Tolna Megyei Népújság, 1971. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-10 / 213. szám
Vannak-e önálló gondolataid ? Szeretnéd, ha mások is megismernék a véleményed? A Népújság szerkesztősége lehetővé teszi számodra, hogy lapunk sokezres olvasótábora előtt kifejthesd saját elképzeléseidet. E számunktól kezdődően a minden pénteken megjelenő ifjúsági rovatban közöljük azokat a témaköröket, kérdéseket, melyekre fiatal olvasóinktól — szakmunkásoktól, tsz-tagoktól, középiskolásoktól és szakmunkás tanulóktól — várjuk a választ. Ugyancsak ezen a helyen olvashatjátok majd a beküldött leveleket is. Három kérdés a sok közül: Fiatal szakember vagy? — Megbecsülnek? Szakmunkás akarsz lenni? — Lehetsz? Ki gátol? A mezőgazdaságban dolgozol? — Elégedett vagy a munkakörülményeiddel? Állítólag a mai fiatalokat rengeteg kérdés foglalkoztatja, sok mindenről alkotnak önálló véleményt. Szerintünk is így van, éppen ezért vállalkoztunk arra, hogy helyet biztosítsunk az értékes javaslatoknak, elképzeléseknek. Leveleiteket a Népújság szerkesztőségének címére küldjétek! A borítékra írjátok rá: Ifjúság. ugusztus utolsó napjaiban sok gyereket kísért el az édesanyja, vagy éppen az egész család az állomásra, az autóbusz-megállóhoz. Azokról a fiúkról, lányokról van szó, akik elvégezték az általános iskolát és elindultak egy új, számukra még ismeretlen világ felé. Legtöbbjüknek nem volt könnyű elszakadni a szülői háztól, hiszen először mentek el hazulról hosszabb időre. A szekszárdi Rózsa Ferenc kollégiumba augusztus 31-én érkeztek meg az elsőosztályosok. Valamennyien — számszerint harminckilencen —• a város középiskoláiban fognak tanulni a következő négy évben. Tolna megye községeiből, falvaibái érkeztek. Bár néhány napja már itt vannak, kicsit még félénkek, tartózkodóak, de beszélgetés közben egyre inkább oldódik a légkör. Perecsi Sándort jóformán kérdezni sem keli. — Bonyhádról jöttem és műszerész tagozaton fogok tanulni —- mondja. — Egy kicsit már ismerős vagyok ezen a szakterületen, szeretek műszaki könyveket olvasni. Főleg azokat, amelyek optikával, meg a rádiózással foglalkoznak. Nemrégen az egyik könyv alapján készítettem egy távcsövet, azelőtt meg egy detektoros rádiót. Igaz nem egészen egyedül, mert egy kicsit segítettek a barátaim is, de ők már inkább csak akkor jöttek, amikor hallgatni lehetett a készüléket. Földes! Ildikóról azt gondolná, aki nem ismeri, hogy már másodikba, vagy harmadikba jár. Pedig ő is csak most kezdi a középiskolát. Szeptember 1 -tői a Garay gimnázium tanulója. —• A tanulás mellett elsősorban sportolni szeretnék. Otthon, Sárszentlőrincen súlylökéssel foglalkoztam és a Szekszárdi Dózsában is ezt folytatom. Ahhoz még túlságosan kevés időt töltöttek el az új helyen, hogy a kollégiumi életet teljes egészében megismerjék. Mindenesetre a velük folytatott beszélgetésekből kiderül, hogy eddig többnyire csak kellemes élményben volt részük. A kollégiumi diáktanács arra törekszik, hogy az első perctől jól érezzék magukat, beilleszkedjenek az új környezetbe. Elsősök — Még vagyunk elégedve a diáktanács munkájával — mondja Bauer József igazgató. —- Komoly, felelősségteljes határozatokat hoznak és ami nagyon lényeges, számon is kérik azok betartását. Mindjárt meg is mutatja a legutóbbi DT-ülés jegyzőkönyvét, melyben többek között azt olvashatjuk, hogy tájékoztatják az elsősöket a közösségi élet kialakult rendjéről, kirándulást szerveznek a gemenci rezervá-' tumba és néhány vasárnap a kollégiumot patronáló tolnai Aranykalász Tsz-ben segítenek az őszi betakarításban. Délután 4 óra felé élénkül a forgalom a kollégium portáján. Vége a kimenőnek, kezdődik a stúdium. Néhány perc múlva már csak az ügyeletesek sétálnak a folyosón, a többiek a tanulószobákban a könyveket, füzeteket csomagolják, vagy éppen készülnek a másnapi órákra. Az egyik ötödik emeleti helyiségben csupa elsős üli körül az asztalokat. Nevetve újságolják, hogy tegnap este megint 10 óráig arénáztak villanyoltás után, mert Hegyi Imre, aki „másodállásban” a szoba mókamestere mindig kitalál valamit. Most is neki van a legnagyobb hangja. Tettetett komolysággal panaszolja: — Többször előfordult mór, hogy a felsőbb szinteken nincs víz, nem tudunk tisztálkodni. Mi szívesen lemennénk az első emeletre naponta többször is, de ezt nem engedélyezik a nevelők. Hamarosan kiderül, hogy miért e nagy mosakodási láz. Az első emeleten lányok vannak. Hiába, a koedukáció még nem terjedt ki a mosdóra, zuhanyozóra. Néhányon szómbaveszik az iskolai olvasmányokat. Az egyik fiú megjegyzi, hogy az Antigoné helyett szívesebben olvasná ezután is May Károlyt, meg Coopert, de a többiek rászólnak: — Nem az általános iskolában vagy ám! — Bár vidámak, talán egy kicsit még szertelenek, de a legtöbben tudják: a gimnáziumban, technikumban a tanulás már nem játék, komolyan kell venni. Megkezdődöt az őszi szezon a Paksi Konzervgyárban. Fotó; Gottvald Az Augusz-ház A megyeszékhely központjában levő, klasszicista stílusban épült Augusz-ház már évek óta foglalkoztatja a közvéleményt. Most már konkrét jelek bizonyítják, hogy eldőlt a sorsa — ugyanis javában folyik a renoválás. Vörös Lászlót, a Beruházási Vállalat műszaki ellenőrét a műemlék épület jövőjéről kérdeztük meg. — Miért nem bontották le az épületet? — A Műemlék Felügyelőség és a városrendező bizottság a Garay tér régi épületei közül néhányat (a Garay-szálló, a Pirnitzer- és az Augusz-ház) érdemesnek tartott meghagyni, illetve restaurálni. — Hallottuk, hogy az építés során vályogfalakat találtak az Augusz-házban, melyekről a tervezők nem tudtak. — Sajnos, igen. Mégpedig az épület tartópillérei készültek vályogból és téglából, amit sárhabarccsal kötöttek. Az építők, úgy látszik, már akkor is takarékoskodtak az anyaggal. — Hogy lehetséges, hogy minderről a tervezők nem tudtak? — Ez szinte természetes, és ezért a tervezőket nem is lehet elmarasztalni. Ugyanis ki mert volna arra gondolni, hogy egy 1820-ban épült emeletes ház fő tartópillérei nem szilárd anyagból vannak. A másik dolog pedig az, hogy amikor a tervező vállalat felmérte az épületet, még laktak benne, tehát a faiakat nem lehetett mindenütt megfúrni. — A tartópillérek megerősítése milyen többletkiadást jelent? — Az eredeti terv szerint a rekonstrukció körülbelül tízmillió forintba került volna. Természetesen, ebben minden benne van: az ötmillió-kilencszázhetvenezer forintos építési költség, az árkádositás és a belső berendezés is. Szerintem a közbejött probléma hozzávetőlegesen kétmillió forintot követel. — Módosul-e az épület átadási határideje? — Nem tudom, de reméljük, hogy nem. A Tolna megyei Állami Építőipari Vállalattal kötött eredeti és eddig még érvényes szerződésben a határidő 1972. november 7. Az új munkák elvégzésére még nem kötötték meg a szerződési, de szeretnénk, ha az új pártszékházzal egyidőben elkészülne, már a városkép szempontjából is. Ha marad is vissza munka, az csak belső szerelés lesz. Az épület külseje addigra biztosan elkészül, hiszen az árkádosítással már idén tavasszal végeztek, ha ez nem is látszik, mert a falakat még nem bontották ki, ami természetes is. —- vhm — Célprémium németkéri módra Sajnos, sok helyen rosszul értelmezik a célprémium fogalmát. Papíron, írásban lefektetve jól hangzanak a feltételek, csillog a felajánlott forintérték, amik azonban a feltételek mögött vannak, bizony nem állnak mindig a reális valóság és a lehetőségek talaján. A meggondolatlan, megalapozatlan célprémiumokkal azonban csupán azt érjük ni, hogy a dolgozók kedve elmegy, bizalma megcsappan a későbbi szervezéskor. Németkéren négy kombájn takarította be a termést. A Haladás Tsz elnöke célfeladatot tűzött ki a kombájnosok számára. Augusztus 10-ig be kellett fejezni a betakarítást, aki 75 vagon, vagy annál több termést takarít be, az kétezer forint jutalomban részesül, a második helyezett 1500, a harmadik helyezett 1000 forint ju- almat kap. A hiba csupán ab- <an rejlik, hogy miután a felívás természetszerűleg ösz- önzőleg hat a kombájnosokra is megpróbálják a kitűzött díjakat elérni, elfogy a betakarítandó termés. 255 (!) vagon termés van összesen, ha a négy kombájnos együtt haladna, akkor csupán 63,75 vagon jutna egyre. De tegyük föl, hogy az egyik eléri a 75 vagont, a második eggyel, a harmadik kettővel, a negyedik három vagonnal marad le, akkor ez ösz- szesen 291 vagon lenne. Ha történetesen az első 75 vagonnal teljesít, a következők között pedig 5- -5 vagon a kü- 'önbség, akkor is ez összesen 270 vagon. Az elnök azt állítja, hogy felhívásának serkentő hatása van, egymást segítik így a munkában. Vajon érdeke volt- e bármelyik knmbájoosnak a yeseny szempontjából, hogy az övével hasonló szinten tartsa a társát? Hiszen akkor nem lett volna elég a termés ahhoz, hogy valaki teljesítse a 75 vagont! Azt is állította az elnök, hogy belekalkulálta az egyik gép állandó meghibásodását! Szóval akkor nem is egyenlőek a feltételek a versenyben? Hasonlít az eljárás ahhoz a lóversenyhez, amelyben az egyik versenyző sánta lóval indult. Igaz, a németkéri kombájnosok nem tekintették lóversenynek a munkát, nem is fejezték be a betakarítást, csak néhány nappal a kitűzött határidő után. Nem is kaptak természetesen egy fillért sem! Ha történetesen betartják a határidőt, vajon mit tett volna az elnök? Munka elvégezve, de a kitűzött határidő után. Nemcsak a németkériek, hanem más vezetők is gyakran esnek hasonló hibába, komolytalanná teszik az egyébként komoly dolgokra hasznosítható célprémiumot. Nemcsak az íróasztal mellől, hanem a gyakorlati élet tapasztalatai alapján kell meghatározni a normákat ahhoz, hogy kialakuljon az egészséges versenyszellem. Ha ezt sikerül elérni, akkor látszatra, eredménye lesz a felhívásnak, melynek sikere nemcsupán egyéni, hanem nép- gazdasági, érdek. Azt pedig egyetlen komolytalanul gondolkodó vezetőnek sem szabad kockázatossá, kétessé tennie. RÓZSA GYÓRGY Népújság •) 1971. szeptember 1®,
