Tolna Megyei Népújság, 1971. október (21. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-23 / 250. szám
(Folytatás az 1. ódáiról) központi fejlesztési célok ütemezéséről. Minden eszközzel biztosítanunk kell, hogy az állami költségvetés eszközeit a népgazdasági terveknek megfelelően használják fel. Ezt a Pénzügyminisztériumnak, és a bankszervezetnek a döntéselőkészítő pénzügyi eszközökkel biztosítaniok kell. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumnak összhangot kell teremtenie a tervben előirányzott építési igények és az építőipari vállalatok kapacitásfejlesztési tervei között. Az ágazati minisztériumok és a tanácsok felelősek azért, hogy a fejlesztési koncepciók biztosítsák a hatékonyság növelését, a fejlesztések tervszerű, gazdaságos megvalósítását. A vállalatok és a szövetkezetek vezetőinek minden erőt összpontositaniok kell a saját és a rendelkezésükre bocsátott eszközök hatékony, gyorsan, megtérülő, intenzív fejlesztésére. Tovább kell javítani az állami egyedi, nagy és a fejlesztési kölcsönből megvalósuló beruházások döntési rendszerét. A különböző szintű vezetők a beruházások elhatározásánál kötelesek figyelembe venni, hogy mennyi pénz áll rendelkezésükre. A továbbiakban a kormány sokkal szigorúbban bírálja el a terven felüli pótigényeket. A tanácsi vezető szervek csakis az adott terület anyagi lehetőségeinek megfelelő fejlesztéseket tervezhetnek. A vállalati fejlesztési alap a népgazdasági tervben előirányzott összeg. A vállalatok kötelesek jól sáfárkodni vele. A túllépés felelőtlenség, amely most már nem maradhat következmények nélkül. A felhalmozási folyamatban jelentős szerepe van a készletek alakulásának. Az elmúlt években összességében javult a helyzet. A készletnövekedés 1970-öen kisebb hányadot kötött le a nemzeti jövedelemből, mint korábban. Az eltelt három évben a készletek — jelentős abszolút növekedésük ellenére — kisebb ütemben nőttek, mint az értékesítés. Mindezek ellenére a vállalatok jelentős részénél még mindig tapasztalható indokolatlan készletgyűjtés. Jobban kell alkalmazni a közvetett és közvetlen irányítás eszközeit Fock Jenő hangsúlyozta, hogy a gazdaságos termelési struktúra javítása érdekében következetesebben kell alkalmazni mind a közvetett, mind a közvetlen irányítás eszközeit. Következetesebbé tesszük támogatási rendszerünket a tekintetben — mondotta —, hogy egyes vállalatokat ne részesítsünk előnyben csak azért, hogy elkerüljék vagy elodázzák a termelés struktúrájának átalakítását, illetve az üzem esetleges megszüntetését. Gazdaságpolitikai céljaink megvalósításáért vállalnunk kell és meg kell birkóznunk az esetleges helyi politikai zökkenőkkel. A minisztériumoknak sokkal határozottabban kell hozzáfogniuk a gazdaságtalan termelést folytató vállalatok ügyének rendezéséhez. Néhány vállalatnál máris elkezdték, vagy el is készítették az ötéves szanálási programokat. Ezek természetesen kemény, de elkerülhetetlen intézkedések. A gazdaságtalan termelés visszaszorítása, megszüntetése minden vállalatnál nemcsak gazdasági, hanem alapvetően politikai feladat is. Ezért szükséges, hogy ezzel a kérdésjel népgazdaságunk érdekeinek megfelelően a párt- és társadalmi szervek folyamatosan és minden szinten határozottan foglalkozzanak. A kormány elnöke részletesen elemezte a munkaerőhelyzetet és bírálta azokat a túlzó nézeteket, amelyek képviselői általános munkaerőhiányt emlegetve és rá se hederítve a helyi megoldási lehetőségekre, arról panaszkodnak, hogy a termelőszövetkezetek melléküzemági vállalkozásai és az ipari szövetkezetek tömegével elszívják a munkaerőt. Ilyen esetek helyenként valóban előfordultak, de az „elcsábítottak” az üzemi munkásságnak csak elenyésző százaléka. A munkaerőhiány helyenként, egyes