Tolna Megyei Népújság, 1971. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-21 / 222. szám
V Lapról lapra Szocialista módon élni... „Ez a megható tisztelgés kedves mondata szintén a vezetőnő. — Elmentünk MeIVőbizotísági dolgozók tapasztalatcseréje Bátaszéken feltétlenül hozzájárul a vietnami és a magyar nép testvériségének további megerősítéséhez”. E szavakat jegyezte be Nguven-Dinh Gan, a VDK budapesti nagykövetségének titkára 1969. október 20-án a bonyhádi Áfész-áruház egyik brigádjának naplójába, amelynek tagjai azon a napon vették fel Ho Si Minh elnök nevét. — Bizony már két esztendeje volt, de azóta is ez a brigád legszebb emléke — mondja Kassai Károlyné brigád- Vezető. Elénk teszi a naplót. A brigád tagjai pedig elfogódot- tan nézik a bejegyzési, mintha ők is most látnák először. Néhány lappal odább ismét egy bejegyzés: „Megérkezett a legújabb tájékoztató”. — Milyen tájékoztató? — kérdem. — Vietnamról. A nagykövetséggel azóta is tartjuk a kapcsolatot. Legutóbb anyák napjára és nőnapra küldtek üdvözlőlapot. Tájékoztató anyagokat pedig rendszeresen küldenek. Ezekről mindig vitatkozunk — magyarázza Kassai- né, — Mikor van idejük erre? — Jó beosztással mindenre jut idő — mondja György Istvánná. — A sajtótájékoztatókat mindig szerdán délben tartja a brigád. Másfél órás az ebédszünetünk, akkor fél óra alatt elfogyasztjuk az ételt, s marad egy óránk. így a legjobb, mert zárás után nem lehetne megoldani. Tudja, mindannyian családosak vagyunk, többen vidékről járnak... a tanulás, tájékozódás pedig kell. Beszélgetés közben állandóan cserélődnek a brigádtagok. Amikor vásárló érkezik, ketten elsietnek, de jönnek helyettük hárman, akiknek pillanatnyilag nincs elfoglaltságuk. Az egyik; asszonyka hatalmas csomagokkal vesződik. A pult mellé igazítja őket. — A „Takarót a vietnamiaknak” akcióban összegyűlt plédek ezek — mondja. — Nálunk az áfész-nél közösen gyűjtöttünk. A mi brigádunk adja föl. A másik akcióról pedig Lő- rinczy Géza, osztályvezető, egyben brigád tag számol be: — Brigádunk nemrég küldött 500 forintot Budapestre, a Fáklya klubba. Ugyanis bekapcsolódtunk a „Tanyai iskolák villamosítása” akcióba is. Körülbelül két hónappal ezelőtt láttunk egy riportot a televízióban; Másnap reggel szinte mindannyian ugyanazzal a javaslattal jöttünk. Ügy éreztük, hogy ez nekünk is szívügyünk, s néhány forint pedig nem jelent megerőltetést egyikünknek sem. Tallér Istvánná nyáron a Balaton mellett üdült férjével. Ott ismerkedtek meg egy vietnami egyetemista fiúval, akinek fényképe és néhány naplóba került. — A fiúval rengeteget beszélgettünk. Sokat mesélt hazájáról. Elmondta azt is, hogy boldog, mert Magyarországon tanulhat. Lehet, hogy egyszer meglátogatja a brigádot. A Ho Si Minh brigád naplójában minden hónap eseményei elkülönülnek, de a hónapnevek sehol sincsenek feltüntetve. Helyette gzínes képek jelzik, hogy éppen a májusi vagy a novemberi eseményekről tájékoztatnak a következő beírások. A brigád számtalan szép és hasznos felajánlásról is tanúskodik a napló. „A tervet 100 százalékra teljesítjük” áll az idei év nyitólapján. Később pedig még egy százalékos túlteljesítést vállaltak a szövetkezeti kongresszus tiszteletére. „Hiánytalan leltárelszámolás” a következő. A leltár eredménye olyan jó volt, hogy még a kálót sem használták fel. — Meg is jutalmaztuk érte magunkat — szól a brigádNem valószínű, tmVik' háziasszony vödröt nyomjon csemetéje kezébe, mondván: „Na, ugorj fiam, hozz vizet a barlangból!” Nem valószínű, bár a küldetés célja nagyon is világos. Napjainkban ritkán okoz maradéktalan örömet a természetes vizekben való fürdőzés. A világsajtót bejárták azok a fotók, amelyek olajtól, vegyi szennyeződéstől elszürkült tengeri, tavi strandolókat ábrázoltak. Mi még nem állunk ilyen rosszul, s reméljük, nem érjük el ebben a világ- színvonalat. De azért minden esztendőben kijut nekünk is a tömeges halpusztulásból. Az ivóvíz nyerésére, ha valamely folyóból történik, költséges be_ rendezés szükséges, és a csapból folyó „nedű” gyakran elviselhetetlenül klóros. Főként pedig kevés. Budapest az idei nyáron többször is