Tolna Megyei Népújság, 1971. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-20 / 274. szám

f Meddig új ember az „új ember” ? A napokban helyezték üzembe a második saját készítésű alagútkemeneét. mely évente 255Ó tonna edényt caret készre. Az idén közel hatmillió darab zománcedényt gyártot­tak, képünkön matricázzák az edényeket. Fotó: Gottvald íj oííhoiií Iiapoíí az lrcgszemcsei Fajíakísérldi Állomás Ha új munkahelyre kerül valaki, egész biztos, izgalom­mal szorongással lépi át az új münkahely küszöbét. S hogy ez mikor oldódik fel, azon mú­lik, hogy mennyire segítenek a munkahelyi vezetők az első órákat, napokat átvészelni. A szekszárdi műszergyárban a dolgozók, akiket megkérdez­tem. azt mondják, elégedettek, jól érzik magukat a gyárban, mégis, a számok más valósá­got tárnak elénk: az év első tíz hónapjában kétszáztízen léptek be és kétszázharminc- hárman léptek ki a gyárból. A kilépők arányát a gyár veze­tői azzal magyarázzák, hogy a kénzett szakmunkásokat a gyár által megfizethetetlen munkabérrel szipkázzák el a környékbeli kisebb üzemek, ktsz-ek. Mégis elképzelhetet­len, hogy ne akadjon a kilé­pők között olyan, aki azért vált meg a gyártól, mert nem érezte jól magát. A kilépések okainak alános vizsgálata nem lehetséges: idő híián. s azért sem, mert a gvárban nincs üzemi pszichológus. Az üzem vezetői pontosan tudják, hogy a nagy munka­erőmozgás mekkora kieséseket jelent és mekkora energiát köt le, ezért úgy próbálnak segí­teni, hogy az alkatrészgyár­tásnál emelik az alapbéreket, célprémiumokat tűznek ki. S mit tesz ezen kívül a gyár gazdasági vezetősége a mun­kások megtartásáért? „Igyek­szünk a feltételeket biztosíta­ni, hogy a dolgozó teljesíthes­sen, kereshessen, olyan lég­kört szeretnénk, hogy ne csor­buljon a dolgozó igazságérze­te, azon vagyunk, hogy a mű­vezetők egységes elvek alap­ján működjenek.” S a gyár pártvezetősége? „A gazdasági vezetés és a pártszervezet célja ugyanaz, csak a módsze­rek mások. A brigádmozga­lom megfelelő, s hogy ki mennyire érzi jól magát új munkahelyén, a brigádtagok­tól. a közvetlen munkatársak­tól függ. Az, hogy ki meddig érzi ma­gát „új embernek”, időben ne­hezen mérhető. Az első órák­ban fellélegzik az a szorgal­mas, dolgozni szerető munkás, aki olyan munkahelyről jött a műszergyárba, ahol szerve­zetlenség, fejetlenség uralko­dott; az időre történő alkat­részszállítás, a szalagmunka ezt nem tűri meg, a dolgoz­ni nem szerető ember pedig előbb-utóbb továbbáll. A do­log azonban nem ilyen egy­szerű. Nemritkán lehet talál­kozni olyan emberekkel, akik az alacsony fizetés ellenére sem hagyják ott munkahelyü­ket, nem azért, mintha másutt hem tudnának elhelyezkedni, de jól érzik mamikat, s ez visszahat a munkájukra. — Mikor érezte, hogy való­ban ide tartozik? — kérdem Maul Jolánt, aki egy éve dol­gozik a gvárban, betanított esztergályosként Nálunk az esztergályos­műhelyben ez könnyen meev. Szinte valamennyien fiatalok vagyunk, jó a kollektíva. Mi­előtt idekerültem, már ismer­tem, hogy mi a helyzet a gyár­ban. Egy ismerősöm dolgozott itt, az ő révén jöttem ide. Azon a véleményen vagyok, nemcsak a gyáron múlik, hogy valaki hamarabb, vagy később illeszkedik be, hanem Népújság 5 1971. november 20. az emberen is. Nekem ez aránylag hamar sikerült, én