Tolna Megyei Népújság, 1971. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-10 / 213. szám

I TOLNA MEGYEI VILÁG PHOLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Ülést tartott a Minisztertanács A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: a Miniszterta­nács csütörtökön ülést tartott Meghallgatta és jóváhagyólag tudomásul vette a külügymi­niszter jelentését Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács el­nökének hivatalos finnországi látogatásáról. A külügymi­niszter előterjesztése alapján a kormány határozatot hozott az ENSZ-közgyűlés XXVI. ülésszakára utazó magyar kül­döttség összetételéről és tevé­kenységének irányelveiről. A külkereskedelmi miniszter be­számolt a szeptember 2—7. között Algériában tett látoga­Feliér Lafes nyilatkozata a vadászati világkiállításról Fehér Lajos, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a kormány elnökhelyettese, csü­törtökön felkereste a vadászati világkiállítást. A látogatás befejeztével Fe­hér Lajos nyilatkozott a vi­lágkiállításról a sajtó munka­társainak, akik a következő kérdéseket tették fel: — Félidejéhez közeledik a vadászati világkiállíiás. Me­lyek Fehér elvtárs tapasz'a- latai, milyen következtetések vonhatók le az elmúlt idő­szak alapján? — A kiállítás nagyszerű ki­vitelezését azt hiszem nem szükséges különösebben bi­zonygatni. Mind a külföldi, mind a hazai közvélemény élénk érdeklődését és elisme­rését igazolja az a tény, hogy a megnyitás napjától a mai na­pig 600 000 látogató tekintette meg a kiállítást, összesen 52 ország mutatja be itt színes csokorba gyűjtve természeti szépségeit, vadászati- kultúrá­ját, vadászati művészetét ; és mindazt, ami nemcsak egy-egy országra, de Földünk európai, ázsiai, afrikai és amerikai kon­tinenseinek élővilágára is sa­játosan jellemző. — Ez a kiállítás tehát nemcsak a vadászat hívei számára jelentős esemény, hanem sokkal szélesebb kör­ben is kiváltotta az érdeklő­dést. — A kiállításon látható szép képzőművészeti alkotá­sok csak a rendezők jó ízlé­sét dicsérik, vagy pedig cél­zatosan kapott hangsúlyt a művészet is ebből az alka­lomból? — Kézenfekvő, hogy a kiállí­tás rendezőit és kivitelezőit mindkét törekvés , vezette. A vadászat, ez az egyik legősibb tevékenyég, mindig foglalkoz­tatta a. ' művészeket. Már a barlangrajzok készítőit is, de még inkább a középkor és a jelen művészeit. A bemutatás­ra kiállított anyag zöme a XVII., XVIII., XIX. században készült, s' nagyrészt a Szép- művészeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményé­ből került ki. Elküldte azon­ban Budapestre felmérhetetlen értékű kincseit a leningrádi Ermitázs, a drezdai Zwinger, a varsói Nemzeti Múzeum és az Egyesült Államok Nemzeti Múzeuma is. A kiállításra 19 országból 76 művész jelentke­zett alkotásaival, s 40 magyar művész kapott , megbízatást festmény! ’ szobor, Vagy kisebb grafikák alkotására. Az indíték — úgy vélem — nem szorul különösebb magyarázatra. Az .ember és a természet összetar­tozása — mint ahogy a való­ságban — a művészetben is el­választhatatlan egységben jut kifejezésre. — A kiállítás milyen új távlatokat, nyit a hazai vad- gazdálkodás és vadászat fej­lesztéséhez? lodai férőhelyek száma. Uj szállodák nyíltak Budapesten, Visegrádon, Szekszárdon, Tata- Remeteség-pusztán és a Ge- menci erdőben. Ezenkívül kö­rülbelül 200 vendéglátóhely — étterem, csárda, borozó — kü­lön fejlesztéssel is felkészült a külföldi vendégek fogadásá­ra. Kormányunk nevében meg­köszönöm a kiállítás főbizott­Életet az éveknek •• Öregek „Ne csak éveket adjunk az életnek, hanem életet is az éveknek” ■ felirat köszöntötte Szekszárd öregjeit tegnap, a kora délutáni órákban, a Ba­bits Mihály megyei művelődé­si központ kamaratermében megrendezett öregek napi ün­nepségen. Délután két V.Vkor szigorú rendben várakoztak a megte­rített és gazdagon feldíszített asztalok, kényelmes fotelek megyeszékhelyünk legidősebb­jeire. Fél óra múlva kezdett