Tolna Megyei Népújság, 1971. október (21. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-27 / 253. szám
Törvény a szövetkezetekről T"« O P9 Ez nem bvajc ii. A törvénynek az a fejezete, amelyik a szövetkezetek gazdáL kodásáról szól, egyebek között a következőket tartalmazza: „Szövetkezet minden olyan gazdasági tevékenységet folytathat, amelyet törvény, törvény- erejű rendelet, vagy kormány- rendelet (határozat) nem tilt, vagy tart fenn az állami gazdálkodó szervek részére. A szövetkezet a gazdasági tévé. kenységét a hatósági előírások között végezheti”. Ez a rendelkezés is mindenféle szövetkezetre érvényes. Ugyanúgy, mint a törvény végrehajtásáról megjelent kormányrendeletnek az az intézkedése, hpgy az állami vállalatok részére fenntartott gazdasági tevékenységek körét külön jogszabály állapítja meg. Az illetékes ágazati miniszter rendeletben szabja meg azokat a feltételeket, amelyek között az állami vállalatok, illetőleg a szövetkezetek különféle gazdasági tevékenységet folytathatnak. A szóbanforgó jogszabályok még ebben az ev. ben napvilágot látnak. Közzéteszik az úgynevezett tilalmi listát is, amely feltünteti, hogy mivel nem foglalkjzhatr'ü: a mezőgazdasági, az ipar* és a fogyasztási szövetkezetek. Mindaddig természetesen, amíg az említett jogszabályok érvénybe nem léonek, a mostaniak az irányadók. Ami a tevékenységi kört illeti, akörül meglehetősen élénk vita folyt már a múlt évben Is. Kiváltképpen a mező- gazdasági termelőszövetkezetek úiabban létrehozott üzemágai- rói alakultak ki egymással elTolna megye hét állami gazdaságában, valamint az Állami Gazdaságok Tolna—Baranya megyei területi főosztályán, a felügyeleti, a belső és pénzügyi ellenőrzés hatékonyságát vizsgálta a Tolna megyei Népi Ellenőrzési Bizottság. A vizsgálat célja az volt. hogy feltárja: az elmúlt három évben hogyan szolgálták az ellenőrzések a gazdálkodás rendjét és jövedelmezőségét, s a vagyonvédelmet az állami gazdaságokban, s hatásában milyen mértékben érvényesült a megelőző jelleg. A vizsgálatok során megállapították, hogy csökkentek a gazdaságokban lefolytatott átfogó ellenőrzések, pedig a helyesebb termelési szerkezet kialakítását, a gazdaságosabb termelést ösztönző megállaoí- tásokat csakis az ilyen jellegű ellenőrzések segítik elő. A területi főosztály már tavaly, de az idén is, lényegesen kevesebb átfogó ellenőrzést végzett. mint az előző években. Az átfogó ellenőrzések elmaradásának áthidalására önelszámoltatási rendszert vezettek be, ez a módszer azonban nem helyettesítheti a minden részletre kiterjedő, átfogó ellenőrzést — elsősorban erre hívta fel a figyelmet a megyei NEB vizsgálata. Az észrevételek közt szerepel az, hogy a belső ellenőrök munkáját meghatározó szervezeti és működési szabályzatot t"bb gazdaságban nem készítették el idejében, bár ahhoz kaptak útmutatót. A belső ellenőri vizsgálatok során jelentősebb hiányosságokat észlelni tevékenység köre ientétes vélemények. Mindez szükségessé tette, hogy az egységes szövetkezeti törvény félreérthetetlenül kimondja a tevékenységi körre vonatkozó szabályt, a közeljövőben megjelenő rendeleteík pedig minden részletkérdésben intézkedjenek. Kézenfekvő például, hogy a termelőszövetkezetnek van saját gépjavító, takarmánykeverő üzeme, építő brigádja, vagy részlege. Egyiket sem helyes mellékesnek, vagy kiegészítőnek tartanunk. Ezeknek a* üzemágaknak a műnk 1.: a ugyanúgy beletartozik a tsz gazdálkodásába, mint a gabonatermelés, a sertéstenyésztés, vagy a kertészkedés. Úgy :n- ez vonatkozik arra is, hogy konzervüzeme, vagy az elsődleges