Tolna Megyei Népújság, 1971. október (21. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-26 / 252. szám
Mit vásárolj unk holnap ? Sokan ismerik ma már azokat az adatokat, amelyek a legjobban elterjedt, úgynevezett tartós fogyasztási cikkek — a hűtőszekrény, a mosógép, a porszívó és persze a rádió és a televízió, esetleg a motorkerékpár és a személyautó — hazai pályafutásának egyes állomásait jelzik. Joggal kelt érdeklődést, hogy mindebből mennyit birtokoltak a magyar családok 1960-ban, azután .' a hatvanas évek közepén és manapság. Ám ezúttal eltekinthe. tünk a számszerű adatok közlésétől. Mert amiről szólni szeretnénk, azt nem is . lehet érzékeltetni azzal, hogy — például.! — míg tíz évvel ezelőtt nagyjából minden századik háztartásban volt villamos hűtőszekrény, ma már minden harmadikban van. A változások, azoknak a javaknak és szolgáltatásoknak a változása, amelyekre a pénzünket költjük, sokkal mélyrehatóbbak. Vizsgálódjunk csak egy keveset. Az étkezésre költött forintösszeg — beleértve a háziasszonyi bevásárlást és az éttermi kiadásokat — viszonylag egyenletesen, nem különösen nagy ütemben növek-- szik. Nem eszünk ugyan általában többet, mint régebben, de számos olyan, újabban forgalomba került ételt, .Italt fogyasztunk, amelyet azelőtt vagy nem. engedhettünk meg mc".V",vnak, vagy nem is vasi unk, mert még nem lé ' (Nem szólva, természet. <:n, azokról a többletkiadásokból, amelyek az időjárással, illetve az esetleges gyengébb terméseredményekkel kapcsolatos áremelkedésekből származnak.) Az is köztudott, hogy bár a tömegétkeztetés és;,-a vendéglátóipar nem szorította, .illetve nem szorítja ki olyan mértékben az otthoiiP'^dtkeZéSt, mint korábban gondoltuk, azért háztartási szokásaink nem változatlanok. Növekszik például a különböző „konyhakész” áruk népszerűsége, ami egyrészt növeli az étkezés „súlyát” a háztartási kiadásokban, másrészt olyan szolgáltatások szálláácsi- nálója az élelmiszerfogyasztásban, amelyek fokról fokra lényegesen megváltoztatják étrendünket és étkezési szokásainkat. *’ ,' Természetesen, vizsgálnunk kell a másik „oldalt”, az iparcikkek vásárlásának alakulását is. Nos, ami azt illeti, éveken át bolti kiadásainknak egyik „oldala”, azaz pontosan a feie jutott, az iparcikkekre. Egészen 1969-ig volt ez a helyzet, amikor is az akkor már százhúsz milliárd forint fölé szökött országos kiskereskedelmi forgalomból éppen fele-fele arányban részesült az élelmiszer-, illetőleg az iparcikkvásárlás. Ekkor következett be á fordulat. Az iparcikkek értékesítése váratlanul megélénkült, és már 1970-ben mintegy hatmilliárd forintos többletre tett szert. Nálunk is bekövetkezett az, ami a fejlett országok vásárlási szokásaiban, mondhatni, törvényszerű, tehát hogy az emberek Jövedelmük nagyobbik felét költik iparcikkekre és — viszonylagosan — kevesebbet élelmiszerekre. Ne álljunk meg azonban itt a vizsgálódással! Az iparcikkvásárlások keretén belül ugyanis nem kevésbé érdekes Népújság 8 15*1. október '26. tünetek mutatkoznak. Jó néhány évvel ezelőtt még többé- kevésbé ’ kiegyensúlyozottan költöttünk a ruházatra és -más iparcikkekre. Azután az utóbbiak iránti érdeklődés — az apró vasáruktól áz építőanya. gokig terjedő, úgynevezett „vegyes iparcikkekre" gondolunk — hirtelen előretört. Addig évenként körülbelül 8—13 százalékkal' növelte forgalmát ezekből a cikkekből a kereskedelem, tavaly nem kevesebb, mint 22 százalékkal! Egyetlen év' leforgása alatt ez' meghökkentő növekedés. És folytathatnánk az elemzést még sszűkebb körre szorítva, most már az iparcikkek valóban „vegyes” családján belül is; hogy például mennyivel növekedett; a forgalom a híradástechnikai, a lakásfei szerelési cikkek, vagy a bútorok körében és így tovább. Ehelyett azonban vessünk egy pillantást az iparcikkek másik fontos csoportjára, a ruházatra. Hadd említsünk még néhány adatot. Ez év első' felében — a tavalyi .első félévhez viszonyítva — 15 százalékkal nőttek a vegyes.iparcikk-vásárlá- sok, a már korábban megszokott 9—10 százalékkal az élelmiszerfogyasztás és — mindössze — négy százalékkal a ruházati forgalom! Ez természetesen kapcsolatos a ruházati kereskedelem ismert hullámzó mozgásával és árrendszerünknek éppen a ruhaneműkkel összefüggő néhány problémájával. De ettől függetlenül is figyelemre méltó, hogy amíg például öt esztendővel ezelőtt, alig másfélszer olyan értékben vásároltunk’ vegyes iparcikkeket, mint ruhaneműt, tavaly már kereken kétszer annyit! ' • Itfindéi. tötóűéften ‘ küVetkeí:-* ménye a jövedelmek, a vásárlóerő viszonylag gyors növeke. (fékének! 