Tolna Megyei Népújság, 1971. október (21. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-31 / 257. szám

AZ

OPERAHAZ

HOMLOKZATA

Slawomir Mrosehs

Esténként felgyúlnak a fények, kitárják a kaput, s megindul az ünneplőbe öltözött közönség, hogy elfoglalja helyét a Opera nézőterén. Ma Bartókot játszanak, holnap Muszorgszkijt, szerdán, Richard Strausst, aztán Verdit, Mozartot, vagy Szokolayt. Egyik nap Anfia Moffo énekel, másik nap a Bolsoj vendégjátékát hirdeti a színlap. A nemzetközi zenei életben „jegyzik”, számon tartják a Magyar Állami Operát.

Operaházat nálunk csak a múlt század utolsó .negyedében építettek, pedig akitor a hazai operajátszásnak .már szép hagyományai voltak. Az első magyar nyelvű operát Chudi olasz zeneszerzőtől a „Pikko hertzeg és Jutka Perzsiát Szerelemhegyi András fordításában, 1793-ban Budán adták elő. (Ezt az operát az idén nyáron harmadízben a Szentendrei Theétrum tűzte műsorára.) A következő évtizedekben a nagy vidéki társulatok — Kolozsvárott, Nagyváradon,_ Debrecenben, Kassán, Miskolcon — adtak színpadot operáknak. Mígnem 1837-ben, a Pesten felépült N emzeti J átékszín (később Nemzeti Színház) megtartotta első zenedráma bemutatóját, a Sevillai borbélyt, Rossini operáját ugyanazok az énekművészek tolmácsolták, akik már másfél évtizeddel azelőtt Miskolcon énekelték.

Majd fél évszázadig ez a színház adott otthont a prózai és a zenés drámának is. A 60-as évek során felmerült az igény az opera önálló otthonának megteremtésére. 1872-ben bizottságot neveztek ki, amely kijelölte a felépítendő opera helyét. Megvásárolták a Sugár úton (a mai Népköztársaság útján) a Hermina téri zsibvásár telkét, ahol az Operaház ma is áll. A pályázaton Ybl Miklós terve nyerte el a bírálók tetszését. S 1875. őszén ünnepélyesen megkezdődött az építkezés. Dr. Podmaniczky Frigyes intendáns, Ybl Miklós és Hofhauser építési vállalkozó tették meg az első kapavágásokat.

Kilenc évig építették a díszes palotát, Ybl Miklós személyes vezetésével. Külseie- belseje szépen harmonizáló, ünnepélyes alkotás. Homlokzatának magas ívelése, loggiái, márvány oszlopai, fényárban úszó lépcsősora, igazi olasz palotához hasonló P-lyosója, a sok aranyozás, s olyan freskók, mint Lotz Károlyé a nézőtér fölött, vagy Feszty Árpád, Than Mór, Vastagh György, Székely Bertalan falfestményei méltán fokozzák az épület szépségét. A bejárat fölött, a legfelső erkélysoron 16 nagy zeneszerző szobrát helyezték el, a főhomlokzat fülkéiben a négy múzsa kapott helyet, s a főbejárat jobb és bal oldalán a két magyar zeneszerző géniusz, Liszt Ferenc és Erkel Ferenc szobra áll.

A nézőteret 500 lángű légszesz csillár és az emeleti páholysor előtt 12 kisebb csillár világította meg. A színpadi hatás-világítást már ekkor négy 1200 gyertya erősségű ívlámpa szolgáltatta. A sok gyertya már az első estén kisebb tüzet okozott. Az épületbe 1805 nyarán szerelték be a villanyt. Már építésekor különleges színpadtechnikával látták el, az Operát, „a színpad vagy egyes részei vízerőmúvezettel emelkedtek, süllyedtek”.

Amikor 1884. szeptember 26-án megnyitották a Magyar Királyi Operát, műsorára a Bánk bán első felvonását, a Hunyadi László nyitányt és a Lohengrin első felvonását tűzték. Mint Móra Ferenc egyik írásából i-merjitv, az igazgatóság kérés-ke Liszt Ferenc a írem'.'U '••*•*, ..Királydalt” kon sr-Mt. Ft • -n szon- !?áii a Rákóczi nóta dallamát

Az állatokat szeretni kell

Hátborzongató jelenetet láttam egyszer az utcán: egy kutya marcangolt egy macskát. Mivel állatszerető ember vagyok, mérgemben úgy a kutyába rúgtam, hogy hatot bukfencezett.

— Állatkínzó! — szólalt meg valaki mögöttem. Hátranéztem, s egy deltás férfiút pillantottam meg. — Állatkínzó! — sziszegte még egyszer. — Ezt a kiskutyát bántod?!

És mielőtt közbeléphettem volna, ez a brutális alak úgy oldalba vágta a cicust, hogy a szegény pára majdnem kimúlt. Szerencsére mégsem múlt azonban ki, mert a tények szerint egy-kettőre talpon termett, s fújva, karmolva rontott ismét a kutyára, mert közben az is teljes harci készültségben állt már. Dühösen felmordul, tam:

— Nézze uram, maga azt hiszi, hogy ezt csak úgy megússza?! Azt hiszi, hogy a macs, ka, mivel nem tud panaszkodni, nem egy érző élőlény? Szegény pára nem csupán a fizikai fájdalmat, hanem azt a szörnyű megvetettséget is érzi, amelytől ön nem volt hajlandó megkímélni, ön azt gondolja

Legszebb színházunk: az Operaház

vélték felismerni^ ezért a lojális vezetőség lemondott Liszt művének előadásáról.

A káprázatos megnyitón ott szorongott a főváros akkori előkelősége, megjelent Ferenc József és Klotild főhercegasz- szony, Albrecht főherceg a császár lányát, Mária Doroty- tyát vezette, ott voltak Tisza Kálmánnal az élen a kormány tagjai, s olyan hírességek, mint Munkácsy Mihály, Fűlsz- ki Ferenc, Arany Lászlóné, Paulay Ede.

Alig kezdődött meg az előadás, amikor a kinnrekedt embersereg megostromolta az Opera kapuit. A Vasárnapi Üjság szerint „A tömeg ahol ajtót talált, ott ment be. Az udvari felüljárót is megostro- molta, semmibe véve a burg- zsandárokat.”

Operánk rövid idő alatt nemzetközi tekintélyt vívott ki' magának. A 90-es évektől a világ leghíresebb énekesei — mint Slezák, Kurz Zelma, Caruso, később Calvé Emma, Lauro Volpi, Pertile, de Luca, Gigli — tartották becsvágyukvajmi keveset értő intendáns látta el, aki beleszólt a műsorválasztásba, a szerep kijelölésébe, a gazdasági ügyekbe. Hangoztatták, az Opera udvari intézmény. Ezért aztán olyan világnagyságok, mint Mahler és NikiSch \rtur rövid ideig maradtak — maradhattak —■ az igazgatói székben. Csak Bánffy intendánssága alatt — Hevesi igazgatósága idején talált egymásra gyümölcsözően a két művelt elme — olyannyira, hogy működésük az Opera egyik legfényesebb idejét jelenti.

Hogy mennyi gond — visz- szásság akadt az opera Körül, arra illusztrálásul álljon itt néhány korabeli újságcikk címe, vagy néhány sora:

íme: 1885. Fővárosi Lapok: A magyar dalcsarnok ügye: a bukás szélére jutott.

1886. Pester Lloyd: Érvek a bérbeadás mellett.

1905. Operaházi képtelenségek. Súlyos hibák az űpera vezetésében, műsorpolitikájában.

1909. Népszava: Botrány az operában. A kórus sztrájkja.

1919. Népszava: Az Operaházat szénhiány miatt bezárták.

1925. Magyarság: \z opera 1925. február 13-i bezárásának története.

1925. Napkelet: Az operai zenekar sztrájkja.

Időközben persze olyan fényes lapok is kerülnek az opera történetébe mint 1917- ben az első Bartók-mű, a Fából faragott királyfi bemutatója. Vagy 1926-ban nagy sikert arató Kodály: Háry János premier. A harmincas években Nürnbergben, majd Bayreuth-ban, Milánóban, Firenzében vendégszerepei a magyar operatársulat.

Aztán a felszabadulas után, 1945. március 15-én Kodály Psalmus Hungaricusával és a Bánk bánnal megnyitják az új korszakot, az Opera máig is ívelő, gazdagodó, kiteljesedő legutóbbi negyedszázadát...

KÁDÁR MÁRTA

hak, hogy a magyar operaszínpadon énekeljenek.

A nemzetközi operaszínpad eseményeit figyelemmel kísérve egymást követték a bemutatók. Bizet operáját: a Párizsban csúfosan megbukott Carment a magyar opera vitte sikerre. Mascagni Parasztbecsületét az 1890. májusi olasz- országi bemutató után már decemberben nálunk is játszották. Leoncavallo Bajazzókját a milánói ősbemutató után alig egy évvel előadták.

Magyar műveket is szép számmal bemutattak. Mindjárt az első évadban Erkel: István királyát, a következő években Goldmark Sába királynőjét

Nagynevű igazgatók, karmesterek, rendezők követték egymást az Opera élén: Erkel Ferenc, Mahler Gusztáv, Nikisch Artúr, Hevesi Sándor, Tango Egisztó, Szép hangú énekesek; mint az első évek nagy szopránja Wilt ttäria, az olasz hőstenor Pariotti Gyula. S hogy a későbbi évek nagy nevei közül is említsünk néhányat: Sándor Erzsi, Kör- nyei Béla, Székelyhídi Ferenc, Medek Anna, Basilides Mária, Pataky Kálmán, Némelhy El- ’I, Walter Rózsi, Takács Mi- ’ ’’y.

Az Opera főigazgatását éve- i ig, évtizedekig a művészetbe*

Motívumok a múMiua «Somogyi hímzések“ kiállításáról.

hogy ennek az elhagyatott altatnak ebben az ügyben nincs kihez fordulnia? Téved urasá- god, mélységesen téved! Én az ilyesmit.nem hagyom szó nélkül!

Ebben a pillanatban jól fül- tövön akartam rúgni a kutyát de a lábam valahogy félrecsúszott — focistáknál is előfordul ilyesmi! — és a kutya így csak éppen, hogy megtán- torodott.

— Hallja, — támadt rám a deltás, — amit maga csinál, igazán felháborítja az embert. Ha nem tudná, a kutya már ősidők óta a leghűségesebb barátja az embernek. Jóban, rosszban együtt van veié. Már a kőkorszakban is ugye..; maga meg itt'... maga meg..j

— Ez abszurdum!! — bömböltem magamból kikelve. —* És még maga meri magát embernek nevezni? Most, a huszadik században? Miért rángatja annak a szerencsétlen macskának a farkát? Felforralja az emberben a vért!

Még a lélegzetem is elállt, olyan dühös lettem. Nagy nehezen tudtam csak egy lécet kiszakítani a közeli kerítésből.

A macskakínzó idegen megdermedt égy pillanatra, majd elhűlve mondta:

— Mi az?! Léccel akarod ütni a kutyát?! Na, majd adok én neked!!

Felkapott egy féltéglát, s a brutális alak megcélozta a cirmost. Ennek láttán én nemes érzelmektől fűtött felindultsá- gomban a kerítésléc vastagabbik végével akartam odasózni a kutyának. Legnagyobb sajnálatomra azonban a kis piszkos dög kereket oldott. De el- iszkolt a macska is. Fogtuk magunkat és utánuk eredtünk. Én a magasba tartott léccel, ő meg a tégladarabbal. Minden erőmet összeszedve futottam, mert az egész emberiség tiltakozott bennem ez ellen a gonosztevő ellen, gki minden áron meg akart előzni. Pe- chemre mindkét állat hamarosan eltűnt a szemünk elől. Megálltunk. Ügy lihegtünk, fújtunk mind a ketten, mint egy ócska kovácsfújtató. Undorodtam ettől az állatkínzó gazembertől, de mégsem ütöttem meg. Pedig a kutya helyett. de odasóztam volna neki a léccel! De féltem, hogy ha így teszek, az ő “kezében sem marad nyugalmi állapotban a féltégla. Mit tehettem egyebet, bemutatkoztam. Megemelte a kalapját ő is:

— Végtelenül örülök, — mondta, A nevét nem értettem meg.

— Szép időnk van, — néztem rá megvetőn. — Szép napos ... — bővítettem a dolgot, hogy még jobban megalázzam.

— Igen ... napos... szépen süt... — helyeselt bólogatva a megalkuvó disznója.

— Nem néznénk be valahová egy pohár sörre? — vetettem oda neki csak úgy félvállról, mélyen lebiggyesztve az ajkamat.

— Nézzünk, — fogott karon, mintha a menyasszonya lettem volna.

Kényelmesen lépkedve indultunk el, hogy megigyunk egy korsó sört. Hadd tudja meg ez a becstelen állatkínzó, — fújtam magamban, — hogy velem nem lehet csak úgy ku. koricázni!

Saraié Rozália fordítása,