Tolna Megyei Népújság, 1971. október (21. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-06 / 235. szám
t TÄW# P A í ü fi % 99 1 ** iTliept kell bemenni iwjonkee i A közös községi tanácsok kialakítása során megyénkben Gyönkhöz társult a legtöbb község: Diósberény, Miszla, Szakadát, Szárazd, Udvari és Varsád. A hét községnek 7162 lakosa van. Gyönk 1971. május elsejétől nagyközség. Mennyiben változott meg az emberek életritmusa 1969 júliusa, az összevonások megkezdése óta? Az anyaközséggel egyformán - fejlődnek-e a társult községek? A hivatalos ügyek közül mit lehet elintézni „otthon”, . miért kell bemenni Gyönkre? 1. A diősberényi kirendeltség vezetője Schneidler Erzsébet. Három hónapja nevezték ki. Előtte képesítés nélkül tanított. A tanácsházán beszélgetünk. Ósdi épület — ósdi bútorokkal. — Nehéz belejönni a munkába — mondja. Most a második félévi adókat szedjük. Mindenki munkán van. Még a községfejlesztési hozzájárulással is sokan tartoznak. A 260 családból 110-en. — Mi épült legutóbb Diós- berényben ? — Járda. Az idén. Százhúsz méter körül. — Ez pénzben mennyi? — Fogalmam sincs. — Mik a terveik a diósberé_ nyieknek? — Nem ismerem annyira az embereket, hogy tudjak a terveikről. A fiatalok építkeznek szombaton és vasárnaponként. Szép könyvtárat szeretnének. Gyönkről nem kapnak támogatást. Hiába kérjük a megígért anyagot, nem kapjuk meg. Télen meg már nem lehet építkezni. A község rendezetlen. Az utcákon nem látni senkit. Mindenki dolgozik. Egyik ház előtt idős férfit látok. A kerítésen kívül áll. Virágaiban gyönyörködik. — Nem jó nekünk ez az ösz- szevonás. Mindenért Gyönkre kell menni. Meg néha Tamásiba is. Tudja, ránk jár a rúd. Annak idején Szakadathoz tartoztunk. Segítettünk felépíteni a tanácsházat, akkor arra ment el a község pénze. Most meg Gyönkre építjük az orvoslakásokat. Ezért kell befizetnünk a háromszáz forint községfejlesztést. Mintha nekünk nem kellene orvos, meg lakás. Itt tizenöt éve volt orvos. Most Szabályba kell bejárnunk. Ha valaki v reggel nyolckor elmegy, délután négynél előbb nem ér haza. — Itt egyáltalán nincs rendelés? — , Hetenként kétszer van. De az orvos mindig kell — mondja Manhald József nyugdíjas. 2. A szakadáti tanácson nem találunk senkit. Magyari Béla, a kirendeltség vezetője a termelőszövetkezetbe ment. — A tanácsháza 1939-ben épült. Még a jegyzőségnek. Tudjuk, hogy a dióeberényiek- nek ez még ma is fájó pontjuk, mert akkor a két község építette. Hatvan százalékot a herényiek, a negyvenet pedig a szakad átiak fizettek — mondja Vezekényi Lajos, a termelő- szövetkezet elnöke. — A családonkénti háromszáz forintnyi községfejlesztési alapból mennyit ruháznak be itt? — Nyugodtan mondhatom, hogy több jut vissza, mint amennyit befizettünk. Tavaly ősszel készült el a 130 méter hosszú védőfal a patak mellett. Az emberek nagyon örültek. Kellett is, mert nagyon veszélyes volt az a part — magyarázza a kirendeltség vezetője, aki egyébként még nincs húsz esztendős, az idős emberek mégis nagyon bíznak benne. „Ügyes gyerek. Mindent elintéz. Kell az ilyen a faluba” — vélik az öregek. — Sokat járnak Gyönkre a szakadáíiak? — Nem. Lényegesen kevesebbet kell utazniok, mint régen. A fontosabb dolgokat itt intézzük el. Amikor valamit nem tudok, inkább én megyek be. Ha egyszerűbb a dolog, akkor telefonon beszélem meg. Különben sok segítséget kapok Gyönkről. — Mit szeretnének megvalósítani legközelebb? — Nagyon kellene a törpevízmű. De nem tudom, lesz-e belőle valami. Ugyanis a lakosság nagy része idős. Nem tudják vállalni