Tolna Megyei Népújság, 1971. október (21. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-17 / 245. szám

Séta a Dosztojevszkij* múzeumban Moszkvában, a Kommuna­tér, közelében, 100 lépésnyire a szovjet hadsereg -hatalmas, ötágú csillagra emlékeztető színházától áll Dosztojevszkij szülőháza, ma az író emlék­múzeuma. A csendes kis utcán kényelmesen fut végig a vil­lamos, kétoldalt, 2—3 emeletes, kertes házak sorakoznak. A XIX. század elején emelték itt, a Szuscsevszkaja külvá­rosban az egykori szegények kórházát, amelyben beosztott orvosként dolgozott az író ap­ja, Mihail Dosztojevszkij. Az épület egyik, szerénynek' is álig mondható szolgálati la­kásában éltek. Emléktábla hirdeti az épület Ealán, hogy a régi időszámítás szerint 1821. október 30-án itt szüle­tett Fjodor Dosztojevszkij, s itt töltötte gyermekkorát, amíg 16 éves fejjel Pétervár- ra indult a mérnökképző in­tézetbe, tanulni. A gyermek Dosztojevszkij korán meglátta a szegények és_megalázottak könnyét, hal­lotta sóhajukat, A kórház kö­zelében volt az „áldozatok háza”, s Moszkva történeté­nek egyik kutatója feljegyez­te, hogy egykor az egész vá­rosból ide hozták az ismeret­len öngyilkosok és meggyil­kolták tetemét, hátha felisme­ri valaki őket. Ez a környezet egész életére nyomot hagyott az íróban. Másfél évtized telt el az­óta, így egyetlen valódi tár­gyi eml’ék sem őrzi az író gyermekévéinek nyomát. Aki ma belép a lakásból lc'alakí- tott múzeumba, az előszobá­ból egy deszkaajtóval elvá­lasztott kis kamrácskába jut Ma elképzelhetetlen egy ilyen gyermekszoba, ahová nem ha­tol be fény, amelyet nem lehet szellőztetni, hiszen az egyetlen kis ablak a szom­széd szobára nyílik. ‘Ebben a kis kamrában élt testvérével Dosztojevszkij. Hányszor ta­lálkozunk műveiben ilyen nyomasztó kamrákkal! Az előszobából nyílik a nagyszoba, amelyet a család teremnek tisztelt. A falak, mint egykor, halvány sárga színűek, az ablakokkal szem­ben hatalmas kályha. Az író unokaöccse később így idéz­te fel a lakás látványát: „Há- I rom óriási méretű hollandi éserépkályha volt a lakásban. Az ablakokon egyszerű fehér tüllfüggöny”. A cserépkályhák ma is állnak, a függöny is hasonló. A kályha közelében sötét ovális asztalka, karos­szék, mellette egy tágas ebéd­lőszekrény, a falakon a Dosz- tojevszkij-család' fényképe. A szomszédos szoba volt a- fogadó és a szülők hálószo­bája egyben. Itt áll a hatal­mas, intarziás kanapé. A lá­togató figyelmét azonban nem ez, s nem a kor bútorait — Dosztojevszkij dolgozószobája és az íróasztal, ahol a „Karamazov testvérek” rímü regényét írta. idéző ‘ berendezés vonja ma­gára, hanem azok a tárgyak, amelyek valóban az íróé vol­tak. Egy ’vastag, a jelek sze­rint -maga készítette jegyzet­füzet, amely elkísérte az írót a száműzetésbe és az azt kö­vető katonai szolgálatra. A megsdt-gult lapokon vörösre fakult az egykor fekete tin­ta. Számtalan itt olvasható mondat, fordulat került be később a „Feljegyzések a hol­tak házából” című regénybe. Ugyanilyen szomorú hangula­tot áraszt a falon függő rajz- — Karácsony az omszki tá­borban —, amely felidézi a száműzöttek életét, s azt a karácsonyt, amikor az író bi­lincsbe verve ült, körülötte társai, a borotvált fejűek — ahogy a száműzötteket ne­vezték —, amint összevere­kednek a kártya miatt. Itt helyezték el az uráli féldrá­gakövekkel díszített bőrláncot, amelyet fiz író már szabadon, Jekafyerinburgban vásárolt ajándékul. Előttük az Epoha (Kor) és a Vremja ddő> cí­mű lap, ezeket a Dosztojevsz­kij testvérek adták ki; fényképek barátokról, akik körülállják a hosszú szenve­dés után szabadult írót. A kéziratlapokon Dosztojevszkij rajzai, vázlatai: néhány vonás­1HÁSZ-KOVÁCS ÉVA: NYÁR - VIRÁQSZÖ VEQC/EL Rózsák szikratávírói jelentik; ez az ősz-előtti, legutolsó, itt már nem virág a virág sem, inkább valamiféle tiltakozás: virágszöveg, aláhúzva a karmin vér-vonalával, színes tintával, vérrel földre írva a dac: micsoda piros éhség, felkiáltójelnek, mutatósnak odakanyarítva a mályva; mintha a szabadság szérumával beoltott tömeg bolydulna itt, s a szívemben. Boldog hullámzás most ez a kert. ifjúságom selyemruhás, gyönyörű mása, föntről a nap dália-arca hajol le, sugarával írom le a földre: nem akarok bele talni a nyárba. sál fölvázolt, vágj’ gondosán kidolgozott portrék, borotvált fejek és szakállas arcok tö­mege ... Szerzői korrektúrák, az Orosz Hírlap egy példánya, amelyben először jelent meg folytatásokban a Félkegyelmű című műve. A következő szobában ismét kéziratok: a Kamasz, a Sátá­nok kézirata, amelyek bepil­lantást engednek az író műhe­lyébe. Levelek, amelyeket fe­leségéhez írt. Végigkövethetjük itt a Bűn és bűnhődés című regény születését. Előttünk a kor bűnügyeiről hírt adó újsá­gok példányai, eredeti bírósági akták, Pétervár és Moszkva életképeit felvillantó kiadvá­nyok, képek. Dosztojevszkij feljegyzései, amelyekben meg­örökítette olaszországi, francia- országi, németországi, angliai utazásainak élményeit, az em­lékezetes találkozásokat Her- cennel, Ogarjovval, Balftinyin- nal. Az utolsó szobában Doszto­jevszkij dolgozószobájának be­rendezését helyezték el. Zöld posztóval bevont, terebélyes íróasztal, nádfonatos karosszék áll itt. Az asztalon bronzból öntött, két női alakkal díszí­tett patinás tintatartó, olcsó, drótkeretes« szemüveg, kopott tokkal, cigarettahüvely, névje­gyek. Az asztal közelében te­rebélyes könyvszekrény,- bőrkö­téses régi. fóliánsokkal. A falak mellett üvegezett tárlókban kéziratok, a Karamazov test­vérek utolsó lapja, vázlatok, levelek. Ezt az új, már harmadik ki­állítást az író születésének 150. évfordulója tiszteletére rendez­ték. A lakás-múzeumok rendsze­rint tele vannak zsúfolva a „korabeli” bútorokkal, idéze­tekkel, az illetők személyi használati tárgyaival. Dosztojevszkij múzeumában kicsit más várja a látogatót. Az új kiállítás kétségtelenül bizonj’os irodalomtörténeti is­mereteket feltételez: az író műveinek és korának ismere­tét, de annak, akitől ez nem idegen, minden tárgy, minden fénykép, rajz, kéziratlap ese­ményekét, emlékeket idéz és az alkotó géniuszt, akit emberkö­zelbe hoz a múzeum kiállítása. G. ALEKSZEJEV ßZENTIVANYl SVA» FIAM A mindenségiből átszűrtem a szépet, Véráramommal álmodtam Neked. A színeket összefontam csillag'okkal, A nyár illatát napkoronggal, S megkomponáltam legszebb himnuszom: Az életed, a drága ritmusod, Üzentél néha öntudatlan, Rezdülő, apró dobbanásaid Puhán felfogta szeizmográf szívem. S mikor a kelő nap felé emeltelek, Tudtam, Tőled függ már az életem Üzensz még ma is öntudatlan A légen át a hangnál sebesebben, S én felriadok abban a percben, Pedig köztünk a távolság pihen. A dallamom most aggódó crescendo: Ne sértse fel kezét az éles szerszám! Vtak, vezessétek el néha hozzám! Őrködjön feletted Béke, Béke! És béke lesz az én szívemben isi * ÉRSEKÚJVÁR! LAJOSi ÉVSZAKONKINT MÁS * és más a kertek bűvölő varázsa: Tavasszal a téli álmot levetik mind a virágok, a harsogó rigófütty jel, hogy a fák teljenek rüggyel, kórussá lesz a kis ének, mit a méhek döngicsélnek, s vitorlák a lepkeszámyak, hírnökei tüzes nyárnak, mikor ezer bimbó fakad, s duzzad a szerelem-patak. Aztán ősz jön, síró szélben eső hintáz falevélen, napsugár meg egyre bágyad .V. 1 Télen szunnyadnak a vágyak. REGGEL Bakó Jenő felvétele I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents