Tolna Megyei Népújság, 1971. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-11 / 266. szám

A MŰVÉSZI IPAR MÚZEUMA Az Iparművészeti Múzeum Üllői úti palotája. „A világ valamennyi ipar- művészeti múzeuma egyazon programmal indult, — írja Radisics Jenő, a mi Iparművé­szeti Múzeumunk első tudós igazgatója — egybegyűjteni az iparművészet múltjának jelleg­zetes és kiváló emlékeit, ezek segítségével, mint tanító­anyaggal, mely eszmei tartal­mánál fogva alkalmas irányí­tásra, s rég elfeledett techni­kák felelevenítésére, fejleszte­ni korunk iparművészetét, fo­kozni versehyképességét, s a közönség ízlését nemesíteni.” Ez volt a programja a ma­gyarországi iparművészeti mú­zeumnak, akkor, aipikor 1896. október végén megnyílt az Ül­lői úti palota, s már akkor is, amikor az 1872-es országgyű­lés első ízben szavazott meg nagyobb összeget a gyűjte­mény megalapítására. Külföldön —• Európa-szer- te — királyi gyűjtemények vetik meg az alapját a nagy mú­zeumoknak. Nálunk az ural­kodók egykori gazdagságából, a mecénások gyűjtéséből — ami a török háborúk dúlása után megmaradt a 19. századra, az is Becsbe, külföldre került. A múlt században alapított köz- gyűjtemények alapjait íőurák, egyházi fejedelmek, lelkes mű­barátok adományai vetették meg. Pulszky Károly, Ráth György és Radisics Jenő érde­me, hogy Iparművészeti Mú­zeumunkat a nagy európai múzeumokkal egyenrangúvá fejlesztették. Műgyűjtők ado­mányoztál?; a múzeumnak fél­tett kincseiket. Bubics Zsig- mond 700 darabból álló holi- csi és tatai fajansz gyűjtemé­nyét, Egger Henrik ötvösmun­kákat, Nemes Marcell antik római üvegeket, Glück Fri­gyes kulcs- és evőeszköz-gyűj­teményt, Eerger Salamon két­ezer délszláv hímzést, a mú­zeumhoz kerültek az Eszter­Felvesziink! Technológusi gyakorlat­tal rendelkező mérnököt és forgácsolásban jártas művezetőt SZOLGALAT! LAKÁST BIZTOSÍTUNK. Jelentkezés személyesen, vagy levélben az igazga­tónál. Mezőgép Gyönk. (137) házy-kincsek, a győri .székes- egyházból a IS. századi alakos falkárpit. Majd száz éves iparművé­szeti gyűjteményünk előbb a Nemzeti Múzeum lépcsőházá­ban, később a Sugár úti régi Műcsarnok (ma Népköztársa­ság útja.. 69—711) alagsorában tengődött. S csak 1893-ban kezdték el építeni Lechner Ódon és Pártos György tervei szerint az Iparművészeti Mú­zeumot és iskolát. Három évig készült az Üllői úti palota, s csak a millenniumi ünnepségek utolsó eseménye­ként 1896 október végén he­lyezték el a zárókövet. Amikon 1897-ben «a múzeu­mot a nágykozönség részéréís megnyitották, így írt a Vasár­napi Újság: „Lechner Ödön és Pártos György külsőleg is ki­fejezni kívánták az épület célját és a megszokott építési stíl helyett mást alkalmaztak. Magyarost .óhajtottak nyújtani. De magyaros építészeti stíl nincsen. Fölhasználták hát a keleti formákat, a kerek és csipkés boltíveket, ablaküve­geket, a -magyar díszítésnek ré­gi emlékeit, amelyeket hím­zések, festések őriztek meg”. Sok ellenzője akadt az épí­tészek elképzelésének, különö­sen a homlokzatot borító Zsol- nay-féle pirogránit alkalmazá­sát találták merésznek, szo­katlannak. A zománcos fény­ben ragyogó virágos, tulipá­nos cserepek végül mégis ott díszlettek a palotán — hirdet­ve, hogy a művészi ipar mú­zeuma számára elsősorban a hazai iparművészet termékeit kívánják felhasználni. A belső építészet folytatja a külső magyaros-keleties stílus elemeinek alkalmazását. Az ab­lakok, az ajtók, a lakatos munkák, mind ilyen minták után készültek. „Az épület belseje látvá­nyosság — folytatja a Vasár­napi Újság kritikusa — tágas