődésnek in­dult, és így az évente kitér, melhető fa mennyisége meg­kétszereződött, de a felhasz­nált faanyag 50 százalékát mégis importból kell beszerez­nünk. A hazai termelés fő­ként lombos faanyagból áll ebből következően az import elsősorban fenyőgömbfa és fű­részáru, SZEKRÉNY .HELYETT HEVERŐ A lakáskultúra, az életszín­vonal erőteljes fejlődése nö­vekvő igényeket támaszt a bútorok minőségével, választó, kával szemben, s ezzel még nem tudunk lépést tartani. Azt sem vesszük mindig figyelem­be, hogy a tömegigényeket kielégítő bútorok divatcikké válnak, ennek megfelelően csereidejük is csökken. így egy emberöltőn belül egy-egy csa­lád több garnitúra bútor vá­sárlójaként vehető számba. Mivel az új lakások döntő többsége beépített bútorral épül, csökken a ruhás-, fehér- neműs és konyhaszekrények iránti kereslet, és növekszik a több funkciójú szekrényfalak ülő. és fekvőbúíorok és kis­bútorok iránti igény. TECHNIKAI FORRADALOM Visszagondolva elődeink masszív, tömörfa bútoraira, és összehasonlítva azokat a mai lakások berendezésével, szem­betűnő a bútorgyártásban vég­bement technikai forradalom, amelyet a korszerű új anyagok elterjedése tett lehetővé. A farost-, faforgács- és pozdorja- lapok egyre nagyobb mérték­ben szorítják ki a fenyő- és lombosfűrészárut, de még a bútorlapot és a rétegeit .lemezt is. Lényeges szempont, hogy ezek az új bútoranyagok fa­hulladékból, ipari szempontból hasznavehetetlen fafélékből, (nyár-, fűz-, cserfa stb) készülnek. Alkalmázáuk elter­jesztése tehát mind nagyobb mértékben indokolt. Mit nevezünk farost-, fafor­gács- és pozdorjalapnak. illet­ve rétegelt lemeznek? A réte­gelt lemezek vékony táblákká fűrészelt vagy hasított, hámo­zott faanyagból készülnek úgy; hogy azokból több réteget el­lentétes száliránnyal összera. gasztanak, ezzel megszüntetve a fa rostos szerkezetéből, fel­építéséből adódó egyenetlen­ségeket. E módszerrel gyen­gébb minőségű ff. is feldolgoz­ható, mégpedig műszaki szem. pontból igen jó eredménnyel. A farostlemezt arról ismer­hetjük fel, hogy az egyik ol­dala recés. A felaprított fa­anyagot előbb nagy nyomású gőzzel kezelik, majd rostokra foszlatják szét, azután pedig vízzel kevert rostmasszából lapokat (ún. rostpaplanokat) alakítanak ki, finom bronzszi. tára való rárétegezéssel (ebből adódik az a bizonyos egyik ol­dali recézettség). E lapok nagy nyomással és>magas hőmérsék­lettel működő présekben 8— 10 perc alatt nyerik ei végle­ges alakjukat. A forgácsalap gyártási fo­lyamata is a feldolgozandó fa aprításával kezdődik. Az osz­tályozott és megszárított fa­forgácsot műgyanta ragasztó­val keverik össze., majd hid­raulikus hősajtolóban lapokká „sütik”. A forgácslapok egy­rétegűik. vagy háromrétegűéi* szoktak ienni. A háromrétegű, eknek a közénső része dur­vább forgácsból tevődik össze, a két vékony borítóréteg pe­dig apróbb szemcséjű, szálkás forgácsból áll. A pozdojalapról csak annyit, hogy nagyjából ugyanezzel a technológiával készül a len- és kenderfeldol­gozás hulladékanyagaiból. A farost-, forgács, és poz- dorjalapok elemei nem egyirá­nyúak, mint a természetes fa rostjai, és ezért alaktartóbbak A