a hozzájárulást. — Épülnek új házak Szaka- dáton ? — Kevés. Hatvantól hetvenig harminc "új ház épűtt. Az idén - csak kettő. Sajnos a lakók si'á-' ma is csökken. Három év alatt kétszázzal lettünk kevesebben —> mondja a kirendenltség vezetője. Majd ismét. Vezekényi Lajos szól: — Mi helyeseljük az összevonást, Az embereknek az a véleményük, hogy nem vesztettek semmit. Sőt. Ha községünk kicsit ügyes — no és Gyönk is — akkor néhány esztendő múlva Gyönk kültele- pülése lehetünk. És az anyagi dolgok? Arról meg azt mondom, lehet hogy néhány község most megnélkülözi a gvön- ki építkezéseket, de 2—-3 év múlva kamatosán „visszakapjuk.” Olyan beruházásokkal, melyekre egvmagunk talán soha nem lettünk volna kénesek. Most nekünk is azorVkell lennünk. hogy Gyönk minden szempontból oda jusson, hogy bírja a központi irányítást. 3. A varsádi kirendeltség vezetője Gyönkön van. Hetenként három napot tölt a közös községi tanácson. A mezőgazdasá\ gi ügyeket 6 intézi p nagyközségben. A buszmegállóban ketten várakoznak. Szabó Zoltánná iskolaigazgató, tanácstag és Sánta Antal. — A jelölő gyűléseken nehezményezték a varsádiak, hogy idén kevés jut a mi községünknek. De a vélemények máris megváltoztak. Az iskola is többet kap, mint régen. A buszjáratokat is bővítették. Igaz, hogy néhányan még mondogatják, hogy Gyönknek strandfürdő, nekünk meg egy kis villany, meg egy kis járda... — szól az igazgatónő. — Törpevízmű kellene. Más probléma nincs. Bejárni meg nem kell többet, mint régen. Vásárolni előtte is bementünk, most is — így Sánta Antal. Kiss Balázs a szikvízüzem vezetője így nyilatkozik: — Én még hivatalos ügyben nem voltam Gyönkön. Itt mindent el tudok intézni. Még az adóügyeket is. Egy dolgot viszont nagyon szeretnék. A varsádi emberek is sokat emlegetik. Szóval nagyon kellene ide egy rrpvelődési ház. A régi tanácshazán — a község legelső épületében — ugyan van a fiataloknak egy terem, de az kicsi. Tudja, például búcsúkor, vagy máskor szégyelljük oda elvinni a rokonokat. Különben biztos, hogy az idősek is gyakran járnának szórakozni, jna lehetne hova! 4. A közös községi tanácsok kialakítása előtt a gyönki tanácsapparátus 8 fő volt, most 13. A társulás előtt Varsádon és Miszlán négyen/ a többi községben hárman látták el a tanácsi teendőket. Jelenleg a, kirendeltség vezetőjén kívül eay- egy hatótás hivatalsegéd dolgozik. Tehát az összevonással csökkent a tanácsi dolgozók létszáma. — Nagyon kevesen vagyunk —1 mondja Jankó György, a nagyközségi tanács elnökhelyettese. — Ezért hetente három-három napot itt dolgozik a varsádi, az udvari és a misz- lai kirendeltség vezetője, ök régi szakemberek, sokat segítenek nékünk. A tanácsi hatáskör kibővülésével párhuzamosan megnőtt a munkánk is. Amíg korábban csak javaslatot kellett adnunk a járási tanács egy-egy intézkedéséhez, most döntenünk is kell. — Miért kell bejárni a társult községek lakóinak Gyönkre? — Anyakönyvi, gyámügyi, elsőfokú iparügyi és építési ügyekben. A hatósági bizonyítványok kiadását, a marhalevélkezelést, a hagyatéki eljárást, a lakónyilvántartókönyv vezetését, a munkakönyv kiadását a kirendeltségek végzik. —• Mi épült, illetve épül idén a hét községben? — Minden községnek a lehető legtöbbet adjuk — mondja Magyari Károly igazgatási főelőadó. — Szárazdon felújí-; tottuk a művelődési házat — a MOKÉP támogatásával. Diós- berényben augusztusban készült el egy járdaszakasz. Gyönkön moát épül egy két- rendelős, kétvárós orvosi lakás. — Kik végzik az építkezést? — Ezzel is igen nagy problémánk volt. Költségvetési üzemet szerettünk volna alapítani, de nem en-edélyezték. így j a tanácsi fejlesztési alapból I hoztunk létre egy 10 főből ál- j ló házilagos építési .brigádot. | — Milyen tempóban fejlődnek a községek? — Melyik hogyan. Mi azon vagyunk, hogy egyik község se érezze, hogy mostohagyermek. Mert nem’ azok, - | V. HORVATH MARIA A helytörténeti pályázat sorsa 1970 októberében a Tolna megyei Tanács VB művelődési osztálya, a Tolna megyei Levéltár és a Tolna megyei Hely- történeti Bizottság krónikaíró- és hélytörténeti pályázatot hirdetett meg. Az 1971. március 31-i benyújtási határidőig számos pályázat érkezett. Ezek értékelésére és az eredmény- hirdetésre május 20-án került volna — a tervek szerint — sor. Azóta a megyei művelődési osztályhoz, de lapunkhoz is számos telefon és levélbeli érdeklődés futott be, mely teljes joggal tudakolta a nagy szellemi energiát és munkaidő-ráfordítást követelő pályázatok sorsát. Érdeklődésünkre a me gyei tanács művelődési osztályától azt a felvilágosítást kaptuk, hogy az eredményhirdetés és a díjak átnyújtása technikai okok miatt elhúzódott (amiről tér ‘‘esen az érdekelteket akár egy rövid sajtóközlemény erejéig is tájékoztatni lehetett, sőt kellett volna), azonban e hó végéig megtörténik, Az első hőnap tapasztalatai a tengelici diákotthonban Alig múlott egy hónapja, hogy közel száz általános iskolás birtokába vette a tengelici diákotthont. E nem túlságosan hosszú időszak örömeiről, gondjairól érdeklődtünk, arról, hogy a gyerekek valóban otthonra találtak-e az új intézményben. Kovács Jánosnak, a diákotthon vezetőjének nem volt éppen jókedve, mikor felkerestük. A kivitelező vállalat ugyanis anélkül, hogy megkérdezte volna őket, saját dolgozójának adta el a felvonulási épület anyagát, pedig az iskolának, diákotthonnak is nagy szüksége lett volna rá. Abból akartak raktárt építeni. Most aztán szaladgálhatnak ismét építőanyag, szállítóeszköz után, a készet meg az orruk előtt viszik el. Mikor a gyerekekre, nevelési problémákra terelődik a szó, Kovács ,János is megenyhül. — Most folyik a kisebb közösségek kialakítása. Különböző — elsősorban személyi- és környezethigiéniával kapcsolatos feladatokat adunk a gyerekeknek és közben megfigyeljük őket. Fontodnak tartjuk, hogy különösen a kezdeti időszakban minél több közös élményük legyen. A primér közösségek ugyanazok a diákotthonban is, mint az iskolában^ A csoportvezető és az osztályfőnök állandóan kapcsolatot tart fenn egymással. — Az otthon lakói pusztákról, apró falvakból jöttek, ahol nem voltak kötöttségek. Hogyan szokták meg az itteni fegyelmet? — Főként az első napokban fordultak elő kisebb problémák. Legtöbbjük itt találkozott először csapból folyó vízzel, zuhanyzóval. Az utóbbit néhányan ki Is próbálták és mire észrevettük, bokáig érő hideg vízben tocsogtak. A lefolyó ugyanis eldugult, de ez nem zavarta őket. A zuhanyzás után mi is alaposan megmostuk a fejüket és gyorsan ágybadugtuk a társaságot. A folyosón lévő ivókúttal is először inkább csak játszottak, de most már tudják, hogy mire való. Mikor benézünk a hálótermekbe, mindenütt tisztaság, szinte katonás rend fogad bennünket. Az ágyak plédekkel szépen, egyformán letakarva sorakoznak egymás mellett. A paplanok alatt hófehér lepedők simulnak a matracra. Nincs rajtuk egyetlen gyűrődés, ránc sem. A földszinti ebédlőben éppen ebédel az eg>rik csoport A ■ gyerekek csendben várják, míg az ügyeletesek tálalnak, aztán . elkezdik kanalazni a bablevest. — A szülők, különösen az első hetekben alaposan fel- trisznyázták a