Tolna Megyei Népújság, 1971. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-28 / 281. szám

A lehetőségek korlátái Átnézve és újra végiggon­dolva a párt-, az állami veze­tők közelmúltban elhangzott beszédeit, egyértelműen kiol­vashatjuk azokból a biztatást, a bátorítást: a szocializmus egészséges erői legyenek az üzemi, a munkahelyi közvéle­ményt formáló hangadók, és ne mások. Elsősorban a párt- szervezetek dolga olyan mun­kahelyi légkört teremteni, hogy valóban a szocializmus egész­séges erői legyenek a hang­adók és ne mások. Csakhogy ez nem mindig könnyű dolog. Számtalanszor tág teret kap az a szemlélet, amely a fától nem látja az erdőt, s gondolkodás, felelősségvállalás nélkül a szá- monkérő szók szerepét tölti be. Nem hajlandó elismerni lehe­tőségeink létező korlátáit, szó­szátyárkodással helyettesíti a tetteket, a nélkülözhetetlen cselekvést. A közéleti munkamegosztást sokan úgy képzelik el, hogy van a számonkérők szektája, és van a dolgozók tábora. Az előbbiek feladata meglátni a hibákat, az utóbbiak feladata, hogy a hibákat kijavítsák. Ez a munkamegosztás rossz. S itt most nem a bírálat létjogosult­ságát vitatjuk, hanem azt a kívülállóságot, amely előkelő idegenként a cselekvéstől távol tartja ugyan magát, de a kri- tizálástól, a követelőzéstől, az igények benyújtásától nem. Nyilvánvaló az a jobb és az a célravezetőbb, ha egy ember nemcsak elítéli a hibákat, ha­nem részt vállal azok kijaví­tásából, legalább annyi részt, amennyit beszél róluk. Az egy nagy kérdés persze, hogy elegendő-e az akarat. Nem mindig. A melléfogások elkövetői, a rossz, a tarthatat­lan, a túlhaladt módszerek al­kalmazói pozíció féltésből esetleg egyszerűen presztizs- meggondolásból ritkán hajlan­dók szövetségre lépni a konst­ruktív erőkkel, sőt azokat leg­többször kirekesztik a cselek­vésből, makacsul védelmezve saját, hibás módszereiket. A hi­bák kijavításából tyehát nem egyszerű dolog részt vállalni, el­vi szilárdság, bátorság olykor kockázatvállalás szükségeltetik hozzá, mert a konzervatív erők a lehetőségek erős korlátáiként nem tűrik és nem viselik el a „konkurrenciát”. azon fáradoz­nak, hogy a rosszról bebizo­nyítsák, az a legjobb, a jóról, hogy az a legrosszabb. Ezért hallani gyakran a panaszt, hogy az okos, ésszerű javasla­tok többsége csak falra hányt borsó. A szocializmus magasabb szinten történő építése itt, ezen a területen oly módon is bo­nyolultabbá vált. hogy sokszor azárt is harcolni kell, hogy egy-egy dolgozó a hibák kija­vításának aktív cselekvő része­se lehessen. Ez is gond. Nem jellemző, de létező gond. S itt kezdődik a felsőbb irányító szervek felelőssége, az, amiről a gazdasági aktíván is sok szó esett. Ne csak felületesen is­merjék az alárendelt üzemek, vállalatok, intézmények „bel­világát”. hanem a követelmé­nyeknek megfelelő színvona­lon. A X. kongresszus magas kö­vetelményeket állít a közgon­dolkodás elé. Hogyan? Miként? Lehetőségeink korlátáiként tarthatjuk számon az«t a fur­csa. és mindig tettenérhető- felfogást, amely nem más, mint kettősség. Egyfajta’tudat- hasadásos kettősség. Az embe­rek többsége elismeri, helyesli a munkafegyelem megszilár­dításával, a termelékenység növelésével, az új, a jobb mód­szerek elterjesztésével, az úgynevezett belső mechaniz­mus kialakításával foglalkozó intézkedéseket — általában. Általában igen, de, amikor konkrétan, a saját munkahely­ről van szó. amikor konkrétan személyekről van szó, akkor gyakran kezdődik megalkuvás, csűrés-csavarás, tétovázás, ha­logatás. A dolog világos. A szocializmust