Tolna Megyei Népújság, 1971. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-11 / 214. szám

A köztisztviselő: a nép alkaloazattja E gyszerű kijelentő mon- 'dat, s a tény, amit ki­fejez, természetes. Ki más al­kalmazottja lehetne a köztiszt­viselő a nép államában, s az azt megjelenítő igazgatási szer­vezetben, mint a hatalom leg­főbb birtokosáé, a népé? Ki mástól függhetne emberi alkal­masságának, szakmai hozzáér­tésének, a köz jogaiban való jártasságának elbírálása, mint a munkaadótól, a néptől? A szervezeti séma csak papíron, áz elméleti levezetés illusztrá­ciójaként ily világos, áttekint­hető. A gyakorlati tapasztala­tok ellentmondásosak, egyaránt vannak „jó" és „rossz” köz- tisztviselők. Miért a macska­köröm? Próbáljuk cs^k gyor­san megfogalmazni, ez esetben mit értünk jó és rossz alatt! Jól látja el a dolgát az, aki kedves, mosolyog, ígér? Rosz- szul az, aki rezzenéstelen arc­cal intézi az ügyeket? Külsőd­leges jegyek ezek, s bár van jelentőségük, a lényeget alig befolyásolják. A köztisztviselő­vel szemben támasztott köve­telmények sokfélék, s hiába kedves, készséges valaki, ha ugyanakkor csekély hozzáér­téssel teszi a dolgát, vagy meg­fordítva, hiába próbál komor­sággal, túlzott határozottsággal tekintélyt szerezni magának a köztisztviselő, ha közben dön­tései rosszak, határozatai meg­alapozatlanok. Környezet és egyén, munka­stílus és szervezettség, írott jog és gyakorlati, rugalmas alkal­mazása áll bonyolult kölcsön, hatásban egymással, s befolyá­solja a dolgát végző köztiszt­viselőt. Közrejátszanak másfé- i?; tényezők is, például a kí­vánalmak és a tényleges lehe­tőségek közötti kisebb, vagy nagyobb eltérés, az irányítás egyértelműsége, a munka mennyisége s így tovább. Nincs tehát könnyű helyzetben az, aki köztisztviselőként tel­jes becsülettel kívánja ellátni feladatát. Minden ügy, minden akta más és más összefüggése­ket rejt, minden ügyfél másra érzékeny, nem mérlegeli a jo­gost és a jogtalant, nem akar egyebet hallani, csak az igen-t. Megfelelhet-e mindezeknek a tágas, vagy csöppnyi irodában, kis címmel, vagy nagy rang­gal tevékenykedő köztisztvise­lő? Az élet bizonyítja, hogy ezer és ezer helyen ilyen, a növekvő mércének is megfelelő emberek intézik a köz dolgait. Sőt, éppen, mert sokasodik azok száma, akik értik, hogy mit vár tőlük az alkalmazó, s aszerint cselekednek, válik ki­rívóvá, felháborodást keltővé azok esete, akik elfeledkeznek megbízatásuk eredetéről, akik nem szolgálni, hanem urat ját­szani akarnak. Akik összeté­vesztik a határozottságot a dölyfösségéel, a döntéshozatal jogát az akarnoksággal, a te­kintélyt a gorombasággal, s nem a nép alkalmazottjának, hanem különleges előjogokat élvező, kivételezett állampol­gároknak tartják magukat. N em minden ügyfél föld- reszállt angyal — hal­lani sűrűn tanácsok, irányító intézmények, különböző ható­ságok irodáiban. Igaz. A tájé­kozatlanság, értetlenség, ko- nokság, sőt, olykor — ne res­telkedjünk leírni — a korlá­toltság rendkívüli módon meg­nehezíti a köztisztviselők dol­gát. Mégis, amikor vállalták, hogy a köz tisztviselői lesz­nek, akkor azt is tudomásul vették, hogy ezt a nehéz szol­gálatot kell ellátniuk. Nagy tü­relmet, tapintatot kell tanúsí­taniuk az értelem és érzelem ötvözetében éppúgy, mint a hivatali rend sértetlenségét, jogszabályok tiszteletét meg­kívánó szolgálatot. S mindezt a peréről percre történő ellen­őrzés légkörében, mert hisz’ a köztisztviselő minden szavát, cselekedetét mérlegeli az ügy­fél, de ugyanezt teszik főnökei, s-a felsőbb irányító szerveze­tek is. Csoda-e, ha olykor el­fogy a türelem, ha a halmo­zódó tennivalók miatt nem eléggé alapos egyik-másik dön­tés, ha a hangnem nyersebbé vált? Nem csoda. Ám ennek ellenére nincs mentség rá! A köztisztviselő ugyanis soha nem feledheti, hogy nem ön­maga, hanem egy intézmény, egy testület, végső soron a hatalom nevében jár el, s sze­mélyén, cselekedetein át az in­tézményt, a testületet, a hatal­mat ítélik meg az ügyes-bajos