Tolna Megyei Népújság, 1971. október (21. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-12 / 240. szám
A szocialista gazdasági integráció útján Az- országok saját programja A Középtiszavidcki Vízügyi Igazgatóság operatív védelmi szervezete bemutatót tartott a vízkárelhárítás legújabb technológiai módszereiről. Bemutatták az olajszennyeződés elhárításának korszerű módozatait, az árvízvédelem új gépeit. Képünkön: a perlittel megkötött olajat szivattyúzzák a víz felszínéről. Vállalati prognózisok 1971—72-re A Gazdaságkutató Intézet felmérése ii. A KGST-országok régóta keresik annak útját-módját, hogyan lehet a nyolc tagállam 350 milliós lélekszámú, hatalmas piaci lehetőségeit legjobban kihasználni, óriási termelőerőit összefogottan, leghatékonyabban fejleszteni. Volt időszak amikor feltételeztük, hogy ez központosított tervezéssel, egy nemzetközi tervhivatal közreműködésével megvalósítható. Később kizárólag a nemzetközi áru- és pénzviszonyok tökéletesítésétől, a vállalatok és intézmények sokoldalú külgazdasági kapcsolatainak elmélyítésétől vártuk a kibontakozást. A termelés hatékony nemzetközi szakosításához és kooperációjához, az optimális méretű üzemnagyságok létrehozásához, esetenként a közös beruházások, az áruk, a műszaki és tudományos vívmányok szabadabb áramlásához persze nélkülözhetetlenek bizonyos közgazdasági feltételek. De ezek megteremtése csakúgy, mint a távlati, 10—15 éves nemzetgazdasági tervek hatékony összehangolása, közös prognózisok készítése, esetenként egyes ágazatok és termékek nemzetközi szintű tervezése, a gazdaságpolitika általános egyeztetése feltételezi a KGST-országok kormányainak közös döntését, újfajta együttműködését. A kormányok feletti tervezés és nemzetközi együttműködés azonban megvalósíthatatlan. A szocialista integráció nem jelent nemzetközi gazdasági úniót. A KGST-országok nem hoznak létre olyan nemzetközi gazdasági szervezeteket sem, amelyekre a kormányok átruháznák bizonyos hatásköreiket. Az önálló népgazdaságok olyan összefogásáról van szó, amelyben minden ország megőrzi szuverén gazdasági, műszaki, pénzügyi stb. politikáját. Változatlanul nemzeti keretek közt tervez, szem előtt tartva külgazdasági kapcsolatai sokoldalú elmélyítését, a szocialista integrációban rejlő nagy lehetőségek hasznosítását. A KGST-államok közötti nemzetközi gazdasági kapcsolatok egész rendszerének továbbfejlesztését tűzte napirendre a szocialista integráció megalapozását és kibontakozását célzó komplex program. Természetes, hogy olyan nagy jelentőségű kérdéskomplexumban, amilyen a valamennyi tagországot közvetlenül érintő integráció, a nézet- azonosság nem jött és nem jöhetett létre automatikusan. A különböző gazdasági fejlettségű országok között, amelyek eltérő gazdasági feltételek közepette tevékenykednek, és esetenként más-más módszereket és elképzeléseket képviselnek, az érdekazonosság, az egység csak vitákban kovácsolódhat ki. A többféle kínálkozó, célszerű megoldás közül közösen választották, alakították ki a mindenki számára előnyös és elfogadható alternatívát, gyűjtötték össze a még rendelkezésre, kimunkálásra váró tennivalókat. így valamennyi KGST-tag- állam mint saját programján tevékenykedhet a szocialista országok gazdasági közösségének építésén, a szocialista integráció további előkészítésén és kibontakoztatásán. Hazánk, amely kezdettől fogva híve, támogatója a szocialista integrációnak, a sokoldalú komplex gazdasági együttműködés gondolatának, szintén magáénak vallja a közösen megfogalmazott és elfogadott programot. Pártunk és kormányunk meggyőződéssel vallja, hogy nem egyes részintézkedések, hanem a gazdaság valamennyi fő kérdésének összehangolt programja, a gazdaságpolitika koordinálása, a termelési és a fejlesztési célkitűzések egyeztetése, a korszerű és rugalmas pénzügyi, hitel- és kereskedelempolitika közösen kialakított rendszere teszi lehetővé a szocialista országok nagy gazdasági erőforrásainak intenzív hasznosítását. Hazánk ezért kezdeményezően részt vett és részt vesz a szocialista országok gazdasági együttműködésének korszerűsítésében, az előremutató alkotó vitákban, a kapcsolatok olyan progresszív formáinak kialakításában, amelyek lehetővé teszik az életszínvonal gyorsabb emelését, erőink növekedését a kapitalizmussal folytatott békés gazdasági versenyben, a világkereskedelemben. A komplex program konkrét feladatai, útmutatásai tartalmazzák a magyar álláspontot is. A dokumentumban megjelölt, s 1971—1973 során még kidolgozásra váró további kérdések pedig lehetővé teszik elképzeléseiről teljesebb körű érvényesülését, isiévé számoltunk azzal, hogy az együttműködés új, magasabb szintjének megteremtése — bármennyire is szeretnénk az átmenetet gyorsítani —, nem megy máról holnapra. Hosszú átmeneti időszak szükséges a nagyarányú termelési, műszaki-tudományos, kereskedelmi kooperáció nemzetközi közgazdasági (pénzügyi, elszámolási, ár stb.) feltételeinek kialakításához, a kormányközi megállapodásokhoz, a vállalatok, az intézmények külgazdasági érdekeltségének, aktivitásának fokozásához. Az integrációs folyamat kibontakoztatása, ez is része a magyar álláspontnak, nem feltételezi a különböző belső irányítási rendszerek azonosságát, a meglévő eltérések felszámolását. Igaz, a KGűT-országok foglalkoznak irányítási, tervezési, mechanizmusaik korszerűsítésével, a pénz- és áruviszonyok hatékonyabb érvény rejuttatásával s a jövőben a nemzetközi együttműködésre, tapasztalatcserére e tekintetben is több lehetőség kínálkozik. Azért a jövőben is lehetnek lényeges eltérések, Ezek nehezítik bizonyos problémák felismerését, például a külkereskedelmi hatások tovagyűrűzését a vállalatok gazdálkodásában, de nem akadályozhatják meg az integráció térhódítását. Jól szemlélteti ezt, hogy az együttműködés új, előremutató elemei, a kooperáció, a közös vállalkozások — mondhatnánk, hogy az integráció alapelemei — eddig is utat törtek maguknak. A gazdasági mechanizmusok különbségei ellenére a nemzetközi munkamegosztás az árukapcsolatok, és nem a tervutasítások révén fejlődött. Azok a kezdeményezések, ajánlások, megállapodások bizonyultak életképesnek, amelyek a nemzeti érdekek reális számbavételén, egyeztetésén alapultak, amelyek végrehajtásához kölcsönösen megtalálták a hatékony formákat, módszereket is. A tapasztalatok azt is félreérthetetlenül bizonyítják, hogy a nemzetközi közgazdasági, pénzügyi feltételek kialakulatlansága volt a hatékonyabb együttműködés térhódításának legfőbb akadálya. A komplex programban azért is szerepelnek a külkereskedelmi együttműködés, az árképzés, a valu- táris-pénzügyi kapcsolatok tökéletesítésének, a vállalatok, intézmények közötti közvetlen kapcsolatok bővítésének kérdései. Hazánk és a többi KGST-or- szág elveinek, érdekeinek, igényeinek megfelelően a szocialista integrációt nem zárt, hanem nyílt jelleggel kívánjuk kialakítani. A komplex program lehetővé teszi, hogy más országok — társadalmi berendezéseiktől függetlenül —, csatlakozhassanak az integráció egészéhez, vagy egyes részfeladatához. Nyitva tehát az ajtó mindenki számára, aki a KGST-országokkal együttműködni óhajt. Elsősorban a KGST-n kívüli szocialista országok csatlakozására számítunk, ahogy 1962-ben Mongólia lépett be e gazdasági tömörülésbe. De Jugoszláviához hasonló, vagy más külön megállapodás megkötésére is készek a tagországok. Természetesen szóba jöhetnek nem szocialista országok is a csatlakozásban. Az integrációs programban deklarált, nyílt jelleg annak arányában válik majd realitássá, a csatlakozás vonzóvá, ahogy a szocialista gazdasági együttműködés kiterebélyesedik, intézmény- és eszközrendszere fejlődik, anyagi lehetőségei bővülnek, mind nagyobb előnyöket kínálva a benne részt vevő országoknak. KOVÁCS