Tolna Megyei Népújság, 1971. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-08 / 211. szám
Ágyak helyeit kisszékek Vadászati világkiállítás Az indiai pavilon mellett számos, egzotikus góiyatipue látható. Az egyik szép példány». Panaszok tanulságokkal — Hasonló problémák miatt már tavaly el akartam menni innen. Egyszerűen nem lehet ezt bírni. A szívem szakad meg látni ezeket az apróságokat, ilyen embertelen körülmények között — panaszolja Barna Istvánná, a mözsi kettes óvoda vezetője. Délután két óra van. Mindenütt csend. Már az udvaron is szinte lábujjhegyen járunk, nehogy megzavarjuk a gyerekek pihenését. Belépünk a terembe. Itt apró nyikorgások, nyögdécselések törik meg a csöndet. A tizenegy napközis közül hárman még mindig nem alszanak. Tágra nyitott szemmel a mennyezetet bámulják. A kis szőke fiú, látszik, hogy szívesen változtatna testhelyzetén, de nem mer. Fél. Egyetlen mozdulata olyan zajjal járna, hogy fölébresztené alvó társait. Tizenegy kicsi közül csak az öt legkisebb fekszik úgynevezett szabvány fektetőn. A többiek pedig a legváltozatosabb bútordarabokon. Négy gyereknek nyolc-nyolc kisszéket toltak össze. Egyiknek csak hét szék jutott, egy pedig két kis pádból készült „ágyban” szundikál. — Ez csak-tíz gyerek, akárhogy is számolom. Az óvónő a sarokba mutat A rózsaszín babaláda is gazdára talált. Egy kisfiú kuporog rajta. — így van ez egy ideje. A teljesen használhatatlan fektetőket kidobtuk — mondja halkan Barnáné. — Egy ideig még használtuk' őket. Székekkel támasztottuk alá. De egyszerűen életveszélyeseik voltak. Ki vállalta volna a felelősséget. ha valamelyik gyerek szemét szúrta volna iki a roncs tákolmány? Az óvoda különben is igen elhanyagolt, szegényes. A három helyiségnek — öltöző, mosdó, foglalkoztató (az utóbbi egyben fektető, télen ebédlő is) egyetlen kályhája van. Legalább harminc foknak kell lenni a foglalkoztatóban — ahol a kályha van —. hogy a többi helyiségben se fagyjanak meg a kicsik. Persze, télen alig használhatják a mosdót. A csapok rendszerint befagynak. — Hogy tegyünk eleget a követelményeknek? Hogy neveljük önállóságra így a gyerekeket? Hogy biztosítsuk a nyugodt délutáni pihenést? — és még számtalan kérdést tesz fel az óvoda vezetője. — Már röstellem magamat, hogy állandóan problémákkal kel3 zavarnom a gondnokságot. * — Ezt a problémát eddig nekünk nem jelezték —mondNéhány napja megváltozott, színesebbé lett a városok, falvak képe. A nap bizonyos óráiban iskolások tömege lepi el az utcákat. Ez a vidám, jólöltözött ifjú sereg városban, ahol többen vannak, természetesen jobban észrevehető. Már csak a’nagy számok törvénye miatt is, jobban szembeszökő kellene lenni tehát valaminek, amiről a közelmúltban sajtó, rádió, televízió különböző alkalmakkor és eltérő formában egyként hirt adott. Arról tudniillik, hogy a szeptember elseje valamiféle össznépi gyásznap, amikor az iskolások elkeseredve bandukolnak a külön részükre létesített állami vesztőhelyek felé. Vagyis ez a bánat napja és némi keserű könnyhullatásé az elmúlt vakáció után. A tömegkommunikációs eszközök tekintélye vitathatatlan, mégis az az érzésem, hogy ez esetben kollektíván melléfogtak. ja Ruppert János Tolna nagyközség vb-titkára. — Tenni kell valamit. __ 1 — Igaz, hogy a pénz az, amiből mindig a legkevesebb van. De valahonnan le tudunk csípni. És le is fogunk. Ezt ígérhetem. Legalább a legminimálisabb dolgokat azonnal be kell szerezni. • — Már megint mi a bajuk? — kérdi Farkas István, Tolna nagyközség alfeófokú oktatási intézményének vezető igazgatója. — Különben tegnap adtam ki az intézkedést. — Előbb kellett volna intézkedni. Az óvónő már tavaly föl akart mondani hasonló problémák miatt. — Nem adott be felmondást. De... mégis. Csak azzal a különbséggel, hogy másért megy el. Borsi Gvörgyné óvodai igazgatóhelyettes pedig ezeket mondja: — Barnáné nagyon iő óvónő. Szinte csodára képes a semmiből. Alig tudtuk meggyőzni, hogy maradjon. Elhiszem, hogv elege van. Szóval óvodáinkban úgy néz ki a dolog, hogy maholnap már csak terelni tudjuk a gyerekeket. Olyan nagy a zsúfoltság. És én hiába megyek ki. Pontosan arról győződhettem meg, ami nekem is a legnagyobb szomorúságot okozza. Pénz nélkül nem tehetek semmit. — Azért nincs olyan nagy baj — szól Farkas István. — Ha a saját gyermekei lettek volna ilyen körülmények között? — Szerettem volna azt látni! Én rá vertem volna az asztalra! — Most a szülői munkaközösség ver rá. — Csak azt nem értem, hogy a szülők miért nem hozzám jöttek a panaszukkal? Különben megoldódik minden. Tegnap voltunk kint az óvodákban ellenőrzésen. Az egyesben találtak a padláson húsz fektetőt, melyeket még meg lehet javítatni. — De kivel? — szól közbe Borsi Györgyné. Nem vállalja senki. Mármint a ktsz-ek. Maszekokkal pedig nem dolgoztathatunk. — Miért nem? kérdezi Farkas István. Amint beszélgetünk jobban szemügyre veszem a nagy szobát. Az igazgatóság vezetőjének szobáját. Gyönyörű szőnyeg, szekrények, rádió, öblös műbőr fotelek. Erre mondják, hogy „csuda klassz”. Mind vadonatúj holmi. Kétségtelen, hogy a vakáció kellemes, de meg lehet unni. Mint családunkban legilletékesebbnél, a saját lányomnál érdeklődtem, akit most tizedik évébe forduló iskolai pályafutása során még egyetlen pedagógusnak sem sikerült „jó tanuló” jelzővel illetni, tehát bő oka lehetne a bánatra. Legyintett: „Már alig vártam, hogy találkozzam a többiekkel!” Ugyanígy egy kollégám ellentétes bizonyítványú, tehát határozottan jó tanuló fia. Úgy érzem, felesleges önmagunkat olyasmivel hitegetnünk, amire édeskevés az alap. Az iskola, minden rendű és rangú tanulójának, tulajdonképpen munkahely. Olyan biztos, hogy tanulóifjúságunk kollektív mun- kaurdorban szenved, hogy erre már a tanév elején fel kell hívnunk az egész ország figyelmét? Nem hiszem. O. I. — Ezekre tavaly kaptuk a pénzt a járástól. Amikor a kísérlet kezdődött. Mert ha jönnek a minisztériumból, hát legyen egy reprezentatív hely a fogadásukra. — Tetszett a minisztériumiaknak a szoba? — Nagyon. — Az óvodák is elnyerték tetszésükéit? — Ott nem voltak. Illetve csak egyben. Kriáer Ádámné egyik gye- reit elkeseredett édesanyja fölháborodva mondja: — Ezt nem lehet tovább tűrni. Mit csináljunk? Adjanak tanácsot. Ez nem személyes panasz. A többi szülő megbízásából is beszélek. És az a nagy igazságtalanság... Amióta Mözst Tolnához csatolták, egyszerűen nem kap semmit. Minden Tolnáé. Miért? A mi gyerekeink is ugyanolyanok, mint a tolnaiak. Különben elmondom még azt is, hogy személy szerint nekem eddig a tanácson mindent elintézték... De ez nem oda tartozik. A Farkas elvtársnak meg már szóltunk, • A gondnokságon elmondták, hogy tavaly egymillió forintot kaptak a két község 23 épületének felújítására. A pénz elosztása igazságosan történt. A mözsi épületre pontosan 147 ezer forintot költöttek. De egy gyermekfektető ára mindössze iiáromszázhatvan forint. V. HORVÁTH MÄRIA Szerkesztőségünkbe számtalan levél érkezik, melyekben segítségünket kérik egy-egy bonyolultabb, áttekinthetetlennek vélt ügy elintézésében. Sokan bíznak abban — joggal — hogy vizsgálódásunk után a rendezetlenségek megszűnnek, az ügyek, igazságosan tisztázódnak. Mi is ezt kívánjuk, hiszen ha elérjük, akkor tudjuk, hogy értelme volt munkánknak. Megjegyezzük, hogy nem kerül senki helyzeti előnybe azáltal, hogy mint panaszos keresi fel szerkesztőségünket Elmaradt egy aláírás András József, a Szekszárdi Állami Gazdaság dolgozója kedvezményes OTP lakásvásárlási kölcsönt akar igényelni. Mostoha körülmények között él feleségével és két kis gyerekével, végre be akar rendezni egy egészséges, kényelmes, családi fészket. Illetékesek felvilágosították a feltételekről és megmagyarázták, hogy milyen okmányokat kell beszereznie. Többek között kereseti igazolásra is szükség van, melyet a gazdaságban — ha több ezer forintos hitelről van szó — az igazgató ír alá. Miután az igazgató nem ismeri a gazdaság minden dolgozóját, belső ügyrendjük szerint a ke- rületvezető agronómus javaslata alapján írja alá az ilyen kérelmeket. András József okmányát, miután az említett javaslat hiányzott, nem írta alá. András József ezután fordult panaszos levelével szerkesztőségünkhöz. Igazát várja, holott tennivalója nem lenne más, mint az agronómus javaslatát kérni. A gazdaság ügyrendje számára is kötelező, amit be kell tartani. Honnan tudja egy egyszerű ember, mi lett volna a hivatalos elintézési mód? A legegyszerűbb és legcélravezetőbb módszer az, hogy tanácsért a közvetlen vezetőkhöz kell fordulni. így minden ügy sokkal hamarabb elintéződi k* Huszonkét nap hiányzott Egy másik panaszos ügyében a tájékozatlanság okoz problémát. Az Állami Biztosítónál minden biztosítási formának szabályai vannak. H. I.-né egy olyan ügyben keresi igazát, melyre a megkötött biztosítási forma szabályzata pontosan meghatározza a — számára sajnos — elutasítást. Tudomásul kell venni, ha bizonyos feltételek csak két teljes év letelte után érvényesek, akkor még az eg.v-két nap hiánya is érvénytelenné tesz egy később, a két év várakozás után esedékes nagyobb összegű járandóságot. Birtokában lévő — mint minden más — biztosítási kötvényben már panasza előtt is megnézhette volna a pontos feltételeket. Szabálytalankodott a tsz Hét fiatal tanuló az aláírója egy németkéri panasznak. A Haladás Tsz-ben dolgoztak, ahol gabonabetakarítással foglalkoztak. Mint a tsz-tagok hozzátartozóival, a tsz nem készített sem munkaszerződést, sem bármilyen más írásbeli megállapodást a munka- viszonyról és a bérezésről. így aztán probléma keletkezett az elszámolásnál, ahol a gyerekek és szüleik sérelmesnek és kevésnek találták a kifizetett összegeket. Követelésük azonban olyan magas volt, hogy a szövetkezet vezetőinek még a kifizetés előtt felül kellett vizsgálni munkájukat. Megállapították, hogy a munkaóraigazolásnál visszaélések történtek, valótlan adatok kerültek volna elszámolásra. A gyerekeknek azonban igazuk van, hojpr 14 éves tanulókat napi 6 óránál tovább foglalkoztatni nem szabad. A szövetkezetnek ezt ugyanúgy tudnia kellett volna, mint azt, hogy bármilyen időtartamú munkaviszonyról van szó, a munkaviszonyról és a bérezésről írást kell készíteni. És vajon mi lett volna, ha baleset történik valamelyikükkel munka közben? Szerencsére fizetett volna a tanuló balesetbiztosítás, amely szünidőre is érvényes. Azért szerencsére, mert a fiatalok SZTK bejelentése is elmaradt, ez pedig a tsz újabb hibája. Három különböző panaszt vizsgáltunk meg. Ami közös bennük; mindhárom esetben tisztázni tudták volna a problémát, ha ismerik a „játék- szabályokat”, tehát az első esetben a gazdaság ügyrendjét, másodikban az állami biztosító ide vonatkozó szabályzatát, és végül a munkábalépés szabályait. Nem kell magasabb szervekhez fordulni a végső probléma megoldásáért — mint több panaszosunk a személyes találkozáskor említette, — néha a nyugodt szó, a józan érvek higgadt belátása többet ér minden más cselekedetnél; RÓZSA GYÖRGY Népújság 5 .1971. szeptember 8. Iskolai keserűség?