termeivel, nagy világosságá­val, kedves és finom részletei­vel. Az építész nem minél több termet akart építeni, hanem nagyobb területeket keresett, ahol a gyűjteményeket csopor­tosítani, minden oldalról meg­tekinteni lehet. Kitűnő megol­dás a fedett udvar, mely vol­taképpen egy nagy terem, alul köröskörül folyosókkal, ezek között karzattal. A múzeum Üllői úti hom­lokzata fölött uralkodó kupola az épület belsejében is kitűnő­en érvényesül, mint a világos­ság forrása is és mint látvány mert ,a földszintről egész há­rom emeletnyi magasságban végig láthatni a kupola belse­jében, föl egészen a virágos üvegfedélig. Csupa sárga ma­jolika borítja az Üllői úti fő­bejáratból nyíló előcsarnokot, melynek egyik oldala az utcá­ra is szabad, s az utcai közle­kedéstől mindössze vasrács zárja el. Olyan, mint egy ká­polna”. Az első évtizedek nagy si­kerű kiállításai közül érdemes megemlíteni néhányat: brit iparművészeti, erdélyi es török szőnyegek, francia bútorok, három évszázad divatja, közel­és középkelet újabbkori ipar­művészete, lett, svéd, francia iparművészeti bemutatók. A múzeum, legértékesebb tárgyait az első' évek leltára így sorolja fel: kőszegi patika a 18. századból, sümegi könyv­tárterem; sólyi templom-kar­zat, toki, maksai mennyezet, ugyancsak 18. századi francia és magyar bútorok, nolicsi és habán fajansz, francia és né­met porcelánok, angol kőedé­nyek, keleti és erdélyi sző­nyegek, gobelinek, reneszánsz textilek, régi magyar virághím­zések, erdélyi és európai öt­vöstárgyak, régi magyar könyvkötések, középkori ele­fántcsont-faragások, mézeska­lács-formák. Jövőre, amikor a gyűjte­mény alapításának 100. évfor­dulóját ünnepük — kiállításon mutatják be a múzeum leg­szebb, legértékesebb műkin­cseit KADAR MARTA Kocsis Albert és Szabó Csilla a novemberi hangverseny vendégei Az Országos Filharmónia és a Babits Mihály megyei mű­velődési központ hangverseny- sorozatának második bérleti estjére november 15- 'n, hét­főn este fél 8 órakor kerül sor a művelődési központban. Az est szereplői a Szekszár- don nagyon népszerű Kocsis Albert Liszt-díjas hegedűmű­vész, a kölni kamarazenekar hangversenymestere, valamint az ugyancsak Liszt-díjas Sza­bó Csilla zongoraművésznő lesz. Műsorukon a romantikus kamarazene-irodalom három nagy, népszerű alkotása szere­pel: Schumann a-moll, Brahms A-dúr szonátája, valamint Cé­sar Franck szonátája. A hangversenyre még egyes bérletek és szólójegyek a ze­neiskolában válthatók minden­nap délután 5—6 óráig. Lengyel régésseh sikerei Ásatások Alexandriában Alexandriában működik a lengyel régészek legnagyobb kutatóállomása, ahol a varsói tudományegyetem kairói me­diterrán régészeti állomásának szakemberei több mint 12 éve végeznek ásatásokat és re­konstrukciós munkákat. A ren­delkezésükre bocsátott jókora terület, amely a Kom el Dik- ka nevet viseli, Alexandria középpontjában terül el. A lengyel kutatók különböző mélységben feltártak itt egy gyönyörű ókori amfiteátrumot, nagy római fürdőket, egy vil­lanegyedet a bizánci időkből és arab temetőket. A leletek legszebb!ke a fe­hér márványból készült ró­mai amfiteátrum. Alexandria fénykorának újabb bizonyíté­ka, amely valószínűleg a III. században épült. A lengyel ré­gészek irányításával folyó re­konstrukciós munkák már je­lentősen előrehaladtak, annyira, hogy augusztusban sor került a színház félhivatalos meg­nyitására. A jelenlegi rekonstrukciós munka fő célja a színház, a fürdők és a lakónegyed egyet­len nagy egységgé történő összekapcsolása, amelyet a helyreállítás befejezése után szabadtéri múzeumként nyit­nak meg. kíváncsi ember Simovits Kálmán több dologról is ismert Bölcs­kén. Kiváló esztergályos, szép fotókat készít és amatőr csillagász. Negy­venéves, most költöztek feleségével és ötéves kislányukkal az új ház­ba. Még nem rendezked­tek be teljesen, csak az egyik szobában vannak a helyükön a bútorok. A másik az árulkodóbb. A sarokban négy hatalmas üvegkorong, egyik már kicsiszolva. Ezekből is távcső lesz. Mellettük szakkönyvek, az eszter- gályózás titkairól, lexi­konok, természettudomá­nyos munkák, albumok. A másik sarokban egy kész távcső, tíz centi át­mérőjű, a Hold és a Naprendszer bolygóinak megfigyelésére alkalmas. Nyolcvanszoros nagyítá­sú. — Miért épp a csilla­gok érdeklik? — Nem a csillagok érdekelnek, pontosabban szólva, nemcsak a csil­lagok. Az a véleményem, hogy aki korunk techni­káját meg akarja érte­ni, a természettudomá­nyok érdeklik, annak feltétlenül foglalkoznia kell a csillagászattal. A legfontosabb ebben az egész amatőrködésben az az érzés, láthatok olyasmit, amiről tudom, hogy van, sok mindent megtudok róla a köny­vekből, de szabad szem­mel nem látható. Kislánya ötéves, elő­kerülnek a színes fotók. A kislány a ház előtt, az állatkertben, és a kis­lány a héverőn szépen megtervezett színösszeál­lítású takaró előtt. Táj­képek, csendéletek is akadnak. — Körülbelül tíz év­vel ezelőtt vettem egy fényképezőgépet. Egy darabig csak kattintgat­tam, aztán kísérletezni kezdtem a kidolgozással. Sok időm és pénzem el­ment rá, de akkor még egyedül voltam, a ma­gam zsebpénzét költöt­tem. Aztán könyveket szereztem és megtanul­tam belőlük minden megtanulhatót a fotózás­sal kapcsolatban. — Abbahagyta? — Nem, bár mostaná­ban nem jut rá időm, de a jövőben folytatni szeretném, összekapcsol­va a csillagászattal a Föld és Ég-ben a Bú­várban nagyon sok ama­tőr készítette csillagfotó látható. Magam is ilye­neket szeretnék majd csinálni, de ehhez egy nagyon pontos óraműves távcsőállványt kell ké­szíteni, ami jó időbe te­lik még- Vannak elkép­zeléseim, de nem akarom az időt a kísérletezéssel húzni, majd szerzek egy könyvet, ahol ez le van írva. A fényképek között reprodukciók is voltak. A képeket Simovits Kál­mán festette. — Hogyan került kap­csolatba a festészettel is? — Gyerekkoromban Szegeden naponta több­ször is elmentem egy műkereskedés kirakata előtt. Sehogy sem értet­tem, hogy a felrakott festékcsomókból vajon hogyan alakulhat ki egy felismerhető kép. El­kezdtem ezzel is kísér­letezni. Jártam Székes- fehérváron egy képző­művész-stúdióba. Három tanárunk volt, mindhá­rom más felfogásban fes­tett, másként tanított. Ez egy idő után megzavart, mert láttam, hogy a ma­ga módján mindhárom­nak igaza van, nekem, úgy látszik, nem volt elég a tehetségem és hi­ányoztak a megfelelő is­mereteim ahhoz, hogy meg tudjam határozni magamnak, hogyan, merre. Elmaradtam a szakkörből. Saját szóra­kozásomra festegetek. ha van időm. Van viszont sok képzőművészeti könyvem, albumom. Ki­ismerem magamat az irányzatok között. A Ga­lériában és a Szépmű­vészeti Múzeumban vol­tam vagy ötvenszer, dél- elöttökei és délutánokat töltöttem ott. — Mondja, maga bol­dog embernek vallja magát? — Nehezet kérdez. M 'g nem jártam a vé­gére annak, mire vagyok képes. Meggyőződésem, hogy sok ember nem is­meri a sajátkezűleg el­készített munka örömét. Ezért szeretem a szak­mámat is. Egy elkészült tárgy, legyen az távcső, munkadarab, vagy fotó, kielégíti az ember vá­gyait, kíváncsiságát, és segít abban, hegy to­vább tudjon lépni„ ’ Ihárosi — ’

Next

/
Thumbnails
Contents