emberek építik. S olykor a nagyon jó elveket emberekkel szemben kell ér­vényesíteni. Ilyenformán na­gyon jó és nagyon szép az az elv, hogy ne fizes­sük meg az értéktelen, a ha­szontalan munkát, de fizessük meg állagon felül a kiemel­kedő munkát, nagyon jó és nagyon szép ez az elv ad­dig, amíg nem kell konkreti­zálni, emberekre szabni, amíg nem kell kiemelni, lefokozni, vagy éppen ^elbocsátani. De ha kell, akkor a közgondol­kodás olykor még tiltakozik, visszavonulót fúj és megalku­szik. Ez a megalkuvás sokszor pontosan annak hatására jön létre, amiről ma még ritkán veszünk tudomást. Mi is ez? Nem más, mint egyfajta „ellen erő”, azoknak az ereje akik nem nyugszanak bele minden további nélkül a megkülönböz­tetésbe, és támadnak, mint­hogy a pozitív intézkedések őket sújtják anyagilag is, er­kölcsileg is, mindenképpen. A társadalom szempontjából a látszalmunka káros tevékeny­ség, de a látszatmunkát vég­zők szempontjából nem. Vilá­gos, hogy a haszontalan mun­kaerő nem hajlandó belenyu- godni, hogy fizetés szempont­jából annyi érőnek tekintsék csak. amennyit ér, kevesebb­nek sem, de többnek sem. Harc ez, naponta ismétlődő küzdelem, s megesik, hogy át­menetileg a negatív erők ke­rekednek felül. Szavakban senki nem mond­ja, hogy „a szocializmus ma­gasabb szinten történő építését ellenzem”. De az önáltatás len­ne, ha azt gondolnánk, hogy a szocializmus magasabb szinten történő építését belül, önma­gukban azok is lelkesen he­lyeslik, akikre „a munka nél­kül, hozzáértés nélkül nincs jövedelem” elv vonatkozik. Dehogy helyeslik. A jó mun­kát megkülönböztetni a jobb­tól, a jobbat a legjobbtól való­jában mindig úgy megy, hogy ezzel a megkülönböztetéssel a dolgozók egy csoportja anya­gilag és erkölcsileg jól jár, a dolgozók egy másik, kisebb, olykor nagyobb csoportja rosz- szul jár. Ez nyilvánvaló, hi­fi] exporttermék: a műbőr házicipő Kétszázezer párra szóló szovjet megrendelés A moszkvai Raznoexport külkereskedelmi vállalatnak már évek óta partnere a Kö- vendi Sándor Tolna megyei Cipész Ktsz. A szövetkezet 1965 óta gyárt különféle láb­beliket szovjet exportra. Veze­tői évente több ízben is el­utaznak a szovjet fővárosba, hogy bemutassák az új rmnta- kollekciót és megkössék a szállítási szerződést. Keserű János elnök a na­pokban té»-t haza Moszkvából, a jövő évi megrendeléssel a zsebében. Teljesen új termék, a műbőr házicipő húsz párból álló mintakollekcióját mutatta be, a szovjet szakemberek öt modellt választottak ki a húsz­ból és jelentették be az igényt kétszázezer párra. Természe­tesen a szövetkezet „hagyomá­nyos’ exporttermékéből, a műbőr csizmából is szállít a szovjet kereskedelmi vállalat­nak 70 ezer párat. A szövetke­zet jövő évi exporttermelése nyolcmillió forinttal lesz ma­gasabb az ez évinél. szén aki többet kap, az abból kap többet, amit valahonnét elvettünk. S hát honnét lehet elvenni? Azoktól, akik érdem­telenül jutottak nagy pénzek­hez, s tegyük hozzá megszok­ták az egyenlősdit. A régi mechanizmus gya­korlata abban a kérdésben is zavarja a közgondolkodást, hogy minden csak elhatáro­zás dolga. Csak elhatározás dolga egy árleszállítás, nyug­díjemelés, egy életszínvonal­növelést hozó Intézkedés. De jó lenne, ha ez így lenne. Tollvonással, rendelettel azon­ban nem oldható meg semmi. Kizárólag munkával, több és jobb munkával. A több és jobb munka feltételeit viszont bizony harc árán keli megte­remteni, elsősorban úgy, hogy ne csak értsük, hanem alkal­mazzuk is a nagyon jó elve­ket, határozatokat. Ez a nehezebb: alkalmazni. — Sz. P. — Kongresszusi