Tolna Megyei Népújság, 1971. október (21. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-19 / 246. szám

Készül az új egészségügyi törvény a nyílt, egyértelmű állásfoglalás Miről ír a Somogyi Néplap t Jugoszláv pártvezetők látogatása — Az élet tanítómestere — Gyermekvédelmi napok — Tarka sorok Kötelességünk Elöljáróban két, jelentőségét tekintve olyan eseményről, ami indokolatlanul sikkadt el a naponta ránkzúduió infor- mációözön.ben. Az egyik: elkészült az új egészségügyi törvény tervezete, amit néhány hónapon belül tárgyal meg az országgyűlés, majd pedig — mintegy be­fejezve az országgyűlés tör­vényalkotó munkáját — a kormány hoz határozatot az egészségügyi törvény végre­hajtása tárgyában, meghatá­rozva az egészségügyi minisz­ter hatáskörét, rendeletét al­kotva az egészségügyi dolgo­zók fegyelmi felelősségéről. A másik; e hónap első nap­ján, dr. Farádi László, az egészségügyi miniszter első he­lyettese ismertette az Orvos- Egészségügyi Dolgozók Szak- szervezete központi vezetősé­gével az Egészségügyi Minisz­tériumnak azt a programját, ami az orvosetikai helyzet megjavításának feladatait tar­talmazza. A két hír szerves összetarto­zása nyilvánvaló, éppen ezért érthetetlen a hírközlés szűk­szavúsága, de az a szófukar­ság is, amivel a „civil” érdek­lődő szembetalálja magát akár a készülő törvény felől, akár az erkölcsjavító akcióprogram felől kérdezősködik, pedig az megint csak kézenfekvő, hogy sem az egyik, sem a másik nem szűk szakmai ügy, ha­nem közügy, társadalmi ügy. Egy kis visszapillantás A 14 fejezetből álló új egész­ségügyi törvény elődje az 1376. évi XlV. törvénycikk tehát,' korszerűséget szolgáló módosí­tásaival egyetemben rövidesen nyugdíjba vonul, sértetlenül hagyva alkotóinak — így a megyei kórház névadójának. Balassa Jánosnak, Fodor Jó­zsefnek, Jendrassik Jenőnek, Korányi Frigyesnek és Marku- sovszky Lajosnak — egyazon orvosi és emberi nagyságát. A maga idejében párját ritkítóan haladó volt ez a törvény, de mind történelmileg, mind tár­sadalmilag rég kinőttük, s mellette. 1945 előtt kevés olyan végrehajtási utasítás született, ami biztosította volna az ak­kor úttörő jellegű 187ö. évi XIV. törvény gyakorlati meg­valósíthatóságát. Az idősebbek még emlékeznek arra, hogy hazánkban még egészségügyi minisztérium sem létezett 195Ö-ig, az egészségüggyel, az első világháború előtt és után a Belügyminisztérium egyik osztálya foglalkozott. A Ta­nácsköztársaság '1919-ben lét­rehozta a Népjóléti és Köz­egészségügyi Népbiztosságot, de a íehérterror győzelme után ismét a Belügyminisztériumra hárult a közegészségügyi ten­nivalók intézése. 1945-től 1950- ig. az Egészségügyi Miniszté­rium létrehozásáig a Népjóléti Minisztérium dolga volt az egészségügy irányítása. Hu­szonhat év alatt társadalmunk alapvetően változott meg, s benne a mi életünk is, az orvostudomány fejlődése sem állt meg. Ez utóbbiakért van szükség most az új, a szoci­alista egészségügyi törvényre, mely olyan alapelveket rögzít, amelyeket mindenkinek ismer­nie kell, hogy megtartásukat társadalmunk egésze szavatol­ja. Az új törvény tervezetének első része erről szól, részletez­ve az állam, a tanácsok, a 1 szakirányító minisztérium, a gazdasági szervezetek, szóval az egész társadalom szerepét. Ami a legközérdekűbb Nincs az egészségügynek úgyszólván olyan kérdése; ami a törvénytervezet alkotóinak látókörén kívül maradt. Ami­kor a parlament megvitatja és­elfogadja ezt a törvényt, szí­vünk szerint teszi, mint ami­képpen az is bizonyos, hogy elvet minden olyan lehetősé­get, ami a továbbiakban biz­tosítaná a szocialista egészség­ügyön belül az arra hajlamo­sak etikai kiskapurendszeré­nek megtartását. S itt arról, hogy az ú.i egész­ségügyi törvény mellett miért van szükség arra az akció- programra, amely az orvos­etika helyzetének megjavítását célozza. A Társadalmi Szemle 1971. 