Tolna Megyei Népújság, 1971. október (21. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-31 / 257. szám

Ha majd Johnny hazatér a háborúból A városi munkanélküliség és az infláció veszélyes keveréke, amely Vietnam után várható A The Daily Telegraph írja t Mióta az amerikai városok 1967-ben és 1968-ban lángra lobbantak, a viszonylagos nyu­galom időszaka következett. Az emberek kevesebbet be­szélnek a „hosszú, forró nyár­ról”, és bár a meleg idő alatt további lázongások fordultak elő az ország nyomornegyedei­ben, egyik sem csapott olyan szenzációt, mint néhány évvel ezelőtti a wattsi vagy a det­roiti — vagy akár Washing­ton belvárosának felgyújtása és kifosztása, amely Martin Luther King lelkésznek, a né­gerek vezérének meggyilkolása után következett. De ahogyan idén emelkedik a hőmérséklet, egy sereg jel vall arra, hogy ismét széle­sebb skálájú polgári rendzava­rás esedékes. Tavasszal — bár külföldön nem keltettek na­gyobb figyelmet — már való­ban komoly zendülések voltak New York Borwnsville negye­dében, ahol fiatal négerek egész roskadozó háztömböket lobbantottak lángra, nyilván azért, hogy az egészet a po­kolba küldjék. Zavargások vol­tak Chattanoogá.ban (Tennes­see) és másutt. Hogy ezek az események még az amerikai sajtóban sem kaptak nagy te­ret, ez egyszerűen azért van, mert már megszokottá váltak, mint az élet normális esemé­nyei. A munkanélküliség az ame­rikai nyomornegyedekben rendkívül magas. Az országos számarány 5,0 százalék, az úgynevezett „belvárosokban” azonban a számadatok sokkal magasabbra szöknek. A néger a Puerto Kico-i és a mexikói származású amerikaiak vonat­kozásában kétszer akkorát. A nagyvárosok polgármeste­rei egyetértenek abban, hogy a központi kerületeikben a munkanélküliség igazi szám­aránya inkább 35 százalék kö­rül lehet. Baltimore-ban pél­dául, amely Washingtontól csupán 30 mérföldre esik, becs­lés szerint a nyomornegyedek munkanélküliségi aránya 40 százalék. A New Jersey-i Ne­wark, amely alig néhány mér­földre van New Yorktól, való­jában szociális segélyből él, amelyet 410 000 lakosának egy- harmada kap. FELESLEGES DIPLOMÁSOK Az amerikai gazdaság né­hány éven keresztül képtelen volt a munkaerők közé fel­venni valamennyi ifjút, aki a második világháborút követő „bébi-láz” révén jutott érett korba. Ily módon a fiatalok kö­rében kétszer akkora a mun­kanélküliség, mint a harmin­con felülieknél. A fejlett tech­nológia befolyása is azzal az eredménnyel járt, hogy a beta- nítatlanok és szakképzetlenek számára kevesebb állás kínál­kozik. A gazdaság pangása ebben az esztendőben azonban az 1940-es évek óta először sújt­ja keményen az egyetemi dip­lomásokat. A munkáltatók és a pedagógusok körében az az érzés erősbödik, hogy túlságo­san hangsúlyozták az egyete­mi fokozat fontosságát a jó ál­lás előfeltétele gyanánt. Az újabban divatos „egyetemi” elégedetlenségben és rokon­jelenségeiben (a hippiknél stb.) ez is szerepet játszik. Úgyszintén fenyegetőnek lát­szik a középosztály munkanél­küliségének jelensége. Ékes példa erre Seattle (Washing­ton állam), ahol több tízezer kiválóan képzett mérnök van állás nélkül, mert a szuperszo­nikus repülőgép tervének fi­nanszírozására folyósított szö­vetségi pénzalapok és a „Jum­bo Jet” iránti kereslet alább­hagy. Az amerikai városközponto­kat sújtó métely súlyosbodott annak következtében, hogy a jobbmódúák a külvárosokba menekülnek. A millióknak a külvárosok félé való áramlá­sa a hatvanas évek óta, olyan társadalmi változásokat idézett elő. amelyek kínos következ­ményei csak most válnak lát­hatókká. . A legutóbbi évékben az új munkaalkalmak 80 százaléka a nagyvárosok elővárosaira esett. Ez azzal az eredménnyel járt, hogy egyre nehezebb hasonló arányú bevételeket előterem­teni a belvárosi negyedekben végrehajtandó szociális tervek­hez. A városközpontok ily mó­don mindinkább