Tolna Megyei Népújság, 1971. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-21 / 222. szám
Üj ének egy régi hajóról Százhuszonöt éves a balatoni gőzhajózás A Pesti Divatlap újdonásza így írta le a nevezetes eseményt: „A Kisfaludy gőzös múlt hó 21-én bocsáttatott a Balatonra, éppen gróf Széchenyi István születésnapján. Ez érdekes ünnepélyt a Balaton partján mozsárdurrogások hirdették. 9 órakor a füredi templomban áldásért könyörgő isteni szolgálat tartatván, innét a vidék minden részéből ösz- szesereglett nagyszámú közönség a karzaton helyet foglalt hajóhoz tolakodott: s miután ez fölszenteltetett, a jelenvoltak áldásától kísérve ereszkedett le a magyar tenger tükrére”. A gróf, akinek születésnapját ilyképpen megtisztelték, 1846. szeptember 21-én, a Balaton Gőzhajózási Társaság elnöki tisztét is viselte. Számos, az utókor tiszteletét kivívó alkotása között az egyik a balatoni gőzhajózás megteremtése, amelynek most ünnepeljük 125 esztendős jubileumát. Széchenyi, mint a Helytartó Tanács közlekedési osztályának elnöke, valósította, meg a tervet, de a balatoni hajózásra már régebben gondolt. Amikor Görögországban járt, ezt írta naplójába: „Az egész világon a tavakat hajón lehet bejárni, vagy bevitorlázni, csak az én szegény hazámban nem tudták annyira vinni. Talán a tavak nem elég mélyek?” A tó mély volt. De éppolyan elhanyagolt, mint ez időben az egész magyar haza. Kossuth Lajos, amikor 1842-ben Balatonfüreden nyaralt, a csodálatosan szép tónak és környékének elhanyagoltságában is meglátta az egész nemzet problémáit. Fürdőlevelet írt a Pesti Napló 1842. augusztus 7-i számába: „Szép ez a Balaton, szép mindenkoron; szép, midőn csendes s foltonkint színét változtatgatja; szép, midőn medre mélyéből a vihar közel- getését haragos zöld színt öltve jelenti; de legszebb, múlhatatlanul szép, midőn a kelő Nap az első sugárt, vagy a teli Hold a bájos fénycsomót göndör vízszínén végiglöveli. Ki a mindenható mosolyát egy földi képben látni sóvárog, ezt nézze meg. — És mégis az embernek szíve fáj, midőn e roppant vízre tekint. Oly holt, minő csak Palesztinában a megátkozott Holttenger lehet! 20 mérföldnyi sima út, nagyobb, mint némely vármegye, mint némely fejedelemség, s a honnak legszebb vidéke által körítve, s rajta mégis egyetlenegy hajó sem libeg, kivevén talán a füredi sétaladikot, vagy egy nyomorult halászcsónakot. — Volna csak másutt e tó, amarra nyugat felé, s virító városok körítenék, s fürge gőzösök ünnepelnék rajta az emberész diadalát: nálunk! hacsak egy bogarászó fecskecsoport nem röpköd fölötte, élettelen s henye, mint egy roppant sír. Mi isten átka van e nemzeten?” Hertelendy Károly, Zala megye alispánja Kossuth fördő- levelén felbuzdulva fordult Széchenyihez. Ekkor látott hozzá a közlekedési osztály elnöke a balatoni gőzhajózás megteremtéséhez. Sok és nehéz akadályt kellett legyűrni. Mindenekelőtt: Széchenyi úgy vélte, hogy a balatoni gőzhajózás önmagában nem kifizetődő. Jelentősége abban áll, hogy segít fellendíteni a balatoni fürdőéletet, amely akkor még csak Balaíonfüredre korlátozódott. Deákhoz írt levelében a „legnagyobb magyar” így érvelt: „A gőzös a Balatonon egész új és alig kiszámítható életet és élénkséget hozna Magyarország e kies vidékének... Erről én tökéletesen meg vagyok győződve, mihezképest rajtam nem is fog múlni, hogy életbe lépjen az eszme, és ha ön nem vonja meg attól pártoló kezét, én sikerén mitsem kételkedem.” A fáradhatatlan Széchenyi — ne feledjük: erre az időre esik több más nagy alkotása, többek küz'J a magyar vasút megterem:,'. — ezúttal is eredményesen tevékenykedett. Megalakult a Balatoni Gőz- hajózási Társaság. Számos mágnás, nagybirtokos, kisne- mes, polgár jegyzett részvényt. Széchenyi előbb tíz, majd negyven részvényt kötött le, abban a tudatban, hogy áldozatot hoz, s nem gyümölcsöző üzleti befektetésbe vág bele. A társaság előkészítő ülésén tizenhét tagú választmány alakult. Az alapszabályok előkészítését Kossuth Lajosra bízták, aki ekkor elkeseredett sajtóháborút folytatott Széchenyivel. Mégis az alapszabály 15. paragrafusában Kossuth Széchenyit ajánlotta a társaságnak, mintegy örökös elnökéül. Az alapszabály-tervezetet elfogadták az 1846. április 5-én tartott pesti közgyűlésen. Ezek után Széchenyi kiadta Balatoni gözhajózás című röpiratát. Közben készült már a hajó. A gőzgépet az angol Penn-gyár késztette Londonban. A hajó fatestét az óbudai hajógyárban rendelték meg. A tervezők szerint a hajó háromszáz embert szállíthat, vagy fél sebességgel kétezer mázsa terhet vontathat. Elhatározták, hogy az új gőzhajót — ez volt a kor legfejlettebb technikája — a kegyelet jeléül a Balaton költőjéről, Kisfaludy Sándorról nevezik el. A Kisfaludy gőzös hatalmas ünneplés