természetes fa ugyanis ned­vességtartalma szerint változ­tatja méretét hossz-, érintő- és sugárirányban, aminek kö­vetkezményeként vetemedik, elgörbül (ez érvényes bizo­nyos fokig a rétegelt lemezre is.) A farost-, faforgács- és poz- dorjalapok nem rendelkeznek a fa szép rajzolatával, de ezen ma már könnyű segíteni: az utókezelés során a lapok felü­letére más és más műanyag famintázatot sütnek rá. Az ilyen anyagból elkészített bú­tort megvizsgálva nagyon ne­héz felismerni, hogy „igazi” fából, vagy kikészített felületű lapokból csinálták-e? FAROSTLEMEZGYÁR — MOHÁCSON Farostlemezt hazánkban csu­pán egy helyen, Mohácson ál­lítanak elő, évente 5 millió négyzetmétert (40 ezer tonnát). A kereslet annál jóval na­gyobb, éppen. ezért most ugyanott egy újabb, 60 ezer tonna évi kapacitású farost- lemezgyárat építenek. Fafor­gácslemezt négy hazai üze-- münk készít, de további fej­lesztéssel a negyedik ötéves terv végére évi 100 ezer köb­méterre növekszik az eddigi 35—45 ezer köbméteres ter­melés. A jövőben komolyan kell számolni a műanyagoknak — közelebbről: az üvegszálerősí­tésű műgyantának — a bútor­iparba való betörésével is, kü­lönösen az ülőbútorok eseté­ben. A negyedik ötéves tervben a bútoriparnak — kétmilliárd forintnyi beruházással — 50 százalékkal kell növelnie ter­melését. s ebben az esetben remény van arra, hogy a ke­reslet és a kínálat egyensúlyba kerül. Ez persze csak a meny. nyiségi oldalra érvényes, az továbbra is kérdéses marad hogy a minőségi követelmé­nyeknek és a választéki igé­nyeknek mennyiben felel meg az iparág. Már eddig is sike­resnek mondható az arra való törekvés, hogy a Szovjetunió­ból, Lengyelországból, Jugo­szláviából, az NDK-ból stb. származó importtal tegyék változatosabbá a megvásárol­ható bútorkészletet. B. I. Bútorok — üvegszál-erősítésű műanyagoki.. . Elektronikus számológép — memóriával Ha csak egyszerű asztali számológép lenne a képen lát­ható készülék, nem volna in­dokolt a tér jedelmessége. A szovjet gyártmányú ..Iszikra— 12” típusú „minbszámítógép” azonban jóval „többet tud”, mint csattogó, mechani­kus felépítésű elődei: összead, kivon, szoroz, oszt, gyököt von, hatványoz és más matematikai műveleteket is elvégez. Két memóriával is ellátták e rend­kívüli gyorsaságú elektronikus gépet. Az egyik az ún. opera­tív memória, amelyre csak a feladatok megoldása során van szükség, míg a másik állandó értékek, az eredmények táro­lására szolgál. Az irodai, pénzintézeti, pos­tai, kereskedelmi gyakorlatban előforduló számítások legtöbb­je éppúgy elvégezhető e ké­szülékkel, mint a mérnöki, tervezői munka mindennapi feladatainak jelentős része. Fém és üveg „házassága“: A ZOMÁNC Bármennyire is a műanya­gok és a könnyűfémek korsza­kában élünk, a fazekak és lá­bosok világában rendíthetetle­nül tartja magát a zománco­zott vasedénv, ez a tetszetős, hőálló és könnyen tisztítható háztartási eszköz. A zománcozás múltja messzi évezredekre nyúlik vissza, s mint látni fogjuk, a jövőjéért sem kell aggódnunk, annak el­lenére, hogy az utóbbi két év­tized során sokan azt jósolták hogy az újabb anyagfélesé­gek kiszorítják. Francia régészek 1960-ban