Tolna Megyei Népújság, 1971. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-18 / 220. szám
A szekszárdi szüreti napok rendezvénysorozata minden évben igen jó alkalom arra is, hogy egy kicsit körültekintsünk a szőlőhegyen. Hol tart a történelmi nevezetességű szekszárdi szőlővidék? Melyek a mindennapos gondjai, problémái? Milyen a múltja, milyen lesz a holnapja? Tavaly a mintegy kétezer éves szőlővidék régmúlt századairól tájékoztattuk olvasóinkat, ezúttal pedig a ma néhány jellegzetességére hívnánk fel a figyelmet. Javában folyik a szőlőhegy rekonstrukciója, ami technikai intézkedéseket és tulajdonjogi rendezést egyaránt magában foglal. Mivel e szőlővidék erősen lejtős, rendkívül nagy veszedelmet jelent az erózió. A technikai intézkedések éppen ezért mindenekelőtt az erózió megfékezésére irányulnak. E célra évente mintegy 8—10 millió forintot fordítanak. A munka folyamatosan és jó ütemben halad és ezek a technikai intézkedések nemcsak az eróziós károk csökkentésére, megelőzésére alkalmasak, hanem egyben javítják a közlekedési viszonyokat is, ami a szőlőhegy művelése szempontjából nagyon fontos. Az elmúlt években nagyszabású tulajdonjogi rendezés is elkezdődött az új földtörvény szellemének megfelelően. Ez nagyon időszerű volt, mert a szőlőhegyeken az elmúlt két évtizedben példátlan tulajdon- jogi összevisszaság alakult ki, és ez már eleve gátolt, vagy teljesen lehetetlenné tett min. den erózió elleni intézkedést és agrotechnikai korszerűsítést. A tulajdonjogi káosz bizonytalan- sági légkört szült, és ez meglátszott a munkához való hozzáálláson is. Végeredményben ez az oka, hogy az elmúlt években meglehetősen gyors ütemben szaporodott az elhagyatott, elparlagosodott szőlőskertek száma, amit a nagyüzemi fejlesztés is csak részben tudott ellensúlyozni. A rendezést illetően a gerinc-intézkedések megtörténtek. Mindenekelőtt felmérték a város környékén elterülő domboldalakat. Ezzel párhuzamosan minden nagyüzem kidolgozta távlati fejlesztési programját. A domboldalak felmérése után megszülethetett az állásfoglalás, hogy hol, milyen telepítés lehetséges, melyik rész alkalmas szőlőművelésre, melyik nem, hol alakíthatók ki legkedvezőbben a nagyüzemi táblák, és végül kiNépújság 5 1971, szeptember 18. derült az is, hogy melyek azok a területek, amelyeket háztáji keretek közt lehet legcélszerűbben hasznosítani. Rendkívül nagy jelentőségű volt ez a felmérés, illetve ennek alapján az állásfoglalás, mert eleve kizárja a különböző üzemek közti súrlódásokat, és lehetővé teszi a tartós termelési biztonságot. Mindez teljes egészében összhangban van pártunk és kormányunk gazdaságpolitikájával. Talán mondanunk sem kell, az ésszerű szőlőhegyi intézkedések kedvező visszhangra találtak a lakosság körében. Szándékosan nem a szőlősgazdák és szőlőtermelő üzemek kifejezést használtuk, ugyanis a szőlőhegyi érdekeltség — éppen a kedvező visszhang bizonyítja — ennél sokkal szélesebb körű. A szőlőhegy rekonstrukciós programja mintegy 2400 ka- tasztrális holdnyi szőlőterületet irányoz elő. Ebből 600 hold állami gazdasági, 900 hold termelőszövetkezeti, 900 hold pedig magántulajdon, háztáji művelésű. A 2400 hold elsősorban nem területnövekedést jelent a hagyományos szekszárdi szőlőkultúra viszonylatában, hiszen volt időszak, amikor ennél nagyobb volt a szőlőterület, hanem a kiöregedett tőke- állomány helyébe új kertek telepítését. A jelenlegi tőkeállomány zöme ugyanis 50—70 éves, nem hozza meg a termelési költségeket, és nem kétséges, hogy ezek felújításával számottevően növelhető az össztermés. A szőlőhegyi rekonstrukció kedvező visszhangja mindenekelőtt abban mutatkozik meg, hogy gyors ütemben nő azok száma, akik szőlőműveléssel foglalkoznak. Az elmúlt néhány évben közel 400-zal nőtt a szőlősgazdák száma Szekszárdon. Ugyanakkor, amikor a nagyüzemek is évről évre nagy területeket ültetnek be szőlővel. Az állami gazdaság már korábban megkezdte a nagyüzemi táblák kialakítását, kombinátot létesített. Itt már nem is a telepítés a téma, hanem a termelés és termelésfejlesztés. A tsz-ekben s jelentős már a termőterület, de még minden évben telepítenek kisebb-nagyobb mennyiséget, erejüknek megfelelően. A rendelkezésükre álló terület bőven fedezi a távlati fejlesztési tervüket. A nagyüzem mellett a kistermelők számának gyarapodása ugyancsak a kedvező jelenségek közé sorolandó, függetlenül attól, hogy egyesek szélsőséges nézetekből kiindulva ezt vitatják. Kedvező jelenség, mert ezen keresztül olyan területek hasznosulnak, amelyek nagyüzemi keretek közt nem lennének gazdaságosan megművelhetek. Növekszik az előállított termékek mennyisége, és ez mindenképpen népgazdasági érdek. Méghozzá nemcsak arról van szó, hogy parlag-, vagy az elparlagosodás veszélyének kitett területek hasznosulnak napjainkban, hanem ezáltal parlag-munkaerő tárul fel. Nem a mezőgazda- sági nagyüzemektől és ipari vállalatoktól von el munkaerőt, hanem a különböző munkahelyeken dolgozók a szabad idejüknek egy részét fordítják e célra. Sőt, ha behatóbban megnézzük a helyi körülményeket, azt a részét fordítják szőlőművelésre, amelyet eddig haszontalanul töltöttek. A szőlőhegy iránt megnőtt közérdeklődés egyben azt is jelenti, hogy Szekszárd vidékén egyszer s mindenkorra megszűnik a szőlőművelés paraszti jellegének kizárólagossága. Eddig az összképben csak szórványosan akadtak nem paraszti főfoglalkozású szőlőművelők, most mindinkább ezek uralják a szőlőhegyet. A nagyüzemi szőlőmunkásokon kívül olyanok, akik kizárólagosan a szőlőművelésből élnek, egyre kevesebben akadnak, és meggyőződésem, hogy ezt a változást a szőlővidék történetének legnagyobb változásai közé kell sorolni. Eddig a szőlőhegy művelése a város társadalmának csak egy részét érintette, most teljes egészét. A termelők közt ma már éppúgy megtalálható a pénzügyőr, mint a katonatiszt, rendőr, pártmunkás, tanácsi alkalmazott, vasesztergályos, autószerelő, építészmérnök, hivatalsegéd, műszerész, segédmunkás, tanár, vagy hogy a saját hivatásunknál maradjunk, az újságíró. Vezető beosztású társadalmi és gazdasági funkcionáriusok köztük éppúgy találhatók, mint beosztottak. Ha a jövedelmi viszonyok szerint elemeznénk a mai szőlőtermelőket, azonnal rájönnénk, hogy 1500 forintos havi átlagjövedelmű éppúgy akad, mint 10 000 forintos. De kézenfekvő az is, hogy az alapképzettséget illetően is nagy a megoszlás: nem szégyell metszőollót és kapát venni a kezébe az sem, aki két diplomát tudhat maga mögött. Mindebből következik, hogy a szőlőművelés e vidéken mindinkább életformává válik, pontosabban, szerves része Szekszárd városiasodó, iparosodó — és örvendetesen városiasodó, iparosodó — életformájának. Már semmiképpen sem egy réteg megélhetési forrása ez, hanem annál sokkal szélesebb kategóriájú, és feltétlenül az általános életforma fogalomkörébe kell sorolni, és