közepette érkezett meg Keszthelyre. A nevezetes eseményt Keszthely város ta- nácsülési jegyzőkönyvben örökítette meg, „Gőzös utcának” nevezvén el a Kisfaludy kikötőjéhez vezető utat. 1888-ig ringatózott a Balaton hullámain, de 1869-ben eredeti fatestét vastestre cserélték ki. A kutatók a Somogy című lap 1889. március 5-i számában találtak utoljára néhány sort a Kisfaludy gőzhajóról: „Még egyszer, talán utoljára szól az ének a jó öreg Kisfaludy gőzösről, mely annyi éve hordta Balaton Füredre a vendégeket Siófokról, a mint tőle tellett a maga módja szerint: lassan, de bizonytalanul. Csúf volt a szegény gőzös mindig, ormótlan és nehéz járású, szinte sántított volna a hullámokon, ha teheti vala, s lassanként úgy megrokkant, hogy már mászni sem tudott, pedig azt kívánták tőle, hogy olyan gyorsan röpüljön, mint a sirály és legyen kecses, mint a hattyú ...” Nos, amit a Kisfaludy gőzöstől kívántak, azt teljesítette. Erre a hajóra, a balatoni gőzhajózás megteremtésére sokáig fognak emlékezni a hálás magyarok. Mindazok, akik ismerik és szeretik a Balatont. Vagyis, most már, egy egész ország... PINTÉR ISTVÁN Korszerű nyelvoktatás a paksi gimnáziumban A paksi Vak Bottyán Gimnáziumban a tagozatos osztályokban, a német és orosz nyelv oktatása kabinet rendszerben folyik, ami nem is lenne különös, hiszen nagyon sok iskolában a nyelveket így tanítják. Eredményeik azonban kitűnnek a többi közül. öt évre visszamenőleg nem fordult elő, hogy a tagozatról jelentkezetteket ne vették volna föl valamilyen felsőoktatási intézménybe, ahol orosz is szerepelt a felvételi tárgyak között. Vajnai Jánosné és Koch Jó- zsefné orosz szakos tanárokkal beszélgetünk az ilyen rendszerű nyelvtanítás előnyeiről és hátrányairól. — Az előnyök eltörpülnek a hátrányok mögött — mondja Vajnai Jánosné. — Hadd kezdjem mindjárt azzal, hogy az óraszám a nem tagozatosokénak háromszorosa. Heti két órában nagyon nehéz nyelvet tanítani. Hat’órával már lehet mit kezdeni. A tagozatos osztályokba már eleve olyanokat veszünk csak fel, akiket érdekel a nyelv és az általános iskolában legalább négyes eredményt értek el belőle. — Valószínűleg a tanárnak is többet kell dolgozni egy- egy óra előkészítésén. — Igen — veszi át a szót dr. Koch Józsefné. — Egy tanóra előkészítése nem egyszer több órát vesz igénybe. Gondolok itt a szemléltető anyagok, képek, az irodalom, újságkivágások összeválogatására. Különösen a harmadik-negyedikesek esetében. Két éve tanítok, gyakran eszembe jut, hogy közülünk még az egyetemen is csak azok tanultak magnetofon segítségével, akik az utolsó évet a Szovjetunióban végezték. Most már az elsős gimnazisták is használják és hasznosítják. Természetes, hogy a követelmények a tanárokkal szemben egyre nőnek. Becsengetnek. Vajnai Já- nosnénak órája van a második B-ben. Közben egy múlt évi statisztikát nézegetek a felsőfokú tanintézetekbe jelentkezők gimnáziumi, és felvételi átlagáról. Ebből kiderül, hogy előkelő helyet foglal el a megyében a paksi gimnázium. Vegyünk egy példát: a 69— 70-es tanévben jelentkezettek közül a hét, Paksról induló, orosz átlaga 4,86 volt, ugyanezeknek a felvételi átlaga 3,57. Álljon mellette a (jó) Dombóvári Gőgös Ignác gimnáziumé, ahonnan kilencen jelentkeztek, 4,69-es átlaggal, a felvételin 2,69 volt az átlageredményük. Az elért eredményekben — ezekhez tartoznak még a középiskolai tanulmányi versenyeken elért helyezések és a szovjetunióbeli ösztöndíjat nyert tanulók is — minden bizonnyal része van a nyelvi munkaközösségnek. A munka- közösséget Vajnai János vezeti, a törzsgárda tagja még a beszélgetésben részt vevőkön kívül dr. Koch József, aki a német tagozaton tanít. Összejöveteleiken megbeszélik a tennivalókat, átadják egymásnak tapasztalataikat, információkat az osztályokról. Ezen kívül minden évben orosz és magyar nyelven tanulmányokat készítenek az idegen nyelv tanításával kapcsolatban választott témáról. A munkaközösség egyik formája az önképzésnek. Formálisan az általános iskolai orosztanárok is ide tartoznak, de csak néhá- nyan vesznek részt, esetenként a munkában, pedig sokat jelentene a gimnázium számára az együttműködés, mert így már az általános iskolában segítséget kapnának a jó nyelvérzékű tanulók. A II. B-nek a következő órája is orosz. Látogatásom nem feszélyezi őket. Mások is sűrűn járnak ide, hisz a munkaközösség tagjai hozzászoktak az érdeklődéshez, ha tehetik, belátogatnak egymás órájára. Az első pillanatban szembetűnik a gyerekek beszédkészsége, mernek oroszul beszélni. Az óra után majdnem mindenki azt mondta a tanulócsoportból, hogy szereti a nyelvet, az orosz órát, leveleznek a Pio- nyerszkaja Pravdával, és szovjet fiatalokkal, (Ihárosi) PAUL ANDERSON novellája alapján rajzolta; SCHUBERT PÉTER - ' *