Ilum-Isar, több mint kétezer éwei ezelőtt élt sumer ural­kodó palotájának maradványai között két zománccal borított vaskádra bukkantak. A zo­máncréteget valószínűleg dísz­nek, nem pedig korrózió elleni bevonatnak szánták az ókori alkotók, azonban tény, hogy a jókora kádak csaknem töké­letes épségben maradtak ránk A zománc az emberiség kul­túrtörténetének szerves része jó bizonyságai ennek az ása­tások során előkerülő dísztár­gyak és ékszerek. Az említett kádakhoz hasonló nagyságú zománcozott felületek készí­tése azonban még száz évvel ezelőtt is ritkaság számba ment. Ám mintegy hét évti­zede a zománc olyan magától értetődően van jelen az em­ber mindennapos életében bogy gyakran már fel sem fi­gyelünk rá. A zománc nem más, mint a fémtárgyak felületébe megol­vasztás útján felvitt üvegré­teg. Úgy készül, hogy lisztfi- nomságú üvegpoa-t vízzel fi­nom péppé kevernek, majd színezőanyagot adnak hozzá. Ezt a vizes keveréket már­tással vagy szórással felviszik a tárgy fel'"let éré, az”+^n ve­dig 700—800 fokra felfűtött kemencében ráégetik, illetve ráolvasztják. A folyamat maga tehát nem túl bonyolult, annál inkább a kísérleti laboratóriumokban folyó előkészítő munka. Min­denekelőtt ügyelni kell arra hogy a zo ■•■arc alapjául szol­gáló fém és a majdani zo­máncréteg közel azonos hő- tágulású legyen, hiszen ha ez nem így lenne, a zománc a le­hűlés szakaszában össze-visza repedezne, vagy később pat­togna le.. Persze az sem kö­zömbös, hogy a zománcozandó tárgynak egyenletes-e a fal- vastagsága, mivel a vastagabb fémréteg később hűl ki és hú­zódik; össze, ami az átmeneti, részeknél ugyancsak repedése­ket idézhet elő. A laboratóri­umban kell megállapítani a pépes keverék legmegfelelőbb sűrűségét is, vigyázva arra- hogy a túl híg keverék lefolyik a bevonandó tárgyról, a túl sűrű pedig légbuborékokat zár magába, ami később hibássá teszi a zománcréteget. Ezzel összefüggésben a rétegvastag­sággal kapcsolatos takarékos- sági szempontokat is figyelem­be kell venni. Gondos kísér­leteket kíván a megfelelő fes­tőanyag kiválasztása is, a fém­lemez színének ugyanis nem szabad átütnie a zománcréte­gen, holott sok esetben vilá­gos és pasztell színtónusoka* kell megvalósítani. A zománcvegyészek kutatá­sainak eredményeként az utób­bi évek során megszületett a titánzománcok sok új lehető­séget nyújtó széles skálája. Ezek a vékonyabb rétegű — és így gazdaságosabb anyag­felhasználású — zománcok mo­dern színező és mintázó tech­nológiát tesznek lehetővé. Talán kevesen tudják, hogy a zománcipar nemcsak a ház­tartásokat szolgálja ki, hanem a vegyi, az élelmiszer- és a kozmetikai ipar szigorú köve­telményű kívánságainak is eleget tesz. Ennek keretében speciális sav- és lúgálló zo­máncréteggel látják el a kü­lönféle tartályokat és készülé­keket. A magyar zománcvegyészet az elmúlt évtiz^ek során jó hünevet vívott 'ki magának a világban. Ennek köszönhető, hogy kutatóink szívesen látott vendégei és rendszeres e’őadói a nemzetközi konferenciáknak. De ugyancsak ennek köszön­hető az is, hogy a hazai zo­máncipar termékeit nagyon sok országban becsülik és ke­resik. v

Next

/
Thumbnails
Contents