telni a terem. „Nehogy elkés- >ünk” mondogatták a fekete fejkendős nénik, a botra tá­maszkodó bácsik egymásnak sága és a huszonkét szak- bizottság munkatársainak öt­letgazda® tevékenységét, a rendezésért felelős MÉM ki­állítási iroda dolgozóinak, to­vábbá azoknak a rendező szer­veknek, szakembereknek, tu­dósoknak, művészeknek lelkes közreműködését, akik hozzá­járulták a vadászati világxiál- lítás sikeres megrendezéséhez. (MTI) és a városi tanács egészség- ügyi osztálya dolgozóinak, akik e kedves ünnepség ren­dezői voltak. Három óra után néhány perccel a városi ifjúsági zene­kar játékával kezdődött meg az ünnepség, melyet dr. Wé- ner János, a városi tanács vb-titkárának rövid köszöntő­je követett. A Garay Általá­nos Iskola műsora meghatot­ta az ötven idős embert, s kü­lönösen Juhász Ferenc Nagy­mama című költeménye — amit egy úttörőruhás kislány szavalt — csalta ki többjük könnyét. tásáról. A lakásépítés fejlesztéséről, a lakáselosztás és a lakbérék új rendszeréről szóló tavalyi kormányhatározat végrehajtá­sával kapcsolatban az építés­ügyi és városfejlesztési mi­niszter jelentést terjesztett elő a lakóházkezelés és -fenntar­tás fejlesztéséről. A könnyűipari miniszter je­lentést tett egyes beruházá­soknak a vállalatok verse­nyeztetése útján történő meg­valósításáról. A kormány ez­után egyéb ügyeket tárgyalt. (MTI). Heiszler István kilencvene­dik évében van, s a megjelen­tek között a legidősebb. Ezért őt illeti a hatalmas ajándék- kosár, melyet Tokai Gyuláné, városi szociális gondozónő adott át. Ezekben a pillana­tokban minden szem Pista bácsira szegeződött, s csodál­kozását senki nem tudta el­rejteni: „Úgy hetvenötnek gondoltam” mondta egyik né­ni. S valóban, Pista bácsi élet­ereje, vidámsága lenyűgöző! — Nyolcvanöt éves korom­ban mentem nyugdíjba. Hat­van esztendőn át dolgoztam. Mi a titka hogy így nézek ki? Csak az, hogy soha semmit nem vittem túlzásba. Most meg gyakran vagyok az uno­káimmal meg a dédunokáim­mal, s nem csoda, ha vidám­ságukból rám is ragad. Merlini megbeszélések napja Szekszárdon — így igaz. A budapesti munkásokat éppúgy érdeklik a kiállítás látnivalói, mint a me­zőgazdaságban és a hivatalok­ban dolgozókat. A természet­kedvelő emberek minden cso­portja megtalálható a kiállí­táson. A részt vevő országok vadászati szakembereit az a törekvés vezette és vezeti, hogy a szakmai közölnivalókon túl gazdaságföldrajzi és kultúrtör­téneti ismeretekkel is gyara­pítsák a látogatók ismereteit Ez a kiállítás a nagy és kis or­szágok, a népek közötti barát­ság és együttműködés termé­szetes és magától értetődő le­hetőségének bátorító jelképe, s — talán nem hat túlzásként — a jövőre nézve nagyon is reá­lis ígérete. — Eszerint bizonyos érte­lemben jószolgálati szerepe is van a világkiállításnak a népek barátságának erősíté­sében? — Kétségtelenül. S az egyes országok képviselői törekednek is erre. A legtöbb kiállító ál­lamnak például külön nemzeti napja van. Ez önmagéban is arra készteti a részvevőket és a látogatókat, hogy közelebbről megismerkedjenek az illető or­szág társadalmi és gazdasági szerkezetével, földrajzi és ter­mészeti adottságaival. Itt a ki­állításon is kitűnik, hogy a fejlődő országokat a legna­gyobb államokkal teljesen egyenrangú partnerként tisz­teljük. — Erre úgyszólván kimerítő választ ad a magyar vadgaz­dálkodás pavilonja. Az érdek­lődők megtudhatják, hogy Ma­gyarországon a vadászterületek 82 százaléka a vadásztársasá­gok kezeléseben van. A mint­egy 700 vadásztársaság minden egyes tagjára 350 kát. holdnvi terület jut. Ez a pavilon bi­zonyos mértékig választ ad ar­ra is, amit szakembereink tud­nak a l'egjpbban: csak össze­függő területeken lehet átgon­dolt, korszerű vadgazdálkodást folytatni, s a célszerű vadá­szat fontos láncszem a termé­szeti kincsek védelmében, vagy más szavakkal — a vad vé­delme egyben természetvéde­lem is! — A kiállítás megrendezé­se nyilván nagy felelősséget és sok gondot jelentett