élelmiszerfeldolgozás körébe vágó más üzeme van a szövetkezetnek és saját őrletében árusítja termékeit. Am! tehát az élelmiszergazdas lg része és a modern, mind ipar- szerűbbé váló mezőgazdaság velejárója, azt a tevékenységet még elnevezésében is felesleges kiszakítani a szerves egységből. Mindemellett vannak a termelőszövetkezetekben olyan üzemek is, amelyek ki á>H c-o ■ nek a nagyüzemi élelmiszertermelésen, az elsődleges éiel- múzerf el dolgozáson és a közvetlen termelői érték isi lésen. Ezek között fontos helv >t fag- lalnak el a lakosság szükségleteit kielégítő szolgáltatlak, a helyi építőanyag-ellátás és minden egyéb, olyan 1. őkeny- ség, amely a helyi adói tsá gokat ésszerűen hasznosítja; tok, főleg a pénzkezelés és a pénzügyi szervezettség területén, ahol nem követelik meg szigorúai) az előlegek rendezettségét,. a pénztári keretösz- szegek betartását, továbbá a szigorú számadású nyomtatványok szabályszerű kezelését. A készletgazdálkodásban általában az állóeszköz-nyilvántartásokat találtál-: hiányosnak; az állatállomány-változás és a takarmányozási bizonylatok nem voltak naprakészek, az anyagraktárak készletei nem egyeztek a nyilvántartásokkal. Több esetben hiányoztak az anyagutalványozások is. A népi ellenőrök arra is rámutattak, hogy egyes gazdaságokban, amelyekben a belső ellenőr más munkafeladatot is ellát, ott nem lehet hatékony a belső ellenőrzés. Általánosan megállapítható az is, hogy a feltárt hiányosságok pótlásáról, kijavításáról a belső ellenőr — az esetek többségében — nem szerzett tudomást. Ezt az is befolyásolta, hogy kevés volt az utóvizsgálat, ha pedig elvégezték, csak esetenként készült róla írásos feljegyzés. Megállapították, hogy a felügyeleti ellenőrzés jelentős mértékben foglalkozott a fejlesztési alapok kezelésével, s kiterjedt a gazdaságok vezetésének módszereire is. A vizsgálatok tapasztalatai alapján, a Tolna megyei Népi Ellenőrzési Bizottság megtette a megfelelő ellenőrzések biztosítására irányuló észrevételeit és javaslatait az illetékes országos szerveknek, valamint áz állami gazdaságok pécsi területi főosztályának is. (B. L.) Változatlanul cél a munkaerő folyamatos, jobb foglalkoztatása, s ha erre szövetkezed keretben kínálkozik a társ Malmi érdekekkel is megegyező lehetőség, akkor kár lenne megakadályozni. Nem a cégtábla dönti el, hogy a szoosu- forgó üzemágaknak van-e létjogosultságuk! Budapesten és környékén, s kisebb mértékben más ipari központok szomszédsí gáoan, végeznek termelőszövetkezeteik főként gépipari, könnyű- és vegyipari tevékenységet is. Az ilyen üzemek különféle állami vállalatokkal kialiktt >lt e"”üttműködés révén jöttek létre, s lényegében az :paz részére termelőszövetkez éti bedolgozást valósította!: meg. Ahol ez a bedolgozás szervezett, megfelel az állami szabályozásnak, s nem rögtönzés, nem átgondolatlan sz irzödés eredménye, ott iól szolgálhatja mind a szövetkezet, mind az állami vállalat érdekeit. Kiváltképpen a kedvezőtlen k • rülmények között gazdálkodó tsz-ek helyzetén könnyíthet Ezek a szövetkezetek a tapasztalatok szerint eddig S mezőgazdasági célú feileszies- re fordították az ilven bed <1 gozással elért jövedelmük á4- lagosan háromnegyed részit. Kedvező az is. hogy ezáltal feleslegessé vált, vagy lényegesen csökkent az a jö ed“le-n- kieeészítő támogatás, frnit az állam ezeknek a mostoha ado^ságú tsz-eknek nvú.itott. Érdeke a bedoigeznsns ipari munka az érintett gyáváknak is. Beruházást takarítanak meg általa, s vannak termékek. ame1 veket a szövetkezetekben olcsóbban állítanak elő. Nem közömbös