dolgukat intéző emberek. M unkaviszonyban állni a néppel? Forma szerint furcsán hangzik, s papíron nem is létezik ilyen. A lényeget, a tartalmat tekintve azonban ez a helyzet. Napról napra, órá­ról órára a munkaadó maga kopogtat a hivatali szobák aj­taján, áll az íróasztalok elé, nyújtja át kérelmét írásban, mondja el panaszát, kíván dön­tést, szorgalmaz beavatkozást. A munkaadó maga, bár olykor „csak” idősebb nénike, egysze­rű szavú munkás, szemüvegét sokáig keresgélő nyugdíjas, a szék szélén feszengő tsz-tag. Ám nem a beosztás, s nem is a megjelenés a mércéje annak, hogy az ügy maga milyen in­tézkedést kíván. A mérce az ügy jogossága, indokoltsága, összhangja a közös érdekekkel, s a megoldás lehetősége. Ha így mérlegel a köztisztviselő, ha minden esetben látja az ügyben szereplő embert, em­bereket, ha fölkutatja az ösz- szeftiggéseket, akkor még a tagadó választ is elfogadják tőle. S itt, igenek és nemek, helyeslő és elutasító döntések, tiszta szívvel vállalt határoza­tok és cselekedetek halmában rejlik a közös érdek — a jelen jobbítása, a holnap tökéletesí­tése, egyéni meg közösségi ér­telemben — amiért tisztviselő­ket fogad föl s foglalkoztat az alkalmazkodó, s amiért tehet­sége, tudása, emberi erényei legjavát kell, hogy adja az — alkalmazott. M. O. Száz „Bolond” cipő a vadászati világkiállításon Nemcsak a híres Tolna megyei vadrezervátumok ..szerepelnek” a budapesti vadá­szati világkiállításon, hanem a megye iparának néhány lizeme is. Köztük a legjelentősebb a Bonyhádi Cipőgyár bemutatója a könnyűipari pavilonban. A bonyhádi gyár — „Botond” — márkájú termékeivel egyedül képviseli az állami cipőipart. A gyár egyébként is már évekkel ezelőtt a nehéz, sportlábbelik előállítására speci­alizálódott, természetes, hogy megragadta ezt a kitűnő alkalmat gyártmányainak reklámo­zására. Már hónapokkal a kiállítás megnyitása előtt megkezdték a mintakollekció elkészíté­sét és igen széles választékot sikerült most bemutatni a hazai és külföldi vadászoknak különféle száras vadászcipőkből, csizmákból, műfókával és velúrral kombinált férfi és női fűzőscipőkből. Nagy a sikerük a markáns megjelenésű, sportos, nehéz férfilábbeliknek, a könnyebb női velúrcipőknek és a velúr gyermekkollekciónak egyaránt. Az érdeklődés — mint arról a gyár vezetőitől tájékozódtunk — nagy, és a kérdés Is gyakori: mikor és hol lehet kapni ezeket a cipőket, csizmákat. A gyár felkészült a szé­riagyártásra és képes- a száz bemutatott sportlábbeli bármelyikéből is gyártani, csak meg rendelésre van szükség, 250—300 résztvevő a megyéből Középkáder-nagygyűlés szeptember 23-án Az Orvos-Egészségügyi Dol­gozók Szakszervezetének me­gyei középkáder szakcsoport­ja és a Tolna megyei Tanács egészségügyi osztálya az idén szeptember 23-án rendezi meg Szekszárdon a már hagyomá­nyosnak nevezhető középkáder. nagygyűlést. A tanácskozás programja hí­ven a korábbi célokhoz az idén is úgy alakult, hogy egy­ként alkalmas legyen a szak­mai továbbképzésre és a po­litikai tájékoztatásra. A megye egészségügyi szol­gálatában tevékenykedő kö­zépkáderek — védőnők, ápoló­nők, gondozónők, asszisztensek — közül várhatóan 250—300-an vesznek részt az 1971. évi nagygyűlésen. Az esemény színtere a kórház kultúrterme lesz. Az idei nagygyűlés program­ja nem zsúfolt, viszont annál gangosabb. Koncsek Aranka, az Orvos-Egészségügyi Dolgo­zók Szakszervezetének titkára azokról a feladatokról tart előadást, amelyek a szakszer­vezet VI. kongresszusának ha­tározataiból adódnak. Dr. Horváth Mária, a Tolna megyei Bőr- és„ Nemibeteg­Meddig marad a régi 5 forintos Mint ismeretes, a rézből vert 2 forintos, a nikkel 5 és 10 forintos, s korábban az új 50 filléres pénzérmék kibocsátá­sakor néhány régebbi pénz­érme bevonásáról is intézke­dett a Magyar Nemzeti Bank. Mivel a bevonás, illetve ki­cserélés időpontja körül gyak­ran keletkeznek viták, a tör­vényes rendelkezéseket az alábbiakban foglaljuk össze: A régi alpakka és a kupro- nikkel 2 forintosok 1971. jú­nius 30-ig voltak törvényes fizetési eszközök. A korábbi háromféle 2 forintos közül most már csak a rézből ké­szült kétforintosok elfogadása kötelező. A Magyar Nemzeti Bank és az OTP-fiókok, vala­mint a postahivatalok azonban 1972. június 30-ig még a régi 2 forintosokat is átcserélik. A régi alpakka 5 forintoso­kat a jövő év közepén, 1972. június 30-án vonják ki a for­galomból, addig ezeket az ér­méket mindenki köteles el­gondozo Intézet főorvosa g bőr. és nemibetegségek gyó- gyításának helyzetéről ad tát jékoztatót, majd Leczkó Jó* zsefné, az Orvos-Egészségügyi Szakszervezet Tolna megyei középkáder szakcsoportjának tevékenységéről számol be. Emlékeztetőül jegyezzük meg, hogy a szakcsoport 1963-ban alakult és viszonylag rövid működési ideje alatt igen ered­ményes munkát fejtett ki, fő­ként a csoporton belüli szako­sítás terén. Az egészségügyi szolgálattal szemben támasz­tott korszerű követelmények­nek megfelelően — és elsősor­ban a továbbképzés hatékony­ságának növelése érdekében tömörítette a szakcsoport ki­sebb csoportokba a védőnőket, a gyógyszertári asszisztense­ket, a laboratóriumi asszisz­tenseket, majd azokat, akik munkájukat a betegágy mel­lett végzik, az ápolónőket. Az idei középkáder-nagy­gyűlés természetesen nemcsak a felsorolt előadások elhang­zására biztosít lehetőséget, ha­nem — az eddigiekhez ha­sonlóan — a szakmai eszme­cserére is. forgalomban és 50 filléres ? fogadni. 1972. június 30. utál® még egy évig az MNB, a?» OTP és a postahivatalok ki­cserélik a régi 5 forintosokat. A régi 50 filléres, amelynek előlapja üllőn ülő, kalapácsot tartó férfit ábrázol, szintén ’ 1972. június 30-ig marad tör­vényes fizetési eszköz, az azt követő egy éven belül ezt az érmét is átcserélik. Forgalom­ban marad a másik fajta 50 filléres, amelyen a budapesti Erzsébet-híd rajza látható. Az említett bevonási határ­időkig a pénzérméket mind a közületek, a boltok mind a la­kosság köteles elfogadni. Min­denesetre a lakosság vásárlá­sát és a pénzkezeléssel foglal­kozók munkáját megkönnyíte­né. ha a régi érméket minél előbb ki lehetne vonni a for­galomból, ezért hasznos volna, ha a régi 5 forintosokat és 50 filléreseket a közönség minél előbb elvásárolná, vagy átvál­taná. (MTI) A nyári építőtáborok mérlege Jól dolgoztak a Tolna megyei fiatalok Tolna megye középfokú ok­tatási intézményeiből ez év nyarán 1002 fiatal vett részt az önkéntes ifjúsági építőtábo­rok munkájában. A lányok az Izsáki Állami Gazdaság Koszt- ka-telepi üzemegységében segí­tették a gazdaság munkáját. Huroltak, szőlőt kötöztek, gyü­mölcsöt szedtek. A fiúk Nagy­maroson vasút-rekonstrukciós, Bicskén útépítő táborban te­vékenykedtek. A tanulók lelkes, áldozat­kész munkája jelentős segít­ség volt a népgazdaságnak. A KISZ Tolna megyei Végre­hajtó Bizottsága versenyt hir­detett a legjobban dolgozó brigádok és iskolák tanulói számára. A brigádok közötti verseny első három helyezett­je a szekszárdi középiskolák tanulói közül került ki. Lá­nyoknál az első és második dik helyet a Garay János Gim- I názium illetve az egészségügyi szakközépiskola brigádjai, a harmadikat a Bezerédj Keres­kedelmi Szakközépiskola sze­rezte meg. Fiúknál a bonyhá­di és paksi gimnazisták osztoz­tak az első három helyen. Az első helyezésért hatnapos - ro­mániai körutazást, a máso­dikért 300—300 forintos, a har­madikért 200—200 forihtos könyvutalványt kapnak a bri­gádok tagjai. Az iskolák kö­zötti verseny jutalmait a gyön- kiek (10 ezer forint), a bony­hádi közgazdásági szakközép- iskola tanulói (7 ezer forint), és a Garay gimnazistái (5 ezer forint) kapják. A szekszárdi óvodaépítő tá­bor nyolcvannégy fővel 120— 130 ezer forint értéket termelt. A paksiak harmincöt KISZ- tagja pedig az NDK-ban dol­gozott két hétig. Minden dicséretet megérde­melnek fiataljaink, hiszen nyá­ri szabad idejük egy részét ál­dozták erre a munkára. Dobos Gyula a KISZ MB középiskolai és szakmunkástanuló felelőse

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents