Tolna Megyei Népújság, 1971. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-24 / 225. szám
♦ A Tolna megyei kísérletek eredménye — Űj módszerek a felnőttoktatásban — PAUL ANDERSON novellája alapján rajzolta; SCHUBERT PÉTER ' * Tolna megyében 40 ezer felnőtt van, aki nem végezte el az általános iskola VIII. osztályát. Hogy ez milyen nagy gondot jelent, azt csak a vállalatok, /izemek, tsz-ek vezetői tudják igazán. A korszerű technikai berendezések, új gépek üzembeállítását, működtetését már nem bízhatják a betanított és segédmunkásokra. Szakmunkásvizsgát viszont csak áz tehet, aki igazolni tudja, hogy befejezte a VIII. osztályt. Eddig elsősorban a dolgozók esti iskolájában folyt a felnőttek oktatása, továbbképzése — több, kevesebb sikerrel. Gyökeres változást jelentett ezen a téren, mikor 1970. februárjában me. gvénkben megszervezték az első öt „általános iskolai osztályozó vizsga előkészítőt”. Mi rejlik tulajdonképpen e furcsa, hosszú név mögött? Erről kérdeztük Bárd Flóriánt, a megyei tanács művelődés- ügyi osztályának nyugalmazott vezetőjét, aki nyugdíjasként a Babits Mihály művelődési központ szakreferense, és részben neki köszönhető ennek az új, oktatási formának a bevezetése. — Tavaly januárban Salgótarjánba utaztam tapasztalat- cserére. Ott, a kohászoknál folyt hasonló oktatás. Falusi viszonyokra mi dolgoztuk át ezt a formát Három csoportban készítjük fel a résztvevőket. Az elsőbe azok tartoznak, akik az elemi vagy általános iskola négy osztályát végezték el. ők először az V., VI. osztály anyagából tesznek összevont vizsgát. A másik két csoport a VII., majd ezt követően a VIII. osztály anyagát sajátítja el. — Mi a különbség az új módszer és a hagyományos, a dolgozók esti iskolájában folyó felnőttoktatás között? — Mi egy-egy osztály anyagát — a dolgozók esti iskolájának tantervét figyelembe véve, — témakörök szerint csoportosítottuk. A vizsgák előtt hetente négy, összesen 80 órában tartjuk a foglalkozásokat. Mielőtt hozzálátnánk a tulajdonképpeni munkához, felmérjük a csoportok tudásszintjét és ehhez alkalmazkodva állítjük össze a programot. Abból indulunk ki, hogy ezek az emberek életük során már gazdag ismeretanyagra tettek szert, és ezt rendszerezni, kiegészíteni, tudatosítani kell. Megtanítjuk őket tanulni, ismereteket szerezni. — Több mint másfél éve kísérletezték ki és vezették be megyénkben ezt az eljárást. A tapasztalatok azt mutatják, hogy megérte a fáradságot. — Az első öt előkészítőt 1970. februárjában szerveztük. Ez év június 30-ig 140 dolgozó tett sikeres vizsgát abból a 14 csoportból, mely 1970. szeptemberében indult. Ezek 12 százaléka tovább tanul. Most összesen 21 csoport kezdi, illetve folytatja tanulmányait ebben a formában. Mint Bárd Flórián elmondotta, az eredmények mellett vannak kisebb gondok is. A foglalkozásokat szeretnék a késő délutáni, kora esti órákban megtartani. Általában nehéz fizikai munkát végző emberekről van szó, akiknek este 9—10 óra felé már nem könnyű a magyarázatra, előadásra figyelni. Az üzemek, tsz-ek vezetői viszont nem szívesen engedik el őket a munkából, pedig hetente csak néhápy óráról van szó, és végeredményben ők is jól járnak, hiszen magasabb iskolai végzettségű, intelligenciájú emberek minőségileg jobb munkát tudnak végezni. A kísérleti szakasz lezárult. Országosan is egyre szélesebb körben terjed az új felnőtt- oktatási módszer, és ez részben megyénk népműveléssel foglalkozó szakembereinek munkáját dicséri. gyuricza iMOSTJH Ezt akartam/ezért hagytam ott a koromat , barijaimat; az esys&sgs birodalomA támadás váratlan volt és eredményes. A KIRGIZ TENGEREN Isszik kul — meleg tó, így hívják a Kirgiz hegység egyik 3 ezer méter magas katlanjában fekvő azúrkék tavat. Szépségének leírásához a legszebb jelző is kevés. Aki eljut a partjára; újra felfedezi magának, és a szépséget kifejező szavak sokaságával tudja csak felidézni a látványt. Julius Fucik 1935-ben ilyennek látta: ...„Nyári nap ragyogott a kék tó fölött. A Kirov gőzhajó utasai elégedettek voltak, gyönyörű hajóút állt mögöttük, s a látóhatár peremén már felködlött Ribacsje kikötője... A Buami szakadék felöl hirtelen könnyű szellő támadt. A. tó sima tükrét enyhe hullámok fodrozták. Isszik kul egyre inkább a tengerre kezdett hasonlítani. A békés tarajok hatalmas hullámokká dagadtak. Feltámadt a szél, de ez már a vihar első >hírnöke volt. Szinte karnyújtásnyira volt a part, a biztonságos kikötő, amikor bőgve támadt az orkán és a hajót, mint könnyű sajkát vetette vissza sok-sok kilométerre a már megtett úton. A parton súlyos szürke porfelhő takarta el Ribacsjét. Két napig tombolt a vihar. A Kirov gőzös csak harmadnap este vetett horgonyt a kikötőben ... s a rémülettől, meg a tengeri betegségtől sápadt utasok végre elhagyhatták fedélzetét” ... Az Isszik kul-i hajózási igaz. gatóság vezetőjével, Vlagyimir Jarnovval idéztük fel Fucik sorait, őszintén szólva kétkedve fogadtam leírását és azt mondtam, úgy látszik, az író tollát elragadta a fantázia. Jarnov rögtön megcáiolt: —1 Szó sincs fantáziáról. Gondolja csak el, milyen kis lélekvesztők jártak itt 1935- ben. Ma is mesélgetik, hogy egyszer egy fedélzetmester széles szárú nadrágját elkapta a motor, meg is állt az egész hajó. Ami az Isszik kul viha. rait illeti, az nem tréfa, nem ritka itt a 12-es erősségű szél. Kérdezze csak meg Ubikint, az Oszt Diesel-motoros hajó kapitányát, nemrégiben próbálta ki öt megrakott uszállyal. Az Isszik kul-i hajózás idén 45 esztendős. Kezdetben kizárólag a hajók látták el a kis kirgiz településeket a legszükségesebb áruval. A hajózás jelentősége ma sem csökkent, pedig azóta mindkét parton kiépültek műutak. A motoros hajók, uszályok gabonát, műtrágyát, vasúti konténereket, sót, szenet, vasbeton épületelemeket szállítanak... A szeszélyes vizen azonban ma már valóságos tengeri hajók járnak. Ribacsje kikötőjében most vetett horgonyt az Oszt. 180 kilométeres utat tett meg, végighajózta egész hosszában a tavat. Przsevalszkból hozott árut. A kapitányt nem sokat kellett faggatni: — Most bizony selymesen csillog a tó kék vizén a napsugár. De tavaly 211 napon át fújt legalább 6-os erősségű szél. A hajók persze akkor is mennek, minek lennénk itt különben? — És az a híres vihar? « — Őt megrakott uszállyal indultunk, jó időben és jót jelzett a meteorológia is. Éjszaka mégis elért bennünket a vihar. A hullámoktól nem láti tűk az uszályokat. Szerencsére ‘ egy kis öböl, Pokrovka közelében voltunk. Oda azonban nem lehet egy menetben beállni öt uszállyal. Az első hármat biztonságba helyeztük, az. tán vontatókötélre került a másik kettő. Tulajdonképpen jól megúsztuk az elemek haragját, csak egy uszály szakadt le a vontatókötálről, s a víz néhány köbméter szálfát Modort csak el, amit a vihar után kellett „kihalásznunk”. 13 órás megfeszített munka után tudtuk csak kifújni magunkat. A hatalmas tó most csendes. A Genfi-tónál is kékebbnek tartott víz, amelyet lent, a nem egyszer 700 méteres mélyben meleg források táplálnak, s így télen sem fagy be, július, ban, partközeiben 24—26 fokra is felmelegszik. — Gondolnak-e arra, hogy a világ egyik legszebb taván hajóznak? — kérdeztem a kapitányt. — Ennyi szépség láttán ugyan ki maradna érzéketlen? — kérdezte vissza. — Meg aztán mi sem küzdünk mindennap 9—11-es erősségű viharral! Két út között meg kicsit turistává válik mindenki. Járjuk a környező hegyeket, onnan szép csak igazán ez a tó! A horgászaink esküsznek rá, hogy sehol se h^rap úgy a hal, mint itt. Fogtak már 8—10 kilós tavi pisztrángot is. Búcsúzáskor nem kell mély vizet, meg vitorladagasztó szelet kívánni, mindkettő meg% van. Amikor elköszönök az Oszt kapitányától, a fedélzeten még megjegyzi: — Látja ott a Koldun-hegy fölött azt a parányi felhőt? Abból még jó nagy vihar lesz! Az Isszik kul-i terígerészeket azonban nem ez rettenti meg. öt év alatt csaknem egyhar- madával növelik a tavon lebonyolított teheráru-forgalmat. Űj hajók érkeznek, bővítik a Ribacsje kikötőt, az úszódaruk még több gyógyiszapot emelnek ki a mederből a gyarapodó szanatóriumoknak. Évente máris több mint 100 ezer ember keresi fel a Kirgiz-tenger páratlan homokstrandjait, a Jcö- zéli hegyek rádium-, nátrium-, kalciumtartalmú gyógyforrásait, és a gyorsan fejlődő üdülő- és szanatóriumi központokat. R. ARMEJEV Egy. napig — személyzet nélkül A gdanski hajógyárban 1971 júliusában vizrebocsátot. ták a „Ciudad de Manta" nevű hajót. Ez az első egysége annak a korszerű, gyors szállítóflottának, amelyet egy columbiai—ecuadori társaság megrendelésére gyártanak Lengyelországban. A hajó gépközpontja teljesen automatizált; 24 órán keresztül személyzet nélkül működhet. A hajó tömeg- és darabárut szállít, köztük főként olyan cikkeket, amelyek érzékenyek a nedvességre. A berendezés alkalmassá teszi a hajót a hűtött és folyékony áruk szállítására is. A rakodótér átrendezésével 10 —40 tonnás konténereket is behajózhatnak.