is azon voltam, hogy mielőbb megismerkedjek az emberek­kel. Az első napokban telje­sen rá voltam szorulva a kol­légák segítségére, s ők kérés nélkül odajöttek, segítettek. A fizetésem attól függ, hogy mennyit teljesítek, előfordult már, hogy csak 1200 forint volt, de általában 1600—1800 forint körül viszek haza. Nemcsak a pénz számít, ha­nem az, hogy rendesek-e a fő­nökök vagy sem, barátságo­sak-e a munkatársak, vagy sem. Ahol olyan összetartó és egységes a brigád, mint ná­lunk, az nem álUa meg a he­lyét, aki nem akar dolgozni, vagy az, aki nem jellemes ejn- ber, és megpróbálja eláztatní a többieket a művezetőnél. Az ilyen ember legtöbbször c el­megy. — Milyen módon próbálják átsegíteni az első napok ne­hézségein az idekerült munká­sokat? — kérdem Hazafi Jó­zsef gépbeállítót. — A gépbeállítók a gyárban olyan csoportvezető-félék, mi adjuk ki a munkát a dolgo­zóknak. Ha szólnak, hogy tesz­nek hozzánk valakit, a műve­zetővel megbeszéljük, hogy milyen helyre kerüljön. Sok­szor a dolgozók hamarabb tud­ják. hogy ki jön ide, mintsem szólunk nekik. Az új emberre] beszélgetünk, megkérdezzük milyen vizsgái vannak, hol dolgozott, mik az elkénzelései. Aztán összehívjuk a dolgozó­kat és bemutatjuk nekik. Utá­na gépről gépre végigvisszük és mindent megmutatunk. Ha valakinek van kedve dolgozni, egy-két hónap alatt gyárivá válik. Embere válogatja, hogy ki milyen hamar sajátítja el a szakmát, milyen hamar szokja meg a környezetet. Aki nem érzi azt, hogy mi mit akarunk hamar odébbáll. Nem kap itt megbecsülést az, aki nem a munkájára, hanem a külsejé­re, összeköttetéseire büszke. A régebbieknek illik többet tud­ni, az újaknak illik becsület­tel, tisztességgel beletanulniuk a munkába. — Itt nagyon segítőkészek» kedvesek az emberek, a főnö­kök és a munkások egyaránt — mondja Be2erédy Judit Takács Zsuzsa és Fejős M>- hályné, aki másfél hónappal ezelőtt még termelőszövetke­zetben dolgozott. — Hamar be lehet illeszkedni, és az egysze­rű műveleteket, amit a szala­gon kell végezni, könnyűszer­rel meg lehet tanulni. A dolgozók azt mondják, jó1 érzik magukat, a számok azt mutatják, hogy az egészséges­nél jóval nagyobb a munka­erőmozgás. Az újonnan belépő dolgozó és a gvár között a kap­csolat azonban kétoldalú. Előfordul, hogy nem felelnek meg egymásnak, vagy a gvar. vagy az ember nem találja meg a számítását. A munká­sok közösségében nincs hiba. Nincs hiba a művezetők, gép- beállítók és a munkások kap­csolatában sem — ahogy mondják. Hol van akkor még­is? Hosszú és fáradságos, jól megérdemelt munka eredmé­nyeképpen, új otthont kapott az Iregszemcsei Fajtakísérleti Állomás. Az eddigi szűk, kor­szerűtlen. helyiségét megfelejő munkatermekkel: irodával, fel­dolgozó- és raktárhelyiségek­kel cserélték fel. Mosdőhelyí- jségek. gépműhely és istálló is tartozik ciz ú^ épülethez. Az irodaház és a siifi körülbelül kétmillió forintba került, s kökifiögsTéBedésve a Tamási Állami Gazdaság építette fel. dennel rendelkezik, ami egy fajtakísérleti állomásnak szüli, séges. * íta» ., - » . Az új építményt dr. Kapás Sándor, az Országos Mezőgaz­dasági Fajíakísérieti Intézet igazgatója adta át jelképesen Varga Lajos fajtakísér jeti ál­lomásvezetőnek, jó egészséget kívánva az állomás dolgozói­nak további munkájukhoz. Az átadáson részt vett dr. Kurnik Ernő professzor, az iregszerri- cs-.