Tolna Megyei Népújság, 1971. október (21. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-21 / 248. szám
J » \ KORUNK A magyar vegyészeiért Tudományos díj, csak fiataloknak Az idén újonnan alapított tudományos díjat osztott ki a Magyar Tudományos Akadémia, Akiről nevét kapta, s akinek példás munkásságát megörökíteni hivatott a díj: dr. Erdey László kétszeres Kossuth-díjas akadémikus, a Budapesti Műszaki Egyetem általános és analitikai kémiai tanszékének vezető professzora volt, élete hatvanadik évében, tavaly februárban bekövetkezett haláláig. Pályája Szegedről indult, ahol már középiskolás diákiként eljegyezte magát a természettudományokkal. A budapesti tudományegyetem fizikai és kémiai szakának elvégzése után vegyészként dolgozott, de a szakmai elhivatottság szerencsésen társult egyéniségében a nevedével. Két évtizeden át volt professzora a műegyetemnek, s. e kutatásokban gazdag, újabb és újabb tudományos eredményeket gyümölcsöző időszakban az analitikai ké- ,miának minden korszerű ágára kiterjedő vizsgálódást ho- 'h'osított meg intézetében. 'Az emlékére alapított díj — amelynek fedezetét, három- évenként a három ötezer forintos pályadíjat Erdey László özvegye biztosítja — ezeknek a kutatásoknak a folytatását szolgálja. Kiemelkedő analitikai eredmények, azokkal kapcsolatos új módszerek, eljárá- *’ sok, készülékek ’ alapján nyerhetik el a pályázók, akiit nem lehetnek negyven • évnél idősebbek, A VEGYÉSZ MŰSZERT SZERKESZT Az idei első alkalommal ketten kaptak önállóan díjat, — Ladányi László, az Eötvös Loránd Tudományegyetem, és Halmos Zoltán, a Budapesti Műszaki Egyetem tanársegéde —, ketten pedig a közösen végzett munkáért megosztva: Gál Sándor adjunktus és Nemeshegyi Gábor tanársegéd a műegyetemen. Közülük az egymáshoz közelebb eső kutatásokkal foglalkozó három műegyetemi díjazottat mutatjuk be. Halmos Zoltán 1964-ben végezte el a műegyetemet. Már diákévei alatt bejárt a tanszékre, részt vett a tudományos diákkör tevékenységében. Diplomamunkája is abból a témakörből készült, amellyel változatlanul foglalkozik, s amelyből a pályamű is kikerült. A témakör: a szerves anyagok viselkedése magas hőmérsékleten. Halmos Zoltán olyan készülékeket szerkesztett, amelyekkel nagy hőmérsékleten vizsgálhatta a szerves anyagok sűrűségének változását, viszkozitását, elektromos vezetőképességét. A hőmérséklettől függő változásaikat egyenletekbe foglalta. Kutatása, amely a fenolgyártástól indult el, végül ugyanoda tért vissza, nemcsak elméleti megállapításokat eredményezve, hanem az ipari gyakorlatot is gazdagítva. SOKAT TUDÓ KÉSZÜLÉK Gál Sándor és Nemeshegyi Gábor a tanszék egy másik .csoportjában dolgozik, ahol a szervetlen anyagok viselkedését vizsgálják magas hőmérsékleten. A vizsgált anyagok természetéből következően, míg Azokat a készülékeket nevezik tüzelőanyag-celláknak, amelyek kéHalmos készülékeinél bőségesen elég, ha 600 fokig használhatóak, Gál és Nemeshegyi esetében a követelmény 150Ó fok. Az ő pályamunkájuk tehát egy olyan készülék, amely széles hőmérséklethatárok között — mínusz 100— 150 foktól plusz 2200 fokig — is képes nagy pontossággal szabályozni a hőmérsékletet az előre meghatározott program szerint. Innen a készülék elnevezése is: lineáris hőmérséklet-programozó. Ma már gyártja a műszeripar Programik néven. Készülékük két szabadalmat is tartalmaz és nemcsak a tanszéki kutatásoknál használható, hanem az ipar sok területén, ahol nagy hőmérsékleten végbemenő folyamatok játszódnak le. s ahol a műveletek közben a hőmérséklet változásának a technológia szerint pontosan kell bekövetkezni. így egvebek között, — hogy az újabb rádiók révén közismert fogalomra hivatkozzunk — a ferritgyártásnál. Az egyetem elvégzése óta Gál Sándor mögött másfél évtizedes. Nemeshegyi Gábor mögött nyolcévi gyakorlat, oktató és kutatómunka áll. Pillanat a tudomány történetében, de nagy kitartást, szenvedélyes érdeklődést kíván attól, aki a kutatópályát választja. Erre serkent Erdey professzor élete, példája és az ennek emlékét elevenen tartó pályadíj. NÉMETH FERENC miai energiából közvetlenül állítanak elő villamos energiát. A különböző energiaátalakítási módszerek (hőből mechanikai, mechanikaiból villamos stb.) általában rossz hatásfokúak. Ezért igen régi törekvés, hogy pl. a szén oxidációjakor felszabaduló energiát közvetlenül villamos energiává alakítsák, a közbenső hőerőgépek kiiktatásával. E célra elvben olyan galvánelemre volna szükség, amelynél a kérdéses tüzelőanyag elégése egyúttal áramtermelő folyamat. Az ilyen galvánelemet tüzelőanyag-elemnek nevezzük. A hatásfok-problémák, valamint a közvetett tárolással és hordozással kapcsolatos nehézségek irányították a figyelmet azokra a kutatásokra is, melyek a hőnek — nem forgó alkatrészes gépekkel — un. közvetlen villamos energiává való átalakítására irányulnak. Nagy beruházásokon alapuló kutatások eredmény ckiént szénre, szénhidrogénekre, szenmonoxidra, propánra, hidrogénre és különböző palackokban tárolt gázokra ma már sok esetben 80 százalékos hatásfokot is elérő tüzelőanyag-elem rendszereket sikerült kidolgozni és tartósan működtetni. Több megoldásnál a fenntartható áramsűrűség többszörösen meghaladja a hagyományos állandó üzemű telepek teljesítőképességét. Az új.típusú tüzelőanyag-elemek számításba jönnek a híradástechnikai felhasználásra, a repülésicehniká- ban, az asztronautikában, az elektromos vontatásnál (elsősorban a vasúti vontatásnál), sőt egyes típusok a villamos erőművekkel való együttes áramtermelésnél is. Ezen utóbbi lehetőségeknek az a nagy gyakorlati fontossága, hogy lehetővé teszi az erőműnek az átlagfogyasztásra való méretezését, ez által a hatásfok jelentékeny emelését. A tüzelőanyag-telepeknek ugvanis az a jelentősége, hogy csúcsidőben tehermentesíteni tudják a hagyományos erőművet különféle nagy fogyasztású elektrokémiai üzemek (pl. az alumíniumgyártás) áram- szükségletének fedezésével. A tü- zelőanvag-elemek ilven célú fel- használása többek között azzal az előnnyel is jár, hogy lehetővé teszik a hálózati váltakozó áram transzformálásáról és egyenirányf- tásából eredő költségek, veszteségek megtakarítását. Konzultáció A konvergencia A burzsoá ideológiának az elmúlt években kiagyalt fenti „elméletével” több forrásból eredően is találkozhattak a pártoktatásban és agitációs munkában tevékenykedő elvtársaink. Nyugati hírközlő eszközök és turisták révén nemcsak megyénkben vált politikai témává, hanem országosan is. Ez a magyarázata annak, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa (Kossuth Könyvkiadó 1970. 120. oldal) az ideológiai területen elemzésre és kidolgozásra váró feladataink között említi „a konver- gencia burzsoá elméletének tudományos bírálatát” is. E felfogás részletes, sokoldalú, tudományos kritikája még feladat, azonban a teljesség igénye nélkül is szükségesnek tartjuk lényegével, céljaival röviden foglalkozni. Először is arra a kérdésre kell felelnünk, hogy mi ennek a nézetnek a lényege? Röviden szólva ennek a burzsoá „elméletnek” az a tartalma, hogy a két világrendszer — a szocializmus és a kapitalizmus közeledik (konvergál) egymáshoz, vagyis a két ellentétes társadalom közös irányban változik, fejlődik. Ennek a feltételezett kon- vergálásnak, egyirányú változásnak a két ellentétes társadalmi rendszer olyan állítólag közös vonásaiban látják a bizonyítékait, mint az iparosítás és általában az ipar vezető szerepe a nemzetgazdaságban; a termelőerők és ennek nyomán a fogyasztás ütemének a korábbi évtizedeket meghaladó növekedése; a lakosság többségének városokba tömörülése stb. Ezek a formailag valóban hasonló vonások először arra adtak alkalmat a polgárság ideológusainak, hogy a világszerte népszerűtlenné vált kapitalizmus, vagy tőkés rendszer nevet előbb „ipari társadalomra”, majd „fogyasztói társadalomra” próbálják felcserélni. Sőt, a legutóbbi amerikai választási propagandahadjáratban már egy újabb névvel is próbálkozott Nixon kortesbeszédében: a „nagy társadalom” megteremtését ígérte. Aztán pedig W. W. Rostow amerikai, Raymond Aron francia és más polgári ideológusok nézetei nyomán megszületett a konvergencia „elmélete” is. Van ebben az „elméletben” számunkra valami pozitív: a polgárság egyes ideológusai arra kényszerültek, a tömegek véleményének hatására, hogy elismerjék a szocializmust. Egy történelmi ténynek a kimondása ez, — amit hosszú évtizedeken át tagadott a burzsoá propaganda —, hogy a szocializmus az emberi társadalom fejlődésének útja. De e kényszerű elismerést egy gonosz szándék leplezésére használják fel a „konvergencia” hirdetői: a kapitalizmus védelmezésére és a szocializmus fellazítására. Ugyanis a két, alapjában ellentétes rendszer közeledésének, egybefonó- dásának hirdetése valójában azt akarja mondani, hogy a tőkés országok munkásai és a harmadik világ népei ne törekedjenek a szocialista forradalom útjára, hiszen a kapitalizmus is ugyanoda vezet, mert egy a cél... A szocialista építőmunkát folytató népeknek pedig azt sugallja a konvergencia szirénhangja: kár volt a forradalomért küzdeni, hiszen ti is oda juttok, ahová a kapitalizmus, sőt, az már előbbre tart a fejlett tőkés országokban ... íme, ez a konvergencia úgynevezett elméletének fő mondanivalója: a burzsoá érdekek szolgálatába állítani a hiszékenyeket. Mindezt látszólagos tényekre hivatkozva, formailag „elméletéről’4 tudományos érvekkel szeretnék hihetővé tenni. A látszatot" igyekeznek valóságnak, sőt, lényeginek elfogadtatni. Az ugyanis valóban tény, hogy a társadalom haladásának korunkban általános következménye az iparosítás, a technikai és tudományos haladás, ennek alapján általában a termelőerők gyors ütemű fejlesztése és a fogyasztási alap növekedése. Úgyszintén jellemző, hogy történelmileg mind nagyobb mértékben tömörül az emberiség a városokba, stb. Csakhogy ezek a jelenségek a különböző társadalmi rendszereknek csupán formailag, külsődlegesen hasonló jegyei és e néhány közös forma is gyökeresen eltérő tartalmakat foglal magában. Anélkül, hogy részleteiben elemeznénk e kii- löbségeket, elegendő rámutatni arra, hogy például az iparosítás gyökeresen különböző forrásokból, ütemben és célból tört int a kapitalizmusban, mint. a szocializmusban. Alapvetően más a fogyasztás megvalósulása is — hiszen nálunk nincs már nem dolgozó, mégis legtöbbet fogyasztó kizsákmányoló osztály. A legfontosabb azonban az egészben az. hogy nem csupán a „bizonyítékként” felhozott részletek nem igazak, hanem mindenekelőtt az „elmélet” lényege hamis: nincs konvergencia! Az egyes társadalmi rendszereket ugyanis nem elsősorban a munka, a fogyasztás, az életmód stb. hasonló, vagy éppen közös vonásai jellemzik, hanem mindenekelőtt a termelési módok különbözősége, valamint a társadalmak gyökeresen eltérő gazdasági alapján felépülő politikai, jogi és ideológiai felépítmények gyökeres különbségei. Ezek a különbségek pedig történelmileg növekednek: a kapitalizmus élősdi jellege, kizsákmányoló és elnyomó természete egyre inkább fokozódik, míg az épülő szocializmus a kizsákmányolás felszámolásával az osztály nélküli kommunista társadalom irányában fejlődik. Mi konvergenciát csak egy vonatkozásban tartunk lehetségesnek és szükségesnek: a különböző társadalmi rendszerek békés egymás mellett élésében, a gazdasági, kereskedelmi és kulturális kapcsolatok fejlesztésében, a világháborús imperialista agresszív erők elleni összefogásban. A békés egymás mellett élés azonban nem jelenti sem az ellentétes rendszerek, sem ideológiájuk közeledését, konvergenciáját. Ellenkezőleg: ahhoz, hogy a világ országai ténylegesen azonos jellegűekké váljanak, — ami a közös szocialista társadalmi rendszer megteremtésével valósulhat meg — a burzsoá hazugságok, köztük a konvergencia hazug „elméletének” leleplezését igénylik. PALKÓ LÁSZLÓ 1971. október 2L Több millió fokos gáz A plazmakutatást az utóbbi években világszerte, így a Szovjetunióban is fellendítette az a körülmény, hogy a szabályzati termonukleáris reakció megvalósításában a plazma igen fontos szerephez jutott. (Ismeretes, hogy a Szovjetunióban jelentős kísérletek folynak a magfúziós energia szabályozott felszabadításával kapcsolatban.) A szabályozott termonukleáris reaktorokra a jövőben nagy szerep vár az atomerőművekben termelt vil amos energia területén. Plazma alatt a fizikusok elektronokból, pozitív ionokból és esetleg semleges részecskékből álló gázkeveréket értenek. Szovjet szakemberek jelenleg a „Tokamak” rendszerű zárt mágneses terű, magas hőmérsékletű plazmával működő berendezést tartják hazai viszonylatban a legjobban kidolgozott típusnak. A kép a „Tokamak—6” készüléket mutatja be az I. V. Kurcsatov Atomenergiai Intézet plazma- kutató részlegében. Az ilyen rendszerű készülékekben több millió fokos ionizált gázt, azaz plazmát állítanak elő. A modern tudomány és technika lexikona Tüzelőanyag-cella