8—9. számában közéleti sze­mélyiségek nyilatkoztak a köz­életi morálról, moralizálás nél­kül. Arról, hogyan ítélik meg társadalmunk erkölcsi állapo­tát és miben látják a maguk területén a szocialista morál­lal ellentétes jelenségek mód­szeres leküzdésének lehetősé­geit, eszközeit. E közhelyeket kerülő, valóban meggondolás­ra késztető nyilatkozatcsokor­ban olvashattuk többek között dr. Sárkány Jenő igazgató fő­orvos, egyetemi . tanár vála­szát, aki egyértelmű, nyílt ál­lásfoglalással ítéli el azokat az orvosokat — akik nem ritkán — féktelenül és immorálisán . hajszolják a pénzt. Ugyan-: .-akkor azonban megjegyzi azt — amivel a józanul mérlege­lő közvélemény . is messze­menően egyet ért —. hogy so­kan vannak az egészségügy dolgozói,, orvosok, ápolók kö­zött, akik nem „árusítják” magukat, nem ismernek' fá­radtságot. hivatásukat tiszte­letre méltó odaadással gyako­rolják és ezért gyakran még a lakosság részéről sem kapják meg a kellő megbecsülést és megértést. Nem kell a külön bála Az egészségügyi ..miniszter első helyettese föntebb idézett tájékoztató élőadásában nyo­matékos hangsúllyal hívta föl a résztvevők figyelmét a fel­világosítás sürgető feladatára. Nevezetesen arra, hogy min­den eszközt fölhasználva, tel­jes társadalmi szélességű és mélységű felvilágosítással kell fölhívni a dolgozó emberek fi­gyelmét a szocialista egészség­ügynek arra az alapelvére, amely a gyógyítás ingyenessé­gét biztosítja, s ami fölösleges­sé teszi a külön hálapénzek előzetes, vagy utólagos lerová­sát. Ezekről a dolgokról mind ez ideig „illetlen dolog” volt a sajtónak, rádiónak szólnia, bár­mi erőteljesen zsongott is e tárgyban a közvélemény. Fel­tételezzük, hogy az új egész­ségügyi törvény feloldja ezt a különös „embargót” is és a továbbiakban, éppen az erősö­dő szocialista demokratizmus elve alapján nyílt és egyértel­mű állásfoglalással teljesíthet­jük kötelességünket valahány­szor szembetaláljuk magunkat a szocialista társadalomtól és egészségügytől idegen jelensé­gekkel. Nem igaz ugyanis, hogy dr X-ről, vagy dr. Y-ról szól­va azt a bizalmat ingatjuk ami az orvos és beteg . 'ban gyógyító ténye- g.. éb és valóban nagy horderejű országos dolgokban tudunk differenciálni enged­tessék meg nekünk okosan, felelősen beleszólni abba is, aminek nem csak formálói, alanyai is vagyunk. Ha azt .mondjuk, hogy X vagy Y kor­rupt, fütyül, az orvosetikára, senki sem fog a becsületes A-ra, Z-re, vagy M-re gondol­ni, hanem arra, hogy igen üd­vös lenne egyszer és minden­korra elvenni X-nek és Y-nak a kedvét attól, hogy gátlásta­lan magatartásával hálapénze­ket, vagy meghatározott érté­kű ajándékokat egyéb előnyö­ket provokáljon ki betegeitől. Nincs szükség hálára! Az egészségügyi ellátás Magyar- országon ingyenes, hazánk csaknem egész lakossága biz­tosított és soha ne feledjük, aki korrumpál, egy jottányival sem tisztességesebb, mint aki addig ügyeskedik, mígnem korrumpálják! Az Orvosi rendtartás, ami az orvosi tevékenység és maga- : tartás alapvető elveit foglalja rendszabályba, 1959-ben szüle­tett. Ennek helyébe is új láp. Bízzunk benne, hogy a tör­vényesen meghatározható kö­telességek és általános alap- elvek mellett szigorúbb erköl­csi követelményeket