rekordot javított, és a rekord azért nem nagyobb, mert nem volt miből tovább javítani. Pécs, Miskolc hagyományosan vízszegény városok. Már pedig az ipar, különösen a vegyipar fejlődésével természetes vizeink minősége tovább romlik. (Még akkor is, ha a víztisztítás a jelenleginél hatékonyabb s általánosabb lesz.) Az iparnak feltétlenül szükséges vízmeny - nyisége nő. Az urbanizáció egyik hatása, a fokozott vízfogyasztás, ráadásul vezetéken keresztül. Hol lelünk tartalékot? A Magyar Karszt- és Bar- '-n"kutató Társulat jó néhány óve tanulmányozza a karsztvizek természetét. Részben, a cseknadasdra a halászcsárdába. Ott ünnepeltük meg a nagy eseményt. A brigádban háromnak van gépkocsija. Azokkal mentünk. Gondoltuk, úgyis elég keveset vagyunk együtt a munkán kívül. — Persze, azért ebédszünetben, meg munkaidő után van módunk beszélgetni. Olyanok vagyunk, mint egy nagy család. Mindenki mindent tud a másikról. Megbeszéljük, hogy ki mit szeretne vásárolni. Tanácsot adunk egymásnak. Esetleg kölcsönt is, ha éppen kell. — Kár, hogy nem ötóra körül jött. Most elég kevesen vannak az áruházban. De akkor... igazi versenyt láthatna — mondja Lőrinczy Géza. — A brigádok és a brigádtagok ,közötti versenyt. Becsukjuk a naplót, ami annyi szép dolgot „mesélt” az áruház méteráru, lakástextil, konfekció- és cipőosztályán dolgozó brigád tagjairól. barlangokban, részben a bányákban. Tudvalevő, hogy a magyarországi bányák jelentős része karsztvizes. Elégszer olvashatunk vízbetörésről, a víz hatalmas nyomással zúdul az aknába, percenként tíz-tizenöt köbméter tiszta karsztvíz veszélyezteti a bánya épségét. Tiszta karsztvíz, ami a bányában veszedelmes pusztító ellenség, a felszínen, talán csak néhány kilométerrel távolabb, hiányzó lételem. A karsztvíz hasznosítása a bányászatot is segítené. Szakemberek már kimunkáltak egy elvi tervet a Nyirád—Halimba bauxitmezőn található víz hasznosítására. A Balaton északi partjának akadozó vízellátását oldhatná meg a bányából jövő víz. Vagy lássuk a barlannn|,nf! Az utóbbi évtizedek- gUHdl. ben f0k0zódó érdeklődés illeti meg a föld alatti üregeket. Az orvostudomány figyelme a barlangi levegő gyógyító hatásáért irányul a barlangokra. A jósvafői Béke hivatalosan is gyógyhely. Tíz év alatt mintegy másfél ezren, főként bányászok kerestek-ta- láltak gyógyulást Jósvafőn. A „csodabarlangnak” is titulált Abaliget az asztmások keresett helye lett. Páradús, tiszta levegő — ennyi a gyógyító erő. Hogy a víznek milyen szerepe van a barlangok életében, arról manapság kisiskolások is tudnak egyet-mást. Aggtelek cseppkövei megmutatják a lényeget. A föld alatt üregeket formáló víz helyenként mele_ gén, ásványi sókban gazdagon Bátaszéken a három szövetkezeti ágazat több száz nőt foglalkoztat. Ezért mondható jelentősnek az a tapasztalat- csere, amit a fémipari szövetkezet kezdeményezésére tartottak. A község öt szövetkezetének nőbizottsági elnöke, valamint a Hazafias Népfront mellett működő nőbizottság vezetői ültek le tanácskozni, hogy összegezzék: a nőpolitikái határozat végrehajtásában milyen eredményeket értek el és melyek a legsürgősebb tennivalók. A kötetlen megbeszélésen a részt vevő szövetkezeti nőbizottsági elnökök valamennyien ismertették azokat az eredményeket, amelyeket a nőpolitikái határozat megjelenése óta elértek, s szót ejtettek a gondokról is. Nagyjából valamennyi bátaszéki dolgozó nőt azonos gondok foglalkoztatnak, aminek a megoldását csakis a társadalom, illetve a község vezetői segíthetnek megoldani. A nagyközség szövetkezeteiben két műszakban dolgoznak az asszonyok, a termelő és a fogyasztási szövetkezetben pedig a munka jellegéből adódóan nem lehet megoldani, hogy 8 órától délután 5 óráig dolgozzék mindenki. Mindezt pedig az üzletek és gyermekintézmények nyitva tartásánál nem veszik figyelembe. Általános volt az a vélemény, hogy a két műszakban dolgozó nőknek nagy gondot okoz a bevásárlás. Azt senki nem vitatta, hogy a két műszak termelés elkerülhetetlen, de annak is kell a friss kenyér meg a tej, aki kora reggel megy munkába, vagy este későig dolgozik; Megoldásnak azt látnák a bá- taszékdek, ha az élelmiszerüzbukkan a napvilágra, másutt „mindössze” ivásra, tisztálkodásra alkalmasan. A kérdés csupán az, miként lehet a karsztvizet a lakásokba vezetni. Az első lépés: a vizet adó forrás, patak természetének megismerése. A hegyek mélye összefüggő vízrendszereket rejthet, amelyek vízbősége évszaktól, időjárástól, esetleg egyéb tényezőktől függ. Há a beavatkozás, a hasznosítás szakszerűtlen, a forrás lassan elapad, megszökik a víz, oda a befektetés. Ilyesfajta meglepetések, érték már a honi halandót. Tata híres forrásai sorra kimerültek, Budapesten is bő vizű források száradtak ki, éppen amikor legjobban számítottak rájuk. Miskolcon a Selyem-réti lakótelepet karsztvízre építették. Kissé korán, még mielőtt megbízható elemzést kaptak volna a vízről. Megoldásként kínálkozik a föld alatti tározók kialakítása. Ha a víz útját pontosan ismerik a karsztkutatók, van mód a vízhozam szabályozására, nem vész el a bőség idején felgyülemlő többlet. A barlangok kutatása, az ismeretlen zsombolyok, járatok feltárása nem veszélytelen munka. Fizikailag is próbára teszi a kutatót. A tudományos képzettségű barlangászok mellett fontos feladathoz jutnak az amatőrök, (sportemberek). Rendszerint az ő nevükhöz fűződik egy-egy rekord (a Vörös Meteor hegymászóbarlangászai tavaly 280 méter letekben bevezetnék az úgynevezett előrendelést. A fogyasztási szövetkezet jelenlevő nőbizottsági elnöke ígéretet tett arra, hogy keresik a megoldást, lehetőséget, s olyan kereskedelmi módszert alkalmaznak, ami a dolgozó nők többségének az érdekét szolgálja. Mint általában, Bátaszéken is gond, a dolgozó asszonyok óvodás korú gyermekeinek elhelyezése. A tanács minden lehetségesei megtett, mégsem tudott minden gyermeknek óvodai férőhelyet biztdsítani. Pon_ tosabban a férőhelyek számát saját erőből tudnák növelni^ de a fenntartásra nincs pénz. Társadalmi összefogással segítettek. A szövetkezetektől indult ez a kezdeményezés, hogy a részesedési alap terhére hozzájárulnak az óvoda fenntartásához. A kezdeményezés alapján előreláthatóan, mintegy 30 anyának a legnagyobb gondját szüntetik meg: óvodába járhat a kisgyermeke. A3 óvodák és iskolai napközi otthonok nyitva tartásának rendje a több két műszakban dolgozó asszonynak nem felel meg. Ott ahol kétműszakos ipari üzemek vannak, amelyek többségben nőket foglalkoztat-; nak, hasonló gondokkal küzdenek, s keresik a mindenki számára elfogadható megoldást« Bátaszéken is ezt teszik. A nőbizottsági elnökök tapasztalata cseréjén ugyanis részt vett Szűcs Imre, a községi párt- bizottság titkára, aki ígéretet tett arra, hogy a község illetékes vezetőivel közösen keresik a megoldást, s amiben helyileg lehet, abban haladéktalanul iA> tézkednekt mélységig jutottak), de néha 3 felfedezés öröméből is része-» sülnek. (Abaliget néhány jára-j tát amatőrök tárták fel.) Idén nyáron is több csoport dolgozott a jósvafői barlang közelében. A VITUKI kutató- csoportja augusztusban próbált egy még feltáratlan zsombo^ lyon keresztül lejutni a feltételezett barlangba. A függőleges zsomboly kemény és nem is veszélytelen munkára késztette őket. A nyílást eltömő, viszonylag laza talaj ugyanis bármikor átszakadhatott volna alattuk, ezért kötélen függve ástak maguk alatt. A siker nagyságát előre senki sem lát. ja, talán jobb így, izgalmasabb. A cél természetesen nem a sport-rekord, vagy legalább is nem az fontos. A kutatás akkor sikeres, ha új adattal egészítik ki az itt húzódó barlang- rendszer vizeiről feljegyzett ismereteket. A magyar karszt- kutatók eredményei, törekvései egyébként nem egyszer szereztek már nemzetközi elismerést. A tudományos eredmények nagysága még inkább felidézi, hogy valójában fiatal kutatási ágról van szó. A magyar barlangkutatók először hat évtizeddel ezelőtt tömörültek szervezetbe, a szakosodás, a más tudományágak képviselete még későbbi keltezésű. Fogalmazhatunk úgy is, a barlangkutatás igazán jelentős teljesítményeit ezután várhatjuk. Közülük a közvetlen gazdasági hasznot ígérő, napjainkban már konkrét feladatokat megoldó vállalkozások a vízzel kapcsolatosak. M. D. lfízert a barlangba V. HORVÁTH MÁRIA K. E.
