Tolna Megyei Népújság, 1971. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-18 / 272. szám

munkahely Mitől ír a Vas Népe ? Hz első Van akinek sikerül, van akinek nem. A dolgok mindenesetre úgy alakultak, mint ahogy ar­ra számítani lehetett. Két éve, hogy bepecsételték a sze­mélyazonosságijukba: okleveles agrármérnök. H Gábornak az államvizsga után még nem volt helye. Bal­lagtunk a Villányi úton és dőlt belőle a panasz. — Teljesen el vagyok kese­redve. — Talán a minisztériumba ha bemenne, — javasoltam. — Nem ismerek ott senkit. — Azért meg kéne próbálni. Hátha. — Á, megette a ioné az ilyet. Majd csak találok vala­mit. H. Gábor egy. tervezőintézet­ben kapott helyet. Végül mégis egy véletlenül közbejött is­meretség révén. Száz oldalakat fordít angol szaklapokból és nemsokára szakvizsgázik. — Állati belevaló srác a fő­nököm, — lelkendezik. — És tele vagyok munkával. csak győzzem. T. Gyula telepvezető 3 B-i ál­lami gazdaságban. — Majd hanyatt estem. Két­ezer forintot ígértek. Az ösztön­díjhoz képest óriási pénznek számított. Mikor először ide jöt­tem, az üzemvezető megkérdez­te: „Nos, hogy tetszik?" „Jobb, mint gondoltam." A beszélgetés során a továbbiakban kiderült, hogy az üzemvezető nem szereti a töltöttkáposztát meg a babfő­zeléket. Azóta megtanultam könyvelni, parancsokat osztogat­ni, munkaelosztást tartani. — Elég? — Elég. Z. Magda Pesten jártamkor meghívott a lakására. — Szépen laknak. — Aha — mondja, és feje tetején megbillen a divatos kontyocska. — Hol dolgozik? — Könyvtárban. — No, de hát úgy tudom... — Nem lett a kutatási té­mából semmi. Csak részfelada­tokat kaptam és még azért is ki kellett volna nyalnom a prof feneket, és különben is. Semmiképpen sem ment az egész. Martinit tesz elém. Nézünk a hosszú pohárba, és lassan kocogtatjuk a jeget. H. Katalin a K-i állami gaz­daságban dolgozik. Negyven ember tartozik a keze alá. — Hogy kezdte? — kérdem. — Munkába állásom első délutánján vásároltam a bizo­mányiban hetvenötért gumi­csizmát és egy kék munkakö­penyt. Másnap reggel „mun- kaelosztás”-t tartottam, ezt az­tán később sem mulasztottam el soha. Elmondtam, hogy az aznapi munkákat hogyan vé­gezhetnénk korszerűen, és az eszközök hiányában hogyan vagyunk kénytelenek mégis csinálni. Ilyenformán szó ke. rült még a szomatikus mutá­cióról is. — Jó itt? — Társadalmi ösztöndíjam volt. — S a vezetők, a főnök? — Nem mondhatom, hogy a főnökkel gyakran találkozom. „Közéleti” ember. Amikor az irodájában először voltam, a sűrű, hideg füstben, csizmás, viharkabátos emberek álldo­gáltak. A csizmák alatt lucs­kos lett a szőnyeg. Az emberek levetették a kucsmát és a ke. zükben forraltboros poharakat szorongattak. Olyan meghitt volt. Amúgy, hát... Jó itt. * Árkus Istvánnal közvetlenül az államvizsga után, egy vidéki pá­lyaudvaron hozott össze a sors. Holt részegen szállt le a vonat­ról, egy kis vulkánfiber bőrönd­del, sál meg sapka nélkül és üdvözlés helyett a kezembe nyo­mott egy forintot. — Nem hozna nekem kedves, egy pohár szódavizet? — Hová igyekszik? — Óh, csak ide az állami gaz­daságba, mondta, és (elhúzta a szemöldökét. — Na, és mit fog ott csinál­ni? — Nem mindegy? Tudom róla, hogy valahányszor a szociális segélyt osztották, Ár­kus mindig kapott. Hol a cipője volt lyukas, hol a nad­rágja kopott. A teleket, vi­harvert zöld ballonkabátban fa- gyoskodta végig. Később azt re­besgették, hogy szegény Árkust három hónap múlva kirúgták az állami gazdaságból. Állítólag or­giákat rendezett a szőlőhegyi munkásszállás különszobájában. H. Tamás segédagronómus egy 1500 holdas termelőszövet­kezetben. — A tsz-ben, míg ide nem kerültem, egy akadékoskodó, rosszindulatú agglegény dön­tött minden kérdésben. Ami azt illeti, értette a dolgát, és ismerte a helyi viszonyokat, hogy mit lehet, és mit nem. Szóval érti. Figyelmeztettek, hogy jó lesz vigyázni, a tsz-el- nök haverja. — Megijedt? — Nem. Egy pillanatra sem. Csak a zsörtölődése bosszan­tott, hogy ezt ne így, hanem úgy. Ez az ember egyszer munkaelosztás után azt mond­ta: az elvtárs elfelejtette mon­dani, hogy szedjük össze a műtrágyás zsákokat. Iszonya­tos nagyot káromkodtam. Ez az ember engem sohasem szó­lít a nevemen. Mindig csak elvtársnak hív. Neki én örök életemben elvtárs maradok. Nevet. — Nem nagy dolog, ki lehet bírni. — S az elnök? — Megvagyunk. Aránylag. • R. Péter agrárgépész egy isten háta mögötti falu termelőszövetkezetében. A nadrágzsebben megcsörrenti az aprá~ pénzt, és kihívóan rám néz. — Na, majd ón megmutatom maga* nak, milyen az én főnököm. A parányi műhelyirodában tolon­gunk, vágni lehet a füstöt, a tömény pálinkaszag mellbe vág. Egy negyven év körüli firf i fújja az ablaknak a füstöt, a zakóján elmosódott nyálas fol­tok. Bemutatkozunk. — A kollegájához jöttem, érdeklődni. — Ja igen, a kolléga, a mérnök úr. De én szarok a könyvekre. Szarok tudja? Az egész tudományos hóbele- vancra. A professzorok hülyék, nem tudják, mi a helyzet a gyakorlatban. A fiókjából sárga újságcikkeket és dicsérő okleveleket vesz elő. — Ez a lényege — rakja sorba ma­ga elé, mintha passziánszozna. Menekülünk. — Valóban nem lehet valami kelle­mes ilyen ember mellett. — Régi káder. Ha nincs hozzá vég­képp türelmem, olyanokat mondok ne­ki, hogy nonszensz, meg aproximative. Ilyenkor ideges lesz. Kisebbrendűségi komplexusa van. — Nem akart elkerülni innen? _ Hova? Agrárdiplomával nem me­hetek körzeti orvosnak. S mit tehet az ember falun? — Nős? — Az vagyok. * H. Anna egy dunántúli ál­lami gazdaság növénytermesz­tési brigádvezetője. — Nem volt könnyű idegen emberek között kezdeni, ide­gen környezetben. Kezdő vol­tam, és ráadásul nő. Annyi bizonyos, hogy az Idősebbek, főleg a nők ferde szemmel néztek. Nő, fiatal, tussal húzza ki a szemét és Pesten tanult. — Nem tudom, hol íehet a hiba. Két éve, hogy itt va­gyok, de még mindig úgy ér­zem, hogy nem fogadtak be. Már annyit gondolkodtam ezen. Bennem van a hiba? Az igazgatóhoz be se jutok, a fő. nőknél örökösen cseng a tele­fon. Ha csak nincs valami nagy ünnepség, vagy névnap. Ilyenkor sós és édes sütemé­nyektől roskadoznak a fehér papírral leterített íróasztalok. Viccekkel kezdjük. A főnök a fő helyen ül, horgászh’stóriák- kal szórakoztatja hallgatósá­gát. és időnként kirohan tele­fonálni. Siller bort iszunk, meg orosz vodkát, aztán összeborul­nak a férfiak és a nők. és sír­nak. Ilyenkor hozzájuk tarto­zom én is. * A mérnöktovábbképzőn a bőrzakós fiatalember bedugja a fülébe a rádió fülhallgató­ját, és áhitatosan bámulja az előadót. Mondják, az egyete­men minden előadást így ült végig, a fülében egy dugóval. A kockakipű előadó a jó vezető személyiségéről _ be­szélt. .. Mert a jó vezetőnek türelmesnek és udvariasnak kell lenni az emberekkel. A munkája nehéz és felelősség­teljes, éppen ezért a ió veze­tő legyen kipihent, mert fe­lelősségteljes és nehéz munká­lj ónak elvégzéséhez jó idegek kellenek... Nem figyelt oda senki. D. VARGA MÁRTA Vas megyében a Vas Népe című megyei lap tájékoztatja naponta a lakosságot a világ­ban, az országban, de első­sorban a megyében történtek­ről. Vasi lapszemlénkkel ter­mészetesen nem tudunk teljes képet adni a 281 ezer lakosú megyéről, csupán azt szeret­nénk vázolni, hogy milyen gondokkal küzdenek, mit sze­retnének megvalósítani a kö­zeljövőben, s minek örültek az elmúlt hetekben. Naponta adott hírt az újság a KlSZ-küldöttértekezletekröl. „Nem csodaszer a határozat” hangzott a hozzászólás a me­gyeszékhely ifjúságának érte­kezletén, s hozzátették, hogy a fiatalok továbbra se tévesz- szék szem elől: saját tevé­kenységükkel válthatják való­ra az Ifjúsági törvényt. Sokan szólaltak fel a szombathelyi és a másik két város, valamint járások fiataljai közül a mun­kahelyi fegyelem, a munkaerő­vándorlás, a törzsgárdatagság, a bérezés és az üzemi demok­rácia kérdésben. Oktatási problémákról az el­múlt hetekben több cikk látott napvilágot a Vas Népében. Beszámoltak arról, hogy a csepregi általános iskolában kabinetoktatást terveznek, iz­galmas riport szól a film­esztétikai oktatásról. Pedagó­gusok leckéje címmel a peda­gógusok szakmai és nevelési továbbképzéséről, valamint a korszerű technikai eszközök — magnó, írásvetítő, elektrovaria, film, tv, hanglemez bevezeté­séről a tanítási órákon. Tehát feltétlenül szükséges a pedagó­gusok elméleti támogatása; „s ennél csak az szükségesebb, hogy pedagógusaink a tovább­képzéseken szerzett ismerete­ket folyamatosan felhasznál­ják munkájúban” szögezi le a cikik szerzője. A következő írásban a felnőttoktatás hasz­nos kezdeményezéséről van szó, melyet a Szombathelyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazda­ság vezetett be: ösztöndíjat leap nak azok a dolgozók, akik szakmunkásképző intézetekben tanulnak. Mindenről — röviden Eötvös Loránd emlékünnep­séget rendeztek Celldömölkön, október 16 és 17-én a Ság he­gyen végzett ingakísérletek nyolcvanadik évfordulójának emlékére. Az ünnepség tudo­mányos üléssel kezdődött, majd Eötvös-emléktáblát avat­tak a Ság hegyen. Vas megyében — a KPM tá­jékoztatása szerint — idén kö­zel 130 millió forintot fordí­tottak utak építésére és fel­újítására. Ebből az összegből 34 kilométer hosszan hét, il­letve 9 centiméter vastagságú aszfaltszőnyeget húztak a fő­útvonalakra, november végéig közel 100 kilométeren végez­nek az itatásos hengerléssel. Még az idén átadják a szent­gotthárdi Rába-hidat, és el­készül a szombathelyi Perint- híd. Ez utóbbihoz sajnos csak később épül meg a hozzáveze­tő út. Szombathelyen a negyedik ötéves tervben 5309-zal nő a boldog lakástulajdonosok szá­ma. A Zanati úti ipartelepen házgyár létesítését tervezik 500 millió forintos beruházás­sal. November 5-én ülésezett a Hazafias Népfront Vas megyei nőbizottsága, az MSZMP KB 1970 februári határozata óta végzett nőpolitikái tevékeny­ségről. Azóta a népfront me­gyei elnöksége mellett 39 ta­gú megyei nőbizottság alakult. A megyében három városi és 77 községi nőbizottságot ala­kítottak. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 54. évfordulójának előestéjén új gyárat avattak Sárváron, a Győri Magyar Va­gon- és Gépgyár gyáregységét. A több, mint 200 milliós be­ruházással épült gyárat dr. Horgos Gyula miniszter adta át. Hol tartanak a vasi termelőszövetkezetek ? Vas megyében az ötéves terv elgő évében 107 millió forin­tos beruházást irányoztak elő a termelőszövetkezetek. A pén­zen zömmel a szarvasmarha- — 2650 férőhely — és a sertés- férőhelyeket — 4600-zal — bővítik. A cikk szerzője kör­sétát tett az épülő-szépülő szövetkezetekben, s mint írja, mindenütt lázas munkát lá­tott. A beruházók és a kivi­telezők egyaránt nagy erő­feszítéssel dolgoznak, hogy a tél beálltára megfelelő álla­potba hozzák az épületeket, s a hidegre már ne maradjon kinti munka. De ezzel pár­huzamosan az őszi vetés, be­takarítás. szállítás és szántás is jól halad. Tehát a vasi kö­zös gazdaságokban megfontol­tan és nagy rutinnal szerve­zik és végzik a munkát. A kétféle munkát — együtt és egyszerre. Jó példák Követésre méltó példáról számol be az egyik kis riport, Ha kevés az utcaseprő», címmel. A szentgotthárdi kö­zös községi tanács költségveté­si üzemének vezetője büszkén számol be arról, hogy csak négy utcaseprője van a vál­lalatnak, akik nyolc ember munkáját végzik, s csodát művelnek. De jövőre kapnak egy úttisztító gépet, s akkor valóban megéri ellátogatni a tiszta, rendezett, Gotthárdra. Bevallom, hogy a Vas Népe forgatásakor gyakran éreztem egy kis irigységet. Szinte min­den számban található be­számoló egy-egy rangos kultu­rális eseményről. S ezek az események nemcsak a „hiva­talból kötelező” megjelenések­re tartottak számot, hanem a „mindenki eseményei” voltak. Akár a megyeszékhelyen, akár kis községekben rendezték azokat. A Lakástextil '72 ki­állítás megnyitásán, a szom­bathelyi Savaria Múzeumban négyszázan voltak, a politikai könyvhónap eseménysorozatát megnyitó összejövetelen, vagy a szovjet könyvnapok nyitó aktusán is zsúfolásig megtelt a terem érdeklődőkkel. És még lehetne sorolni a rendez­vényeket, melyekbe a Vas me­gyeiek oly lelkesen kapcsolód­nak. De ehelyett egy olyan versenyről számolunk be, me­lyen csak néhányan vettek részt a vasiak, de mindenki érdeklődve szurkolta végig azokat a napokat. Usti nad Láben-ben rendezték meg az ifjú zongoravirtuózok nemzet­közi versenyét, ahova Magyar- országról három városból — Budapestről, Szombathelyről és Miskolcról — indítottak zon­goristákat. A Vas megyei fia­talok igen erős mezőnyben a negyedik helyet szerezték meg. A Vas Népéről még csak annyit, hogy a szép, színvona­las lapban a bemutatottakon kívül természetesen számtalan érdeklődésre méltó, gazdag ri­port, publicisztikai írás szól napról napra a megye lakói­nak — a megye lakóiról. Ter­mészetesen a sportnak és a „humorsaroknak” is van helye az újságban. No és az elma­radhatatlan Szombati történe­tek, melyekről csak annyit, hogy felérnek egy-egy egész újság­gal. — vhm r— Vz C. ......„-JS Kú .cgéi,. i --------------- --------- ~a i“..p*iwW h ogv a hazánkban egyre gy akoribbá vúU influenzás megbete- 'sekiick az A—2-ec vírus az ok ozója. A laboratóriumban az or- különbüzö részeiből érkező mintákat tojásokba oltják s ebből intalaiból vett anvag alapján állapítják meg, hogy az A—2-es s‘ okozta-e a megbetegedést. A védőoltásokhoz eddig az intézet mint 200 000 adag oltóanyagot szállított. I

Next

/
Thumbnails
Contents