tartalmaz majd. Ez, és az orvosetikai helyzet megjavítását szolgáló akcióprogram ígéri, nogv a hi­vatásukat teljesítőktől meg­kívánható etikai tisztaság meg­akadályozza a „praktikus” el­méket. a törvénytelen anyagi előnyszer és mindeddig alkal­mazott gyakorlatában. Azok az .egészségügyi dolgozók, orvosok, ápölók vannak ugyanis töb­ben, akik pillanatnyilag im­morális társaik miatt kényte­lenek szégyenkezni. LÁSZLÓ IBOLYA Az lild és Irodalom igaza Egy fővárosi irodalmi hetilap és egy vidéki me­gyei napilap között ritkán fordul elő összebeszélés. Ilyesformán csak a gon­dolatok véletlen találko­zásának tulajdonítható, hogy az Elet és Irodalom legutóbbi számában Gál István a Babits-ház ürü­gyén azokhoz a gondola­tokhoz csatlakozik, melye­ket valamivel korábban a nálunk megjelent „Mire számítoltak?” című írá­sunkban megpendítettünk. Vagyis ahhoz, hogy a vi­lágban elfoglalt rangun­kért. elért hírünkért ma­gunk is tehetnénk: — többet, mint eddig. A Ba- biís-ház irodalmi zarán­dokhellyé avatásának tárgykörében nem lehet vita. Csak technikai ne­hézségek vannak, ilyenek­ből azonban már a város fennállása óta sikerült el­hárítani egynéhányat. A szüreti napok befejeztekor azonban mindig szóba ke­rül, hogy szinte azonnal elkezdik az új rendezését. Az ezzel foglalkozóknak nagyon nyomatékosan sze­retnénk figyelmükbe aján­lani Gál István cikkét, hiszen egy — részben — Babits nyomán készített szüreti forgatókönyv gya­korlati megvalósulása le­hetne olyan eredményes, mint amennyire nem az az álvidámság, a megtor­lódó kocsisorok és egy pergőnek szánt esemény­sor lassított felvétel jel­legűvé válása. (ordas) Október 7-től október 14-ig választottuk ki a Somogyi Nép­lap számait, hogy bemutathas­suk olvasóinknak a szomszéd megye lapját, és ezen keresz­tül a megye eseményeit, életé­nek egy darabját. Mindjárt az első lapszámban jelentős megyei eseményről számol be az újság tudósítása. Jugoszláv pártvezetők látogat­tak Somogyba. A delegációt Tkalec Anlum, a Horvát Kom­munisták Szövetsége bjelovári területi bizottságának titkára vezette. A csoport tagjai Vinkó Perisa bjelovári, Golub Brankó csazmai és Argaj Mihael pakra- vi községi pártbizottsági titkár, valamint Maistrovity Mátó, a bjelovári területi ifjúsági szö­vetség titkára voltak. Az első délelőtt Kaposvárral ismerked­tek Bíró Gyulának és Papp Jánosnak, a városi pártbizott­ság titkárainak kíséretében. Délután a kapospulai termelő- szövetkezetbe látogattak. Köl­csönös tájékoztatás után meg­tekintették a határban a jugo­szláv vetőmagból termett ku­koricát. Másnap az öttagú jugoszláv delegációt Németh Ferenc, a megyei pártbizottság első tit­kára fogadta. A baráti, elvtár­si l>eszélget.és során megálla­podtak abban, hogy a Somogy megyei, illetőleg a bjelovári területi pártbizottság a jövő év tavaszáig középtávú tervet dolgoz ki a kölcsönös kapcso­latok további fejlesztésére. A program magába foglalja majd a párt-, a gazdasági, ifjúsági, kulturális, sportkapcsolatokat, valamint a kishatárménti áru­csere-forgalom további bővíté­sének lehetőségeit. Tkalec An- tum a delegáció vezetője ezek után bjelovári látogatásra hív­ta meg Németh Ferencet, aki a meghívást elfogadta. SZÁMUNKRA IS ISMERŐS GONDOKKAL foglalkozott a kaposvári váro­si tanács végrehajtó bizottsá­ga. A fogyasztók érdekvédel­me volt az ülés egyik napi­rendi pontja. — Lényegesen rosszabb a helyzet Kaposváron, mint amit a jelentés tartalmaz — mond­ta az egyik felszólaló. A ke­reskedelem gondjai, visszaélé­sek, gondatlanságok, megsava- nyodott kakaó, olvashatatlan szavatossági dátummal, ezek a dolgok úgy látszik átterjednek a megyehatárokon. A közösség hibája? címmel olvashatunk egy írást a B.-i számban, amely egy konkrét példa alapján arra mutat rá, milyen okok nehezítik a köz­művelődér. színvonalának eme­lését ott, ahol az objektív fel­tételek — nevezetesen, egy jól felszerelt, szép művelődési ház és könyvtár — biztosítottak. A homokszentgyörgyi művelődési házat a község saját erőből építette, most mégis kevesen látogatják. A fiatalok a vál- lukat vonogatják, ha népi tánccsoportról esik szó. A he­lyi KISZ-szervezet nem tesz semmit, a pártszervezet nem ellenőriz, az áfész keveset tö­rődik a közművelődéssel, vagy meg sem kérték rá. Csak so­mogyi gondok ezek? Nem hi­szem. A MÚZEUMI HÓNAP köszöntéseként az Élet tanító- mestere címmel vezércikk te­szi föl a kérdést, aktuális-e most a múzeumi hónap? A program változatos, színes. Bernáth Aurél, a megyéből származó festő kiállítása, an­két a somogyvári ásatásokról, előadások, beszélgetések, és ami a legérdekesebb, üzemi múzeumi nap a VBKM kapos­vári gyárában és múzeumi na­pok a kapospulai termelőszö­vetkezetben. A cikk írója „iz­gul” egy kicsit a program si- k eréért. Sikerül-e valóban megragadóvá tenni, sikerül-e növelni az egyszerű dolgozók körében a múzeumbarátok tá­borát. A cikkíró válasza a fen­ti kérdésekre egyelőre még bi­zonytalan; talán. És arra is, közügy-e a múzeumi hónap. Pedig jó lenne, ha az lenne, mert máig érvényes a régi igazság: A történelem az élét tanítómestere. A FIATALKORÚ BŰNÖZÉS című kiállítással kezdődtek 11-én Somogy megyében a gyermekvédelmi napok. A ván­dorkiállítás annak idején Szelc- szárdon is nagy sikert aratott. Felhívta a figyelmet azokra a veszélyeztetett környezetben élő gyermekekre, akik még nem léptek a bűn útjára. A fia­talkorú bűnözők nagy része azok közül kerül ki, akik za­varos, züllött családi körülmé­nyek között, vagy állami gon­dozásban nőttek fel. Az alábbi témának ig van némi köze a fiatalkorúak bű­nözéséhez, ugyanis a Balaton­ról szól, a tó partja pedig nyá­ron köztudomásúan melegágya a kisebb lopásoknak és a pros­titúciónak. A 12.-i lapszám tu­dósításban számol be az üdü­lési szezon készülő mérlegéről. Az IBUSZ Balatoni Igazgató­ságának vezetőjével beszélge­tett a lap tudósítója, aki el­mondta, hogy minden eddigi­nél nagyobb volt az idei sze­zon forgalma. Az IBUSZ szer­vezésében több mint 95 000 hazai és külföldi vendég pi­hent és szórakozott az északi és déli parton. A tizenhárom és fél milliós tervet csaknem huszonötmillió forintra teljesí­tették. A sikerben nagy része volt a Magyar Tenger nevű szocialista brigádnak, amely a terv túlteljesítését tűzték ki célul. Egy heti lapszámról a tel­jesség igényével beszámolni nem lehet. A sorból azonban nem maradhat ki a Somogyi Néplap olvasóinak kedvelt utolsó oldalas rovata, a Tarka sorok. Van ebben klasszikusok mondásaitól a legújabb viccen keresztül érdekes hírekig min­den. A rossznyelvek szerint a szerkesztő kedvenc vicceit ha­vonta rendszeresen közli, de hát egy újszülöttnek ... Anél­kül, hogy a televízió műsorára gondolnánk, az alábbi mondást ollóztuk ki a lapból: A rossz film mindig happy end.del — boldog véggel fejeződik be. Mindenki boldog, hogy vége van. IHÁROSI IBOLYA A „Sárközi Egyetértés” Mg. Tsz. Decs ELADÁSRA KÍNÁI. 1 db. „ZMÁJ” 2 K. M. KUKORICÁDÉT AKA- RÍTÓ GÉPET Ar: megegyezés szerint. Érdeklődni lehet: „Sár­közi Egyetértés” Mg. Tsz. Decs, Nagy László műsza­ki vezetőnél, (215)

Next

/
Thumbnails
Contents