Tolna Megyei Népújság, 1971. október (21. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-03 / 233. szám

Kádár János eív társ beszéde a pálfai falugyűlésen (Folytatás az 1. oldalról.! ni kell a szövetkezeteket. Eh­hez a munkához kellett a szo­cialista elhatározás, szükség volt a gondos mérlegelésre, megfelelő tervekre és a tag­ság egységére. A szocialista építés a falun természetesen a Voltak olyan parasztembe­rek, akik korábban is meg-, álltak a maguk lábán s a ter­melőszövetkezetek megalaku­lásakor csak nehezen, hosz- szas lelkitusa után vállalták á közös utat. Amikor elszánták magukat, nemcsak a közös utat vállalták, hanem a na­gyobb felelősséget is a közös­ségért. Sokat közülük brigád­vezetőnek is megválasztottak. Azóta sokan megváltották, éle­tükben először érezhették, hogy a többi embernek szük­sége van rájuk, először jutot­tak az emberi méltóság olyan szintjére, amit különben so­hasem érhettek volna el. A közösség javára végzett mun­kával kiérdemelték a tisztele­tet; úgy dolgoztak, hogy a bi­zalomra méltóak legyenek. Ez adta azt az új önérzetet, új arcot, amit a parasztemberek az egyéni gazdálkodás útját járva, soha, semmiképpen sem értek volna eL Nagy viták voltak az or­szágban a tsz-ek megalakítá­sának útja, módja körül is. A pártban, még a pártvezetés­ben is voltaic, akik amellett kardoskodtak, hogy súlyos adókkal, kényszerhelyzettel kell belépésre bírni a közép- parasztságot. Mi szembeszáll­tunk ezzel a nézettel. Azt mondottuk, hogy — sem az át­szervezés előfeltételeként, sem azután — nem a középparasztságot kell leszegényíteni, hanem a szegényparasztság élet- színvonalát kell felemelni az akkori középparaszti . életszínvonalra. Ezzel az elhatározással fogtunk hozzá a munkához, s amit el­határoztunk, azt meg is való­sítottuk. A falu egykori nincstelenjei, a szegény­parasztok és az akkori közép­parasztok egyaránt most jó­val magasabb színvonalon él­nek, mint az egyéni gazdálko dás idején éltek vagy élhet­tek volna. — Vállalt feladatunk ered­ményes végrehajtása kedvező­A párt első titkára a továb. biakban nemzetközi kérdések­kel foglalkozott. Kiemelte, hogy fejlődésünk eredménye­ként sokat javult a Magyar Népköztársaság általános nem­zetközi megítélése. Az utóbbi esztendőkben megnövekedett a szocializmust építő magypr nép becsülete, hitele. Külpolitikánk a szocializ­mus és a béke eszméjét, célját elválaszthatatlanul összeforrasztja. Bár a nemzetközi helyzet ala­kulása ellentmondásos, bonyo­lult, számunkra, a szocializ­must építő magyar nép — s általában a dolgozó emberek — számára kedvezően fejlő­dik, az erőviszonyok alakulása a haladás javát szolgálja. Vietnamban és Indokínában — mondotta — még folyik az amerikaiak gyarmati háború­ja. Egyre bizonyosabb azon­ban, hogy a vietnami nép, In dokína népeinek elhatározása, hogy saját maguk döntenek párt ügye, de nem, egyszerű­en pártügy. Az induláshoz a szocializmust akaró .minden tisztességes ember összefogása kellett. A falvak lakói, a ter­melőszövetkezetek tágjai ugyanakkor ' biztosak lehet­tek- abban, hogy a. Magyar • » „ en változtatta meg az embe­rek, a magyar paraszti társa­dalom életét. Éppen , ezért most, tíz év .után sem önök­nek, sem nekünk nem kell le­sütnünk a szemünket. A párt Központi Bizottsága revében szívből, őszintén gratulálok a pálfai Egyetértés Termelőszö­vetkezet vezetőinek és tagsá­gának, a járás és a megye dolgozóinak az elmúlt tíz esz­tendőben elért nagyszerű eredményeikhez. , .. Ha így. ebben a szellem­ben dolgoznak tovább, öt vagy tíz év múltán továb­bi szép