üzemrészekben valóban súlyos problémát okoz. Vannak gyáraink, ahol a modern technikával — amelyre milliókat költöttünk, — elsősorban munkaerőhiány következtében egy műszakban termelnek, és gyakran ott sem teljes kapacitással. Az ötéves terv a termelékenység fokozottabb ütemű emelését tartalmazza Népgazdaságunk fejlesztése jelenleg és a következő években elsősorban intenzív úton történik. Emellett természetesen egyes ágazatokban és az ország egyes körzeteiben munkahelybővítő, extenzív gazdaságfejlesztő módszereket is alkalmazunk. Az intenzív fejlesztés a munkaerő-gazdálkodásban alapvetően a már foglalkoztatott létszám munkaerejének ésszerűbb hasznosítását igényli. A foglalkoztatottságban a reform eddigi Időszakában — részben tudatos intézkedéseink nyomán — átrendeződési folyamat indult Ez még inkább így lesz a negyedik ötéves terv hátralevő részében. Az ötéves tenv a keresők számának a korábbinál mérsékeltebb növekedését, s a termelékenység fokozottabb ütemű emelését tartalmazza. 1973-tól kezdődően a munkaképes korú népesség száma lényegében nem növekszik. Az ifjúsági munkaerőforrás erőteljesen csökken, a mezőgazdaságból való munkaerő-áramlás mérsékeltebb ütemű lesz. A női munkaerőtartalékok munkába állítása mind nehezebb, s költségesebb. Ezek a tendenciák hosszabb időre érvényesek. A munkaerő nagyarányú spontán mozgása sok gondot okoz a vállalatoknak. A káros munkaerőmozgás rontja a munkafegyelmet, ugyanakkor a fellazult munkamorál tovább növeli a fluktuációt A vállalatok sok esetben további csökkenésétől félve, elnézőek A fegyelmezetlenkedőkkel hogy a kialakult adminisztráció túlzott, az e területen foglalkoztatottak száma túlméretezett. Ezen változtatni kell. Támogatjuk azokat a rendelkezéseket, amelyek visszairányítják a termelőmunkára az improduktív adminisztráció területére meggondolatlanul átirányított dolgozókat. Az iparban kedvezően alakult a munka termelékenysége. Folytatódik az 1970-ben elkezdődött tendencia. A termelés emelkedése az iparban teljes egészében, az építőiparban pedig kétharmad részben a munka termelékenységének növekedéséből származik, s ez lényegében megfelel a tervelőirányzatnak. Bár a lehetőségek még nincsenek kihasználva és az általában pozitív fejlődés az egyes vállalatok esetében nagy eltéréseket takar. A kormány elnöke ezután a munkaerőgondok megoldását célzó kormányintézkedésekről beszélt. A munkaerőgondok enyhítése érdekében nyugdíj, rendszerünket úgy kívánjuk továbbfejleszteni, hogy a nyugdíjjogosultságot szerzett dolgozókat — elsősorban fizikai munkásokat — a további munkában maradásra ösztönözze. Ezekért az évekért a nyugdíj összege természetesen nagyobb százalékban növekszik majd, mint az azt megelőző évekért. Terveink szerint a nyugdíjasok'— nyugdíjuk és keresetük korlátozása nélkül — évenként négy hónapig illetve a népgazdaságilag különösen fontos területeken annál tovább is dolgozhatnak majd. Való igaz, hogy az utóbbi években a szélesebb profilú gazdálkodás megteremtése nyomán munkaerő-vándorlás indult az állami iparból a termelőszövetkezetek felé. Ennek hasznos oldala, hogy kialakult az élelmiszeripari vertikum, ami a korábbinál gazdaságosabb és korszerűbb termelést tett lehetővé. Ez helyes, ezt továbbra is fejleszteni akarjuk. Azt azonban nem tűrjük, hogy az iparból a termelőszövetkezetekbe átkerült dolgozók Olyan tevékenységet folytassanak, ami semmilyen kapcsolat, ban sem áll a mezőgazdasággal, mint például a tsz-nyom- dában és az öntödében végzett munka. Meg kell akadályozni, hogy a termelőszövetkezetek az állami szektorból vonjanak el munkaerőt szemben. A munkafegyelem lazasága jelentős részben a munka szervezettségének alacsony szintjével indokolható. Ugyanakkor a laza munkafegyelem gátolja leginkább a korszerű termelésszervezési elvek gyakorlati érvényesítését. Ezért nagyon következetes intézkedésekkel kell gátat vetni a munkafegyelem további lazulásának. Az adminisztratív intézkedéseken túl számítunk a szocialista brigádok, a törzsgárda és minden öntudatos dolgozó példamutató helytállására. Továbbra sem kielégítő ä munkaerő-tartalékok feltárásé, na és hasznosítására irányuló szervező munka. A vállalati szervezés jelenlegi helyzetét gyors ütemben kell javítani. A termelési eszközök jelentős fejlődését nem követte a munkaszervezés fejlődése. Nincs összhang a termelőeszközök: fejlettségéből adódó követelmény és a tényleges szervezettségi színvonal között. Részben erre vezethető vissza, hogy a termelés-előkészítés színvonala alacsony, termékeink előállítási költsége pedig túl magas. Még mindig nagy tömegű munkaerőt kötünk le a belső szállításban, anyagmozgatásban és más, a fő tevékenységet kiszolgáló folyamatokban. Túlzottan növekedett az adminisztratív létszám is. Tudjuk, hogy a modem technikával összefüggően az adminisztratív munkaerők számának bizonyos növekedésével reálisan számolnunk kell. Mindezek el. lenére biztonsággal állítható, Azért, hogy egyes termelő- szövetkezetekben ilyen ipari üzemeket létesítettek, az ága- zatot irányító vezetők is felelősek, hasonlóképpen mint a helyi vezetők. Egyebek között a termelőeszközök átengedésével a pillanatnyi problémák megoldását keresték, ám ez a megoldás ellenük fordult és ma már nehézségeket okoz. Itt az ideje, hogy ésszerű rendet teremtsünk ezen a téren is. A kormány 1969-ben és 1970- ben is több intézkedést tett a termelőszövetkezetek kiegészítő tevékenységének állami szabályozására. Megtiltotta például, hogy a termelőszövetkezetek telephelyükön kívül ipari tevékenységet, valamint bérmunkát folytassanak, továbbá szabályozta a különböző adónemek progresszióját, kiterjesztette az állami alkalmazottakéval azonos közterheket. 1971. január 1-tői az új termelési adó az azonos ipari és kereskedelmi tevékenységgel elért jövedelmet az állami vállalatokéval azonos mértékű adóval vonja le. Meg kell akadályozni, hogy a termelőszövetkezetek a helybeli munkaerő-tartalékok jobb kihasználása helyett továbbra is az állami szektorból vonjanak el munkaerőt. A szövetkezetek és a nagyipari vállalatok közötti indokolatlan jövedelem-aránytalanságokat is meg kell szüntetni. Intézkedünk a termelőszövetkezetek nem mezőgazdasági jellegű tevékenységének további szabályozására. Ennek alapelve, hogy a termelőszövetkezetek munkájához szervesen kapcsolódik az élelmiszer-feldolgozás és a fagazdaság, bizonyos építési, karbantartási feladatok ellátása, termelési szolgáltatás, szállítás, valamint az élelmiszerek közvetlen termelői belföldi értékesítése. Ezeken a területeken még szorgalmazzuk is a gyorsabb ütemű fejlesztést. Továbbra sem korlátozzuk a lakosság részére végzett szövetkezeti szolgáltatásokat, a helyi építőanyagok termelését és az olyan kisipari jellegű termelést, amely a helyi igények jobb kielégítését szolgaija. Azokat a termelőszövetkezeteket, amelyek összes termelési értékéből az élelmiszeripar és fagazdasági tevékenységhez egyáltalán nem kapcsolódó gépipari, vegyipari és könnyűipari bedolgozás árbevétele 30 —50 százalék között van, mezőgazdasági-ipari szövetkezetekké alakítjuk át. Azokat pedig, ahol ez az arány 50 százalék fölé kerül, ipari-mezőgazdasági szövetkezetekké. A bérezési feszültségek, jövedelemaránytalanságok megelőzésére, illetve megszüntetésére is intézkedtünk. Az eltelt néhány év alatt — és az egybeesik a gazdaságirányítási reform éveivel — nagyot fejlődött a mezőgazdaság, megszilárdult a szocialista nagyüzemi gazdálkodás. Parasztságunk szereti a szövetkezetei, ragaszkodik hozzá, megszokta körülményeit, elsajátította