gyerekeket, mikor hétfőn reggelenként útjukra bocsátották őket. Azóta már sokan megfordultak itt és láthatták, hogy erre nincs szükség. — mondja Illés Antal az iskola és a diákotthon igazgatója. — Ha hoznak magukkal egy kis gyümölcsöt, azt mi se bánjuk, mert faluhelyen nagyobb mennyiségben és állandóan ezt nehezen tudjuk biztosítani. Nemrég az egyik kislány édesanyja örömmel újságolta, hogy hízott a csemetéje, mióta nálunk kosztol. Persze azért előfordul még, hogy egy-egy vacsora után ottmarad a tányéron a sajt, vaj, vagy a májkrém. A falusi családok asztalára ugyanis ritkán kerülnek ilyen, ételek, és a gverékek ezeket még nem szokták meg. Mint Illés Antal, elmondotta, gondot okoz a tanulók szombati és hétfői utaztatása. Eddig a helyi tsz segített, de nemsokára beköszönt a tél, és könnyen megfáznak a gyerekek a nyitott tehergépkocsin. Jó lenne, ha a Volán autóbuszjáratot indítana a környező kisebb településekre, legalább hét elején és hét végén. A másik probléma, hogy azokat a tantermeket használják tanulószobaként, ahol délelőtt oktatás folyik. így majdnem az egész napot egy helyen töltik a kisdiákok. Tehát vannak még kisebb- nagvobb gondók, de rövid látogatásunk során mi is meggyőződhettünk róla, hogy > jól érzik magukat a gyerekek,’ az új intézményben igazi otthonra találtak. GYURICZA MIHÁLY Kongresszusi készülődés a Lainpart ZIM Bonyhádi Gyárának KlSZ-szervezetében Szeptember hónapban zajlott le a 3. alapszervezet vezetőségválasztó taggyűlése, valamint a csúcsvezetőség-választó taggyűlés. Azonkívül szeptember 21-én megalakították a gyári fiatalok a Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Tanácsát (FMKT), hogy ezzel a mozgalommal is elősegítsék a kongresszusi .munkaversenyben a jó eredményt. (A KlSZ-szerve- zet az országos és járási kongresszusi munkaversenybe benevezett.) A vállalat vezetősége szakdolgozat-témákat írt ki a fiatal műszakiak és közgazdászok számára. Az éves munka eredményeit a. versenykiírás szerint értékeli és a kiváló munkát végző fiatalokat erkölcsi és anyagi jutalmazásban részesíti. Az FMKT-n belül megalakult a műszaki. fiatalok számára az Ifjúsági' Társadalmi Tervező Iroda (ITTI), amely tervezési és szerkesztési feladatokat vállalt. Az FMKT további feladata, a fiatalok szakmai és politikai továbbképzése, a brigádmozgalom támogatása, ifjúsági brigád létrehozása. Ezen kívülKiváló ifjú szakmunkás” versenyt szerveznek, és koordinálják a védnökségi munkákat. Erdészeti jeepek bemutatója Október 12-én és 13-án erdészeti gépbemutatót rendeznek a Gemenc! Állami Erdő- és Vadgazdaság területén. Ennek keretében nemcsak a hazai gazdaságok, vállalatok mutatják be legkorszerűbb gépeiket, hanem külföldi cégek is. A bemutatóra svéd, olasz, kanadai, finn, csehszlovák, osztrák, lengyel és jugoszláv vendégeket várnak. A program szerint a tolnai csemetekertben az erdőtelepítési, felújítási és ápolási géneket, berendezéseket, a szálkai erdőben a fakitermelő, anyagmozgató és rakodó gépeket, Pörbölyön a fűrészüzemi gépeket, Keselyűsben ped’g a vadgazdálkodásban alkalmazott gépeket mutatják be. A kétnapos program keretében öt előadás hangzik el. Az előadók, dr. Sze. pesi László, az Erdészeti Tudományos Intézet főigazgató- helyettese, dr. Káldv József tanszékvezető egyetemi tanár, dr. Vilcsek János, a Mátrafü- redi Kutatóállomás igazgatója, dr. Pankotai Gábor rektorhelyettes, tanszékvezető egyetemi tanár és dr. Bencze Lajos tanszékvezető egyeterpi- tanár. A bemutató tanulságait dr. Gergely István miniszter- helyettes foglalja össze. >