eredmények tanúi lehetünk. Amikor arról beszélünk — mondotta —, hogy a termelő- szövetkezetek országgzerte megszilárdultak, tagságuk ösz- szeforrott, s a tsz-ek jelentős része már valóban szocialista nagyüzemi gazdaság, akkor azt is el kell mondanunk, hogy ez a Tnunkáspolitika, a munkásosztály és a pa­rasztság nagy politikai, erkölcsi sikere. Jelenleg a termelőszövetke­zetek adják az orázég mező- gazdasági termelésének 70 szá­zalékát, s ez megfelel gazdál­kodó területük részarányának a termelési színvonal országo­san emelkedett, s kedvezően változott a parasztság élete. Ezerféle módon bizonyítható, hogy a mezőgazdasági dolgo­zók jobban élnek, mint akár tíz esztendővel ezelőtt is. A magyar mezőgazdaság szo­cialista átszervezése, a termelőszövetkezetek tíz év alatt bekövetkezett fej­lődése mindenekelőtt a párt érdeme, a párté, amely mégmutatta az utat. Érdeme a munkásállamnak, mert ezt a folyamatot a maga anyagi ereiével támogatta .és segítette. Érdeme a munkás- osztálynak, amely e társadal­mi átalakulás vezető osztálya, a .parasztságot mint testvéri sorsukról, beteljesül s állhata­tos harcuk győzni fog. A Közel-Keleten ugyancsak továbbra is fennáll a bonyo­lult háborús helyzet.' Az ag- resszor azonban nem képes „betakarítani” az agresszió „termését”. Ebben megakadá­lyozzák az arab népek haladó erői, s az őket támogató szo­cialista országok. Mi is vál­tozatlanul segítjük az arab né­peket, hogy szívós, és állhata­tos küzdelemben , visszaver­hessék az imperialisták leigázó kísérleteit. Szolidárisak va­gyunk arab elvtársainklcal, az arab haladó mozgalmakkal, s bízunk abban, hogy az arab országokban mindenütt felül­kerekedik a meggyőződés: A haladó. erők csak összefogva győzhetnek az imperializmus ellen.­Mi nem avatkozunk be más, önálló, független ország bel­politikájába, belső életébe, do hangot adunk annak a meg­győződésünknek, hogy Népköztársaság, a magyar nép munkásállarna '• oft lész' mel­lettük, megadva minden tőle telhető 'segítségét, ösztönzést. Együtt Iáttuiik ‘hozzá 'falun is. a szo’ciálistá építéshez, a szo­cialista társadalomi megvalósí­tásihoz. osztályt a munkás-paraszt szö­vetség jegyében a szocialista fejlődés útjára vezette. Érde­me a parasztságnak, mert jól­határozott : a szocializmus épí­tésének útjára lépett, s tíz esztendeje tudatosan, becsület­tel és sikeresen halad előre ezen az úton. Kádár János a továbbiakban az ország általános fejlődésé­ről szólt. Hangsúlyozta, hogy a dolgozók életszínvonala jelen­tős mértékben emelkedett, megfelelő az előrehaladás a közoktatás, a kultúra terén is. A mindennapi munka , során , a bérek, az árak. a juttatások, a nyugdíjak, a lakásépítkezés- bi­zonyos kérdéséiről-lehet és kell is vitatkozni, de amikor mérle­get vonunk, megállapíthatjuk: a fejlődés egyértélmű, vitat­hatatlan. Életszínvonalunk — miután évről évre rendszere­sen fejlődött — lényegében arányban áll a végzett munká­val,- a megtermelt javakkal. Fejlődésünk persze nem je­lenti azt, hogy nincsenek ne­hézségeink— folytatta Kádár János. — Á párt, a kormány — az illetékes testületek, .szer­vezetek — az elért erédmé- ny.