Tolna Megyei Népújság, 1971. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-24 / 225. szám

•** «f*

TOLNA MEGYEI

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK!

A MA GYÁR, S Z O CIALISTA MUNKÁS PÁR T

ÁGINAK LAPJA

XXI. évfolyam, 225. szám , ARA: 80 FILLÉR Péntek, 1971. szeptember 24.

Etess ■ -viÄsKSs®

Befejeződött az országgyűlés ülésszaka

Elfogadták a szövetkezeti és az ifjúsági törvényt

Csütörtökön az ifjúságról szóló törvényjavaslat tárgyalásával folytatta tanácskozását

az országgyűlés.

Az ülésen részt vett Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Fock Jenő, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Aczél György, Apró Antal, Fehér Lajos, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán, Németh Károly, az MSZMP Politikai BízottIlku Pál

ságának tagjai, továbbá a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője.

Az ülést Apró Antal, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. A kormány nevében a törvény- javaslatot Ilku Pál művelődésügyi miniszter terjesztette elő.

expozéja

— Tisztelt országgyűlés, kedves elvtársak!

— A gyermekeinkkel való törődés mindnyájunk legkedvesebb kötelessége. A polgári társadalom azt a mércét állítja a fiatalok elé, hogy kövessék szüleik példáját. Ezt hallottuk mi is gyermekkorunkban. A mi célunk az, hogy kövessenek és múljanak felül bennünket, az ifjúság szárnyalja túl apái nemzedékét. Mi többet várunk fiainktól és leányainktól, mint amit mi magunk teljesítettünk. Az ifjúsággal szemben támasztott igényünket ahhoz mérjük, milyen feladat vár rá a jövőben, a szocializmus világában kezdte beszédét a művelődés- ügyi miniszter.

Áz ifjúságról szóló törvénynek — melynek tervezetét a kormány megbízásából vitára bocsátom — éppen az a jelentősége, hogy meghatározva a Magyar Népköztársaság ifjúságpolitikájának célját és tartalmát, elősegítse az ifjú nemzedék felkészítését hivatására, a reá váró feladatokra, és hogy ehhez mind kedvezőbb feltételeket teremtsen.

Államunk milliárdokat költ évente családi pótlékra, bölcsődére, óvodára, iskolára, diákszociális juttatásokra, gyermekgondozási segélyre. Évenként csaknem ötmilliárd forintot fordítunk például gyermekvédelmi és diákszociális ellátásra. A negyedik ötéves tervben várhatóan 51 000 új óvodai helyet létesítünk és 30 000-rel növeljük az általános, a középiskolai és szakmunkástanuló kollégiumi helyek számát. Egyetemi és főiskolai hallgatóink közül már most minden másodikat el tudjuk kollégiumban helyezni, tízből nyolcat tudunk valamilyen formájú diákszociális támogatásban részesíteni.

Az iskolából, a szakmunkás- képző intézetekből kilépő fiatalok nem ismerik a létbizohy- talanságot. Mindnyájan elhelyezkedhetnek, munkát, feladatot kapnak a társadalomtól, sőt a fiatal diplomásokat sok területen kétszer annyi álláshely várja évek óta, mint ahány an végeznek.

A közelmúltban hozott bér- intézkedések az ifjúság anya. gi helyzetét is kedvezőbbé tették. A kezdő szakmunkások bérrendszerét két évvel ezelőtt

hatályon kívül helyezték, így a korábbinál magasabb a kezdő munkások bére. Ugyanakkor megszűnt az úgynevezett „gyakornoki” bér is. Az új alapbérrendszer magasabb kezdőfizetést és jobb előlépési lehetőséget biztosít.

Ilku Pál a továbbiakban rámutatott:

örvendetesen emelkedett a fiatalok részvételének aránya a társadalmi-politikai életben. Ismert, hogy itt az országgyűlés . padsoraiban 21 harminc éven aluli képviselőtársunk foglal helyet, de talán kevésbé ismert, hogy a most megválasztott szakszervezeti tisztségviselőknek több mint 25 százaléka — a tanácstagok közel 15 százaléka — fiatal.