vé^ül az sem. hogv az iparba el iáró dolgozók tö’-.n Órás oda- és visszautnzásfól mentesülnek, ha lskóheivükön, a gyárral kontráié szövetkezetben végezhetik el i gyanazt a munkát. Mindezek figyelembevételével készítik el azokat a jogsza bályokat, amelyek a szövetkezetek tevékenvséffi k írét meghatározzák. Megszüntetik a helyenként előfordult kedvezőtlen jelenségek J. rend -zik a bérezést, s gondoskodnak arról, hogy a szövetkezetek irv» ri tevékenysége az eddiginél sT-rvezettebb leffven is az in.v 1- /‘nyitásával feji Sd-ék. Előírják azt is, hoav mi azokban a szövetkezetekben, ahol az inari üzerhágakbói eredő árbevéfel aránya 30—50 százalék között van. illetőleg meghaladta az 50 százalékot. Az elgondolás az. hogv az előbbiek „mezőgazdasági-ipari”, az utóbbiak pedi<? ..ipari- mezőgazdasági” szövetkezetté alakuljanak át. „Ez nem Svájc” — mondja gyerekkori barátom, akivel összefutottam, mert a világ akkor is kicsi, ha szerteszét élnek rajta a magyarok, jelen esetben, ő Svájcban én pedig Magyarországon. Találkozhattunk volna Svájcban is, de itthon találkoztunk. Eljött, hazalátogatni. Tizenöt esztendeig nem volt itthon, nem mintha mi tiltottuk volna, hanem mert „pol- gárosulni” akart. Nem polgárrá válni — az is volt és az is maradt —, hanem a svájci állampolgárság birtokosává. Mert az ilyesmi sok előnnyel jár. Például: csak de facto érzi magát az ember idegennek, de jure hazafi lehet, Svájci hazafi. Katonai szolgálatot teljesíthet például, ami abban az országban nem különösebb teher, hanem inkább afféle hétvégi szórakozás. Mivel hogy Svájcban emberemlékezet óta nem volt háború, s így a katonaság is inkább csak afféle békés intézmény. Inkább jog, mint kötelesség. Aki katonáskodik. annak joga van svájcinak érezni magát. Barátom — órákig beszélgettünk, s igenis annak vallhatom — úgy érzi magáról, hogy igazi sváici. Igaz, nem feledte el szülőföldjét, rajong érte, s itthon a svájci szemével néz körül. „Ez nem Svájc” — mondja és nem Ilf-Petrov Osztap Benderét idézi, aki a honi elmaradottságot jelle- mezgette ezzel a mondattal, hanem csodálkozásának ad kifejezést. „Tudod, mondja, amíg magyar állampolgár voltam, nem is tudtam, hogy ez az ország olyan gyönyörű. Sokkal szebb, mint Svájc!” A magamfajta szkeptikus hírlapíró ilyenkor mosolyog. Mire való az ilyen lelkesedés? Svájc —t ismeretes ez a nemzetközi irodalomból, a statisztikából — a világ egyik leggazdagabb országa, A polgári demokrácia példaképe. A béke és a nyugalom szigete. Ami pedig természeti kincseit illeti, idegenforgalma a nemzeti jövedelem csaknem negyedrészét adja — ez mindennél többet mond. S mi is gyakran szoktuk mondani: Magyarországot nagyon szeretjük, de mégsem lehet Svájchoz hasonlítani. Magyarország nem gazdag ország, ahogy mi szoktuk mondani, közepesen feilett a maga egy főre eső évi 700 dolláros nemzeti jövedelmével. Évek óta keményen verekszünk, hogy valóban érvényesüljön a szocialista demokrácia. Idegesek vagyunk és nyugtalanok, éppen most közölt a Kortárs egy cikksorozatot, hogy a neurózis népbetegség. Ami pedig természeti szépségeinket illeti, igaz, hogy sok minden van, de igazán magas hegyek... Szóval, nem vagyunk Svájc. Barátom mondja, hogy persze, hogy nem. Nálunk — szerinte — minden sokkal szebb, sokkal jobb, mint ott. Mert igaz, hogy! ott valamivel — jobban élnek az emberek, de- hát nálunk a légkör... El sem lehet mondani, mennyivel barátságosabbak, emberibbek az emberek. „Nálunk? — csodálkozom — Mással sincsenek tele a lapok panaszrovdtal, minthogy lábára léptek, gö- rombáskodtak, elutasították, süket fülekre talált.. Ami pedig az úgynevezett munkahelyi légkört illeti... „Úgy néz rám, mintha egy nyolc- fogásos ebéd után még két szelet zsíroskenyeret kérnék, mondván, hogy éhes vágyok. „Ember — mondja. — Tudod te, hogy élsz? Tudod te, hogy élnek másutt? Tudod te, nil az a hajsza, a begombolkozás, a zárkózottság? És ismered te a saját országodat?” A Bükköt említi és a Mátrát: szerinte ez á világ közepe. Neki, aki a svájci negyekből jött! Otthon skótviszkit iszik, de itthon ízlik a barack- pálinka. „Büdö^. mondom, nálunk már senki nem issza.” „Nem baj, több marad nekem!” — feleli, s aztán elkezd agitálni. — Hát, ide figyelj — mondja. —• Tizenöt éve elmentem, > mert úgy éreztem, ennek az országnak nincs jövője. Most visszajöttem, s rájöttem, hogy oda mentem, ami a múlt Haza nem költözhetek, mert ilyen az élet élni valamiből kell, s nekem negyvenévesen ott van a megélhetésem. Szeretem Svájcot és hálás vagyok neki, mert kenyeret adott nekem. Benneteket viszont csodállak. — Ez igazán jólesik..; — Ne vedd elismerésnek. Azért csodálkozom, mert akárhová megyek, panaszokat hallok. Nem veszítek észre, hogy hol éltek és hogyan éltek? Csak azt látjátok, hogy keskenyek az utak, de azt nem, hogy gyönyörű tájakra vezetnek? Arról panaszkodtok, hogy kicsi és szegény országban éltek, de nem néztek széjjel, hogy ez az ország milyen nagy és jómódú lett? Arról beszéltek folyton, hogy mit nem csináltatok meg rendesen, de arról kevesebbet, hogy mi mindent csináltatok? Sóhajtott — Ez nem Svájc! Mert ott mindenki a saját országát csodálja. Ti pedig mindig a másét... A zsebében ott volt a csekkkönyve. Az étterem előtt ott várta a Mercedes. Otthon Ötszobás villája van, s a honvágy sem gyötri, amióta évente többször is hazalátogathat Kis vállalata van, azzal a szó- használattal, amely elmenetelekor volt érvényben, „egvéb” foglalkozású. S irigyel bennünket, itthoniakat Majdnem elfelejtettem elmondani, hogy honnan ismerjük egymást. Egy iskolába jártunk. Nem Svájcban, természetesen. Magyarországon. S azóta, hogy útjaink elváltak, szintén tanultunk. Másutt másutt. De talán mégsem teljesen mást.. PINTÉR ISTVÁN Népújság i) 1971. október 37, (Folytatjuk.) GULYÁS PÄL Új martonrásári árpafajták Néhány évvel ezelőtt Tolna megye mezőgazdasági köreiben sokat vitatott téma volt a köztermesztésben lévő árpafajták leromlása. Mindinkább előnyben részesítették a termelőszövetkezetek a takarmánybúzát. Ezenközben a nö- vénynemesítők eredményes munkát végeztek az árpa becsületének visszaszerzése érdekében. Az Országos Mezőgazda- sági Fajtakísérleti Intézet a legutóbbi négy évben négy martonvásári árpafajtát részesített előzetes, illetőleg állami elismerésben. Az új fajták nagyobb gazdasági értékűek, s lisztharmat rezisztenciájuk, termőképességük, minőségük és szárazságtűrésük miatt alkalmasak a régebbi fajták leváltására, és a fajtaválaszték bővítésére. Az új martonvásári fajtákból az MK 47-es kétsoros tavaszi takarmányárpa és az MV 34-es hatsoros őszi takarmányárpa számíthat elsősorban Tolnában érdeklődésre. Az MK 47-es dúslevelű a legfelső levél elálló, a kalász orsótagjai trapézalakúak, az orsószéle erősen szőrös, a szár elálló és erőteljes. Termesztését az ország egész területén ajánlják, termőképessége jó, a gyengébb talajokon is eredményesen termeszthető. Az MV 34-es, hatsoros őszi takarmányárpát az ország egész területére ajánlják termesztésre. Minden árpatalajra álkamas, télállósága kiemelkedően jó, termőképessége kiváló. A szárazságot jól bírja. NEB-vizsgálat Tolna megye állami gazdaságaiban