ék mellett mindig .nyíltart szólnak a problémákról, a megoldandó feladatokról. Őszintén beszélünk a hibákról is, amelyeket a szocializmus,. építése során helyileg, de néha országosan is elkövetünk. Vol­tak nehézségeink és bizonyára a jövőben sem tudjuk majd a problémákat teljesen kiküszö­bölni, hiszen tökéletesen sem gép, Nsem ember, sem testület nem tud dolgozni. Hathatós erőfeszítéseket kell tennünk egyebek között a költségvetési egyensúly javítására, a beruhá­zások elhúzódásának és szét­aprózottságának megszünteté­sére, a kötelességtudat, a munkafegyelem további javí­tására. Az eddiginél jobban érvé­nyesítsük a szocialista el­osztás elvét: Ki-ki munkája szerint ré­szesüljön a javakból, rhunka nélkül pedig ne részesedhes­sen az elosztásból. aki üldözi a haladás erőit, a kommunistákat, az az antiimperialista harc erőit gyengíti és rombolja. Nem lehet egyidejűleg hatáso­san küzdeni az imperializmus és a reakció illetve a haladás legkövetkezetesebb erői ellen. Az utóbbi időben komoly lépések történtek az európai biztonság megteremtésének út­ján. Nyugat-Berlin kérdésé­ben , létrejött a négyhatalmi megállapodás, amelyet a két Nérnetország közötti tárgyalás követ. Bár jelenleg Európá­ban béke van, földrészünk helyzete változatlanul a vi­lágpolitika nagy kérdése: Európában néznek farkassze­met a két világrendszer fő erői, itt a legnagyobb az . össz­pontosított katonai potenciál. A történelem tapasztalatai sze­rint az európai háború már kétszer világháborúhoz veze­tett. Mi, kommunisták, a szo­cializmus hívei, a szocialista országok egy szilárdabb, biz­tonságosabb, békésebb Európa megteremtéséért harcolunk! Harcunk során — bármilyen nehéz akadályokat kell is le- küzdeaünk — eredményesen haladunk előre, hogy az em­beriség megteremthesse azt a világot, amelyben az igazság érvényesül és . béke • van, — folytatta beszédét a párt első titkára. — Ez nem csupán kommunista politika. Az em­beriség a pusztító eszközökneiC olyan mérhetetlen tömegét hal­mozta fel, amellyel bármikor, rendkívül rövid idő alatt meg lehet semmisíteni az egész ci­vilizációt. Világszerte felismer­ték tehát, hogy csak két út van: vagy küzdünk az új világ­háború megakadályozásá­ért, és- akkor az emberiség­re jobb jövő vár, vagy —- s ez számunkra el­képzelhetetlen — a népeket újabb ptisztító háború sújtja. — A Magyar Népköztársa­ság szocialista külpolitikájá­val is hozzá kíván járulni ah­hoz, hogy béke legyen, világ­szerte' felülkerekedjenek a ha­ladás erői. Harcunkban szoros szövetségesünk- a Szovjetunió, együtt dolgozunk a Varsói Szerződésbe, a Kölcsönös Gaz­dasági Segítség Tanácsába tö­mörült országokkal. Amikor nemzetközi találko­zások során a legkülönbözőbb alkalmakkor beszélünk artőkes országok képviselőivel, világo­san kifejezésre juttatjuk: Mi szövetségesek vagyunk a Szov­jetunióval, a Varsói Szerződés tagországaival és ehhez a szö­vetséghez hűek maradunk. Ha a tőkésországok partnerként velünk akarnak dolgozni, sza­vunkra nyugodtan építhetnek, politikánk következetes, a szo­cialista Magyarország nem" „tántorog” ide-óda. A nemzet­közi életben injeább becsülik azt, afriről tudják, hogy hova tartoaik. Azzal az emberrel, ami rnindig mást mond és más álláspontra helyezkedik, a mindennapi életben sem lehet együttműködni. Bizonyos érte­lemben így van ez az országok között is. Pártunk és kormányunk nemzetközi tevékenysége konk­A Magyar Népköztársaság kormánya és a Vatikán között évek óta tárgyalások folynak, amelyek viszonyunkat bizo­nyos mértékig érintik. Itthon arra törekszünk, hogy normá­lis legyen az állam és az egy­ház kapcsolata, s ez megfelel­jen népünk szocialista építő­munkájának. A Vatikánnal való tárgyalások keretében intéződnek konkrét ügyek is. Ennek keretében jött létre az a megállapodás, hogy Mind- szenty József véglegesen el-, hagyja Magyarországot, Ró­mába távozik. Ezt a tényt a lapokból ismerik. Az is köz­tudott, hogy ha mi az egyhá­zak egyik-másik vezető sze-. mélyiségével szembekerültünk, az