'AzüW'az'émlít'et'f áfák ugyanis, amelyek iránt föltűnő módon nőtt az érdeklődés, messzemenően érzékenyek a vevők jövedelmi változásaira. És megállapíthatjuk, hogy ha erőteljesebben növekszik a lakosság jövedelme, a többlet nem annyira az élelmezési kiadásokban. még csak nem is a ruházkodásban mutátkozik; hanem elsősorban a különféle egyéb iparcikkek vásárlásában. És fordítva is igaz: ha.kevésbé, vagy egyáltalán nem növekszik a kereset, leginkább az utóbb említett cikkek forgalma szenvedi meg a pénztelenséget. Mindez azért is'fontos, mert a napjainkban tömegesén, vásárolt ipari fogyasztási cikkek legtöbbje — elsősorban a gépek és a készülékek — üzemeltetési, karbantartási, alkalmasint javítási költségekkel is terhelnek bennünket, ami nem csekély mértékben növeli a szolgáltatások jelentőségét Vajon mindez véletlenszerű, spontán jelenség? Természetesen nem, hiszen gazdasági terveink részletekbe menően számolnak ezekkel a változásokkal. De hogy ezek a tervek minél jobbak legyenek, és: tovább javuljon a felkészülés is, mind többet kell foglalkoznunk a fogyasztás előrebecslésével, mégpedig hosszabb távra. Rohamosan fejlődik a tudomány és a technika, s rengeteg új fogyasztási cikk születik nap nap után. Példák százai bizonyítják: a mai „technikai csoda” holnap már közönséges árucikk. A műanyagok, a- szintetikus kelmék, az automata mosógépek, a televízió, maholnap a színes televízió, egyaránt ezt bizonyítják. És ez a fejlődés a jövőben valószínűleg tovább gyorsul! Ez pedig nagy mértékben megnehezíti fogyasztási szokásaink várható változásainak mérlegelését. Vajon gondoltuk volna-e jó néhány évvel ezelőtt, hogy a nylonharisnya teljesen kiszorítja a régi műselyem viseletét, a szintetikus mosószerek használata a mosószappanét és így tovább? Mostanában például igen gyorsan terjed a különböző eldobható csomagolások alkalmazása, ami nem csekély mértékben átalakítja majd az egész üveg-, porcelán-, fa-, alumínium- és papírfelhasználást. illetőleg fogyasztást. Nem kétséges, hogy hiábavaló lenne a közelmúltban lejátszódott fogyasztási folyamatokat gépiesen a jövőbe vetíteni. Már csak azért is, mert a szocialista gazdaságunkban meghonosodott tervezésnek és becsléskészítésnek nagy mértékben befolyásolnia kell magát a fogyasztást is. A nép- gazdasági tervezés számol is ezzel a kölcsönhatással. Ez a számítás, jobban mondva felkészülés, és persze befolyásolás, úgy válik valóban hatásossá és hasznossá, ha minden termelő ágazat és azon belül minden egyes vállalat, nemkülönben minden egyes város, község helyi tervezése, mondjuk így, termelésirányítása többet vizsgálja, tanulmányozza a mái és a lehetséges holnapi fogyasztást. Ahogy mindannyian elgondolkozunk rajta: mit is vásároljunk majd holnap és ennek megfelelően készülünk is a holnapra. BALOG JÁNOS Ősz Domboriban (Foto: Goltvald.) Szakembert a számítógépekhez Kezdetben, a magyar szá- jpítás.tpchnika őskorában voltak az autodidakták, önerőből, kitérőkkel tarkítva sajátította el egy lelkes mag számítógép nélkül „szárazon” mindazokat az ismereteket, amelyek nélkül egyre kevésbé lehetünk meg az iparban, a kereskedelemben, a kutatásban egyaránt. Ma pedig már vannak olyan érettségizettek, akiknek a számítógép programozása érettségi tárgy xvolt. KÖZPONTI OKTATÁSI PROGRAM A valóban nagy fordulat 1970-ben következett be, amikor a számítástechnika komplex fejlesztésére központi program készült, amely 1970— 75 között kerül megvalósításra. Tulajdonképpen már a program kialakítását megelőzően is megindult a számítás- technika oktatása az egyetemeken, a főiskolákon, de középfokon is. Ennek éve 1966. volt, de pl. a Budapesti Műszaki Egyetem villamosmérnöki karán már 1960-tól folyt hasonló képzés. A központi program elfogadása után a Művelődésügyi Minisztérium keretében megalakult a számítástechnikai szakbizottság. Feladata, hogy iskolai szinten és tanfolyami keretekben (tehát a felnőtt- oktatás szintjén is) megoldja az általános és a speciális képzés problémáit. Minderre egész népgazdaságunknak egyre égetőbb szüksége van, mert a jelenleg üzemelő mintegy 140 gép az ötéves terv végére megsokszorozódik, s mindez hiába, ha nincs meg a felkészült, a mindennapi munkában járatos szakembergárda. SZAMÍTÁ stechntk a AZ ÄLTALÄNOS ISKOLÁBAN Általános alapképzésen olyan számítástechnikai ismeretanyag oktatását értjük, amelynek alapján a népgazdaság legkülönbözőbb területén dolgozó szakemberek felismerhetik a számítógépek alkalmazási lehetőségeit, és így munkájukban a számítástechnikát mint korszerű segédeszközt felhasználhatják. Az iskolai oktatásban olyan szemléletet kell képviselni, amely a számítástechnikai ismeretek alapjait az általános műveltség részének tekinti, illetőleg olyan segédeszköznek, amely hózzájárulhat a mechanikus szellemi munkától való felszabaduláshoz, amely tetemes időt szabadíthat fel az alkotó tevékenység számára. A „komputer-szemlélet” formálására kidolgozott tananyagok elsajátítását a program szellemében a tanulók és a hallgatók iskolai terhelésének növelése nélkül, elsősorban a tananyag módszertani átdolgozásával kell megoldaniuk. így az általános iskolai oktatásban ezután a számtananyagba szervesen épülnek be azok az alapismeretek, amelyek segítségével a tanulók betekinthetnek az ■ algoritmikus gondolkodásmódba. Hasonló, de szélesebb körű az általános gimnáziumok tantervének módosítása. A matematikatagozatos osztályokban pedig már programok írása is feladat, sőt ezeknek számító- gépes megoldása. A szakközépiskolák egy részében a fentieken túl a szaktárgyak tematikájában is szerepelnek az általános számítástechnikai ismeretek. A felsőfokú (egyetemi, főiskolai) oktatásban a számítástechnikai alapképzés a középfokon szerzett ismeretekre épül. Átmenetileg . azonban, egy-két évig, amíg nem kerülnek ki tömegesen a középiskolákból olyan hallgatók, akik már részesültek számítástechnikai képzésben, természetesen „pótolni” kell a középiskolai anyagot is. FELNŐTTEK AZ ISKOLAPADBAN ■3 ' Az alapképzettségen túl természetesen szükség van speciális továbbképzésre. A számítástechnikai specialisták képzése a legtöbb főiskolán és egyetemen a nappali, az esti-levelező tagozaton, valamint a már oklevelet szerzettek részére továbbképző tanfolyamokon folyik (pl. szakmérnökképzés), az ilyen oktatás számára kellő számban kiváló képzettségű oktatógárda áll rendelkezésre, akiknek sokéves tapasztalatuk van az oktatásban és a szakmában egyaránt. Szakismereteiket állandóan és folyamatosan fejlesztik a gyakorlatban már bevált módon (pl. önképzéssel, tudományos tevékenységgel, tanulmányutakkal), valamint saját fejlesztő-kutató tevékenységükkel. Nem feledkezhetünk meg azonban arról sem, hogy az iskolai oktatás elsősorban a jövőnek szól. A gépekhez azonban ma is szakemberek kellenek, akiknek tanulmányaik befejezése után „felnőtt korban” kell szakemberré válniuk. Ezeket az igényeket az 1969. őszén alakult Számítástechnikai Oktató Központ (SZÁMOK) elégíti ki. Már az első oktatási évben 3800 volt a különböző tanfolyamokra beiratkozott hallgatók száma, és ugyanezen időszak alatt 14 féle számítás- technikai tankönyvet adtak ki 19 ezer példányban. Ezek a számok az 1970—71-es oktatási évben még tovább növekedtek. A budapesti és a vidéki beiratkozott hallgatók száma meghaladta a hétezer főt; a 15 féle új számítástechnikai kiadvány pedig már 48 ezer példányban, jelent meg. H. O.
