Tolna Megyei Népújság, 1971. október (21. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-05 / 234. szám
Egy börtönlázadás — és háttere Tizenegyezer kilométeres repülőút után pillantották meg először — a Magyar Népköz, társaság elnökét a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságba szállító — IL—18-as külön- gép utasai, a jellegzetes koreai tájat, a végtelen aranysárga rizstáblákat. A szeptember vé_ gi rizsaratástól még két hét választott el. Hosszú út állt mögöttünk, ezt azonban két körülmény tette kellemessé. Az egyik a repülőgépünk, amelyben oda- vissza 35 óra 25 percet töltöttünk el a 22 ezer 500 kilométeres repülőúton, és ez idő alatt szinte otthonunkká vált. A gép konyhája mindvégig biztosította a kiváló minőségű étkezést, a megszokott magyar ízeket. Egy-egy külföldi étkezés után bizony ez a konyha hozta helyre a kimerült gyomrokat. A másik, amely utunkat könnyítette: a szovjet elvtársak vendéglátása vojt. Phenjan felé tartva külön- repülőgépünk Kujbisevben, Omszkban, Irkutszkban és Habarovszkban szakította meg út_ ját. Mindenütt a helyi pártós állami vezetők fogadták a magyar vendégeket, az újságírókat pedig a helyi lapok vezető munkatársai. Szibériában hidegre számítottunk, kellemes őszi időjárás fogadott mindenütt, nem kerültek elő a bőröndökből a meleg sálak és fejfedők. Phen- janban 24—26 fokos meleg, ragyogó napsütés várt, de a levegő páratartalma 75 százalékos volt. Itt szükség volt a tavaszi öltönyökre, a fehér ingekre és sokszor a kedvesen felajánlott legyezőkre is. barátok között Történelme során a koreai nép egyaránt megismerte elnyomóit, ellenségeit és barátait. Az első elnyomók a mongol kánok voltak, őket a mandzsu dinasztia követte, majd a múlt században a franciák és az amerikaiak kíséreltek meg betörni a koreai félszigetre. Ezt követték a japán támadások, amelynek a vége 1910-ben a japán annektálás lett. 1945 augusztusában a szovjet hadsereg szabadította fel Koreát a japán gyarmati iga alól, de szeptemberben az amerikai csapatok megszállták Dél- Koreát. Ez végül is az ország megosztásához vezetett. 1950- ben megkezdődött a KNDK ellen a dél-koreaiakkal szövetkező amerikai imperialisták fegyveres intervenciója, amely három éves háborúba sodorta az országot és csak 1953-ban, fegyverszünettel ért véget. A hadműveleteket beszüntették, de a békét mindeddig nem teremtették meg, rendszeresek a KNDK elleni amerikai és dél-koreai provokációk, változatlan az ország kettéosztottsá- ga. A koreai népben mélyen él a japán elnyomók és az amerikai intervenciós csapatok kegyetlenségeinek emléke. Bármerre is jártunk, mindenütt ezt tapasztaltuk. Megtekintet, tűk Phenjanban a „Honvédő háború és a győzelem” nevet viselő múzeumot, ahol megörökítették a koreai nép küzdelmét ellenségei ellen. Termeiben őrzik azon hősök képeit, felszerelési tárgyait, akik életüket áldozták, különleges hősiességet tanúsítottak ebben a harcban. De láttuk itt nap. jaink dokumentumait is: lelőtt amerikai repülőgépek, elsüllyesztett hadihajók képeit, maradványait. Bármerre is járt Losonczi Pál és kísérete Koreában, mindenütt a barátot megillető szeretettel és megbecsüléssel fogadták. A Japán tengerpartján fekvő Hamhüng városában például negyedmillió ember állt az utcákon, színes zászlócskákat lengetve, népviseletbe öltözve, a szivárvány minden színében pompázó legyezőkkel, virágszőnyeggel, magyar és koreai zászlókkal, lampionokkal. És zúgott a „Manszé! — Manszé!” — kiáltás, amellyel a koreaiak ked. vés vendégeiket köszöntik. Amikor a magyar vendégek Kim ír Szen-nel, a Koreai Munkapárt Központi Bizottsága főtitkárával, a KNDK minisztertanácsa elnökével találkoztak, ő is megemlékezett ar. ról az önzetlen segítségről, amelyet a magyar nép nyújtott a háború után romokban heverő országnak, köszönetét mondott a támogatásért, amely segítette a további fejlődést. De az előbb említett múzeumban is őrzik, a többi között, annak a támogatásnak az emlékeit, amelyet népünk, kormányunk az 1950—53-as háború idején nyújtott. Láttuk a 'magyarországi szolidaritási tüntetéseket megörökítő