mindig politikai összeüt­közés volt. Az embereket, mint állampolgárokat sohasem osztályoztuk aszerint, hogy ki hívő és ki nem, hanem mindig aszerint, hogy reakciós-e, vagy haladó, segítője-e a nép haladásának, kész-e a néppel való együttműködésre vagy sem. Aki nem, azzal' mindig megütköztünk, aki igen, azzal együttműködtünk. Kádár János befejezésül hangsúlyozta: a szocialista el­vek következetes érvényesíté­sével a párt és a nép egységé­vel elérjük, hogy hazánkban belátható időn belül — telje­rét akciókban realizálódik és egyes lépéseink is megfelelnek, külpolitikai elveinknek, .a Szovjetunióval és a Varsói' Szerződés országaival való szö­vetségnek. Ennetc megfelelően a napokban Budapesten folytattunk baráti, elvtársi eszmecserét L. I. Brezs- nyev elvtárssal, az SZKP KB főtitkárával. E konzultációk segítik egyesített harcunkat közös céljainkért és érdekeinkért. Ugyanígy a töb­bi szocialista országgal is szo­ros kapcsolatban állunk, jészt veszünk egymás pártkongresz- szusain, párt- és kormány­küldöttségeket küldünk és fo­gadunk. E látogatások közé tartozott Losonczi Pál elvtárs­nak, az Elnöki Tanács elnöké­nek útja a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaságba. A közelmúltban magyar küldött­ségek tettek látogatást Mongó­liában is. Nemrégiben Tímár Mátyás elvtárs. miniszterelnök-helyet­tes vezetésével magyár kül­döttség járt egy sor latin­amerikai országban. Ez is pél­dázza, hogy szorosabb együtt­működésre törekszünk a fejlő­dő országokkal is, ami kölcsö­nös érdekünk. Támogatjuk a latin-ameri­kai országoknak azt a jo­gos törekvését, hogy ki­szabaduljanak az amerikai függőség alól. Külpolitikánk alapelveinek szellemében dolgozunk a tőkés országok viszonylatában is. Fock Jenő elvtárs, a kormány elnöke nemrégiben látogatást tett a szomszédos Ausztriában, .Nálunk járt a közelmúltban a francia külügyminiszter. Nor- malizált viszonyra törekszünk az Amerikai Egyesült Álla­mokkal is. Erre törekszünk az NSZK-val is, abban a mérték­ben és formában, ahogy meg­érnek ennek a feltételei. Mesz- szemenően hajlandók vagyunk arra, hogy normális viszonyo­kat teremtsünk a különböző társadalmi rendszerű országok­kal, amikor ez ésszerűnek és hasznosnak mutatkozik. sen felépüljön a szocialista társadalom. Ezért harcolunk mi, magyar kommunisták, ezért harcolnak a szocializmus magyar hívei, a munkások, a parasztok az értelmiségiek. őszintén mondom, nagy öröm t tapasztalni itt, — de másutt is —, mennyit fejlő­dött népünk politikailag azok­ban a nagy, harcokban, társa­dalmi összeütközésekben, ame­lyeket az utóbbi évtizedekben, a fejlődés legújabb szakaszá­ban átélt. És merem monda­ni, hogy most a tömegek, tíz- és százezrek olyan mély meg­értést tanúsítanak a közösség dolgai iránt, mint tíz, húsz, vagy harminc esztendővel ez­előtt még kevesen. Arra van szükség, hogy a társadalmi cselekvésre kész emberek ön­tudatosak legyenek, világosan lássák céljainkat, s érett gon­dolkodásukkal, tapasztalataik­kal, elhatározottságukkal se­gítsék elő a helyes döntése­ket. Még egyszer megköszönöm a szíves meghívást és fogadta­tást, s őszintén minden jót kí­vánok a termelőszövetkezet tagjainak, a község minden dolgozójának — fejezte be hosszan tartó, nagy taps köz­ben beszédét Kádár János. (MTI). „Szívből gratulálok a pálfai tsz vezetőinek és tagjainak, a járás és a megye dolgozóinak44 Külpolitikánk a szocializmus és béke eszméjét elválaszthatatlanul összeforrasztja Az embereket aszerint osztályozzuk, segítői-e a nép haladásának, vagy sem

Next

/
Thumbnails
Contents