szá­munkra. Mivel gazdagodtunk ezek vállalásával? Több tízezer külföldi látoga­tó ismerkedhetett meg szemé­lyes benyomásai alapján a Magyar Népköztársaság élet­erős, egészséges fejlődésével. Ám nemzetközi tekintélyünk erősödése csak a dolog egyik oldala. Gyarapodásunk abban is lemérhető, hogy a kiállításra számos új épület készült és az újonnan emelt szállodákkal együtt ez igen jó befektetés­nek ígérkezik. Csaknem más­fél ezerrel növekedett a szál­Csütörtökön délelőtt folyta­tódtak a megbeszélések dr. Michael Kohl, az NDK állam­titkára és Egon Bahr. az NSZK államtitkára, illetve dr. Günter Kohrt, az NDK államtitkára és Ulrich Müller nyugat-berlini szenátusi igazgató között. Mindkét megbeszélésre az NDK fővárosában került sor. Egon Bahr a vártnál rövi- debb idő alatt, már a kora dél­utáni órákban visszaérkezett Nyugat-Berlinbe, majd a tem- pelhofi repülőtérről visszare­pült Bonnba. A legközelebbi Kohl—Bahr megbeszélés idő­pontjában hamarosan megálla­podás történik majd. Klaus Schütz nyugat-berlini kormányzó polgármester Ulrich Müllert, a szenátus megbízott­ját ugyancsak kora délután visszarendelte jelentéstételre az NDK fővárosából. Nyugat­Haza érkezett a jogászküldöttség Az a négytagú magyar jo­gászküldött.ség, amely a Német Demokratikus Jogászok Szö­vetségének meghívására láto­gatást tett az NDK-ban. haza­tért. A küldöttség dr. Patkós Lajosnak, a Fővárosi Bíróság elnökének, a Magyar Jogász Szövetség elnökségi tagjának vezetésével baráti megbeszélést folytatott a két ország jogásza­it foglalkoztató időszerű szer­vezeti és szakmai kérdésekről. Berlinben Müller közölte, hogy Kohrttal legközelebb nem e héten pénteken, hanem csak a jövő héten kedden találkozik majd. Kohl és Bahr csütörtöki 18. találkozója után, amely három óra hosszat tartott, Nyugat- Berlinben rövid közleményt adtak ki, amely így hangzik' „Egon Bahr, a Szövetségi Kancellári Hivatal államtitká­ra és dr. Michael Kohl, az NDK minisztertanácsának ál­lamtitkára szeptember 9-én folytatta 1971. szeptember 6-án megkezdett tárgyalásait. A Szövetségi Köztársaság és az NDK küldöttségei az NDK mi­nisztertanácsának épületében találkoztak Berlinben. A tár­gyalások folytatásának idő­pontját a közeljövőben tűzik ki.” Hírügynökségi jelentések sze­rint Bahr csütörtökön délelőtt körülbelül 40 perccel a meg­beszélések után hirtelen vissza­utazott Nyugat-Berlinbe, majd rövid ott-tartózkodás után visszatért a megbeszélés szín­helyére. Nyugat-Berlinben a megbeszélés megszakítására vonatkozólag nem voltak haj­landók közölni semmiféle rész­letet. Bonnban Ahlers, a kor­mány szóvivője érdeklődésre megerősítette, hogy Bahr Nvu- gat-Berlinből telefonbeszélge­tést folytatott Horst Ehmkével. a Szövetségi Kancellári Hiva­tal miniszterével, de a beszél­getés tartalmáról nem nyilat­kozott A bensőséges, kedves ün­nepség után a beszélgetés kö­vetkezett. S igazán elgondol­koztató, amit elmondtak Szek­szárd idős lakói; — Kellene valami öregek klubja, vagy napközi. Egy olyan hely, ahol gyakran ösz- szejönnénk. Főleg a téli hó­napokban érezzük magányos­nak magunkat — mondta egy néni. (!) Most az ünnepség pillana­tait idézem fel magamban. Azokat a hálás tekinteteket, az örömtől kipirult ráncos ar­cokat, s reszkető kezeket ahogy az ajándékokért nyúl­tak. S az jut eszembe, hogy ezeknek a munkában megöre­gedett embereknek miért csak évente egy alkalommal sze­rezhet örömöt, boldogságot a város? Mert örömüket talán állandósítani is lehetne. Tu­dom, hogy egy öregek napkö­zijének felépítése nem kis ösz- szeg. Azzal is tisztában va­gyok, hogy az általuk áhított klub fenntartása sem olcsó. De számtalan példa bizonyít­ja, hogv összefogással minden elérhető, megvalósítható. S példának nem hozok fel mást, csak p tegnapi napot. Üze­mek, vállalatok, termelőszö­vetkezetek és a városi tanács közösen tette boldoggá ezeket az idős embereket. De ez a nap az év 365 napjából csak egy volt. — vhm — \

Next

/
Thumbnails
Contents