hét a szekszárdi járásban A KISZ VIII. kongresszusá­ra történő felkészülés jegyében a november 29 és december 5 közötti időszakban a járási KISZ-bizottság az alapszerve­zeteknek akciósorozat megtar­tását javasolta. A. programokat a KlSZ-szer- vezetek önállóságának, ön- tevékenységének figyelembe­vételével állították össze. A megmozdulások, rendezvények átfogják a KISZ és az úttörő­szövetség egész tevékenységét’ politikai, kulturális vonatko­zásban, a sport, a honvédelmi nevelés és a termelőmunka te­rületén. Faddon, Decsen, öcsényben, Medinán és Mözsön a KISZ- fialalok az úttörőkkel közösen vetélkedőt rendeznek, melynek témáját az ifjúsággal kapcso­latos kérdések képezik. De­cember 2-án a bátaszéki gim­náziumban Hanoi József, a járási pártbizottság titkára, a tolnai gimnáziumban pedig Tóth József, a megyei párt­Termelőszövetkezeti vezetők továbbképzése A Tolna megyei Tanács me. zőgazdasági és élelmezési osz­tálya a Mérnök és Vezetőkép­ző Intézettel közösén termelő­szövetkezeti vezetők részére egyhetes továbbképző tanfolya­mokat szervezett Balatonföld- váron. Két héttel ezelőtt ter­melőszövetkezeti főkönyvelők és üzemgaz (Jászok, az elmúlt héten főagronómusok részére tartottak előadásokat. A követ­kező héten termelőszövetkezeti elnökök és elnökhelyettesek továbbképző előadásait tartják. Az időszerű gazdaságpolitikai és szakmai kérdésekről szóló előadássorozaton 8.5 Tolna me­gyei tsz-elnök és einK'.-helyet­tes vesz részt. A jövő hé’an kezdődő előadássorozat első előadását Bucsi Elek, a Tolna megyei pártbizottság gazda­ságpolitikai osztályvezetője tartja. bizottság osztályvezetője nagy­gyűlésen találkozik a fiatalok­kal, és ifjúságpolitikai kérdé­sekről tájékoztatja őket. A tolnai Gép- és Műszer­ipari Szövetkezetben nagygyű­lést tartanak. A selyemgyár­ban Bolvári Józsefné ország- gyűlési képviselő tájékoztatja az üzem fiatal dolgozóit az if­júsággal kapcsolatos kérdések­ről. A faddi ifjúsági- klub fó­rumán november 29-én Kaczi- án János, a KISZ MB titkára és Zsédely István, a járási Kl'SZ-bizottság titkára válaszol a fiatalok kérdéseire. A kongresszus tiszteletére a termelőmunka területén is szá­mos felajánlást tettek a KISZ- szervezetek. A Bátaszéki Fém­ipari Szövetkezet * fiataljai a kongresszusi hét minden nap­ján két-két óra társadalmi munkát végeznek, ugyanakkor az Épületkarbantartó Ktsz kiszistái ötven órát dolgoznak a cigány lakosságnak szánt házak építésén. A tolnai Tex­tilgyárban a három műszak ifjúmunkásai a termelékenység fokozására hirdettek versenyt, 5-én pedig kétszáz fiatal rész­vételével kongresszusi műsza­kot .tartanak, melybe bevonják a KISZ-en kívülieket is. Az úttörőcsapatok szintén ér­dekes programot állítottak ösz- sze. Decsen a kiszesekkei kö­zösen lövészversenyt rendez­nek, Bogyiszlón kongresszusi túrán vesznek részt, Szedres­ben a felsőtagozatosok a kis­dobosok részére játékdélutánt tartanak. Medinán a tsz-ben segítenek, Tolnán pedig az is­kolák környékét rendezik. Csaknem valamennyi általános iskolában ünnepélyes csapat­gyűléssel indítják a kongresz- szusi hét rendezvénysorozatát. A szovjet hős városok hete Vendégünk volt Anatolij Ivanovics Vinogradov, a Szocialista Munka Hőse Másfél napot tartózkodott SzeKszai’dou. A programja gazdag volt, így alig-aug ju­tott iuó, hogy a bemutatott helyednél ismerkedjem Min­dig, mindenütt sietni kellett, pedig Analolij Ivanovics Vi­nogradov, a Szocialista Mun­ka Hőse, a leningrádi televí­ziógyár munkása, alti a szov­jet hős városok hetének ren­dezvénysorozatara