Az ifjúság — számarányát, tekintve is — a társadalom jelentős része. Hazánk minden második állampolgára 30 éven aluli, vagy éppen betöltötte harmincadik évét. A kö- zép- felsőfokú intézetek nappali tagozatain másfél millió diák tanul; az egymilliót is meghaladja a termelőmunkát végző munkás- és parasztfiatalok száma. Az elmúlt években az ifjúság lett a szakmunkás-utánpótlás fő forrása, az általános iskolát végzett fiataloknak több mint 50 százaléka választja a szakmunkás pályát.

Ugyanakkor az ifjú nemzedéknek, mint sajátos korcsoportnak sajátos érdekei és szükségletei is vannak. A törvény a jogok és kötelezettségek összehangolt rendezésével segíteni kívánja az ifjúság szocialista nevelését, a társadalom és benne az ifjúság felelősségérzetének növelését.

Ilku Pál ezután a törvény- javaslatban érintett kérdések közül elsőként a fiatalok tanulásáról, képességeik fejlesztéséről szólt. Az ifjúságnak a munkában való részvételéről szólva aláhúzta a munka neve- % 15 erejét. Rámutatott, hogy a munka csak akkor válik -nevelőerővé, ha felismertetik szépségét, jelentőségét, hasznosságát, ha a munka alkotást jelent a fiatalok számára.

Aláhúzta a muverouesugyi miniszter:

Joggal állapította meg a párt X. kongresszusa, hogy ifjúságunk túlnyomó többsége szorgalmasan tanul, becsületesen végzi munkáját, és készül jövőjére. Igazán fontos volna, hogy társadalmunk minden réDr. Horváth István:

A miniszteri expozé után Nagy Richárd, a törvényjavaslat bizottsági előadója szótegében egyetértsünk az ifjúság ilyen alapon történő megítélésében, hogy a szórványosan mutatkozó negatív jelenségeket ne minősítsük tipikussá, s ne vezessenék félre minket a csupán a divathoz tartozó szélsőségek. Ifjúságunknak is tartozunk azzal, hogy a közvélemény előterében a becsülettel élő, dolgozó nagy többség és ne — az egyébként joggal bírált — törpe, de hangos kisebbség álljon.

Beszéde befejező részében a művelődésügyi miniszter hangsúlyozta:

Másfél évvel ezelőtt kezdődtek azok a munkálatok, amelyek eredményeképpen előterjeszthetem az ifjúságról szóló törvenytervezetet. A nagyfokú érdeklődést és aktivitást mutatja az a számos javaslat* észrevétel, amely a tervezet vitái során elhangzott a társadalom különböző rétegeinek képviselői és természetesen a leginkább érintettek, a fiatalok részéről.

Kérem a tisztelt országgyűlést, vitassa meg és fogadja el az ifjúsági törvény tervezetét.

lalt fel. Felszólalásában hangsúlyozta :

Az ifjúságról szóló törvény, javaslat önmagában nem oldhatja meg ifjúságpolitikánk valamennyi kérdését. De ahhoz elegendő alapot biztosít, hogy túlzott várakozás nélkül, erőnkhöz mért realitással cselekedjünk együtt az ifjúsággal — az ifjúságért!

Salamon Hugóné, Komárom megyei képviselő után dr. Horváth István, a KISZ Központi Bizottságának első titkára emelkedett szólásra.

íindonekelőtt a t^rvé-- '-vas- latnak azt a gondolatát hangsúlyozta, hogy az ifjúság nevelése az egész társadalom ügye és felelőssége.

Az ifjúság a felnőtt nemzedék tükörképe, azaz hasonlít hozzá, de nem teljesen azonos vele. Ezért legalább annyira hiba lenne figyelmen kívül hagyni sajátosságait, mint sajátosságai alapján önálló rétegnek kikiáltani. Fiataljaink — hangsúlyozta dr. Horváth István — hivatásukra készülve és hivatásukat gyakorolva is életútjuk kezdetén tartanak. Még csak keresik helyüket a társadalomban, az al- kotó-taremtő munkában, s ha túljutnak a pályaválasztás buktatóján, előttük a család- alapítás, az otthonteremtés megannyi gondja. Ezért ér(Folytatás a 2. oldalon)

Komócsin Zoltán, Péter János és Fock Jenő a Parlament folyosóján.

(MTI fotó: Szebellédy Géza felvétele, — KS)

A KISZ mindvégig részese volt a törvényjavaslat előkészítésének

/