Tolna Megyei Népújság, 1971. október (21. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-22 / 249. szám
Dombóváron, Tamásiban. Szekszárdon Tanácskoztak a KISZ-szervezetek küldöttei Tegnap három küldöttértekezletet tartottak megyénkben. Dombóvár KlSZ-szervezetei- nek küldöttei a városi tanács épületében tartották értekezletüket. Az elnökségben többe]* között helyet foglalt Szabó Géza. a KISZ MB első titkára, Gyuricza István, az MSZMP városi bizottságának első titkára, Bérdi József, a városi tanács vb-titkára, Illés Dezsőné, a KISZ KB munkatársa és Jutkusz Győző, a városi KISZ-bizottság titkára. Jutkusz Győző köszöntötte a megjelenteket és megkérte Szabó Imrét, a Gőgös Ignác gimnázium nevelési igazgató- helyettesét az értekezlet elnöki teendőinek ellátásával. A városi KISZ-bizottság titkárának beszámolója után a küldöttek hozzászólása következett. A vitában többek között felszólalt Bérdi Ágnes, a Gőgös Ignác gimnázium küldötte, aki egyetértett a beszámolóval abban a kérdésben, hogy az ifjúsági szövetség munkájának hatékonyságát nem a passzív tagok kizárásával, hanem a működő aktívák csoportjának kiszélesítésével kell fokozni. Pósa András, a kesztyűgyár KISZ-titkára az ifjúmunkások körében végzett KISZ-munkáról beszélt. A hozzászólások és Jutkusz Győző összefoglalója után a küldöttek megválasztották új városi bizottságot. * Tamásiban a pártbizottság épületében tartották a járási küldöttértekezletet, melyen többek között részt vett Varjas János, a KISZ MB titkára, Pánczél Gézáné, az MSZMP megyei bizottságának munkatársa, Jankó János, az MSZMP járási bizottságának titkára. Bartha György, a KISZ KB munkatársa és Grill Ferenc, a járási hivatal vezetője. Benkő Andrásnak, az értekezlet elnökének üdvözlő szavai után megválasztották a jelölő, mandátumvizsgáló és szavazatszedő bizottságot, majd Horváth László, a KISZ járási bizottságának titkára ismertette a járási bizottság beszámolóját. Az ezt követő vitában többek között felszólalt Varjas János, a KISZ MB titkára és Jankó János, az MSZMP járási bizottságának titkára is. Horváth László válaszolt a felvetődött kérdésekre, majd a küldöttek megválasztották az új járási bizottságot. Ugyancsak tegnap került sor „Az ifjúság szocialista emberré formálásában kiemelkedő jelentősége van a munkának.” — így kezdődik az ifjúságról szóló 1971. évi IV. törvény III. fejezete. A paragrafusok felsorolják azokat a követelményeket, amelyeket a munkahelyek gazdasági és társadalmi vezetésének ezentúl figyelembe kell vennie az ifjúsággal kapcsolatos kérdések eldöntésénél. A törvény nemrég lépett hatályba, de Tolna megye egyik legjelentősebb ipari létesítményében, a Szekszárdi Műszergyárban már korábban is érvényesültek azok az elvek, melyek most nyertek kötelező érvényű megfogalmazást. Erről meggyőződhettünk, amikor az üzembe járva elbeszélgettünk Vándor Tamással, a gyár KISZ-titkárával ■ és Csapó Károllyal, a szakszervezeti bizottság titkárával. — Nálunk nem okoz gondot, hogy a fiatalokat képzettségüknek és adottságuknak megfelelő munkakörbe helyezzük el — mondja Csapó Kálmán. — Korszerű üzem a miénk, munkaerőhiánnyal is küzdünk, és így szükség van minden szakmunkásra. Nem fordulhat elő, hogy tanult szakemberek segédmunkásként dolgozzanak. . — Hogyan érvényesül a fiatalok anyagi és erkölcsi megbecsülése, a munka szerinti elosztás elve? — A felkészültséggel és a végzett munkával arányosan kapják a fizetést.' Már a kezdő szakmunkások órabérét is a tanulmányi eredmény határozza meg. Aki éppen csak, hogy megfelelt, az 7,20-szal kezd, aki viszont kiválóan tette le a szakmunkásvizsgát, az 7,80-as órabért kap. Az ifjú szakmunkások premizálását kollektív szerződés szabályozza. A teljesítménytől függően havi 100 és 600 forint között mozog ez az összeg. Idén végzett munkásaink szeptemberben általában 1500—1700 forint között kerestek, de volt olyan, akinek 1800 forint került a borítékjába. a szekszárdi Gemenc Szállóban a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat ifjúkommunistáinak küldöttértekezletére. — Hogyan történik a fiatalok szakmai, politikai továbbképzése? — kérdeztük Vándor Tamás KISZ-titkártól. — Az üzemben dolgozó fiatalokat politikai, kulturális és szakmai kérdések egyaránt foglalkoztatják. Bevált módszer a KISZ-gyűlések keretén belül végzett gyártmányismertetés. Ennek az a célja, hogy ne csak saját részfeladatukat ismerjék. A továbbtanulók számára — ha ez a gyár profiljának is megfelel — különböző kedvezményeket, például ösztöndíjat, kedvező műszakbeosztást biztosítunk. Az idén végzett kb. 50 szakmunkás közül 26-an szak- középiskolában folytatják tanulmányaikat. A politikai képzés a KISZ-alapszervezetekben történik, de nem KISZ-tagokat is bevonunk. Az elmúlt évben az MSZMP X. kongresszusának anyagát három előadáson és az ezeket kpvető vitákon beszéltük meg. Az idén még októberben megkezdődnek a politikai vitakör foglalkozásai. Bár az érdeklődés függ az előadótól, az előadás színvonalától is, általában ezeken a rendezvényeken 80 százalékos a részvétel. Mikor megkérdeztük, hogy megfelelő-e a fiatalok részvétele az üzemen belüli társadalmi szervezetek munkájában, Csapó Károly szb-titkár saját területéről, a szakszervezeti életből hozott fel néhány példát. — A 25 tagú szakszervezeti tanács munkájában 11 fiatal vesz részt, a 9 főnyi szakszervezeti bizottságban pedig 4 KISZ-tag tevékenykedik. — Általában jó a fiatalok és a gazdasági vezetők kapcsolata is, de előfordul, hogy egyes vezetők figyelmen kívül hagyják a fiatalok véleményét. Az utóbbi időben oly sokat emlegetett üzemi négyszög munkája két alapszervezet esetében nem megfelelő, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ez magukon a fiatalokon is múlik — egészítette ki az szb-titkár szavait Vándor Kálmán. — A törvény előírja, hogy a fiatalokat egészségügyi szempontból fokozott védelemben kell részesíteni. A gyáron belül hogyan érvényesül ez az elv? Kérdésünkre Csapó Károly válaszolt: — Már a kollektív szerződésben meghatároztuk azokat a munkahelyeket, amelyek esetleg károsak lehetnek a fiatalkorúak egészségére. ök nem dolgozhatnak például a reduktorszereldében, a hegesz- tőpisztoly-szereldében és a méregtelenítőben. Mint a beszélgetésből látszik, a műszergyár gazdasági és társadalmi vezetése már a törvény hatályba lépése előtt is megfelelően foglalkozott r fiatalokat érintő kérdések! ezután pedig valószínűleg ír/ inkább így lesz. — gy — Bálint Györgyné a Bourd <a csöves nyomásmérőt hitelesíti a gyár szer-idejében, A szekszárdi mííszergyárban Megbecsülik a fiatal dolgozókat Kovász-emberek igazgatójára. S úgy megorrolt, hogy — amikor az a szomszéd faluból átinvitált táncosokat az ő előzetes engedélye nélkül közpénzen vacsoráztatta, — sörözőpajtásával, a járási felügyelővel fegyelmi vizsgálatot indíttatott ellene. Pár száz forintról lévén csak szó, súlyosabb elmarasztalás föl sem vetődhetett, ám az igazgató így is annyira megbán- tódott, hogy fogta magát és elment könyvtárosnak, valahova Somogyba. Jó fél év múlva kottyantotta ki — ugyancsak sörös állapotban — a járási felügyelő, hogy dehogy is az elvacsoráztatott pénz bántotta az elnököt, hanem az, hogy az igazgató neve az övénél sokkalta többször szerepelt az újságban... Bizony, sokkalta többször szerepelt! Beleírtuk — mert bele kellett írnunk —, ha a maga köré gyűjtött lányok, legények bemutatták az általa dramatizált irodalmi riportokat; beleírtuk — mert bele kellett írnunk —, ha megalapította a megye első falusi gyermekszínpadát: s beleírtuk — mert bele kellett írnunk — mindig, ha „jegyzett” ' festők munkáiból tárlatot rendezett, vagy ha diákszavalói megnyerték az országrészi döntőt. Sokszor írtuk le a nevét! Amikor végigfutottam pár görbe sorral átlózott levelezőlapját — hát így jártam, apám!” —, legyintenem kellett: egy kovász-emberrel megint kevesebb a tájékunkon. Egy kovász-emberrel — merthogy az efféle, mások javáért, többre válásáért ver- gődőket nemigen lehet egyéb módon nevezni. Ahogy eszembe jutnak, úgy idézem fel most a magam