-i ku ír. tói mézet igazgatója, ’cinai 1 itván, a Tamási Álla­mi Gazda-ág igazgatója, tír. Pe- nyigei Dénes, az országos faj­táiéi térlek intézőt tudományos fő ~ jn! a áj a. Varga Ferenc- ná beruházási főelőadó, és To­rn :z:r Imre gazdasági főköny­velő is, s valamennyien elis­meréssé1 tekintették meg az új létesítményt. Meghökkentő és gondolko­dásra késztető számadatokat találtunk abban a kimutatás­ban, amelyet a Tolna megyei KISZÖV készített a megye szövetkezeteinek első három- negyedévi teljesítményéről. A kimutatás szerint a dunaföld- vári Faipari Ktsz lakossági szolgáltatása az elmúlt év első háromnegyedében 38 ezer fo­rint volt, míg az idén 247 ezer forintot teljesítettek ugyanennyi idő alatt. Kíván­csian kopogtattunk magyaráza. tért Nemes Ferenc elnök iro- dájába, — A szövetkezet profiljából adódóan elsősorban a helyi és környékbeli garanciális és fi­zető bútorjavítással foglalko­zunk, de redőnyjavítást és üvegezést is végzünk — kap­tunk tájékoztatást az elnöktől. — A 15 éves szövetkezet azon­ban az idei évben némi profil­módosításra szorult, a kínálko. zó gazdasági lehetőséget ki­használva autójavító és fénye­ző részleget nyitottunk február hónapban. Dunaföldváron sem állami, sem pedig szövetkezeti szektor nem végzett ilyen la­kossági szolgáltatást, így ju­tottunk mi arra az elhatáro­zásra, hogy kielégítjük a la­kosságnak ezt az igényét.' Az a meglátásom, hogy nem csu­pán mi, hanem a többi olyan szövetkezet is, amelyek észre­veszik és orvosolják a felmerü­lő, szerteágazó szolgáltatási igényeket, lassanként vegyes szövetkezetté alakulnak át. A szövetkezetei eddig elsőr sorban a stílbútorok és az ex­port fatömegcikkek gyártásá­ról ismerték, február óta ú; oldalukról mutatkoztak be £ lakosságnak. Egy viszonylag jó; felszerelt nyolcszor nyolc mé­teres műhely áll a két szak­ember rendelkezésére, akii nagy szakértelemmel, fáradha­tatlanul végzik munkájukat Szükség van a műhelyre, amil mi sem bizonyít jobban, mini az, hogy hosszú sorokban vár­nak javításra a gépkocsik éí máris kevésnek bizonyul a kél szakember, akiknek kisegíté­sén éppen a napokban gondol, kodott a szövetkezet vezetősé­ge. Ez tehát a nyitja annak a bizonyos 247 ezer forintnak Milyen lakossági szolgáltatási tervez még a szövetkezet a közeljövőben? — Ha példával kellene ma­gyaráznom, milyennek képzel­jük az ideális szövetkezetei, amely valóban kielégíti a la­kossági igényeket, akkor a szekszárdi Festő és Lakáskar­bantartó Szövetkezetei említe­ném. Az idén már új szolgál­tatásokat nem vezetünk be, de jövőre szeretnénk beindítani a kárpitos javítórészlegünket. Jelenleg egyetlen dolgozó vég­zi ezt a munkát, azonban már most megvannak azok, akik kellő szakértelemmel fognak a részlegben dolgozni a meg­alakulás után. További ter­veink között szerepel egy elektroakusztikai részleg meg­nyitása, amelyre igen nagy szüksége van mind Dunaföld- várnak, mind pedig a környe­ző helységeknek. Ilyen módon kívánjuk fejleszteni lakossági szolgáltató tevékenységünket. K. Gy. Az építmény korszerű, olaj­fő téses, körülkerített, * s min­D. Varga Márta Ami a számadatok mögött van $ Mit terveznek a dunaföldvári Faipari Szövetkezetben ? ' ZiilliÖSfllfíl

Next

/
Thumbnails
Contents