nem megfelelő a foglalkozási kategória, mert hiszen a legtöbbnek nem ez a főfoglalkozása. Immár ott tartunk, hogy a szekszárdi ember életéhez szinte elválaszthatatlanul hozzátartozik a szőlőtermesztés, és ami ennek következménye, a borospince ... Olyan a közhangulat, hogy nem erény, ha valakinek nincs legalább egy talpalatnyi bázisa a szőlőhegyen. Hirtelen megnőtt a szőlőhegyi adásvételek száma, mind többen keresik a szőlő- telepítésre alkalmas területeket. És nagyon érdekes, hogy nemcsak a régi szekszárdiak, hanem azok is, akik éppen- hogy ideköltöztek a megyeszékhelyre. A szőlőhegynek van bizonyos jövedelemkiegészítő szerepe. Ez a magasabb beosztású, nagyobb fizetésű emberek esetében természetesen kisebb jelentőségű. de a kis- és közepes fizetésűek esetében annál nagyobb. Mindenki arra törekszik. hogy minél jobb anyagi körülmények közt éljen, és Szekszárdon erre jó alkalom a szőlőhegyen végzett munka. Ezzel párosul a szőlőskertek másik szerepe: az úgynevezett népjóléti oldal. A modern technika lüktető korában élünk. Mindenki rohan, a rohanó ember idegzete pedig túlfeszített, és mindenkinek szüksége van a kikapcsolódásra, a pihenésre. A kikapcsolódásra pedig a legalkalmasabb a természetes környezet, és a legüdítőbb mindenki számára az úgynevezett aktív pihenés. Nem véletlen, hogy megnőtt világszerte az érdeklődés a természeti környezet iránt. A természet védelme, a természetes környezet lehetőségeinek hasznosítása világmozgalom. Gondoljunk csak a budapesti vadászati világkiállításra, amelynek ez ideig már egy milliónál több látogatója volt. E kiállítás fő jelszava: „Ember, vigyázd a természetet!” A természet minden vidék emberének más lehetőséget kínál: az egyik helyen a vadászatot, a másik helyen a halászatot, a harmadikon a turisztikát. Szekszárd környékén ez is, az is adott, de a legnagyobb tömegnek és legközvetlenebbül éppen a szőlőhegy kínál ilyen felüdülési lehetőséget. Ezért került előtérbe a szőlőművelés úgy is, mint hobbi. Nem hiszem, hogy valaha is előfordult volna, hogy egyazon időben ennyi tanyát, víkend- házat építettek a szekszárdi szőlőhegyen, mint napjainkban.' Sok már elkészült, sok éppen csak tető alá került, sokat pedig most alapoznak. Vagyis a szekszárdiak ma már anyagiakat is áldoznak a szőlőhegyért. Sokan olyan víkendházat építenek, hogy elmenne bármelyik híres kirándulóhely igényes környezetében is. Bőven akad emeletes, sőt, már fürdőszobással is találkoztunk... A mostani idő egyben a fajtaváltás kora is. A sok vajúdás és téves tanács után mind többen látják be, hogy e vidéken elsősorban a hagyományos vörös bornak lehet jövője. Viszont a vörös bort adó hagyományos szőlőfajta nem mindenütt és nem minden évben hoz megfelelő termést, helyette nagy tért hódítanak a modern kékszőlő-fajták. Végezetül álljon itt a városi tanács elnökének, CSÁSZÁR JÓZSEFNEK egy-két megjegyzése: — Mindent elkövetünk a tartós termelési biztonság érdekében, és meggyőződésünk, hogy a rekonstrukció keretében kialakult helyzet erre reális alapot nyújt. Elindultunk azon az úton, hogy a szekszárdi bor híresebb legyen, mint valaha volt, és a város jellegéhez az egyéb irányú fejlődés mellett a jövőben is szervesen hozzátartozik majd a vörös bor. A régi hírnév visz- szaállítását, erősítését szolgálja, hogy a nagyüzemek már nemcsak a termeléssel, hanem a forgalmazással is célszerűen foglalkoznak. BODA FERENC ÉRDI JUDIT rajza