legkedvesebb kovász-embereit. A társastáncklub-vezető. Negyvenegynéhány éves asz- szony; héttől—négyig hivatalban van, fél öttől argentin tangóra, slow-foxra, angolke- ringőre tanítja egy kültelki művelődési otthon tucatnyi táncospárját. Amikor a csoportot átvette, jó, ha keze alá került két-három minősített táncos, és most már olyan párosa is van, amely igen tisztes eredményt ért el a magyar országos társastánc-bajnokságon. Az ifjúsági klub vezetője. Elégségesre sikerült érettségije után egy rövid évre elment golyóstoll-szorongató OTP-fiúnak, majd — kapva a megye lakásígéretén — kiköltözött máig is lakott falujába, hogy ott moziigazgató legyen. Már az első hónapban nekiállt, hogy vályogcxzással, ta- pasztással lakhatóvá tegye az iskola fásszinjét. A klubbá alakított szín látogatóinak hamarosan több, pályázaton nyert dicsérő oklevelet kellétt bekeretezniök! Jelenleg egy összeadott forintokból vásárolt autóroncs telepingálásá- val vannak elfoglalva, s persze. azzal is. hogy a megvén- hedt gép közös kirándulásokra tudja vinni a tulajdonosokat. És még egy alkalmi példaképp: a kórusvezetö főiskolai adjunktus, aki, ha kell, pesti rádiófelvételt mond le, hogy egy nagy ritkán összeverődő falusi énekkar öttagú „tenorjának” meg másfélszer sem ekkora „altjának” intonációs tanácsokat adjon. Most pedig arról, amivel kezdtem! Arról, hogy milyen szégyellni való kicsinyeskedés mondatott búcsút a tanácselnök által kiutált művelődési otthon igazgatóval, meg arról, hogy valójában mennyi rossz órájába, napjába kerül egy- egy ilyen tánctanárnak, klubvezetőnek, a rajzolók, éneklők inkább önkéntes, mint felkért képességcsiszolójának, amíg nagy lelkesen kigondolt céljait félig is eléri. Ismét illik idevágó példákat mondani! A napról napra izzadásig sasszézó tánctanárnő neve két olyan jegyzőkönyvben is szerepel, amelynek tárgya: „költségtúllépés". Vagyis az, hogy mind Szombathelyre menet, mint pedig Szombathelyről jövet hosszabb úton futtatta a külön-mikrobuszt, az eleve megszabottnál. Mindezt azért, hogy a Dunántúlon még nem járt lányok, fiúk egy-egy rövid másfél órára Veszprémet is megláthassák. Az ifjúsági klub oklevélhalmozó gazdáját — mondani sem kell — a rózsa- meg a tulipándíszes autó miatt idézgetik meg bizonyos íróasztalok elé, melyeknek gazdái rendre az efféle járművek határainkon túli kergetőinek cél és tartalom nélküli életéről, meg az ilyen életek „tőlünk eredendően idegen mitvoltárói" példálóznak. A festőművész szakkörvezetőnek azt hányták a szemére, hogy asszohytanítványaiban „elfojtja a gyakorlati érzéket”, a főiskolai adjunktus bűne pedig: „az intézeti oktató-nevelő munka elhanyagolása bizonyos periférikus megbízatások teljesítése miatt”. És most a kérdés: miképp lehetséges az, hogy annyi nemes szándék megérlelődését, oly sokak javát szolgáló mag pergetését akadályozhatják meg a kicsi perek nagy bíróiként hangoskodó emberek? Miért gáncsoskodhatnak így azokkal, akik mindig frissen gondolkodva, sosem fáradva fogadják be és adják is tovább az örökös szomjúsággal várt ismereteket? Két közhelyet másolok még ide: kultúra ott van, ahol csinálják; a népművelés elsősorban káderképzés. Hát végül is erről van szó! Hagyni kell, hogy minden arra alkalmas helyen „csinálőd- jék” a kultúra — hogy meg nem akasztott ambícióiktól serkentve, kedvük szerint munkálkodhassanak a „káderek”. AKÄCZ LÁSZLÓ A képzőművészeti szakkör vezetője. Országos tárlatokról is jól ismert festő, de heti három délutánját vonatozással tölti. Kettő után indul, s csak este kilenc előtt ér haza abból a faluból, ahol olyan rajzoló- asszonyokra bukkant, akiknek folyosókra kent, őzikés, hegy- csúcsos tájképek festésé hozta a már előre bekalkulált plusz forintokat, s akik — őszintébb szavaik szerint — „a tanár "Ívtárstól tudták meg végre. miért is szép az. ha tény. K'” a maga útján szalad a voDSl”. ÉRTESÍTJÜK KEDVES VEVŐINKET, HOGY OKTÓBER 25 Töl. »-IG AZ ARUKIAU ~ LELTÁR MIATT SZÜNETEL. PIÉRT Kereskedelmi Vúlicl'jí Szétszórd, Babits M. u. 1.sz. (317)