fényképeket, a magyar kórház néhány felszerelési tárgyát, egy. egy adományozott ruhát, takarót — emlékként. A találkozások során a koreai vezetők hangsúlyozták a két nép közötti barátság további erősítésének, az egymás jobb megismerésének fontosságát. Megállapították, hogy Elnöki Tanácsunk elnökének látogatása során a két nép még közelebb került egymáshoz. A látogatás idején írták alá a gazdasági és műszaki-tudományos kormányközi konzultációs bizottság létrehozásáról szóló egyezményt is. E bizottság feladata lesz felkutatni, melyek azok a tennivalók, amelyekre az együttműködés során kölcsönösen szükség lesz, mely területeken lehet a két ország közötti együttműködést tovább szélesíteni. Barátságunkat tovább erősíti, hogy a látogatás során a magyar vendégek hangsúlyozták; a Magyar Népköztársaság minden fórumon őszintén, következetesen és határozottan támogatja továbbra is a koreai nép jogos követeléseit, beleértve a két országrész békés egyesítését is. CSODÁLATRA MÉLTÖ EREDMÉNYEK Koreában járva lehetősé, günk nyílt megismerkedni a nép életével. Elsősorban az építés nagyszerű üteme, az ipar és a mezőgazdaság jelentős fejlődése, a porig lerombolt ország teljes újjáépítése keltett csodálatot bennünk. Láttunk képeket az 1953-as Phenjanról, amikor minden romokban hevert. Koromtól megfeketedett tűzfalak, a házak helyén puszta föld, az utak helyén árkok és bomba- tölcsérek — ez maradt a háború után. Az akkor négy- százezer lakosú fővárosra négyszázhúszezer bomba hullott. Korea falvait és városait lerombolták, a hidakat felrobbantották, a víztárolókat tönkretették, a gyárakat és bányákat elpusztították. Most egészen más kép fogadott bennünket. Uj házak, gyá. rak, tiszta és derűs utcák, modern üzemek, az aranyló napsugárban beérő rizstáblák. Háromszor is repültünk az ország felett, a gépről letekintve szabályozott folyók, duzzadó víztárolók csillogtak a hegyekben, a rízsföldek között. Emberkéz alkotta szépség a hatalmas, zöld növényzetben gazdag hegyek, a homokos tengerpart, a tengerből a partok mentén meredeken kiemelke. dő, kúp alakú kicsinyke szigetek egzotikus látványa közepette. Az ország őrzi régi építészeti emlékeit, az utak mentén a falvak házait még sár. kánytetővel építik, még állnak mindenütt a sárkánytetős pihenők. A fővárosban a Moran- t>on Színház és az új Nagyszínház is ebben a hagyományos stílusban épült, restaurálták az ősi motívumokkal ékes egykori városkaput, a Tedong- kaput, a Moranbon hegy gyönyörű kilátóit. De a fővárosban és az általunk megiátoga. tott Hamhüng városban már az építkezések többségére a modern irányzat jellemző. Ilyen Phenjanban a netven- ezres stadion, az új tv-torony, a Phenjang Szálló, a mand- szundei kongresszusi palota, a legtöbb állami intézmény székháza, a Kim ír Szén egyetem, a csodálatos úttörőpalota, az új cirkusz épülete. Modernek a Phenjan két részét elválasztó Tedong folyót átívelő hidak is. És modernek az új lakóházak. A legszebb talán a Csollima sugárút, ahol fél év alatt egy modern, új lakótelepet építet. tek. Mindezek a létesítmények a koreai nép szorgalmát, csodálatra méltó munkáját tükrözik. (Folytatjuk) MITZKI ERVIN Egy régi templom, New York állam egyik eddig ismeretlen kisvárosa, Attica újabb amerikai tragédiával bővítette az eddigiek sorozatát. Attica börtönének foglyai a kegyetlen bánásmód elleni tiltakozásul fellázadtak, s túszként foglyul ejtették a börtönőröket. Rockefeller kormányzó parancsára a rendőrség rohamot intézett a börtön ellen, letörte a lázadást. Közölték, hogy a rohamnak 41 halálos áldozata volt: 10 túszként fogva tartott fegyőr és 31 elítélt. Közvetlenül a zendülés letörése után Russel Oswald, New York állam börtöneinek igazgatója hajmeresztő nyilatkozatot adott a sajtónak, azt állítván, hogy a túszként őrzött börtönőrök torkát egy-egy lázadó elvágta, mégpedig még az ostrom előtt és — így állította — a börtönőröket borzalmasan Megcsonkították. Oswald egész sor olyan részletet ismertetett, amely a történet hitelességét volt hivatva bizonyítani. Mint a börtönök igazgatója elmondta, minden