JÓZSEF A Gazdaságkutató Intézet több mint 800 iparvállalat véleménye alapján elemzést készít a gazdasági helyzet 1971- 72-ben várható alakulásáról. Az önálló vállalati tervezés teszi szükségessé, hogy a pártós állami szervek, s a vállalatok kellő időben megismerjék az üzemek elképzeléseit, ezeket figyelembe vegyék a népgazdasági terv kidolgozásakor, s a vállalatok között tárgyalások előkészítésekor. Hasonló felmérést 1968. óta készít a Gazdaságkutató Intézet, s az összesített adatok, az elemzések megközelítően egybevágnak a gazdasági élet tényleges alakulásával. A most összegyűjtött adatokból arra kapnak választ, hogy milyen változások várhatók egyes iparágakban a termelés, az értékesítés. az árak, a személyi jövedelmek, foglalkoztatottság, a készletállomány alakulásában. A vállalatoktól kapott válaszokat gépi feldolgozással ösz- szesí tették. Bár a részletesebb elemzésre csak ezután kerül sor, néhány tendencia már az összesített adatok alapján felismerhető. A vállalati jelzések szerint a termelés növekedésének üteme mind 1971-ben, mind 1972-ben a múlt évihez hasonló lesz. Az export valamivel gyorsabban, a lakosság részére szállított termékek mennyisége valamivel lassabban növekszik. A vállalatok viszonylag gyors növekedésre számítanak a hazai továbbfel- dolgozásra szánt termékek értékesítésében. A jelzések szerint a termelékenység várható növekedési üteme is meglehetősen gyors, megfelel annak a népgazdasági célnak, hogy a termelést legalább 80 százalékban a termelékenység javításával növeljék. Az adatokat a felmérésben részt vett valamennyi vállalatnak megküldik. így tájékozódhatnak arról, hogy mit tervez az ágazathoz tartozó vagy kapcsolódó többi vállalat az árpolitika, az értékesítési irány megválasztásában, a személyi jövedelmeik alakításában. (MTI) Az Üvegipari Művek sajószentpéteri üveggyára 35 millió forint költséggel új, finom üvegszálhúzó kísérleti üzemet létesített. A szovjet berendezések 10 mikron alatti szálak húzására alkalmasak. (MTI foto— Irmai István felv.—KS) Kérje vissza a pénzt! Ma indul megyénkből a Szovjetunióba a barátság- vonat. Utasai hetek óta lázasan készülődnek az útra, de van, akinek örömteli készülődését elrontották, sőt egy lelketlen intézkedés miatt majdnem itthon kellett maradnia. A szekszárdi Társadalombiztosítási Igazgatóságnál még júniusban — a szervezés elején — két dolgozót javasoltak a barátságvonatra. Mindketten ezer-ezer forintnyi hozzájárulást 1 aptak a jutalomalapból, amit saját 2700 forintjukkal együtt be is fizettek az IBUSZ- nak. Múlt héten egyik dolgozó — Grábics Istvánná — öt nap fizetés nélküli szabadságot kért. Hsitsmann Frigyes igazgatóhelyettes közölte — nem az asszonnyal! — az osztály vezetőjével, hogy fizetés nélküli szabadságról szó sem, lehet, miért nem tartalékolt Grábicsné a rendes évi szabadságából az útra. Amennyiben nincs szabadsága, „kérje vissza a pénzt az IBUSZ-tól és maradjon itthon’’. Az asszonyka természetesen kétségbeesett, s lemondva az utazásról, felhívta az IBUSZ-t, ahol közölték vele, hogy a pénzt már nem tudják visszaadni. — Legfeljebb elveszett a cég ezer forintja — mondta az igazgatóhelyettes, majd ismét felelősségre vonta az osztályvezetőt, hogy miért nem tartalékoltatott legalább ő az asszony szabadságából. Végül huzavona után elintéződött, hogy az asszony utazhat, s békétlenkedések után elmehet a békevonattal a Szovjetunióba. Csupán az a kérdés, hogy miért kellett kitenni fölösleges nyugtalanságnak azt az asszonyt, aki már 1957. óta dolgozik az igazgatóságon? Miért nem lehetett azonnal kiadni az 5 nap fizetés nélküli szabadságot annak az asszonynak, kinek a munkájával, szorgalmával mindenki elégedett? Hisz más alkalmakra is megadják ezt a kedvezményt! Inkább örömöt jelenthetett volna az igazgatóságnak, hogy munkatársai közül eggyel többen ismerkednek meg a Szovjetunióval. — vhm —