elavulnak, és szinte kizárólag csak feketék és szegény fehérek lakják — ami mindénkor valóságos rob­banó keverék. A hivatali épü­lettömbök és a kormányhiva­talok körül •— mipt a város­háza, amelyek megmaradnak a múlt polgárbüszkeségének ma­gányos tanú Jeleiként — a szép házak, üzletek, .színházak és templomok a - reménytelen nyomornegyedekbe süllyednek alá. A legújabb, amerikai nép­számlálási adatok azt mutat­ták, hogy a tavalyi infláció megsemmisítette mindenféle béremelés hasznát az amerikai átlagcsalád számára. Ez az el­ső kilenc év óta, 'amikor az átlag amerikai az év elején megállapíthatta, hogy vásárló­ereje kisebb, mint egy eszten­dővel ezelőtt volt. így nehéz lesz meggyőzni a jellegzetes alsó- és középosztálybeli mun­kást arról, hogy érdemes ma­gasabb adókat fizetnie a na­gyobb szociális felemelkedés érdekében mivel ez szerinte azt jelenti, hogy pénzt adnak a feketéknek. Az amerikai szavazók erős csökkentést követeltek és ér­tek el a kormányprogramok és a kiadások terén általában. Visszatükröződik ez a kong­resszusban, ahol a költségve- tés-nyirbáló. takarékoskodók állnak előtérben, és a legna­gyobb éljenzést aratják. Mindezek tetejébe, a viet­nami háború leépítése elke­rülhetetlenül még nagyobb munkanélküliséget okoz és a védelemmel összefüggő ipar­ágak jelentős átcsoportosítását idézi elő. Ez az egyik oka a repülőgépgyártásban észlelhe­tő pangásnak. A katonai ki­adások csökkentése a belpoli­tikában egyre fokozódó hábo­rúellenes érzelmekből fakad, de ez egyúttal az ország kö­rüli támaszpontok és katonai berendezések, hadihajóépítő gyártelepek és hasonlók meg­szüntetéséhez is vezet, és ez­által újabb ezrek veszítik el állásukat Eddig kétmillió ember tért vissza Délkelet-Ázsiából és mind nagyobb hányaduk ta­lálta lehetetlennek, hogy el­helyezkedjék. 1971. első negye­dében 3Í5 000-en voltak közü­lük munkanélküliek, inig 1970. hasonló időszakában 200 000- en. A munkanélküli néger le­szerelt katonák aránya leg­alább 15 százalék. A hazatérő katona problé­májába természetesen a csa­lódás és a hiábavalóság nem­zeti érzése vegyül, a háborút illetően. Johnny nem győzel­mesen, magasra emelt zász­lók alatt, zeneszóval jön ha­za. A helyzet súlyosbításául, a munkáltatók részéről az az irányzat tapasztalható, hogy kifejezetten nem szívesen al­kalmaznak Vietnamból haza­tért ifjakat, mert a hírek sze­rint riasztó arányban váltak a kábítószerek rabjává. Ez nem méltányos, de éppen ezért a legkeserűbb sérelem és a visszatérő leszerelt néger ka­tonák ezért az amerikai get­tók legrobbanékonynbb ele­meinek számítanak ezen a nyáron. A VÉLEMÉNYEK MEGOSZLANAK A hivatalos tanulmányok kimutatták, hogy az amerikai zavargások részvevői többnyi­re a 18—25 éves korúak. Ez pontosan a Vietnamban, har­colt korosztály. Ezeknek nincs mit veszteniük és szemláto­mást kevés reményük van problémáik megoldására, ha­csak nem történik valami. Amerika azonban már most úgy érzi, hogy a szociális prog­ramok túlságos terhe alatt roskadozik. Nixon elnök meg­kísérelte jóléti reformtörvény­javaslata által korszerűsíteni ezeket, de a kongresszusban súlyos ellenállásba ütközött. Megvétózta a munkanélküliség némi enyhítésére irányuló ter­veket, mégpedig azon az ala­pon, hogy a „munkaalkalom­szerzést” célzó, rendszertelen kiadások csupán súlyosbítanák az inflációt, s nem oldják meg az alapvető kérdést. Az elnöknek igaza lehet. Bí­rálói azonban úgy vélik, ez olyasmi, mint arról vitázni, vajon gumitömlőt, vagy vöd­röt kell használni tűzoltáshoz, amikor a ház ég. Népújság 4 1971. október 31, E.S.Gardner novellájából rajzolta Schubert Péter Sületlenség?Tudtommal, te ^eladtad egyik lovadat Becke ttnek, így az állat ismert téged. Megnéznem Farr.ham a nadráqot,amit tegnap hordjál. Fogadok találunk a Beckett féle lö szórépó; néhány szálat. Ki vele,hol a ruha?!

Next

/
Thumbnails
Contents