megkötözött fegyőr mögött ott állt az előre kijelölt hóhér, aki azután elnyisszantotta az áldozat torkát. Arra a kérdésre, hogy a fegyőrök közül miért csak tizet öltek meg a lázadók, az igazgató azt a magyarázatot adta, hogy a rendőrök mesterlövészei a börtönt körülkerítő magas falak tetejéről távcsöves puskákkal lelőtték a lázadókat, mielőtt még meggyilkolhatták volna valameny- nyi túszt. Az igazgató az újságírókat végigvezette a börtönön, s a vértócsáknál azt is megmondta, hogy ott melyik fegyőrt ölték és csonkították meg. Egy tudósító megkérdezte: nem képzelhető-e el, hogy egyes fegyőrök véletlenül, az ostrom során, a golyózáporban lelhették halálukat? Russel Oswald határozottan kijelentette: „Ez teljességgel kizárt”. Ennyi részlet, ennyi határozott állítás eredményeként senki se vonta kétségbe a hivatalos tájékoztatást. Nixon elnök azonnal gratuláló táviratot küldött a kormányzónak, Spiro Agnew alelnök meleg nyilatkozatban dicsérte meg a hatóságok határozottságát, Rockefeller pedig a börtönt elfoglaló rendőrség vezetőit árasztotta el dicsérő szavakkal. Azóta nyilván elsietettnek tartják a sok gratulációt. Másnap nyilatkozatban megcáfolták a börtönhatóságok minden állítását. A boncoló orvosok kijelentették, hogy egyetlen fegyőr torkát sem vágták el, egyetlen túsz testét sem csonkították meg. Haláluk oka minden esetben lőtt seb volt, némelyikük testét 8—10 golyó találta el. pagodatetőveL És a foglyoknak nem volt semmiféle lőfegyverük. Csak a rendőrök lőttek, csak a rendőrök zúdítottak tüzet a börtönre — és a tények tanúsága szerint — anélkül, hogy célpontjaikat megválogatták volna. Edland doktor és a többi orvosszakértő által készített boncolási jegyzőkönyvek, a holttestekről készült felvételek leleplezték Russel Oswald ts társai hazugságát. A börtönigazgató kényszeredett mosakodása senkit sem győzött meg. Azt állította: „bizonyos munkatársai” félrevezették ;.. A kormányzó, az alelnök, az elnök — hallgatott, Természetesen az amerikai közvélemény azt kérdezi: miféle „bizonyos munkatársai’’ lehetnek Oswaldnak, akik nem tudják megkülönböztetni a késsel átvágótt torkú és megcsonkított holttestet egy puskagolyó szaggatta tetemtől? Feltehetően arra számítottak: a boncoló orvosok majd „igazolják” a hivatalos vádat. Nem így történt: az orvosok nem voltak hajlandók meghamisítani a boncolási jegyzőkönyvet. Mindez azonban, a botrány részleteivel együtt, tulajdonképpen mellékes kérdés. A lényeges kérdés az, hogy a börtönhatóságok a foglyok ellen akarták hangolni a közvéleményt, el akarták terelni a figyelmet a börtönökben uralkodó állapotokról, arról a helyzetről, amely a végsőkig elkeseredett foglyok zendülését kirobbantotta. És ez az igazi botrány, amely megrendítette az amerikai közvéleményt. Gibson, Newark néger polgármestere, az atti- cai rémtörténetben a fajüldözés egyik megnyilvánulását látta, hiszen — mint mondta — „ugyanarról a haragról van szó, amely erőszakot szül az Egyesült Államok oly sok néger gettójában...” William Künstler, az ismert jogász, aki a lázadás után közvetíteni próbált a foglyok és a hatóságok között, kijelentette, hogy „a gaztett a My-Lai-i vérengzéshez hasonlítható”; Kennedy szenátor kijelentette, hogy az amerikai börtönreformra múlhatatlanul szükség van. A szenátornak nyilván igaza van, hiszen az amerikai börtönökben még élesebb a faji megkülönböztetés, a kizsákmányolás, a politikai elnyomás, mint általában a közéletben. Nem véletlen, hogy az atticai ostrom napján egész sor amerikai börtönben voltak tüntetések. A helyzetet súlyosbítja, hogy sok börtönben a foglyok feketék, a fegyőrök fehérek. Különösen kegyetlenül bánnak azokkal a négerekkel, akik a Fekete Párducok mozgalmához vagy más radikális néger szervezethez tartoznak. Rudnyánszky István AZONNALI BELÉPÉSSEL felveszünk Nagymányok és Grábóc környéki lakos, „D” KATEGÓRIÁVAL RENDELKEZŐ GÉPKOCSIVEZETŐKET Jelentkezési cím: Szek- szárd, TŐVÁLL. Rákóczi u. 85—87. Telefon: 12—495. Ügyintéző: Sebestyénné. (51) Napfényes Koreában Az új operaház — a régi és a modern építészeti elemek szép együttese.