a nagyüzemi gazdálkodás módszereit. A legutóbbi esztendők változásai minőségi jellegűek. Bizonyítják: nem feleslegesen áldoztunk a mező- gazdaságra. Nagy erőfeszítéseket teszünk, hogy megszüntessük a sertésciklust. Ebben ez ideig egyetértés volt. Most, hogy az eddig elért sikerek mellett némi helyi gondok is jelentkeznek, máris vannak, akik bizonytalankodnak, ingadoznak, azok közül, akik megfelelőnek tartották az intézkedéseket. De ezért természetesen nem állhatunk meg, a jó elgondolásainkat végig kell vinnünk. Fock Jenő ezután rátért külgazdasági kapcsolataink helyzetének ismertetésére. A kormány elnöke kifejtet-, te, hogy a kibontakozó szocialista integráció mind kedvezőbb lehetőségeket kínál arra, hogy erőteljesebben fejlesszük külgazdasági kapcsolatainkat a szocialista országok közösségével, mindenekelőtt a Szovjetunióval, hiszen a nemzetközi munkamegosztás fejlődése is az erők integrálódásának irányába hat. A nem szocialista államokkal folytatott gazdasági együttműködés fejlesztéséhez objektíve kedvezőbb lehetőségeket nyújtanak a tőkés országok részéről megtett kereskedelempolitikai lépések, amelyek célja a gazdasági kapcsolatok kibontakozását korábban gátló akadályok elhárítása. A kölcsönös előnyök mellett és szerény lehetőségeinkhez képest bővítjük a fejlődő országokhoz fűződő kapcsolatokat és segítjük gazdasági önállóságuk megszilárdítását. A termelést csak olyan árukból szabad növelni amelyek tényleges szükségletet elégítenek ki Fock Jenő ezután gazdasági helyzetünk főbb jellemzőit, tendenciáit elemezte. A gazdasági fejlődés üteme — mondotta — 1971-ben várhatóan meghaladja a tervezettet, tehát gyorsul az előző két évhez képest. A nemzeti jövedelem várhatóan meghaladja a tervezettet. A növekedési ütem jelenlegi gyorsulása azonban nem csupán öröm, mivel nem enyhíti, hanem bizonyos mértékben fokozza nehézségeinket. Egészségtelenül felgyorsult a felhalmozási folyamat. A költségvetési kiadások túlzottan növekedtek, részben a fokozott felhalmozás, részben a kialakult termelés és fogyasztási támogatások miatt és amiatt is, hogy az importált áruk árának emelkedését nem hárítottuk át a belföldi fogyasztókra. A kormány elnöke kifejtette. hogy helyes lépésnek bizonyult a közgazdasági feltó» telek megszigorítása, amely 1971. január 1-től lépett életbe. A kialakult körülményeknek megfelelő határozott gazdasági intézkedéseket terveznek a jövő évre is mindenütt, ahol csak szükséges. A kormány elnöke a továbbiakban hangsúlyozta: Továbbra is fontos feladatunk, hogy fenntartsuk a tér. melés kialakult, viszonylag gyors növekedési ütemét. A termelést viszont csak ott és azokból a termékekből szabad növelni, ahol azokra igény jelentkezik, vagyis amelyek tényleges szükségleteket elégítenek ki. Az ipari termelés mennyiségi növelésének ma szigorúbbak a feltételei, mint korábban voltak. Tudomásul kell venni, hogy sem 1972-ben, sem a későbbi években nem állnak rendelkezésünkre az eddigi mértékben a termelés növelésének extenzív eszközei. A termelés növelését ezért viszonylag kevesebb beruházással és munkaerő-felhasználással kell elérnünk. Már 1972-ben és a következő években is nagyfokú takarékosságot kívánunk érvényre juttatni. A költségvetési gazdálkodásban mérsékeljük a termelési és egyéb támogatások növekedését. Továbbra is gazdaságpolitikánk egyik legfontosabb céljának tekintjük a lakosság élet- körülményeinek javítását, jövedelmének növekedését, élet- színvonalának folyamatos emelését. Az életszínvonal, a fogyasztás emelkedésének tartós fedezete azonban a jövőben is csak a nemzeti jövedelem növekedése lehet. Befejezésül, szólt Fock Jenő a párt- és a tömegszervezetek gazdasági jellegű feladatairól, a tudatformálásról, a tömegpolitikai és a tájékoztató munkáról«