érkezett Magyarországra, s tartózko­dott Szekszardon is, rendkí­vüli érdeklődéssel szemlélt mindent. — Lapunk előzetesében azt közöltük, hogy Jelena Petrov­na Lebegyinszkaja, a Szovjet Baráti Társaságok Szövetsége leningrádi tagozatának veze­tője is Szekszárdra látogat. Sajnos, hiába vártuk. Mi le­het elmaradásának oka? — Lebegyinszkaja elvtársnő megbetegedett. Sajnálkozását kell tolmácsolnom, hogy nem jöhetett el Önökhöz. — Kérem, ismertesse meg olvasóinkat családjával. — Két gyerekem van. A fi­am húszéves és főiskolás. Büszke vagyok rá, tiszta ki­tűnője van. Ilyen bizonyít­ványt öröm a szülőnek kézbe vennie. A lányom technikum­ba jár. Rádióműszerész lesz. Apja lánya. Vinogradov elvtárs rádióké­szülékek összeállításával fog­lalkozik. Ezért mondja, hogy „ráütött” a lánya. — A feleségem a kereske­delemben dolgozik. A termé­kek, áruk minősítését végzi, özvegy, nyugdíjas édesanyám is Leningrádban él, egyik test­véremmel. Édesapám a II. vi­lágháborúban» • lenisgrád) blokád idején esett el. A blokádról már a bátai ba­rátsági esten is beszélt. Ré­szese és résztvevője volt az ottani kemény harcnak ő ma­ga is. — Az édesapám tőlem pár kilométerre halt meg. 1944 január 26-án Sztanita—Volo- szova állomáson. Én január 28-án értem arra a helyre. Apám halálának híréről azon­ban csak fél évvel később ér­tesültem. Anatolíj Ivanovics Vinogra­dov azon a napon töltötte be 46. életévét, amikor Moszk­vában felült a repülőgépre, amelyik hazánkba hozta az ünnepségekre. Ez az út, amo­lyan születésnapi ajándék mondta tréfálkozva. Járt mér Magyarországon a háború­ban, mint katona. Negyed év­századdal ez-előtt. Magáról ne­hezen beszéL — Mikor kapta a kitünteté. sét? — A Szocialista Munka Hő­se 1966-ban lettem. Termeié-» sí eredményeimért kaptam ezt a kitüntetést, no meg a társadalmi munkámért. Ná­lunk a Szovjetunióban, csak az kaphatja meg ezt a kitün­tetést, aki a társadalmi mun­kában is sokat tesz. Aztán kiderül, hogy A na to­li j Ivanovics Vinogradov, a Szovjetunió Legfelsőbb Bíró­ságának népi ülnöke, hogy a Szovjet—Magyar Baráti Tár­saság központi vezetőségének és a leningrádi magyar és lengyel tagozat vezetőségének is a tagja. Ezenkívül apróbb funkcióinak se szeri, se szá­ma. c... : — Párttag? — 1962. óta. — Mi tette önre a legna­gyobb hatást az itt töltött rö­vid idő alatt? — Az emberek. A szívé­lyesség, szeretet, barátság ahogyan mindenütt fogadta* A bátai vacsorán felszólalt egy idős bácsi (Holczmann Jó­zsef volt). A két' nép barát­ságáról beszélt Szóltak erről már oly sokan, s oly sok he­lyen. De ahoovan ott Bétán az az idős parasztember, úgy én még soha senkit sem hal­lottam beszélni. A szavait a tolmács fordította. De nem is nagyon volt rá szükség. Szin­te értettem, mert éreztem a beszédjét. Szívből mondta amit mondott Ez abból is látszott, hogy könnyezett. En­gem rendkívülien meghatott és megkapott. Megrendített Azóta is sokat gondolok rá arra az idős arcra. Ha haza­megyek, tudom sok dolgom lesz újságírókkal, rádiós és te­levíziós riporterekkel. Annyi mindent tapasztalok és látok ezekben a napokban, hogy úgy érzem, lesz miről beszá­molnom nekik. Sokáig szorongatjuk egy-í más kezét a búcsúzásnál. Ba­rátok mondanak búcsúszavad kát egymásnak. Ott van az elválásnál Tolnai Ferenc, a megyei pártbizottság titkára Is. — Éljen á magyar és S szovjet nép barátsága! — mondja Anatolij Ivanovics Vinogradov. — Szívesen lát­nám önöket Leningrádban! Ha módomban áll, én is szí­vesen fogok máskor is jönni Önökhöz

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents